67 éve hunyt el Angyal Pál büntetőjogász - 1908-ban megjelent tanulmányából részlet

2016.01.18. Jogi Fórum / Összefogás a Börtönügyért Egyesület

A Magyar Tudományos Akadémia tagja 67 éve, 1949. január 18-án hunyt el Budapesten. A Jogtudományi Közlönyben A fiatalkoru büntettesek és a vizsgálati fogság címmel 1908-ban megjelent tanulmányával tisztelgünk emléke előtt.

Életéről, szakmai munkájáról a Magyar Tudományos Akadémia Történeti Adattárában, valamint az Országgyűlési Könyvtár Digitalizált Törvényhozási Tudástárában olvashatunk.

„Büntetőjogászként a klasszikus büntetőjogi iskola képviselője; számos modern jogintézmény (pl. fiatalkorúak bírósága, patronázsrendszer, stb.) bevezetését szorgalmazta, részt vett a büntetőjogi kodifikációban.”

Részlet a tanulmányból:

„A fiatalkoru büntettesek és a vizsgálati fogság.

A bünösség elleni küzdelem, melynek czélja egyfelől megelőző, másfelől utólagos eszközök felhasználása által a társadalmi békét biztositani, jellegében, irányában s harczmodorában erős változásnak néz eléje. A megtorlás eszméjét hovatovább átszövi a védelem és mentés gondolata, az általánosItó irány mindinkább háttérbe szorul az egyéniesitő törekvés elől, a paragrafus-kultusz tüzében kovácsolt ormótlan fegyverek immár elkopnak, muzeumba kerülnek, s felcserélödnek a modern társadalmi technika ama finom müszereivel, melyek bepillantást engednek a bünösség gyökérszálait tápláló romlott rétegbe, s amelyeknek segélyével az erkölcsileg csenevész, de megujhodásra képes egyén egészséges környezetbe átvihető; az immár állandó ellenségként szereplő közveszélyes individuum pedig oly helyzetbe hozható, melyben jogsértésekre hajló energiája leköttetik.
A közel jövőben az állami és társadalmi intézmények egész sorozatára lesz szükség, hogy megoldassanak e nagy problémák, melyeknek legfontosabb ágazata a züllésnek indult és az erkölcsi veszélynek kitett gyermekek s fiatalkoruak megmentése önmaguk s a társadalom számára.
E mentési munkálatnak vezérlő gondolata, hogy bizonyos koréven alul a jellem még nem alakult ki s hogy megfelelő rendszabályok mellett és ha szükséges, a környezet változtatásával a fiatalkorú erkölcsileg átalakitható. A nevelés iránt való fogékonyság kétségtelen volta képezi tehát azt az alapot, melyen a gyermekvédelmi, büntetőjogi és büntetőperjogi intézmények felépitendők. Minden rendszabálynak nevelési szempontokat kell kidomboritani, azaz a jellem átalakitására s az erkölcsi fejlődés irányitására kell hatnia. E tételből önkényt folyik az a pozitiv követelmény, hogy ami a nevelés czéljait megvalósitani alkalmas, az a gyermekvédelmi munkába bevonandó, de viszont negative épugy kétségtelen, hogy minden oly intézmény, melynek a nevelésre semmi hatása sincs, sőt azzal tán ellentétben áll és káros: mellőzendő.
Ily határozottan káros és veszedelmes intézmény a mai időkben az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság, mely egyenest kerékkötője mindazoknak a létező és tervbe vett reformeszméknek, melyek a már büntetendő cselekményt elkövetett fiatalkorunak a romlás útjáról való letéritését czélozzák. Sürgetjük, hogy a fiatalkoruaknál még a szigorubb értelemben vett büntetés is inkább a nevelés jellegével birjon és eltürjük, hogy a jellemképzésnek alávetendő ifjú a contagiózus vizsgálati fogságban várja ki a vele szemben alkalmazandó elbánási mód tárgyában való döntést. A BP. 152. §-a elrendeli ugyan, hogy «az előzetesen letartóztatott, valamint a vizsgálati fogoly is lehetőleg mindenkitől elkülönitve zárandó el», majd kimondja, hogy «ha ez nem lehetséges, arra kell ügyelni, hogy ... fiatal egyének rovott előéletü, illetőleg idősebb foglyokkal egy helyiségbe zárva ne legyenek», a gyakorlatban azonban a legtöbb helyütt e szabályok nincsenek végrehajtva azon egyszerű oknál fogva, mert a letartóztatási intézetek legnagyobb részében nincs kellő számú magánzárka. És mi a következmény? A sokszor csak megtévedt fiatalkoru együvé kerül néhány hétre a rovott multu idősebb foglyokkal, lelke megtelik méreggel s mire kezdetét venné a komoly és szeretetteljes nevelő bánásmód: romlottabb, mint aminő a cselekmény elkövetésekor volt s az előzetes letartóztatás idején kifejlődött rossz hajlamok nem ritkán problematikussá teszik a czélbavett jellemképzés sikerét. S a vizsgálati fogságnak e káros hatásai az esetben sem kisebbednek, ha a fiatalkoruak a rovott előéletü idősebb foglyoktól elkülönittetnek s együvé záratnak, mert a különböző erkölcsi állapotok kiegyenlitődési folyamatában nem a romlottabbak, hanem a jobb erkölcsüek változnak s lesznek mind hasonlóbbakká a züllött jellemüekhez. És ha keresztülvihető volna a teljes elkülönités: a contágium veszélye ugyan megszünnék, de ennek helyébe a hosszabb magánelzárásból eredő veszély lépne, mely viszont a fiatalkoru testi és szellemi egészségét teszi koczkára.
A vizsgálati fogságnak e káros hatásai, melyek olyan-annyira ellentétben állanak a nevelés czéljaival, mindenesetre megszüntetendők. De miként ?
Boldog emlékü Fayer László az 1899-iki nemzetközi gyermekvédő kongresszuson azt javasolta, hogy: I. Fiatalkoruak vizsgálati fogságba csak azon esetben helyezendők, ha vagy szülőiknél, vagy valamely más családnál való ideiglenes elhelyeztetésük éppenséggel nem nyújt biztosítékot a szökés ellen. 2. Ha a helyi körülmények között keresztülvihető, a fiatalkoruak a bünügyi nyomozás és vizsgálat idejére javitóintézetben vagy gyermekvédő intézetben helyezendők el. 3. Amennyiben a vizsgálati fogság kikerülhetetlen, a fiatalkoru egyén vagy magánelzárásban tartandó, vagy legföllebb egy vagy két másik fogolylyal együttesen, kinek káros befolyásától nem tarthatni. 4. A collusionális vizsgálati fogság a fiatalkoruakkal szemben teljesen kizárandó. (V.ö. A magyar büntetőjog kézikönyve, III. kiadás I. kötet 186. l.)
Hasonló felfogással találkozunk a külföldi irodalomban, sőt immár nehány törvényhozási munkálatban is.
A rendelkezésemre álló rövid idő nem engedi, hogy a vizsgálati fogság tárgyában megindult általános jellegű reformmozgalom mozzanatait ismertessem, de ki kell mégis emelnem, hogy ujabban mind erősebbé lesz a törekvés abban az irányban, hogy a vizsgálati fogság csak a szökés veszélye esetén rendeltessék el. Heinemann Hugó javaslata, melyet az Union német csoportjának 1903. évi drezdai üléséből nyert megbizás alapján készitett, már csupán szökés veszélye czimén engedi meg a terheltnek vizsgálati fogságba helyezését (v.ö. Bulletin de l' Union Internationale du droit pénal, XI. kötet 688. l.), az 1904-iki frankfurti határozmányok 26. pontja fentartja ugyan a collusionális vizsgálati fogságot, de jelentékeny korlátozásokkal. (V.ö. Bulletin XI. k. 818. l. — V.ö. még: Rosenberg, Die Reform der Untersuchungshaft, Zeitschrift 26. k. 339-404. l.)
A vizsgálati fogság területkörének általános szükitése természetesen a fiatalkoruak irányában is jótékony hatással leend, mindazonáltal ehelyütt nem a polgári szabadság szempontjaira ügyelő szükités, hanem a nevelés czéljait előmozditó törlés kivánalma nyomul előtérbe. Ujabban a külföldi irodalom mind hangosabban követeli a fiatalkoruaknak a vizsgálati fogság alól való teljes mentességét s annak más, a nevelés czéljaival összhangzó intézményekkel való pótlását. Beérem néhány szemelvénynyel: Lenz Adolf czernowitzi tanár csak szökés veszélye esetén s csak abban az esetben engedné a fiatalkoru büntevőt vizsgálati fogságba helyezni, ha annak családnál vagy javitóintézetben való elhelyezése keresztül-vihetetlen, a kivételkép elrendelt vizsgálati fogság magánzárkában töltendő, hacsak egészségi okok nem indokolják ennek mellőzését, (Zeitschrift, 27. k. 864-865. l. — Ugyanigy: Rothschild, v.ö. Monatschrift für Kriminalpsychologie, IV. évf. 1908. 626. l. és I. jegyz.) Köhne Pál javaslata szerint: fiatalkoru ellen vizsgálati fogság csak akkor rendelhető el, ha sem a gyermekvédelmi törvények alapján, sem magán-jótékonysági intézmény közbenjöttével annak megfelelő őrizetbevétele nem biztositható. (V.ö. Bulletin XIV. k. 483. és 503. l.) Miss Baker az 1906. évi május 22., 23. londoni szaktanácskozmányon a külön intézetek, u. n. remand houses előnyős tulajdonságait emeli ki, s azt vitatja, hogy ha az előleges örizetbe vétel szükséges, a fiatalkoru csak ily intézetbe helyezhető, hol is addig, míg további sorsáról a biróság intézkedik, nevelő elbánásban részesül. (V.ö. Legislation in regard to children, 1906 88. l.) A Société générale des prisons 1907. évi április 17-iki ülésén Albanel és Grimanelli annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a vizsgálati fogságra csak akkor kerüljön a sor, ha a patronage-szerü őrizetbevétel lehetősége ki van zárva (v.ö. Révue pénitentiaire 31. köt. 576. 592. lap).”

A teljes írás ITT olvasható!
 

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐJOG
BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS
JOGTÖRTÉNET