Az alkotmánybírák márciusban úgy semmisítettek meg egy közérdekű adatigénylést megtagadó ítéletet, hogy a tizennégy alkotmánybíróból heten különvéleményt írtak, vagyis az elnök szavazata billentette át a mérleg nyelvét. Az Ab alaptörvény-ellenesnek találta a jegybanktörvény módosítását is, így az MNB továbbra is elszámolással tartozik.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének márciusi határozatai

Alaptörvény-ellenes a jegybanktörvény módosítása – I/494/2015.
Az Ab március 31-én hozott határozatában megállapította, hogy az Országgyűlés március 1-jén elfogadott, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvény 4. §-ának a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 162. § (4) és (7) bekezdéseit megállapító rendelkezései alaptörvény-ellenesek. A törvénymódosítás 5. §-ának a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 183/G. § (3) bekezdését megállapító rendelkezése szintén alaptörvény-ellenes. Áder János köztársasági elnök a jogszabályt nem hirdette ki, hanem előzetes normakontrollt kért. Az Ab osztotta az államfő alkotmányos aggályait. A határozat indokolása szerint az MNB közfeladatot lát el, és kizárólag közpénzzel gazdálkodik, ezért az átláthatóság és a közélet tisztasága érdekében a nyilvánosság előtt elszámolással tartozik. A döntés értelmében a törvénymódosítás nem hirdethető ki. A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, valamint Pokol Béla és Varga Zs. András különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

Alkotmányos a postatörvény módosítása – I/493/2015.
Az Ab március 31-én hozott határozatában megállapította, hogy a parlament által a március 1-jén elfogadott, a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény módosításáról szóló törvény 2. §-a nem alaptörvény-ellenes. Áder János köztársasági elnök a postatörvény módosításával összefüggésben kizárólag a módosító jogszabály hatályba léptető rendelkezését kifogásolta, és a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelmére hivatkozott. Az Ab emlékeztetett, hogy a módosító törvény az egyetemes postai szolgáltatásra vonatkozó adatok vonatkozásában egyrészt főszabállyá teszi a nyilvánosságot, másrészt a jelenleg hatályos, korlátozó szabályozást pontosítja. A szabályozás a Magyar Posta üzleti titkainak védelmében olyan nyilvánosságkorlátozást tesz lehetővé, amit az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény is megenged. Annak eldöntése, hogy egy konkrét adatnak a nyilvánosságra hozatala az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet, illetve indokolatlan előnyt okoz-e, a rendes bíróságok feladata. A törvényt a köztársasági elnöknek haladéktalanul ki kell hirdetnie. A határozathoz Czine Ágnes, Pokol Béla és Szalay Péter különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

A kárigény érvényesítése – IV/2816/2015.
Az Ab március 29-én elutasította a Kúria Pfv. III.21.894/2014/3. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.558/2013/3. számú és a Fővárosi Törvényszék 6.P.26.693/2010/30. számú ítéleteinek megsemmisítését célzó alkotmányjogi panaszt. Az 1976-ban született indítványozót születése után csípőficam gyanújával kezelték, amelynek során a gyógymód téves megválasztása miatt maradandó testi fogyatékosságot szenvedett. Az indítványozó szülei több pert is indítottak a kórház ellen kiadásaik járadék formájában történő megtérítése iránt. Az indítványozó, akinek az állapota rosszabbodott, 2008-ban kereseti kérelmet terjesztett elő a kórházzal szemben, amelyben a szülei részére megítélt járadék felemelését, valamint önálló kárigényként járadék megfizetését kérte. Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet, míg a másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, mert a Kúria támadott ítélete nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az indítványozó kárigényét saját káraként érvényesíthesse, de ezt az eljárás során nem tette meg. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

Panaszosra hátrányos értelmezés – IV/3024/2015.
Az Ab március 29-én megállapította, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 35. M. 59/2015/3. számú és 12. M. 1642/2015/5. számú ítéletei alaptörvény-ellenesek, ezért azokat megsemmisítette. Az indítványozó egyéni vállalkozói tevékenységének szüneteltetése mellett egy gazdasági társasággal állt munkaviszonyban és gyermeket szült. Egyéni vállalkozói jogviszonya alapján gyermekgondozási díj iránti igényt terjesztett elő az illetékes szakigazgatási szervnél, amely elutasította kérelmét, majd a bíróság a keresetét. Az Ab megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a bíróságok az egyes jogszabályi feltételeket a panaszosra hátrányosan és korlátozóan értelmezték, amikor a szüneteltetett tevékenységet és így a szünetelő biztosítást fennálló biztosítási jogviszonynak tekintették. A határozathoz Czine Ágnes párhuzamos indokolást, Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Stumpf István és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Varga Zs. András)

A tárgyalás tartásának mellőzése – IV/2375/2014.
Az Ab március 21-én elutasította a Kúria Kfv.I.35.033/2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szerint az adóhatóság adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot megállapító határozatát hatályon kívül helyező elsőfokú bírósági ítélet felülvizsgálati eljárása során megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az Ab nem osztotta az indítványozó aggályait, ugyanis önmagában a tárgyalás tartásának mellőzése nem jelent alkotmányjogilag releváns procedurális alapjogi sérelmet. Ráadásul az indítványozó alperes maga sem kérte a Kúriától tárgyalás tartását; ha ugyanis kérte volna, tárgyalást kellett volna tartani. A határozat indokolása szerint a magyar jogrendszert átható alapvető elv, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lévay Miklós, Salamon László, Sulyok Tamás, Szívós Mária és Varga Zs. Andás párhuzamos indokolást csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla)

A közérdekű adatok nyilvánossága – 6/2016. (III. 11.) AB határozat
Az Ab március 8-án megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.594/2014/6. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az indítványozó a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól (KEHI) közérdekű adat közlését kérte, amit a hivatal megtagadott. Az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetnek és adatszolgáltatásra kötelezte a KEHI-t, a másodfokú bíróság azonban az ítéletet megváltoztatta és elutasította a keresetet. Az indítványozó szerint a döntés sérti a közérdekű adatok megismeréséhez való jogát. Az Ab megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a bíróság a közérdekű adatok kezelésére nem vonatkozó törvényi feltétel szükségtelen kitágításával indokolatlanul korlátozta a közérdekű adatok megismerését. A közérdekű adatok esetében a nyilvánosság korlátozása csak akkor fogadható el alkotmányosan indokoltnak, ha azt más alapjog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme kényszerítően indokolja, illetve elkerülhetetlenül szükségessé teszi. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Salamon László, Sulyok Tamás, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István)

Játékfüggők személyi adatvédelme – 3046/2016. (III. 22.) AB határozat
Az Ab március 8-án elutasította a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 1. § (6a) bekezdésének megsemmisítését célzó bírói kezdeményezéseket. A támadott rendelkezés kimondja: ha a bíróság az érintett személyt játékfüggőség, vagy játékszenvedély miatt cselekvőképességet teljesen, vagy részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezi, akkor az elsőfokú határozatot hozó bíróság e tényről és a határozat jogerőre emelkedésének időpontjáról értesíteni köteles az adóhatóságot. Az indítványozók szerint a rendelkezés sérti a személyes adatok védelméhez való jogot. Az Ab nem találta megalapozottnak a bírói indítványokat. A határozat indokolása szerint a cselekvőképességükben korlátozott személyek szerencsejátékhoz való hozzáférésének korlátozása, ezáltal személyi és vagyoni érdekeiknek hatékony védelme olyan alkotmányosan elfogadható cél, amely igazolja a jogkorlátozást. Az automatikus adattovábbítás pedig olyan alkotmányos célokat szolgál, melyeknek fontossága meghaladja az alapjog-korlátozás mértékét. A határozathoz Czine Ágnes és Stumpf István párhuzamos indokolást, Juhász Imre, Kiss László és Salamon László különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsainak márciusi határozatai

A törvényi szintű jogértelmezés a bíróság feladata – 3049/2016. (III. 22.) AB határozat
Az Ab 1. öttagú tanácsa március 8-án elutasította az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 13/A. §-a és 145. § (12) bekezdésének megsemmisítését célzó bírói kezdeményezést. A perbeli felperes közérdekű adat és közérdekből nyilvános adat megismerése iránti igényt nyújtott be a perbeli alpereshez, az Országgyűlés Hivatalához, amelyet az megtagadott. A felperes kezdeményezésére a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság felszólította az alperest a kért dokumentumok megküldésére, amelyet az nem teljesített. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések sértik a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot. A testület nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint az ügy törvényi szintű jogértelmezési kérdést vet fel, amely megítélése során a bíróságnak figyelembe kell vennie az Ab irányadó gyakorlatát. Az elvégzendő törvényértelmezés nem vet fel önálló, és az Ab által eddig még nem vizsgált alkotmányossági kérdést. (Előadó alkotmánybíró: Sulyok Tamás)

Nem korlátozzák a hévízi taxisokat – 3050/2016. (III. 22.) AB határozat
Az Ab 1. öttagú tanácsa március 8-án elutasította a Hévíz Város Önkormányzata Képviselő-testületének a közterületek használatáról szóló 28/2005. (XII. 15.) számú rendelete 18. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt. Székely László ombudsman szerint az önkormányzat szabadon megállapíthatja a taxiállomások számát és azok használati rendjét. Ez a szabadsága azonban nem terjed ki a taxi-szolgáltatások számbeli korlátozására. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt, mert a szabályozás nem akadályoz meg senkit abban, hogy képzettségének megfelelően a vállalkozáshoz való jogát taxisként gyakorolja. A férőhelyi korlát objektív, semleges, azonos feltétellel érvényesülő korlátozást jelent. Az ilyen általános korlátozás pedig nem alaptörvény-ellenes. A határozathoz Sulyok Tamás különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Kiss László)

Az óvadéki jogra nem terjed ki a tulajdonvédelem – 3051/2016. (III. 22.) AB határozat
Az Ab 1. öttagú tanácsa március 7-én elutasította a Kúria Kfv.V.35.396/2014./6. sz. ítéletének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó bank ügyfele részére projekthitelt nyújtott, melynek biztosítékául az ügyfél bankszámlái felett alapított óvadéki jog szolgált. Miután a NAV átutalási megbízásait az indítványozó visszautasította óvadéki jogára tekintettel, a fedezetet az adóhatóság az indítványozó fizetési számlájáról szedte be, így tartalmilag az óvadékot vonta el. A bank keresetét az elsőfokú bíróság elutasította, amit a Kúria helybenhagyott. Az indítványozó szerint ezzel sérült a tulajdonhoz való joga. Az Ab szerint viszont az óvadék dologi jellege ellenére szerződési biztosíték, amely nem hoz létre tulajdonosi pozíciót, és nem minősül olyan vagyoni értékű jognak, amelyre az alkotmányos tulajdonvédelem kiterjedne. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

Az érdekegyensúly megtartása – 3052/2016. (III. 22.) AB határozat
Az Ab 1. öttagú tanácsa március 8-án elutasította a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 3. § g) pontja, továbbá – 2005. július 1-től 2012. január 1-jéig, valamint a jelenleg hatályos – 44. § (3) bekezdése második mondata, továbbá Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a távhőszolgáltatásról, valamint a távhőszolgáltatás legmagasabb hatósági díjának megállapításáról és a díjalkalmazás feltételeiről szóló 16/2003. (IV. 30.) Kgy. rendeletének 33. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat. Az indítványozó szerint a rendelkezés, amely alapján a távhő-szolgáltatási díj a bérlő vagy a használó által történő megfizetéséért a tulajdonos helytállási kötelezettséggel tartozik, sérti a tulajdonhoz való jogot. Az Ab nem találta megalapozottnak a panaszt. A testület szerint a tulajdonhoz való jog mint alapjog az állammal szemben garantál közjogi igényt, míg a polgári jogi jogviszonyokban álló felek között az érdekegyensúly jogszabályi úton való megtartása az alkotmányos kötelezettség. Ennek az intézményvédelmi kötelezettségének a jogalkotó eleget tett. (Előadó alkotmánybíró: Kiss László)

A teherbíró képesség mint alkotmányos korlát – 3047/2016. (III. 22.) AB határozat
Az Ab 2. öttagú tanácsa március 1-jén elutasította Délegyháza Község Önkormányzata Képviselő-testületének a telekadóról szóló 23/2003. (XII. 23.) önkormányzati rendeletét módosító 45/2011. (XII. 14.) önkormányzati rendelete, 17/2012. (IX. 28.) önkormányzati rendelete, 8/2013. (VI. 13.) önkormányzati rendelete és 4/2014. (II. 26.) önkormányzati rendelete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó részére a helyi adóhatóság a támadott önkormányzati rendeletek alapján – amellyel kibővítették a telekadó-fizetési kötelezettség alá eső ingatlanok körét – telekadó-fizetési kötelezettséget állapított meg. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, mert a jogalkotó széles mérlegelési szabadsággal rendelkezik, milyen alanyi körre milyen típusú és mértékű adót vet ki, egyedüli alkotmányos korlátja a teherbíró képesség vizsgálata. Az indítványozó azonban még csak nem is valószínűsítette, hogy vállalkozóként az adó mértéke anyagilag ellehetetlenítené. (Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla)

Alkotmányossági összefüggés hiánya – 3048/2016. (III. 22.) AB határozat
Az Ab 2. öttagú tanácsa március 1-jén elutasította a földgáz rendszerhasználati díjakról, a rendszerüzemeltető által nyújtott szolgáltatás minőségének a rendszerhasználati díjakon keresztül történő ösztönzésének szabályairól, a nyújtott szolgáltatás minőségétől függően alkalmazható rendszerhasználati díjakról, valamint a rendszerhasználati díjak alkalmazásának feltételeiről szóló 1/2013. (VII. 11.) MEKH rendelet 45. § (2) bekezdés h) pontja, valamint 7. számú melléklete c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, mert az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. (Előadó alkotmánybíró: Varga Zs. András)