Folyamatosan nő a kiküldött munkavállalók aránya az Európai Unióban. A növekedés 2010 és 2014 között 44%-os volt, ez közel 2 millió munkavállalót jelent. Az Európai Bizottság most tovább erősítené a kiküldöttek jogait: változás várható a bérezés, az alkalmazandó jog és a munkaerő-kölcsönzés szabályaiban is.
A legfrissebb uniós adatok szerint a 2009-2010-es stagnálást követően folyamatosan nő a kiküldött munkavállalók aránya az Európai Unióban. A növekedés 2010 és 2014 között 44%-os volt, amely közel 2 millió kiküldött munkavállalót jelent. Ez pedig hozzávetőlegesen az egységes piac munkavállalóinak 1%-át teszi ki. A számadatokhoz azonban azt is érdemes hozzátenni, hogy pontos számot sem az Európai Bizottság, sem pedig a tagállamok nem tudnak mondani, hiszen a kiküldetés nem igényel általános bejelentést vagy regisztrációt. A tendencia azonban ténylegesen létezik, mely mögött a jelentősen eltérő gazdasági és munkaerő-piaci mutatók húzódnak meg.
Élesedik a nyugat-kelet gazdasági érdekellentét
Az Európai Unió alapelvei közé tartozik a személyek, a tőke, az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, mely szabadságok csupán kivételes esetekben korlátozhatóak. Ezen alapelvre épül a kiküldött munkavállalókra vonatkozó 96/71/EK irányelv, illetve annak végrehajtási szabályai (2014/67/EU irányelv). Az irányelv egyik fő alkalmazási területét a határokon át nyúló szolgáltatásnyújtások képezik, melyek olyan eseteket fednek le, mint például a nemzetközi fuvarozás, bármiféle, a letelepedés helyétől eltérő tagállamban történő szolgáltatásnyújtás, vagy például az áru értékesítése és másik tagállamban történő összeszerelése, amennyiben a kiküldetés a 8 napot meghaladja. Lefedi továbbá a munkaerő-kölcsönzés keretében történő határokon át nyúló szolgáltatásnyújtás területét is. A problémát pedig a regionális munkaerő-piaci eltérések generálják. Míg Bulgáriában például a minimálbér szintje alig 300 euro, addig a kontinens másik végén ez 2000 euro körül mozog. Ez pedig arra ösztönzi az Európa szegényebb részein tevékenykedő, ott letelepedett, sokszor éppen ezzel a céllal létesített vállalkozásokat, hogy Nyugat-Európában nyújtsanak szolgáltatásokat még pedig oly módon, hogy a származás országában hatályos, lényegesen kedvezőbb munkajogi szabályokat és alacsonyabb béreket viszik magukkal. Ezt hívják a gyakorlatban szociális dömpingnek.
A szociális dömping megakadályozására az irányelv jelenlegi formájában is tartalmaz előírásokat. Kimondja például, hogy a leghosszabb munkaidő, legrövidebb pihenőidő, a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke, valamint a legalacsonyabb munkabér mértéke vonatkozásában a fogadó állam jogát kell alkalmazni. Ezek az előírások, melyek jelenleg is számos vita forrásai (lásd: német és francia minimálbér alkalmazása) a Nyugat-Európai országok szering nem garantálnak kiegyensúlyozott versenyfeltételeket. Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg, Hollandia és Svédország így közös levélben igényeltek Bizottsági támogatást ahhoz, hogy az „ugyanazon helyen folytatott ugyanazon munkáért egyenlő díjazás” elvének bevezetésével korszerűsítsék a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet. Javasolták továbbá, hogy a Bizottság mérlegelje a kiküldetés maximális időtartamára vonatkozó korlátozás bevezetését, pontosítsa a közúti szállítási ágazatra alkalmazandó feltételeket; erősítse meg az A1. jelű hordozható dokumentumba foglalt információbázis megbízhatóságát; valamint javítsa a felügyeleti szervek közötti, határon átnyúló együttműködést.
A kérés nyitott fülekre talált a Bizottság részéről. Az Európai Bizottság a 2016. március 8. napján nyilvánosságra hozott tervei alapján tovább erősítené a munkavállalók szociális jogait, a módosításnak legalább is ez a hivatkozási alapja. Juncker szerint az európai gazdaság „elüberesedik”, a munkavállalók jogvédelme pedig egyre gyengébb alapokon áll. A szakszervezeti tagság valamennyi tagállamban csökken. Az Egyesült Királyságban 30%-ról 25%-ra, Németországban 25%-ról 17%-ra, Franciaországban pedig 9%-ról 7.7%-ra csökkent. A bajt tovább tetézi, hogy az Unióban közel 5 millió fiatalnak nincsen állása. Ebben a helyzetben pedig fokozottan kell figyelni azokra a visszaélésszerű magatartásokra, amelyek az egységes, közös piacon jelentkeznek. Ennek egyik területe álláspontjuk szerint a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás.
A javaslat azonnal egységbe kovácsolta a Kelet-Európai tagállamokat, így 11 ország támogatásával un. sárga lapos eljárás indult. Ennek keretében a Bizottság azt vizsgálta meg, hogy sérti-e a javaslat a szubszidiaritás elvét azaz, jogosan szabályozató-e a terület az Európai Unió által.
Az Európai Bizottság kitart az eredeti javaslata mellett
Az Európai Bizottság 2016. július 20. napján közleményben tudatta az eljárás eredményét: nem ért egyet a Kelet-Európai országok aggodalmával. Álláspontja szerint minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez, a munkaidő felső határának a korlátozásához, a napi és a heti pihenőidőhöz, valamint az éves szabadsághoz. A módosítási javaslat pedig álláspontja szerint csupán ezen jogokat erősíti tovább. Az Európai Unió jogalkotása ezen túlmenően meglévő felhatalmazáson is nyugszik, közérdeken alapul, arányos mértékben avatkozik bele tagállami jogkörökbe, a beavatkozás pedig szükséges a célok elérése érdekében. Nézzük mik azok a változtatások, amelyeket a Bizottság javasol:
Szigorodnak az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok. Amennyiben a kiküldetés időtartama eléri a 24 hónapot vagy előre látható, hogy el fogja érni, ebben az esetben az alkalmazandó jog a kiküldetés helye (munkavégzés szokásos helye) szerinti jog. A felek ugyan jogosultak az alkalmazandó jog szabad megválasztására, nem térhetnek azonban el azon szabályoktól, melyektől a fogadó állam joga szerint tilos az eltérés. Ezen túlmenően, amennyiben a munkavállalót ugyanazon feladat tekintetében helyettesítik, a kiküldetési időtartamokat össze kell számítani.
Változnának a bérezés szabályai is. A jövőben az irányelv nem a legkisebb munkabérre utal, hanem a kiküldetés helye szerinti javadalmazásra. Így tehát a jövőben nem pusztán a minimálbér szintjét, hanem az átlagos bérszintet kell majd kifizetni. Elfogadása esetén ez a rendelkezés várhatóan tovább fogja mélyíteni a nemzetközi fuvarozásban érintett tagállami vállalkozások elsősorban bérfizetéssel kapcsolatos problémáit, melyek a német, illetve francia munkaerő-piacon a kötelező minimálbér megfizetése képében már jelentkeznek. A tagállamok ezzel összefüggésben arra is kötelezve lesznek, hogy a követhetőség érdekében web oldalon hozzák nyilvánosságra a kiküldött munkavállalók javadalmazására vonatkozó bérelemeket.
Munkaerő-kölcsönzés keretében történő kiküldetés vonatkozásában az irányelv az e tárgyban született 2008/104/EK irányelv rendelkezéseit terjeszti ki, melynek értelmében az alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket kiküldetés esetén is biztosítani kell. Hasonló kötelezettség telepítődik az alvállalkozói szerződésekre is. A munkaerő-kölcsönzéssel összefüggő módosítások ezen túlmenően ismételten rámutatnak arra is, hogy a hazai munka törvénykönyve az európai uniós joggal nincsen összhangban, hiszen a kölcsönzés első félévében az egyenlő munkáért egyenlő bért elve még a hazai munkaerő-piacon sem érvényesül.
