A Jogtudományi Közlöny 1898. évi februári számában jelent meg Vámbéry Rusztem írása A budapesti gyüjtőfogház címmel.
“A budapesti gyüjtőfogház.
Midőn 1896-ban e szabadságvesztésbüntetés végrehajtására szolgáló intézet felépült, a miniszter megelégedéssel konstatálta, hogy végre van egy börtönünk, melyben a különböző büntetésnemeket a Btk. intenczióinak megfelelően végre lehet hajtani. Mi is reméltük, hogy testet ölt az ige, mely mértanilag kiczirkalmazott büntetési rendszerünkben foglaltatik, hogy legalább ebben az intézetben a végrehajtás majd nem jön lépten-nyomon összeütközésbe a törvénynyel s igy végre-valahára lesz egy intézetünk, melyben a progressiv rendszer áldásait tapasztalhatjuk. Az intézet elkészült a modern börtönépitészet minden vivmányával felszerelve s ha a szakember végig megy rajta, azt gondolhatná, hogy a Krohne Gefängnisskunde-jának egyes tételei vannak benne kőből és téglából kiépitve.
Másfél év mult el a gyüjtőfogház megnyitása óta és máris tapasztaljuk, hogy az intézet nem képes a hozzáfüzött várakozásokat kielégiteni, mert eredeti czéljától eltérőleg a szó grammatikai értelmében vett gyüjtőfogházat csinált belőle a központi igazgatás, a mely ugyszólván találkozó helye a kriminális népesség legkülönbözőbb osztályainak. Meggyőződhetünk erről, ha csak egy pillantást vetünk az 1897. évi forgalmi statisztikára. Az elmúlt év jan. 1-től decz. 31-ig 8615 egyén fordult meg az intézetben, kik közül elitélt fegyencz volt 1410, rab 3282, fogoly 1033, vizsgálati fogoly 653, felebbezés alatti fogoly 1932, elmemegfigyelés alatti 234, javitó-intézetre itélt 71.
Ha tehát egészen eltekintünk is attól a gravamentől, hogy a 800 egyén befogadására szánt intézet létszáma állandóan meghaladja az előirt létszámot, * a főbaj, a mi nyomban szembeötlik, az, hogy a vizsgálati foglyoknak ily nagyszámú beutalása gátat vet a büntetések következetes és czéltudatos végrehajtásának. Nem is szólunk arról, hogy az ügykezelés e szétágazása mennyi munkát ad, mert hisz ezen a személyzet szaporitása által, talán lehetne segiteni, hanem csak arra a gyakorlati nehézségre utalunk, melyet a bánásmód, az élelmezés különbözősége okoz. Ily körülmények közt individualisátióról az elitéltek egyenkénti megfigyeléséről és neveléséről szó sem lehet. A főbaj azonban az, hogy a vizsgálati foglyok csaknem kiszoritják az elitélteket. Igy az elmúlt évben Lipótvárra 40, Váczra 30 fegyenczet szállitottak, sőt járásbirósági fogházakba is 25-öt, holott a miniszter a munkácsi fegyintézet beszüntetését épen azzal indokolta, hogy a fegyházak tultömöttsége már megszünt. Az intézet ilyen módon valóságos illustrátiója az ismeretes közmondásnak: «fogadj tótot vendégül és kiver a házadból».
A budapesti és pestvidéki büntetőtörvényszéki fogházak körülbelül 500 vizsgálati fogoly elhelyezésére vannak szánva, bár a létszám ezekben is állandóan meghaladja a befogadási képességet. Kétségtelen tehát, hogy a kriminalitás következetes emelkedésenek az lesz a következése, hogy a gyüjtőfogház is lassanként átalakul vizsgálati fogházzá. Ez pedig épen nem volna kivánatos. Mindenekelőtt a hely nem megfelelő.
A védőügyvédnek a gyakorlatban érvényesülő büntető perrendtartás szerint oly alárendelt a szerepe, hogy az talán nem is számit mint argumentum, ha a védőnek félnapos kirándulást kell tennie öt percznyi értekezés végett. Ha pedig — a mint az 1896. évi XXXIII. tcz. azt remélnünk engedi — a védő érintkezése a vizsgálati fogolylyal kevesebb formaszerüségnek lesz alávetve, s nem fog csupán a legelkerülhetetlenebb esetekre szoritkozni, ugy e helyi kalamitás bizonyára még érezhetőbbé válik. Vádnak és védelemnek egyaránt érdeke, hogy a vizsgálati fogoly állandóan közelben legyen, a mi csak ugy lehetséges, ha a miniszter a törvényszéki épület közvetlen szomszédságában vizsgálati fogházat épit. Nem kell visszarettenünk attól a gondolattól, hogy ez a város közepén van, példa rá a Holstenthor melletti vizsgálati fogház, (mely egész Németországban a legmintaszerübb), Hamburgban és a Milbank Penitentiary a Themse partján Londonban.
Dr. Vámbéry Rusztem.
* Igy pl. 1898 január 15-én 851, 16-án 857, 17-én 856, 18-án 859, 19-én 855 egyén volt az intézetben.”
