Egy különösen súlyos beteg menedékkérő a kérelme elbírálása céljából nem adható át egy másik tagállamnak, amennyiben az átadás az egészségi állapotának jelentős és vissza nem fordítható romlásával járna együtt.

A Bíróságnak a C-578/16 PPU C. K. és társai ügyben hozott ítélete

Egy várandós szír nő és egy egyiptomi férfi a horvát hatóságok által kiállított vízumokkal szabályosan beutaztak Horvátországba, majd onnan – hamis görög személyazonosító okmányokkal – Szlovéniába utaztak tovább, ahol menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be. A szlovén hatóságok e kérelem befogadhatóságának megvizsgálását a nő gyermekének megszületéséig felfüggesztették. A szülés után a kérelmezők jogi képviselője olyan tartalmú orvosi igazolásokat mutatott be e hatóságoknak, miszerint az anya a gyermeke világrajövetele óta a család bizonytalan jogi helyzetével összefüggő stressz által okozott depresszióban szenved, amelyet visszatérően öngyilkosság elkövetésére irányuló gondolatok megjelenése kísér.

A szlovén idegenrendészeti hatóságok ennek ellenére elutasították a menedékjogi iránti kérelmek megvizsgálását, mivel a Dublin III. rendelet1 alapján a valamely uniós tagállam által kiállított érvényes vízummal rendelkező menedékkérő kérelmének elbírálására e tagállam, azaz jelen esetben Horvátország rendelkezik joghatósággal. A szlovén hatóságok a rendeletre hivatkozva határozatot hoztak arról is, hogy a menedékkérőket át kell adni Horvátországnak a kérelmük megvizsgálása céljából.

A menedékkérők azonban azt állítják, hogy Horvátországban a menekültügyi eljárásnak és a befogadási feltételeknek – ideértve az egészségügyi ellátás színvonalát is – olyan rendszerszintű hiányosságai vannak, amelyek az oda történő átadásuk esetén embertelen és megalázó bánásmódnak tennék ki őket, különös tekintettel a szír nő aggasztó egészségi állapotára. Erre hivatkozva kérték a szlovén bíróságoktól, hogy vizsgálják felül a szlovén idegenrendészeti hatóságnak a Horvátország részére való átadásukat elrendelő határozatát.

Az ügyet vizsgáló szlovén legfelsőbb bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a menekültügyi eljárásokkal és a menekültek ellátásával kapcsolatos állítólagos horvátországi hiányosságok miatt, amelyek embertelen vagy megalázó bánásmód veszélyének tehetik ki a jelen ügyben érintett menedékkérőket, Szlovénia köteles-e megvizsgálni e menedékkérők menedékjog iráni kérelmeit.

A mai napon kihirdetett ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy egy menedékkérő csak akkor adható át a kérelme elbírálásáért a rendelet értelmében felelős tagállamnak, ha ezen átadás nem jár azzal, hogy az érintett embertelen vagy megalázó bánásmód valós veszélyének lesz kitéve. Ezzel összefüggésben a Bíróság kimondja, hogy amennyiben egy különösen súlyos mentális vagy testi betegségben szenvedő menedékkérő átadása valószínűsíthetően az egészségi állapotának a jelentős és vissza nem fordítható romlásával járna együtt, úgy egy ilyen átadás foganatosítása embertelen és megalázó bánásmódnak minősül.

E tekintetben az átadás foganatosítását tervező tagállam hatóságainak a feladata az, hogy eloszlassanak minden súlyos kételyt az átadás az érintett személy egészségére gyakorolt hatásaival kapcsolatban, aminek keretében meg kell tenniük minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy az átadásra az e személy egészségi állapota megőrzéséhez szükséges körülmények között kerüljön sor.

Amennyiben, tekintettel az érintett menedékkérő különösen súlyos betegségére, e személy egészségi állapota jelentős és visszafordíthatatlan romlásának a menedékkérő átadásával összefüggő valós veszélye még ezen intézkedések meghozatalával sem hárítható el, úgy az átadást foganatosító tagállam hatóságainak olyan hosszú időre fel kell függeszteniük az átadás végrehajtását, amennyi ahhoz szükséges, hogy az érintett egészségi állapota lehetővé tegye az átadást.

Abban az esetben, ha a menedékkérő egészségi állapotában rövidtávon nem várható javulás, vagy ha a menekültügyi eljárás hosszú ideig történő felfüggesztése az állapota romlásának a veszélyét hordozza magában, úgy az átadás foganatosítását eredetileg tervező tagállam – a rendeletnek a menekültstátusz iránti kérelmek elbírálásáért felelős tagállam kijelölésére vonatkozó általános szabályaitól eltérve – úgy dönthet, hogy él a rendelet által biztosított azon lehetőséggel, hogy maga vizsgálja meg érdemben a kérelmet.

E tekintetben azonban a Bíróság hangsúlyozza, hogy az uniós jog alapján a szlovén hatóságok nem kötelesek arra, hogy a jelen ügyben éljenek a rendelet által számukra fenntartott e lehetőséggel. Semmi jel nem utal ugyanis arra, hogy Horvátországban a menekültügyi eljárásnak és a befogadási feltételeknek rendszerszintű hiányosságai lennének az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés tekintetében.

1A 604/2013/EU rendelet.