Túlfizetett munkavállaló - A jogalap nélküli munkabér visszakövetelésének szabályai

2017.04.27. Jogi Fórum / Mercz Ágnes

Munkaviszony során előfordulhat, hogy a munkáltató több munkabért fizet ki a munkavállalónak, mint amire az jogosult lenne. Ilyenkor a munkáltató alappal kérheti a túlfizetett munkabér visszafizetését. De milyen határidőn belül? Miként kell eljárnia? Köteles a dolgozó felismerni a kifizetés alaptalanságát?

Felmerül a kérdés: mi tekinthető munkabérnek? A munkabér fogalma tárgyban eligazítást ad a KSH Munkaügyi Statisztikai kérdőívekhez adott útmutatója, amely szerint keresetnek minősül a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállalónak pénzben vagy természetben fizetett díjazás. Hasonlóan fogalmaz az egyenlő bánásmód szabályainál a Munka Törvénykönyve (Mt.), amely szerint munkabérnek minősül minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.

Nem tartozik viszont a munkabér körébe például a munkavállalónak kifizetett költségtérítés, mivel az nem a munkavégzés ellentételezése. Ez természetesen nem azt jeleneti, hogy az alaptalanul kifizetett költségtérítést a munkáltató ne követelhetné vissza. Viszont ezekre a kifizetésekre a jogalap nélkül kifizetett munkabér szabályai helyett az általános szabályokat kell alkalmazni.

A jogalap nélküli kifizetések sokféle okból előfordulhatnak, így gyakori példa a munkabér kétszeri átutalása, vagy a teljesítménybér téves kiszámítása.

A munkáltatók jelentős részénél számítógépes programok alapján történik a bérszámfejtés, és számos cég a bér elszámolásához és kifizetéséhez külső szolgáltatót vesz igénybe. E két körülmény (pl. téves adatok bevitele a rendszerbe, cégek közötti kommunikáció) időnként különösen röviddé teheti a visszakövetelésre általános szabályként nyitva álló, a kifizetéstől számított 60 napot. A kérdés bírói gyakorlata szerint tévesen kifizetett munkabér vagy díjazás jóhiszemű felvétele esetén az erről történt értesítés átvétele tényének és időpontjának vitatásakor annak megtörténtét és időpontját egyértelműen tisztázni kell.

A határidőt tehát a munkabér kifizetésének időpontjától kell számítani. A munkáltatónak e határidőn belül közölnie kell a dolgozóval a visszafizetésre vonatkozó felszólítást, vagy a visszafizetési igényét fizetési meghagyás vagy bíróság útján érvényesíteni.

60 napon túl, 3 éves elévülési határidőn belül a jogalap nélkül kifizetett munkabért akkor lehet visszakövetelni, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő.

A jogalap nélküli kifizetés elévülési időn belül történő visszakövetelhetőségéhez a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a téves kifizetést a munkavállaló idézte elő vagy azt legalább fel kellett volna ismernie. A gyakorlatban problémát okozhat: miként állapítható meg a kifizetés alaptalanságának felismerhetősége?! Segítségül egy ítélet esszenciája: a kifizetés alaptalanságának felismerésével kapcsolatos döntés a munkavállaló jövedelmének és az eltérés nagyságrendjének vizsgálatát követően hozható meg. Meghatározó szempont, hogy olyan jelentős volt-e a különbség a szokásosan és a jogalap nélkül kifizetett bér között, hogy a munkavállaló azt észlelhette volna. A passzív magatartás mellett a munkavállaló aktív szerepet is játszhat a téves kifizetés előidézésben (pl. a teljesítmény meghamisítása, fiktív túlórák). Ugyanakkor, ha a munkáltató a munkabér kifizetésével kapcsolatban részletes írásbeli elszámolást nem ad, a kiszámítás helyessége nem ellenőrizhető, ebben az esetben a munkavállalótól nem elvárható, hogy a több jogcímen egy összegben átutalt járandóság hibás számításából adódó túlfizetést felismerje [EBH2008. 1900.]. Egy másik bírósági döntés szerint, ha a feladat teljesítésére kitűzött prémium kifizetése csak a mérleg jóváhagyásakor esedékes, az előre kifizetett prémium csak prémiumelőlegnek minősül, amely az általános elévülési időn belül követelhető vissza .

A bírósági gyakorlat szerint a jogalap nélkül kifizetett munkabért a munkavállalónak főszabály szerint nettó összegben kell visszafizetnie, mivel az adó megállapítási és adólevonási kötelezettséget rendszerint a munkáltató teljesíti. Így az általa levont adót is a munkáltató igényelheti vissza.

Fontos hangsúlyozni, hogy a munkáltató nem teheti meg azt jogszerűen, hogy a követelését a következő havi munkabérből levonja. Ez jogellenes, és munkaügyi bíróság előtt támadható lépés.

A Mt. lehetővé teszi, hogy a munkáltató a visszafizetés iránti igényét, legfeljebb a minimálbér háromszorosának megfelelő összegig írásbeli fizetési felszólítással érvényesítse a munkavállalóval szemben. Azt ezt meghaladó összeg bírósági úton vagy fizetési meghagyással követelhető, amennyiben a munkavállaló önként nem fizeti vissza a jogalap nélkül kifizetett összeget.

Az Mt. 290. §-a alapján a kollektív szerződésben meghatározott jogcím alapján fennálló igény érvényesítésének eltérő szabályait a kollektív szerződés meghatározhatja. Azaz, a kollektív szerződésben kiköthető, hogy a jogalap nélkül kifizetett munkabérrel kapcsolatos igényét a munkáltató - összeghatártól függetlenül - fizetési felszólítással érvényesítheti.  A felszólításban meg kell határozni a visszakövetelés jogalapját, a visszafizetendő összeget, a befizetés határnapját és módját, tájékoztatni kell a munkavállalót a jogorvoslat módjáról és határidejéről is.

Amennyiben bírósági út igénybevételére kerül sor, az Mt. 287. § (1) bekezdésének d) pontja szerint a keresetlevelet a munkáltatói fizetési felszólítás közlésétől (személyes átvétel, postán történő felvétel) számított harminc napon belül kell előterjeszteni. A munkavállalói keresetlevél benyújtásának halasztó hatálya van a fizetési felszólítás végrehajtásával kapcsolatban. Az ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató határozata vagy fizetési felszólítása alapján levonható tartozások körébe tartozik - többek között - a tanulmányi szerződés alapján nyújtott támogatás, szolgáltatás is.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG