A végrehajtási eljárásban szűk lehetőségek állnak az adós rendelkezésére, hogy a tartozását vitássá tegye. A már jogerős fizetési meghagyással szemben rendszerint nem lehet élni ellentmondással. Egy kivétel mégis van.
A különböző szolgáltatók, pénzügyi intézmények tartozás esetén gyakran küldenek az ügyfeleknek olyan fizetési felszólítást, amelyben végrehajtási eljárást helyeznek kilátásba. Ez esetben rendszerint arról is tájékoztatják az ügyfelet, hogy a végrehajtás további jelentős költségeit is neki kell viselni, és teljes vagyonával (munkabér, ingatlan stb.) felel a tartozásért. Az ilyen tájékoztatások félrevezetők lehetnek, mert egyrészt azt a látszatot kelthetik az ügyfélben, hogy a szolgáltató minden további eljárás nélkül végrehajtást indíthat, másrészt akár közvetlenül tilthat le például az adós fizetéséből. Ez azonban sok esetben nincs így.
Érdemes tudni, hogy végrehajtási eljárás folytatására bírósági végrehajtó vagy más, erre külön feljogosított állami szerv (pl. adóügyekben az adóhatóság) jogosult. A végrehajtás során kerülhet sor az adós vagyonának lefoglalására, munkabéréből, nyugdíjából való letiltásra, bankszámlájának végrehajtás alá vételére. Tehát nem végrehajtási eljárás sem a pénzintézet által közölt felszólítás, sem a követéskezelő cégek által közölt megkeresések. Ezek a szervezetek az adós vagyonát saját maguk, önállóan nem vehetik végrehajtás alá, így például nem tilthatnak le az adós fizetéséből.
Leggyakrabban jogerős bírósági határozat, közjegyző által kiállított jogerős fizetési meghagyás, vagy közjegyző által készített közokirat szolgál a végrehajtás alapjául. Ha nincs végrehajtás alapjául szolgáló dokumentum, akkor nem kerülhet sor végrehajtásra sem. Így például, egy távközlési szolgáltató vagy közüzemi szolgáltató a díj követelését csak akkor tudja végrehajtásra küldeni, ha van egy olyan jogerős bírósági ítélet vagy fizetési meghagyás, amely kimondja, hogy az ügyfél meghatározott összeggel tartozik. Ennek hiányában nem kerülhet sor a fizetésből vagy más vagyontárgyból való végrehajtásra.
Fontos kiemelni, hogy nem minden esetben van szükség bírósági ítéletre a végrehajtáshoz. Ennek egyik leggyakoribb esete a közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállalás. Legyen szó akár közjegyzői okiratba foglalt kölcsöntartozásról, bérleti szerződésről vagy más kötelezettségvállalásról, bírósági eljárás mellőzésével rendelhető el a végrehajtás, ha a kötelezett önként nem teljesít. Ebben az esetben az adósnak van lehetősége arra, hogy a végrehajtást peres úton megállítsa vagy korlátozza, ha például bizonyítja, hogy a tartozása megszűnt vagy kevesebb, vagy például az alapul szolgáló szerződés érvénytelen.
Bizonyos esetekben lehetőség van arra, hogy a jogosult a követelését a bírósági út mellőzésével maga elégítse ki. Ilyen az az eset, ha a jelzálogjoggal terhelt ingatlant a hitelintézet maga is értékesítheti. Hasonló helyzet, ha a jogosult a tartozás fedezete céljából elhelyezett óvadékot vagy bankgaranciát veszi igénybe. Ezek az esetek viszont nem tartoznak a végrehajtási eljárás körébe.
Mivel a végrehajtási eljárás sok esetben olyan döntésen vagy okiraton alapul, amelyet megelőző eljárásban az adósnak már volt lehetősége előadni a követeléssel szembeni ellenvetéseit (pl. peres eljárás, fizetési meghagyás), végrehajtási eljárás esetén igen szűk lehetőségek állnak az adós rendelkezésére, hogy a tartozását vitássá tegye. Kivétel ez alól a közjegyzői okiratba foglalt követelés végrehajtása, amikor alapesetben nem kerül sor bírósági eljárásra. A közjegyző által kibocsátott fizetési meghagyást van lehetőség vitatni ellentmondás formájában. A már jogerős fizetési meghagyással szemben viszont rendszerint nem lehet élni ellentmondással.
A fizetési meghagyást a közjegyző a kötelezettnek kézbesíti, aki – ha nem ért egyet a meghagyásban foglalt követeléssel – a kézhezvételtől számított 15 napon belül ellentmondással élhet. Ellenmondás esetén az eljárás perré alakul, ahol a jogosultnak kell bizonyítani követelése megalapozottságát. Ha viszont a kötelezett a fizetési meghagyásban foglaltakat nem vitatja (nem terjeszt elő ellenmondást) vagy elismeri, akkor a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik. A jogerős fizetési meghagyás pedig lényegében ugyanolyan, mint a jogerős bírósági ítélet, azaz ennek alapján végrehajtás indítható az adóssal szemben.
Vajon ebben az esetben már nincs is más lehetősége, mint kifizetni a követelt összeget? A törvény még ad ebben az esetben egy utolsó lehetőséget. Az adós a végrehajtás során rendkívüli ellentmondást terjeszthet elő a közjegyzőnél. Erre a végrehajtható okirat kézbesítésétől számított 15 napon belül van lehetősége. A végrehajtható okirat alatt ebben az esetben rendszerint a végrehajtó által megküldött végrehajtási lapot kell érteni. A rendkívüli ellentmondásra csak akkor van lehetőség, ha a kötelezett a fizetési meghagyást nem vette át. Ha átvette, de nem élt ellenmondással, akkor rendkívüli ellenmondással már nem élhet.
Előfordulhat természetesen, hogy a kézbesítési vélelmet nem tudja megdönteni a kötelezett, mivel nem áll fenn olyan önhibáján kívüli ok, amely miatt a fizetési meghagyást nem vette át.
A rendkívüli ellenmondásnak ára van. Az ellentmondás előterjesztésével egyidejűleg ugyanis a kötelezett köteles a végrehajtás során felmerült, a jogosult által előlegezett költségeket a végrehajtónál megfizetni, és a megfizetés tényét a közjegyzőnél okirattal igazolni. A jogosult által előlegezett végrehajtási költség jelentős is lehet, ha a követelés nagyobb összegű. Ha a kötelezett a költségek megfizetését nem igazolja, a közjegyző az ellentmondást érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ellenkező esetben a végrehajtási eljárást felfüggeszti. Utóbbi esetben az ellenmondás következtében az eljárás perré alakul.
