Szünet előtti padlássöprés - Júliusi Ab-mustra

2017.08. 1. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Az alkotmánybírák ítélkezési szünetük előtt egy tucat határozatot hoztak. Többek közt mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet és alkotmányos követelményt állapítottak meg, megsemmisítettek egy törvényszéki ítéletet, egy kúriai végzést és egy jogegységi határozatot.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének júliusi határozatai

Szuperbíróság vagy sem? – 20/2017. (VII. 18.) AB határozat

Az Ab július 11-én alaptörvény-ellenesség miatt megsemmisítette a Balassagyarmati Törvényszék 21.Pf.20.741/2015/4. számú ítéletét. Az alapügyben egy szarvas nekiugrott egy gépjárműnek, amelynek vezetője kártérítési pert indított a vadásztársaság ellen. A jogerős döntést hozó bíróság a keresetet elutasította, mert az eset elbírálásakor irányadó bírósági gyakorlat szerint felróhatóság hiányában az érintettek maguk viselik a kárukat. Az ütközéskor hatályos törvényi szabályozás azonban ettől eltérően rendelkezett, és a vadászatra jogosult vadásztársaságra telepítette a kárt. A határozat indokolása szerint „az a bírói ítélet, amely alapos ok nélkül hagyja figyelmen kívül a hatályos jogot, önkényes, fogalmilag nem lehet tisztességes, és nem fér össze a jogállamiság alapelvével”. A határozathoz hárman fűztek különvéleményt. Dienes-Oehm Egon nem osztotta a többségi álláspontot: „A helytelennek vélt bírói jogértelmezéseket, jogalkalmazásokat alapjogi sérelmenként kizárólag a tisztességtelen eljárás jogcímére visszavezető indítványok esetenként ténybírósági feladatok ellátásával járó „szuperbíróság” szerepébe kényszerítenék az Alkotmánybíróságot.” Hörcherné Marosi Ildikó is úgy értékelte, hogy a határozat azt a gyakorlatot változtatja meg, amely szerint az Ab nem „szuperbíróság”. Salamon László az indítvány visszautasítását vagy elutasítását támogatta volna. (Előadó bíró: Sulyok Tamás)

Megsemmisített jogegységi határozat – 19/2017. (VII. 18.) AB határozat

Az Ab július 11-én megállapította, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak értelmezéséről szóló 2/2016. Büntető jogegységi határozat (BJE) alaptörvény-ellenes, ezért azt 2017. október 31-ével megsemmisítette. Az indítványozó bírák szerint a BJE a Büntető törvénykönyv (Btk.) rendelkezéseivel ellentétes következtetést von le az elkövető hátrányára, amikor tíz helyett tizenöt évben határozta meg a kiszabható szabadságvesztés időtartamát. Az Ab a bírói indítványokat megalapozottnak találta. A határozat indokolása szerint a BJE meghozatalakor a Kúria túllépte a jogegység biztosítására vonatkozó alaptörvényi felhatalmazás kereteit, amikor a tizenkét év alattiak sérelmére hozzátartozójuk vagy nevelőjük által elkövetett szexuális erőszakra vonatkozó szabályokat nem értelmezte, hanem módosította. Ha a törvényalkotó a Btk. felülvizsgálatát indokoltnak tartja, úgy nincs akadálya annak sem, hogy ennek során a Kúria által választott megoldást alkalmazza, de ehhez az Országgyűlés döntése szükséges. A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, míg hat bíró különvéleményt csatolt. Czine Ágnes azt tartotta volna helyesnek, ha az Ab jogalkotói mulasztással megvalósított alaptörvény-ellenességet állapít meg. Hörcherné Marosi Ildikó megvédte a BJE-t, mert az illeszkedik a közjót szolgáló jogrend egészébe, amivel Szabó Marcel is egyetértett. Stumpf István szerint pedig akkor lett volna „kerek” a döntés, ha a BJE-t visszaható vagy azonnali hatállyal semmisítették volna meg. Nézetét osztotta Salamon László is. Szalay Péter szerint a BJE-t az Ab-nak nem kellett volna megsemmisítenie, mert a Kúria jogértelmezése nem lépte át a jogalkotás határát. (Előadó bíró: Juhász Imre)

Két ítélet azonos sorszámon – 18/2017. (VII. 18.) AB határozat

Az Ab július 11-én megsemmisítette a Kúria Pkf.IV.24.863/2015/2. számú végzését. A testület megállapította: a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 234. § (1) bekezdésének és 237. §-ának alkalmazása során az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a határozat közlésének időpontja a bíróság érdekkörében felmerülő okból vitatott, a fellebbezés elkésettség miatt akkor utasítható el, ha kétséget kizáró módon megállapítható a határidő elmulasztása. Az alapügyben az indítványozó sajtó-helyreigazítási pert indított az alperes ellen. Ugyanazon jogi képviselővel eljáró másik felperes által ugyanazon alperes elleni másik sajtó-helyreigazítási perben a bíróság tévesen ugyanazon sorszámon hozott ítéletet. A téves számozás miatt a két ítéletet azonos sorszámon postázták, ami a fellebbezési határidő bizonytalanságához vezetett. Mivel a bíróság az elkésettség megállapításakor az ügyszám elírásából fakadó beazonosítási nehézséget és a fél érvelését sem vette figyelembe, az Ab szerint megsértette az indítványozó jogorvoslati jogát. Czine Ágnes különvéleményében egyetértett a végzés megsemmisítésével, de szükségtelennek ítélte az alkotmányos követelmény megállapítását. (Előadó bíró: Dienes-Oehm Egon)

Diszkrimináció az egyszázalékos törvényben – 17/2017. (VII. 18.) AB határozat

Az Ab július 11-én hivatalból eljárva megállapította, hogy az Országgyűlés az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy nem biztosította a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvényben az adózók számára, hogy rendelkező nyilatkozatuk kedvezményezettjeként valamennyi vallási közösség közül választhassanak. A parlamentnek 2017. december 31-ig kell eleget tennie jogalkotási feladatának. Az Ab magát az alkotmányjogi panaszt elutasította, mert a támadott ítéleteket, illetve határozatokat az érintett bíróságok és a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) a hatályos jogszabályok figyelembevételével hozták meg. Hivatalból eljárva ugyanakkor azt is észlelte, hogy a különböző vallási közösségek tagjai vonatkozásában diszkriminatív helyzet jött létre. Az alkotmánybírák szerint nem indokolható az olyan megkülönböztetés, ami által a bevett egyházak tagjai jövedelemadójuk 1%-át egyházuk számára felajánlhatják, a vallási tevékenységet végző szervezetek tagjai azonban nem élhetnek e lehetőséggel. Pokol Béla párhuzamos indokolásában újragondolásra javasolta, hogy „a vallásszabadságot és az egyházakat érintően az állam cselekvési szabadságát és az itteni korlátokat másként kell megfogalmazni azoknak a vallási irányzatoknak az esetében, melyek napjaink nyugat-európai tapasztalatai szerint a legellenségesebben állnak az európai kulturális értékekkel és társadalomszervezéssel szemben”. Stumpf István párhuzamos indokolása szerint jobban örült volna a diszkriminatív norma megsemmisítésének. Salamon László különvéleményében szintén a szabályozás megsemmisítésével értett volna egyet, hozzátéve: „Nem kérdéses, hogy a jogalkotói akarat egyértelműen arra irányult, hogy az 1%-os jövedelemadó felajánlás lehetőségével csak a bevett egyházak javára lehessen élni, egyéb vallási közösség javára pedig ezzel a lehetőséggel ne lehessen élni.” (Előadó bíró: Schanda Balázs)

A Kúria jogértelmezése nem alkotmányossági kérdés – 3188/2017. (VII. 21.) AB határozat

Az Ab július 11-én elutasította a Kúria Kfv.III.35.201/2015/6. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó gazdasági társasággal szemben a NAV ellenőrzést végzett, és mivel bevallásában nem tüntette fel az energiaadót, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg. Az ügy eljutott a Kúriáig, ahol a felülvizsgálattal támadott bírósági döntést hatályon kívül helyezték, az adóhatóság határozatát oly módon változtatták meg, hogy az adóbírságot eltörölték, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasították. A panaszos szerint sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és a hátrányos megkülönböztetés tilalma. Az Ab az alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak, mert a tisztességes eljáráshoz való jog az indokolás hiánya miatt nem sérült; az pedig, hogy a Kúria jogértelmezése – a törvényszék által adottal szemben – hátrányos az indítványozóra nézve, nem alkotmányossági kérdés. A határozathoz Juhász Imre és Salamon László párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó bíró: Pokol Béla)

Személyes adatok személyállapoti perekben – 3171/2017. (VII. 14.) AB határozat

Az Ab teljes ülése július 4-én elutasította a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 5. § (3) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítása, valamint alkalmazásának kizárása iránt, illetve a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 5. § (3) bekezdés nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása iránt előterjesztett bírói kezdeményezést. Az indítványozó bíró szerint a gondnokság alá helyezés iránti perekben a határozat kihirdetésekor a hallgatóság tudomására jut a fél összes személyes adata, hozzátartozói adatai, továbbá az egészségi állapotára vonatkozó adatok. Szerinte a személyállapoti perekben az ügyfelek személyes adatainak megismeréséhez nem fűződik közérdek, ezért az a rendelkezés, amely kivételt nem engedve szabályozza a tárgyaláson hozott határozatok nyilvánosságát, alaptörvény-ellenes. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak. A bírósági eljárás nyilvánosságának a biztosítéka, hogy a perben meghozott jogerős bírói döntések – egyes kivételek mellett – bárki számára megismerhetőek legyenek. A Pp. rendelkezéseiből azonban nem következik szükségképpen, hogy a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perben eljáró bírónak a Pp. 5. § (3) bekezdése alapján, a tárgyaláson meghozott határozatot a perbeli személyek személyes adatainak feltárásával kell nyilvánosan kihirdetnie. A határozathoz Czine Ágnes, Juhász Imre, Salamon László és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, Pokol Béla különvéleményt csatolt. (Előadó bíró: Czine Ágnes)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának júliusi határozata

Mennyi az annyi? – 3193/2017. (VII. 21.) AB határozat

Az Ab tanácsa július 11-én elutasította a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.288/2016/4. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alapügyben az indítványozó mint magánvádló feljelentést tett rágalmazás vétsége miatt. A járásbíróság megállapította a terhelt bűnösségét és arra kötelezte, hogy az indítványozónak tízezer forint eljárási illetéket, valamint százötvenezer forint bűnügyi költséget fizessen meg. Az ítélet ellen az indítványozó és a jogi képviselője kizárólag a bűnügyi költség tekintetében jelentett be fellebbezést, sérelmezve a megállapított bűnügyi költség összegét, hiszen az előterjesztett kérelmük arra irányult, hogy a bíróság a jogi képviselőjének kifizetett ügyvédi munkadíj és költség teljes összegének, 537 ezer forintnak a megfizetésére kötelezze a terheltet. A másodfokú bíróság az ítéletet a bűnügyi költség vonatkozásában helybenhagyta. Az indítványozó szerint megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az Ab az alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak, mert a tisztességes eljárásból fakadó követelményekből nem vezethető le a perlekedéssel kapcsolatos költségek viseléséből eredő kockázatok teljes mértékben történő kiküszöbölése. (Előadó bíró: Czine Ágnes)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának júliusi határozatai

Vallási közösség vezetőjének hite nem szenzitív adat – 3192/2017. (VII. 21.) AB határozat

Az Ab tanácsa július 10-én elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.312/2015/4. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alapügyben az indítványozó, mint magánvádló rágalmazás vétsége miatt feljelentéssel élt a vádlott ellen, egy országos napilapban olvasói levél formájában megjelent közlés miatt, amely az indítványozó hitközségbe történő belépése, pozícióba kerülése kapcsán tartalmazta a „szándékosan becsapta vallási státuszával kapcsolatban”, illetve „lebukott szemfényvesztő” és „szemfényvesztést leplezett le” kijelentéseket. A harmadfokon eljáró bíróság a vádlottat felmentette a rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól. Az indítványozó szerint megsértették a magán- és családi életének tiszteletben tartásához, valamint a szabad vallásgyakorláshoz fűződő jogát. Az Ab az alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint miután az indítványozó a vallási közösségben vezetőként olyan feladatot vállalt, illetve látott el, amelynek része volt a vallási közösség külső, azon túlmutató képviselete, nem lehet hivatkozni a hitének, vallási meggyőződésének szenzitív adat jellegére, mivel a feladatkör ráruházásakor, önként járult hozzá annak külső, a vallási közösségen kívüli, állam általi megismeréséhez. A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó bíró: Schanda Balázs)

Adóregisztrációs eljárás – 3191/2017. (VII. 21.) AB határozat

Az Ab tanácsa július 10-én elutasította az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 214. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést. Az alapügyben az alapügy felperese egy kft.-nak volt a vezető tisztségviselője. A kft.-vel szemben felszámolási eljárás indult, és megszűnésekor a cégnek tízmillió forintot meghaladó adótartozása volt. Az adóregisztrációs eljárás során a vizsgálandó adótartozás összeghatára 2012. január 1-jét követően tizenötmillió forint volt, amit 2016. január 1-jei hatállyal ötmillió forintra szállítottak le. A bíró többek közt azt feszegette, hogy a szigorított rendelkezéseket a törvénymódosítás hatályba lépése előtt lezárt jogviszonyokra is alkalmazni kell-e. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt, mert a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapít meg kötelezettséget, és nem nyilvánít valamely magatartást jogellenessé. Stumpf István különvéleménye szerint a többségi indokolás anélkül utasította el az indítványt, hogy állást foglalt volna: a megengedőbb vagy a szigorúbb értelmezést kell-e választani? (Előadó bíró: Varga Zs. András)

Érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya – 3190/2017. (VII. 21.) AB határozat

Az Ab tanácsa július 10-én elutasította az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 75. § (3) bekezdés második mondata ellen irányuló bírói kezdeményezést. Az alapügyben egy sportklub és egy részvénytársaság között szerződés jött létre, amelynek értelmében a közöttük korábban létrejött szerződéseket megszüntetik. A felperes pert kezdeményezett a klub ellen, mert sem az érintett jogok köréről, sem azok valós piaci értékéről nem született megállapodás. A Fővárosi Törvényszék pert megszüntető végzését a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta. A bírói indítvány szerint a támadott rendelkezés a perbeli felperes tulajdonhoz való jogát korlátozta, mivel a peres felek magánjogi jogviszonyába olyan módon avatkozott, hogy arra a feleknek nem volt érdemi ráhatása, szerződéses akaratuktól függetlenül történt. Az Ab a bírói kezdeményezést nem találta megalapozottnak, mert az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. (Előadó bíró: Stumpf István)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának júliusi határozatai

A kártalanítás alapja – 16/2017. (VII. 10.) AB határozat

Az Ab tanácsa július 4-én elutasította az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 30. § (2) bekezdése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alapügyben az indítványozók két generáció lakhatásának megteremtése érdekében ingatlanjukra új szint ráépítésére vonatkozó építési engedély iránti kérelmet nyújtottak be az építésügyi hatósághoz, amely elutasította a kérelmet, mert az engedélyterv nem felelt meg a hatályos rendeletnek, bár a korábban hatályos rendelet előírásainak megfelelt volna. A kormányhivatal és az alsóbb fokú bíróság megállapította a kártalanítás alapját, mert az indítványozóknak olyan káruk keletkezett, amely ugyan forgalmi értékcsökkenésben nem, de más értékelési módok alapján kimutatható volt. A Kúria szerint viszont törvény alapján kizárólag a forgalmi értékcsökkenésben megnyilvánuló kár esetén jár kártalanítás. Az indítványozók szerint sérült a tulajdonhoz való joguk. Az alkotmányjogi panaszt az Ab nem találta megalapozottnak, mert önmagában az, hogy a kártalanítás alapjaként egy jogszabály a forgalmi értéket (illetve annak csökkenését) rendeli figyelembe venni, nem jelenti a teljes kártalanítás alkotmányos követelményének a sérelmét. (Előadó bíró: Salamon László)

Cafetéria a szülési szabadság alatt – 3172/2017. (VII. 14.) AB határozat

Az Ab tanácsa július 4-én elutasította a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 151. § (2) bekezdése ellen irányuló bírói kezdeményezést. Az eljáró bíró azért fordult az Ab-hoz, mert egy kormányzati szolgálati viszonyban álló nőnek alaptörvény-ellenes jogszabály miatt vissza kellett fizetnie a cafetéria-juttatásnak a szülési szabadságra eső részét. Az indítványozó azt kifogásolta, amíg a munkaviszonyban, illetve a bírósági szolgálati viszonyban állók a munka törvénykönyve és a bírák jogállásáról szóló törvény szabályai alapján a szülési szabadság ideje alatt is jogosultak a cafetéria-juttatásra, addig a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény hatálya alá tartozó kormánytisztviselők nem. Az Ab elutasította a bírói kezdeményezést, mert önmagában az, hogy a különböző foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvények egyes munkajogi intézményeket eltérően szabályoznak, nem jelent alkotmányellenes diszkriminációt. A határozathoz Salamon László és Szabó Marcel párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó bíró: Hörcherné Marosi Ildikó)

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG