A szülői gondatlanság súlyos következményekkel is járhat. A tragikus balesetek bekövetkezésekor egyúttal bűncselekmény is megvalósul, amikor a szülő gondjaira bízott gyermek – előbbi hanyag gondatlansága miatt – életét veszti. A magatartás minősítése: gondatlanságból elkövetett emberölés. – Egy 2014-es ítélet tanulságai
Bűntudat és önfelmentés keveredtek annak a férfinak a vallomásában, akinek gondjaira bízott gyermeke 2012 júniusában a Hajdú-Bihar megyei Földes strandjának egyik medencéjébe fulladt, majd újraélesztése után a kórházban meghalt. A kislányát saját hibájából elvesztő szülő a bűntől a bűnhődésig tartó úton végighaladva az önvádtól a büntetőjogi felelősségével szembesülve jutott el a mentő körülmények keresgéléséig; az erkölcsi ítéleten túl a büntetőjogi felelősségről azonban jelen esetben is a bíróság döntött.
A perbéli esetben az apa – a későbbi elítélt – feleségével és öt gyermekükkel a Hajdú-Bihar megyei Földesen nyaralt és 2012. június 20. napján a helyi Szabadidőközpont és Strandfürdő területén tartózkodtak. Nagyobb gyermekeik már tudtak úszni, három éves kislányuk – a későbbi sértett – azonban még nem, ezért szülei a medencékbe lépés előtt a karjaira egy-egy felfújható karúszót tettek. Az anya azt javasolta, hogy amíg a szálláshelyükön, a szomszédos kempingben összecsomagol, az apa két kisebbik gyermekükkel maradjon még a strandon. A vádlott ekkor fiával és kislányával a 90 cm mélységű gyógyvizes medencébe ment és a középén kialakított ülőrészen foglalt helyet egy baráti házaspárral beszélgetve (részben a mellette ülő férjjel, részben a felettük, a medence partján, kint álló feleséggel), míg gyermekei a medencénél játszottak. Az ezt követő, viszonylag rövid intervallum teljes rekonstruálására a nyomozati, majd a bírósági eljárásban nem volt mód – erre a büntetőjogi felelősség megállapításához nem is volt szükség –, de az bizonyos, hogy egyszer csak a parton álló hölgy beszélgetőpartner kiáltott fel, hogy a kislánynak csak a karúszóit látja, a következő pillanatban pedig már a vádlott fia adta oda azokat az apának. Az eljárás során a vádlott végig kitartott azon vallomása mellett, hogy amikor a kislányát utoljára látta, a medence melletti lábmosóban játszott és a „Süss fel nap”-ot énekelte. Ennek megfelelően, amikor az eltűnését észlelték, nem is a vízben kezdték el keresni, hanem a parton, a bejárat irányában, majd az kabinok melletti részen. Nem sokkal később fiának jelzésére ismét barátjának felesége kiáltott oda neki, hogy a gyermek a medencében van: ő erre rohant oda és húzta ki a víz alól kislányt. A nyomozati eljárás során kérdésre válaszolva elmondta: nem tudja megmondani, mennyi idő telhetett el aközött, hogy a kislányt a lábmosóban látta és hogy a baráti házaspár hölgy tagja szólt neki, de „ez nagyon rövid idő lehetett, mert nem is fordult meg a fejében, hogy a kislány a vízben lehet.”
A Strandfürdő úszómestere rövid időn belül laikus újraélesztést hajtott végre a kislányon – mesterséges lélegezetést és szívmasszázst alkalmazott -, aki ennek hatására magához tért, köhögött és felsírt, de a szája körben lila volt. Rövidesen mentőhelikopter jött érte, amely a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumába szállította. Amint a szülők később megtudták: a gyermek szíve ezt követően kétszer is – egyszer a szállítás közben, egyszer pedig a kórházban – megállt, amelynek következtében reanimálni kellett.
„1 %” – a Gyermekklinika Intenzív Osztályán ezt a választ adta a kezelőorvos arra a kérdésükre, hogy mekkora az esélye a gyermek felépülésének. A kislány tragikus módon 20 napig tartó kórházi kezelést követően elhalálozott.
A vádlott a bírósági eljárás során több ponton módosította nyomozati vallomását. Korábban úgy nyilatkozott, hogy az orvosi ellátással kapcsolatban nincs aggálya, ám miután gyanúsítottá vált, úgy változtatott álláspontján, hogy bűnösnek érzi magát, mert „a hibaláncolatot ő indította el”, de saját magát a felelősség alól folyamatosan menteni és a Strandfürdőt – annak dolgozóit -, továbbá az ellátást végző orvosokat felelőssé tenni igyekezett a gyermek halálában. A folytatólagos bírósági tárgyalásokon olyan tartalmú nyilatkozatokat tett, amely szerint a kislánya nem minden gyógyszert kapott meg a megfelelő adagban az orvosi ellátás során és ez okozhatta a tragédiát, illetve gyermeke nem a víz alatt került oxigénhiányos állapotba, hanem a mentőhelikopterben az oxigénpalack cseréjekor; a kezelőorvos pedig – állítása szerint – nem azt a gyógyítási módot tüntette fel a dokumentumokban, amelyet ténylegesen alkalmazott.
A bíróság előtt a vádlotti védekezés lényegében súlytalanná vált – bár az rendkívül széleskörű volt, de vagy önellentmondásossá vált, vagy a bizonyítási eljárás során megcáfolódott –; ennek ellenére a perben kirendelt igazságügyi orvos szakértőket külön nyilatkoztatták a vádlotti észrevételekre. Utóbbiak szakvéleményük kiegészítéseként fenntartották, hogy a laikus újraélesztés, a mentőegység tevékenysége és a sértettet ellátó orvosok beavatkozásai során gondatlanság, mulasztás nem állapítható meg.
A tanúként és szakértőként kihallgatott/meghallgatott orvosok egybehangzóan adták elő, hogy vízbefúlásos eseteknél gyakori, hogy az áldozat teljesen magához tér, majd 20-25 perc múlva a keringése összeomlik és beáll nála az agyhalál. Jelen esetben súlyos szövődmény, tüdő ödéma alakult ki, amely egy visszafordíthatatlan folyamat megindulását jelezte, ennek oka pedig a sértett víz alá merülése volt, ezért az okozatig – a halál beálltáig – történtek lényegében irrelevánsnak is mondhatók. A halál végül keringési és légzési elégtelenség miatt következett be, amelynek hátterében több szerv oxigénhiányos károsodása állt.
A bíróság megállapította, hogy a vádlott – és a helyszínen jelen lévő másik két felnőtt – azt sem tudta, hogy hol keressék a kislányt – a vízben, vagy azon kívül -, így a sértett mindaddig a víz alatt volt, amíg a testvére meg nem találta a medencében. Jelzésértékű volt, hogy amíg az apa azt adta elő: a tényállásban foglalt cselekmény idején nem voltak sokan a termálvizes medencében, addig az egyik tanú úgy nyilatkozott, hogy egy teljes gyermek focicsapat érkezett akkoriban oda. A vádlottat az okozatosság vonatkozásában – a bekövetkezett eredmény előre nem látásában – felróható mulasztás terhelte, mert az úszni nem tudó, három és fél éves sértett közvetlen közelében kellett volna elhelyezkednie úgy, hogy veszélyhelyzetben bármikor képes legyen beavatkozni. Az elkövető tehát alapvető, szülői kötelezettségének – a sértett felügyelete során tanúsítandó, fokozott körültekintésnek – nem tett eleget.
A hanyag gondatlanság büntetőjogi szempontból két feltétel együttes fennállását teszi szükségessé: az objektív gondossági kötelesség megszegését és a szubjektív előre láthatóság fennállását; ezek a feltételek pedig jelen esetben együttálltak.
A fentiekre tekintettel a Debreceni Törvényszék bűnösnek mondta ki a vádlottat egy rendbeli, az akkor hatályos Btk. – az 1978. évi IV. törvény – 160. § (1) bekezdésében meghatározott – és a (4) bekezdés szerint minősülő – gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében és egy év fogházbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet meghozatalakor a bíróság súlyosító körülményként értékelte a hasonló cselekmények elszaporodottságát, enyhítő körülményként, hogy a vádlott 6 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik és büntetlen előéletű.
Az ítélet ellen az apa felmentésért fellebbezett, az ügyész pedig súlyosbítást kért. Másodfokon a Debreceni Ítélőtábla tárgyalta az ügyet és rögtön az első tárgyaláson ítéletet hozott helybenhagyva a Debreceni Törvényszék döntését. Az apának tehát nem kellett fogházba vonulnia, de (tettének erkölcsi ódiumai mellett) a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés minden jogkövetkezményét viselnie kellett.
A szülők/rokonok gondatlanságából bekövetkező gyermekhalál kapcsán hozott – a történteket gondatlanságból elkövetett emberölésként minősítő – ítéletekről (és így a fenti ügyben hozottról is) általánosságban elmondható, hogy azokban az átlagosnál nagyobb hangsúlyt kapnak a generálprevenció szempontjai. Hiszen egy beszámítható elkövetőt a jövőre nézve nem kell visszatartani hasonló cselekmények elkövetésétől (azért is, mert szándéka a legkisebb mértékben sem terjedt ki a tragikus eredményre), ugyanakkor ezen ítéletek komor felkiáltójelként kell, hogy lebegjenek minden gyermekét felügyelő, gondozó személy előtt.
(A cikk a Debreceni Törvényszék B.222/2013/43. számú ítélete alapján készült. Az eljárásról szóló sajtóbeszámoló itt: http://www.dehir.hu, az eset rekonstruálásához felhasznált sajtóanyag pedig itt található: http://www.dehir.hu/videogaleria/.)
