Rendes perorvoslatok a közigazgatási perrendtartásban - Figyelemmel a régi és az új polgári perrendtartásra

2017.11.13. Jogi Fórum / Gyermán-Kőszegi Zsuzsanna

2018. január 1-jén lép hatályba az új közigazgatási perrendtartás. A jelenlegi közigazgatási perorvoslati rendszerhez képest az új rendszer némileg eltérő. Széles körben biztosítja a közigazgatási határozat elleni fellebbezés lehetőségét, mint jogorvoslatot, így nem indokolt, hogy a bírósági felülvizsgálat is kétfokú legyen. Továbbra is lesz bizonyos ügyekben fellebbezésre lehetőség, a felülvizsgálatnál pedig bevezetésre kerül – a polgári perrendtartásból ismert – a befogadási eljárás.

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése alkotmányos alapjogként biztosítja a jogorvoslathoz való jogot és azt is kimondja, hogy ezt törvényben kell szabályozni (Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés). Az Alkotmánybíróság több évtizedes töretlen gyakorlata az, hogy az érdemi döntések ellen legyen helye jogorvoslatnak, azonban, hogy ez a rendszer hány fokú legyen, annak szabályozását rábízza a törvényalkotókra.

A Magyar Közlöny március 1-jén kiadott 30. lapszámában kihirdették az Országgyűlés által elfogadott törvényjavaslatot, megszületett a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban Kp.), mely 2018. január 1-jén lép hatályba. A jogszabályt elsőként 2016. december 6-án fogadta el az Országgyűlés. Az Alkotmánybíróság azonban januárban a jogszabály közigazgatási felsőbíróságra vonatkozó rendelkezéseit kifogásolta, miután az államfő az alaptörvény-ellenesség és a közjogi érvénytelenség megállapítását kérte. A módosított törvényt, melyből – többek között – kikerült a "felsőbíróságként eljáró bíróság" köznév, 2017. február 21-én fogadta el végül az Országgyűlés.

A Kp.-vel egy időben lép hatályba a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (új Pp.) is. Egyik kiemelt célja a jogviták ésszerű időn belüli lezárása. Bevezeti, hogy az elsőfokú eljárást mind funkciójában, mind időben egymástól elkülönülő két szakra osztja: perfelvételi és érdemi tárgyalási szakra

Az új Pp.hez képest a közigazgatási perrendtartás egy általános perjogi szabályrendszer, azzal a céllal készült, hogy a közigazgatási perek szabályait általános jelleggel szabályozza.

Az indokolás szerint a közigazgatási ügyek teljes döntéshozatali folyamatának bővítése, így a bürokrácia növelésének elkerülése érdekében szükséges a rendes perorvoslat oly módon történő korlátozása, hogy azt csak törvény teheti lehetővé. Ugyanakkor, a mihamarabbi végérvényes rendezés érdekében a felső bíróságként eljáró bíróság elsőfokú ítéleteivel szemben nem felülvizsgálatnak, hanem fellebbezésnek lesz helye.

A jövőben mindkét perrendtartás tekintetében a bírósági határozatokkal szemben a „perorvoslat” nem pedig a „jogorvoslat” kifejezés a megfelelő terminus technicus. Annyi hasonlóságot – többek között – el lehet mondani a Kp. és az új Pp. perorvoslati szabályairól, hogy nem pusztán a perorvoslatokat szabályozzák az érintett fejezetek, hanem az azzal összefüggő eljárásokat is, így az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárást. A régi Pp.-ben az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárás a „Különleges eljárások” között szerepelt.

Az új Pp. perorvoslati szabályai részletesebbek, mint a Kp. rendelkezései, melyet jól mutat, hogy míg a Kp. csupán 24 szakaszt, addig az új. Pp. 65 paragrafust szentel a perorvoslati résznek.

A jelenlegi közigazgatási perorvoslati rendszerhez képest a Kp. rendszere némileg eltérő. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban Ákr.) széles körben biztosítja a közigazgatási határozat elleni fellebbezés lehetőségét, mint jogorvoslatot, így nem indokolt, hogy a bírósági felülvizsgálat is kétfokú legyen. Továbbra is lesz bizonyos ügyekben fellebbezésre lehetőség, a felülvizsgálatnál pedig bevezetésre kerül – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényből (Pp) ismert – a befogadási eljárás.

A rendes perorvoslat, azaz a fellebbezés

A Pp. XX. fejezete alapján fellebbezésnek csak az egyfokú hatósági eljárásban hozott határozatot felülvizsgáló ítélet ellen volt helye, ha a bíróság megváltoztatási jogkörrel rendelkezett az ügyben. A Kp. szabályai szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok által hozott ítéletekkel szemben nincs helye fellebbezésnek, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi. A Kp.-ben a fellebbezés alapját a 99. § szabályozza, mely alapján továbbra is kivételként fellebbezésnek van helye az ítélet ellen, ha azt törvény lehetővé teszi.Ez a törvény pedig lehet maga a Kp. is vagy egyéb más törvény.

Speciális esetkört képeznek a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyek, amelyek esetében a fellebbezés lehetősége főszabállyá válik a Kp-ban.

Általános megfogalmazás szerint fellebbezésnek van helye a következő ítélet fajták ellen:

  • a mulasztási ítélet (Kp. 129. § (4) bek.),
  • a marasztalási perben hozott ítélet (Kp. 133. § (4) bek.),
  • a törvényszék elsőfokú ítéletei.

Viszont ki kell emelni a Kp. 126. § (3) bekezdésében foglaltakat, amely szerint kizárt a fellebbezés az elsőfokú ítélet ellen akkor is, ha azt egyszerűsített perben hozták.

Ehhez képest az új Pp.-ben viszont újítás, hogy meghatározza a fellebbezhető határozatok körét:  

  • az elsőfokú bíróság ítélete ellen,
  • az elsőfokú bíróság végzése ellen, ha a trövény külön megengedi,
  • a másodfokú bíróság olyan végzése ellen, amellyel szember az elsőfokó eljárás szabályai szerint külön fellebbezésnek lenne helye,
  • a másodfokú bíróság fellebbezést, csatlakozó fellebebbezést visszautasító végzése ellen.

Ha a törvény a külön nem fellebbezhető végzésre indokolási kötelezettséget ír elő, azt a fél az ítélet elleni fellebbezésben támadhatja. Minden határozattípusnál rögzíti továbbá az új Pp., hogy van-e helye fellebbezésnek.

A Kp. a fellebbezésre vonatkozó – általános – szabályokon túl speciális szabályokat is előír, úgy mint, a kérelemben pontosan meg kell jelölni, hogy miért és milyen alapon tartja jogsértőnek a döntést, továbbá mit kér a bíróságtól. Emiatt rendelkezik úgy a Kp. 100. § (5) bekezdésében, hogy „a fellebbezést a fellebbezési határidő leteltét követően nem lehet megváltoztatni.” Nagyon fontos új szabály tehát, hogy csak jogszabálysértésre hivatkozással lehet fellebbezéssel élni. (Kp. 100. § (2) bek. b) pont.) Ezen felül a pontos jogszabályhelyet is meg kell jelölni (Kp. 104. § (2) bek.). Ez az új Pp.-vel harmonizáló rendelkezés.

A Pp.-ben korábban ismert értelmezési szabály tehát nem érvényesül a Kp.-ben, miszerint ha a határozat ellen fellebbezésnek van helye, annak bármilyen jogcímen előterjesztett megtámadását fellebbezésnek kell tekinteni. (Pp. 244. (4) bekezdés). Ez a szabály kikerül az új Pp. szabályaiból is.

Emellett természetesen a Kp.-ben az ítélet meghozataláig visszavonható a fellebbezés, Kiemelendő, hogy a per elhúzó magatartások kizárása miatt a jogszabálysértés megjelölését nem tartalmazó fellebbezések esetében kizárt a hiánypótlásra való felhívás.

A Kp. bevezet egy – a már Pp.-ben (Pp. 235. § (3)-(4) bekezdés) ismert – jogintézményt, az ugró fellebbezést, melynek szabályait a Kp. 101. §-ában találjuk. A lényege az, hogy „ha a határozatot elsőfokon a közigazgatási és munkaügyi bíróság hozta, a felek a határozat elleni fellebbezéshez mellékelt közös kérelemben indítványozhatják, hogy az anyagi jogszabály megsértésére alapított fellebbezést közvetlenül a Kúria bírálja el”. Azonban nagyon fontos a 101. § (2) bekezdésbe foglalt rendelkezés, miszerint Kúria nem köteles befogadni az ugró fellebbezést, csak abban az esetben, „ha a fellebbezés olyan anyagi jogsértésen alapul, amely a joggyakorlat egységének biztosítása szempontjából alapvető jelentőségű.”

A befogadásról a Kúria dönt – tanácsban, 30 napon belül – és amennyiben nem fogadja be a fellebbezést, úgy azt a másodfokú bíróságnak küldi meg elbírálásra.

Érdekesség, hogy az új Pp.-ben viszont megszűnik az ugró fellebbezés intézménye.

A Kp. XVIII. fejezet szabályozza magát a fellebbezési eljárást, azonban egészen egyszerűen visszautal az elsőfokú eljárásra, a XVIII. fejezet kizárólag a másodfokú eljárás speciális szabályait tartalmazza.

A fellebbezést - ahogy a korábban is ismert jogorvoslati eljárások során – először az elsőfokú bíróság vizsgálja meg, amennyiben a Kp. 102. §-ában foglalt feltételek valamelyike fennáll, a fellebbezést visszautasítja. Amennyiben a fellebbezés tartalmi feltételei fennállnak – főszabály szerint – az elsőfokú bíróság összevárja a fellebbezéseket és együtt terjeszti fel a az ügy iratraival együtt, 8 napon belüól a másodfokú bírósághoz.

A másodfokú bíróság a – Kp. 104. §-a szerint – a fellebbezés vizsgálata során a keresetlevél vizsgálatának szabályai szerint jár el. Itt lehetőség van hiánypótlásra. Természetesen fellebbezési ellenkérelemnek és csatlakozó fellebbezésnek is helye van.

Felfüggesztés helye és lehetősége körében a Kp. 106. §-ban találunk rendelkezést: “Ha az elsőfokú bíróság előtt az ítélet kijavítása, illetve kiegészítése iránt előterjesztett kérelem vagy igazolási kérelem folytán eljárás van folyamatban, a másodfokú bíróság az eljárását a kijavítás, a kiegészítés vagy az igazolás tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedéséig felfüggesztheti.” Az új Pp.-ben szabályai szerint a fellebbezés nemcsak ítélet, hanem végzés esetén is megtörténhet ezért az általános szabályok között találjuk a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezéseket. Viszont azt az esetet, amit a Kp. a felfüggesztés kapcsán szabályoz, sem a régi, sem az új Pp.-ben nem találjuk meg, azaz továbbra sincs szabályozva a polgári perrendtartásban, hogy mit kell tenni, ha hivatalból kell kijavítani, vagy kiegészíteni az ítéletet és ezt a másodfokú bíróság észleli. Ebben az esetben iratvisszaküldés vagy az eljárás felfüggesztése lehetne a megoldás. A Kp. erre az esetre tehát az eljárás felfüggesztését alkalmazza.

Az fellebbezéssel megtámadott ügyben tárgyalás tartása kérhető és tárgyalás tartható, melynek szabályai és korlátai a 107. § rendelkezései között vannak.

Tárgyalás tartása iránti kérelmet a fél terjeszthet elő fellebbezésében, ellenkérelmében, illetve természetesen a csatlakozó fellebbezésben. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye, így mindig fel kell hívni a felet a fellebbezés megküldésével – hasonlóan a régi és új Pp-hez is – hogy (a kézhezvételtől számított 15 napon belül) tárgyalás tartását kérheti. Amennyiben bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges másodfokon – okirati bizonyítást kivéve – tárgyalást hivatalból is el kell rendelni. Azonban itt kell megjegyezni, hogy a Kp. továbbra is arra akarja szorítani a feleket, hogy az ügy a hatóság előtt folyjon, ott terjesszék elő bizonyítási indítványaikat, ezzel a bíróság előtti bizonyítás korlátai, így a fellebbezés kapcsán a másodfokú eljárás bizonyítással összefüggő korlátai jelennek meg a Kp-ban. Lehet a fellebbezésben új tényekre, bizonyítékokra hivatkozni, azonban csak meghatározott esetekben.

A Pp. szabályainak alkalmazása körében a Kp. akként rendelkezik, hogy a Pp.-t akkor kell alkalmazni, ha azt a Kp. kifejezetten előírja. Ez a szabály a fellebbezésre is igaz!

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a Kp. koherens rendszert tartalmaz a fellebbezésre, ami főszabályként rendezi, hogy mikor van lehetőség az igénybevételére, ez igaz az új Pp.-re is. Mindkettő perrendtartási törvény részletesen szabályozza a rendes perorvoslatot, sokkal részletesebben, mint a régi Pp.

Felhasznált irodalom:

A közigazgatási perrendtartás magyarázata, szerkesztő: Petrik Ferenc hvgorac 2017.

 

 

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI ELJÁRÁSJOG
KÖZIGAZGATÁSI PEREK
KÖZIGAZGATÁSI PERRENDTARTÁS