Bennragadt szabadság

2017.11.21. Jogi Fórum / Kéri Ádám / KRS Ügyvédi Iroda

Előfordul, hogy a munkáltató munkaerő-hiányra és profitmaximalizálásra tekintettel nem adja ki a szabadságot. Sérülnek a munkavállaló alapvető jogai, a biztonságos munkavégzés feltételei. A jogkövetkezmények súlyosak lehetnek (bírság, kártérítés, akár azonnali hatályú felmondás), de tudni kell: a "bennragadt" szabadság nem vész el, arról lemondani érvényesen nem lehet.

"Kedves Munkatársunk, mellékeljük az előző évi maradék szabadság kimutatásokat valamint a lemondó nyilatkozatot." - Így kezdődik az egyik multinacionális társaság levele, mely felveti a kérdést: le lehet-e a szabadságról érvényesen mondani. A szabadságot fő szabály szerint az esedékesség évében ki kell adni. Ez alól a törvény biztosít azonban kivételeket, hiszen a szabályozásnak alkalmazkodnia kell a munkáltató rugalmas működéséhez, illetve a munkavállaló egyedi életkörülményeihez is. Ez a rugalmasság azonban nem alkalmazható rendeltetésellenesen.

Egyre több szektorban tapasztalni ugyanakkor azt, hogy a munkaerő-hiányra, illetve a profitmaximalizálás céljára tekintettel a munkáltató nem adja ki a szabadságokat. Ennek súlyos következményei lehetnek, hiszen sérülnek a munkavállaló alapvető jogai, valamint az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételei. A jogkövetkezményeken túlmenően (bírság, kártérítés, akár azonnali hatályú felmondás) azonban azt is tudni kell, hogy a "bennragadt" szabadság nem vész el, arról lemondani pedig érvényesen nem lehet.

1. A szabadságról nem lehet érvényesen lemondani

A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, megváltani kizárólag a munkaviszony megszűnésekor lehet. Gyakran látni olyan munkáltatói megoldásokat, hogy a felgyülemlett szabadság egy része vonatkozásában a munkavállalóval például a közös megegyezést tartalmazó megállapodásban abban állapodnak meg a munkaviszony megszűntetésén túlmenően, hogy a munkavállaló a szabadsága megváltásáról vagy annak egy részéről lemond. Fontos ugyanakkor tudni, hogy az ilyen megállapodás munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik azaz, semmis. Ennek következtében az igény munkaügyi perben akkor is érvényesíthető, ha arról lemondott a munkavállaló! A munka törvénykönyve ugyanis kimondja, hogy a munkaszerződés és a felek megállapodása a törvény rendelkezéseitől a munkavállaló javára térhet el. Ez a szabály a szabadság megváltása kérdésében pedig annyira szigorú, hogy kollektív szerződésben sem lehet ettől eltérni.

2. Kötetlen munkaidő-beosztás esetén is a munkáltató felel a szabadságért

A kötetlen munkarend szabályait akkor lehet alkalmazni, amennyiben a munkáltató a munkaidő beosztásának jogát - a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel - a munkavállaló számára írásban átengedheti (kötetlen munkarend). Fontos, hogy a törvény nem tekinti kötetlen munkaidő-beosztásnak a törzsidő-peremidő konstrukciót azaz, amikor csak részben kötetlen a munkaidő-beosztás. Kötetlen munkarend esetén pedig nem kell alkalmazni a munkaidőkeret, a munkaidő-beosztás (kivéve a kötetlen munkarendre vonatkozó szabályok), a vasárnapi és munkaszüneti napi munkaidő-beosztás, a munkaközi szünet, a napi és heti pihenőidő, a rendkívüli munkaidő, az ügyelet, készenlét, illetve a rendes és rendkívüli munkaidő, illetve készenlét nyilvántartására vonatkozó szabályokat. A szabadság kiadása, illetve nyilvántartása azonban nem szerepelnek a kivételi körben! Ez pedig azt jelenti, hogy a munkáltató felelőssége a szabadság nyilvántartása és kiadása még akkor is, amennyiben a munkavállaló a munkaidejét teljes mértékben maga oszthatja be.

3. A ki nem adott szabadság nem évül el

A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII.tv. (régi Mt.) kimondta, hogy a szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el. Azt is deklarálta, hogy a szabadság megváltásával kapcsolatos munkavállalói igény elévülése a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik. Hasonló tartalmú rendelkezéseket a 2012. évi I.tv. (új Mt.) már nem tartalmaz. Tévedés lenne ugyanakkor azt a következtetést levonni, hogy a munkáltató által ki nem adott szabadság a munkaviszony fennállása alatt elévül. A szabadságot ugyanis még kötetlen munkaidő-beosztás esetén is a munkáltató adja ki. Töretlen a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a ki nem adással összefüggésben a felelősség a munkavállalóra nem hárítható át. A munkavállalót tehát az igénye érvényesítéséhez nem terheli olyan kötelezettség, hogy a szabadság kiadását rendszeresen igényelje vagy követelje. A szabadság megváltásával kapcsolatos igény elévülésének kezdő időpontja pedig a hatályos szabályokból következően is a munkaviszony megszűnésének napja, így az az általános elévülési időn belül a munkaviszony megszűnését követően is követelhető.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG