Az Alkotmánybíróság több pontjában is alaptörvény-ellenesnek minősítette az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kiadott úgynevezett integritási szabályzatot, amelyben a bíróság jogszerű, befolyásmentes, feddhetetlen működésével, és a bírák ennek megfelelő magatartásával kapcsolatos szabályait rögzítette. – A legjelentősebb és legérdekesebb novemberi döntések
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének novemberi határozatai
Alaptörvény-ellenes az OBH elnökének utasítása – IV/1259/2016
Az Ab november 28-án több ponton alaptörvény-ellenesnek találta az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének utasítását az integritás szabályairól, így egyes szövegrészeit megsemmisítette. Handó Tünde, az OBH tavaly utasításban rendelkezett az integritás szabályairól, vagyis a bíróság jogszerű, befolyásmentes, feddhetetlen működéséről, és a bírák ennek megfelelő magatartásáról. Az alkotmányjogi panaszt benyújtó bíró szerint az OBH elnökének utasítása olyan kötelezettségeket állapít meg a bíróknak, amelyeknek a megsértése akár a bírói tisztség megszüntetését is eredményezheti. A támadott utasítás szerint az OBH elnöke nem csak kötelező erővel bíró utasításban, hanem a bíróságokra, a bírákra, illetve az igazságügyi alkalmazottakra nézve nem kötelező jellegű ajánlásban is fogalmazhat meg olyan magatartási előírást, amelynek megsértése esetén a bírókkal szemben eljárás indítható. Az Ab az alkotmányjogi panaszt részben megalapozottnak találta. A testület szerint az OBH elnökének szabályzata nem minősül törvénynek, ilyen kötelező erővel nem rendelkező dokumentumban nem írhatók elő olyan magatartási szabályok, amelyek akár csak eshetőlegesen érinthetik a bírói függetlenséget. A határozat indokolása szerint a vizsgált rendelkezések, mint például az integritássértés megállapítása, kötelezettségszegés esetén a felelősségre vonás kezdeményezése, továbbá az esetleges jogkövetkezmények alkalmazása a jogorvoslathoz való jogot és a bírói függetlenséget is sértik. A határozathoz Czine Ágnes és Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt. Juhász Imre és Szívós Mária különvéleménye szerint a többségi határozat megkérdőjelezi az OBH elnökének azon jogkörét, hogy központi igazgatási feladatai körében ajánlásokat bocsáthat ki. Pokol Béla úgy vélekedett, hogy az Ab-nek ki kellett volna mondani az egész szabályozás közjogi érvénytelenségét. Salamon László – egyetértve azzal, hogy az utasítás több pontja sérti a bírói függetlenséget – úgy foglalt állást, hogy a jogorvoslathoz való jog sérelme nem merülhetett volna fel. (Előadó: Sulyok Tamás)
A kettős adóztatás elkerülése – V/1736/2017.
Az Ab november 28-án elutasította a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény 7/B. §-a és 7/D. §-a nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket. Mindkét ügy felperese Írországban nyilvántartásba vett gazdasági társaság, amelyek ellen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal mulasztási bírságot szabott ki a reklámadóhoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. Mindkét alapügy alperese a határozatokban rögzítette, hogy a felperesek reklámadó-köteles tevékenységet folytattak, azonban a reklámadóról szóló törvény szerinti adóköteles tevékenységük megkezdésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az indítványozó bírók úgy vélik, hogy a támadott rendelkezések ellentétesek a Magyar Köztársaság és Írország között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén Dublinban, 1995. április 25-én aláírt Egyezménnyel. Ennek értelmében az egyik szerződő állam állampolgárai nem vethetők a másik szerződő államban olyan adózás alá, amely más vagy megterhelőbb, mint az az adózás, amelynek a másik állam állampolgárai hasonló körülmények között alá vannak vetve. Az indítványozók álláspontja szerint az egyenlő elbánás követelménye alapján nem írható elő terhesebb mulasztási bírság egy ír székhelyű és adóügyi illetőségű társasággal szemben, mint amilyen bírság az azonos helyzetben levő magyar székhelyű társasággal szemben kiszabható lenne. Az Ab nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezéseket. A határozat indokolása szerint a támadott rendelkezéseknek éppen az a célja, hogy a külföldi illetőségű adóalanyok is bejelentkezzenek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyilvántartásába, ekként a reklámadó-fizetési kötelezettségüknek a belföldi illetőségű adóalanyokkal azonos módon tudjanak eleget tenni. A határozathoz Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs párhuzamos indokolást, míg Salamon László különvéleményt csatolt. (Előadó: Szabó Marcel)
Az Alkotmánybíróság teljes ülése – Forrás: Alkotmánybíróság
A keresőtevékenység fogalma – IV/2118/2016.
Az Ab november 28-án megállapította, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 1. § (2) bekezdésének a 2016. április 30-ig hatályban volt 4. pontjának alaptörvény-ellenes. Továbbá azt is, hogy az alaptörvény-ellenes rendelkezés az alkotmányjogi panasszal érintett Kúria Mfv.III.10.682/2015/5. sorszámú ítéletében, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő, ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható. Az indítványozó 59%-os mértékű egészségi állapotára való tekintettel benyújtott megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét az illetékes szerv elutasította, mondván, az indítványozó kereső tevékenységet folytatónak minősül. Az indítványozónak a kérelem előterjesztésekor szüneteltetett egyéni vállalkozói jogviszonya állt fent. A határozatot felülvizsgáló elsőfokú bíróság elutasította az indítványozó keresetét, majd a Kúria hatályában fenntartotta az elsőfokú ítéletet. Az Ab megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a keresőtevékenység fogalmának jogalkotói értelmezésekor az az értelmezés áll összhangban a rokkantsági ellátásra való jogosultsággal, amely szerint azok az egyéni vállalkozók, akiknek vállalkozói jogviszonya szünetel, nem minősülnek keresőtevékenységet folytatónak. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon és Szívós Mária különvéleményt csatolt. (Előadó: Varga Zs. András)
A vélemény-nyilvánítási szabadság alkotmányos korlátai – IV/1270/2014.
Az Ab november 28-án elutasította a Kúria Bfv.I.1222/2013/4. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozót a település volt polgármestere rágalmazás miatt feljelentette. Az indítványozó a 2010-es önkormányzati választásokon polgármester-jelöltként indult a település akkor hivatalban lévő polgármesterével együtt. Az indítványozó a választási kampányban megjelentetett egy választási füzetet, amelyben a polgármestert tűzifalopással és a települési ravatalozó felújításával kapcsolatban hűtlen kezeléssel vádolta. A Kúria hatályában fenntartotta az első- és másodfokú bíróság határozatát, amely az indítványozó bűnösségét rágalmazás vétségében megállapította és pénzbüntetésre ítélte. Az alkotmányjogi panasz elbírálásakor a testületnek arról kellett döntenie, hogy hol húzódnak a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátai. A közügyek megvitatása során tett valótlan tényállítások nem vonnak maguk után automatikus felelősségre vonást, a közéleti szólás gyakorlója akkor is beszélhet visszaélésekről, ha nem tudja azokat bizonyítani. A közügyek megvitatását védő magasabb szintű alkotmányos garancia miatt a büntetőjogi felelősségre vonáshoz szükséges, hogy a büntetőeljárásban bizonyosságot nyerjen, hogy a terhelt tudta, hogy az általa állított tények valótlanok. Az alapügyben eljáró bíróság megállapította, hogy az indítványozó állításait alátámasztó tények sem a fakivágás, sem pedig a ravatolozó felújítása tekintetében nem merültek föl. Az Ab szerint a másodfokú jogerős bírósági ítélet érvényesítette a közügyek vitatásával összefüggő, magasabb szintű alkotmányos védelem garanciáit, és döntését az arra vonatkozó alkotmányos követelménnyel összhangban hozta meg, így az nem tekinthető alaptörvény-ellenesnek. A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolás csatolt. (Előadó: Czine Ágnes)
Tudósítás joga vs. képmáshoz való jog – 3313/2017. (XI. 30.) AB határozat
Az Ab november 21-én elutasította a Kúria Pfv.IV.21.840/2015/5. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Hunvald György, korábbi VII. kerületi polgármester indítványozóval szemben az ügyészség vádat emelt különböző bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt. Az eljárásról szóló tudósításokban az alperesek által üzemeltetett internetes portálokon illusztrációként olyan kép is megjelent, amelyen a felperest vezetőszáron és bilincsben vezetik a bírósági folyosón. Az indítványozó szerint az alperesek az engedélye nélkül készített felvételek felhasználásával megsértették a képmás védelméhez fűződő személyiségi jogát. A Kúria nem osztotta az álláspontját, mondván, a közérdeklődésre számot tartó eseményről való tudósítás joga elsőbbséget élvez az indítványozó képmás védelméhez fűződő jogához képest. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványozó alkotmányjogi panaszát. A határozat indokolása szerint a büntetőeljárás során a kényszerítő intézkedések alkalmazása önmagában nem sérti az ártatlanság vélelmét. Az indítványozóval szemben az előzetes letartóztatásával összefüggésben alkalmaztak fizikai kényszerítő eszközt, de az nem állapítható meg – állította az Ab –, hogy erre azért került volna sor, hogy az indítványozót bűnösnek mutassák be a nyilvánosság előtt. (Előadó: Czine Ágnes)
A magántitok arányos korlátozása – 3312/2017. (XI. 30.) AB határozat
Az Ab november 21-én elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.677/2013/10. számú ítélete, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 12.P.21.549/2012/16. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó kanadai-magyar kettős állampolgár házasságot kötött az alapügy alperesével, akivel két gyermeket fogadtak örökbe. Az indítványozó a gyermekekkel Kanadába kívánt utazni, amelyhez az alperes hozzájárult. Később azonban kételkedni kezdett a külföldre távozás indokaiban, ezért belépett az indítványozó számítógépébe, és elolvasta a levelezését. A levelezés tartalma alapján az alperes eljárást kezdeményezett a gyermekek jogellenes külföldre vitelének hatályos szabályai alapján, ám időközben az indítványozó a gyermekekkel hazatért, így az eljárás nem indult meg. Miután az indítványozó a házasság felbontását kezdeményezte, az alperes gyermekek elhelyezésével kapcsolatos vita során csatolta az általa megszerzett levelezést. Az indítványozó a bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy az alperes a levelezés jogosulatlan nyilvánosságra hozatalával megsértette az magántitokhoz és levéltitokhoz fűződő személyiségi jogait. A Kúria fenntartotta hatályában a másodfokú bíróság ítéletét, miszerint az alperesnek nem volt más lehetősége, mint hogy állításai alátámasztásaként a felperesi levelezést felhasználja. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a levelezésnek a bíróságok, és más hatóságok előtti bizonyítékként történő felhasználása során a tartalom továbbra is rejtve maradt a nyilvánosság előtt, ezért a másodfokú jogerős bírósági ítélet az indítványozó magántitkát szükségesen és arányosan korlátozta. A határozathoz Pokol Béla, Salamon László és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, míg Stumpf István és Szalay Péter különvéleményt csatolt. (Előadó: Schanda Balázs)
Ügyvédi titok a kért iratokban – 3306/2017. (XI. 24.) AB határozat
Az Ab november 14-én elutasította az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 63. § (2) bekezdése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: a Kehi egy gazdasági társaság privatizációjának ellenőrzése során adatszolgáltatásra irányuló megkeresést küldött az indítványozónak, aki – mivel a kért iratok véleménye szerint ügyvédi titkot tartalmaznak – a Magyar Ügyvédi Kamara állásfoglalását kérte. A Kehi elnöke „együttműködési kötelezettségének felróható módon történt megszegése miatt” eljárási bírság megfizetésére kötelezte az indítványozót. Az indítványozó pert indított a határozat hatályon kívül helyezése iránt, de a bíróság elutasította a keresetét. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, mert az alperes nem kívánt az indítványozótól ügyvédi titok körébe tartozó adatokat beszerezni, nem szólva arról, hogy ha a kért iratokban ügyvédi titok szerepelne, akkor a felperesnek ezeket ki kellett volna takarnia. A határozathoz Czine Ágnes és Szalay Péter különvéleményt csatolt. (Előadó: Szívós Mária)
A bírósági indokolási kötelezettsége – 3305/2017. (XI. 24.) AB határozat
Az Ab november 14-én megállapította, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.Szk.22.380/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az ügy háttere: az indítványozó személygépkocsival közlekedési balesetet szenvedett, amikor egy másik autóval összeütközött. A II. kerületi Rendőrkapitányság megállapította az indítványozó szabálysértési felelősségét a közúti közlekedés rendjének megzavarása és közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt, majd a Pesti Központi Kerületi Bíróság a panaszos magatartását kizárólag közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének minősítette. Az indítványozó szerint a bíróság végzése nem felel meg az indokolási kötelezettség alaptörvényi követelményének. Az Ab megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt, mert az indítványozónak a bíróság döntése nyomán azon cselekménnyel összefüggésben is viselnie kellett a szabálysértési költséget, amely miatt nem állapították meg a felelősségét, és a végzés indokolásából ennek az okát sem ismerhette meg. A határozathoz Czine Ágnes párhuzamos indokolást, míg Salamon László különvéleményt csatolt. (Előadó: Czine Ágnes)
A közfoglalkoztatottak rejtett diszkriminációja – 30/2017. (XI. 14.) AB határozat
Az Ab november 6-án megállapította, hogy a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 1. § (4a) bekezdésének b) alpontja, valamint az 1. § (4b), (4f) és (4g) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A támadott szabályozás alapján a közfoglalkoztatottat három hónap időtartamra ki kell zárni a közfoglalkoztatásból, ha az önkormányzati rendeletben előírt, a lakókörnyezet rendezettségének biztosítására vonatkozó kötelezettségét nem teljesíti. Az alapvető jogok biztosa indítványa szerint önmagában az, hogy a törvényalkotó speciális jogviszonyként kezeli a közfoglalkoztatást, nem alapozza meg a munkaviszonytól hátrányosan eltérő szabályok alkalmazását, továbbá a rendelkezések ellentétesek az egyenlő bánásmód követelményével is. Az Ab a határozat indokolásában kifejtette, hogy nincs ésszerű indoka annak, hogy az álláskeresőknek pusztán erre a körére különleges életvezetési előírásokat írjon elő a jogalkotó. A vagyoni helyzet szerinti rejtett diszkrimináció esete áll fenn amiatt, hogy ténylegesen csak a hátrányos, kiszolgáltatott anyagi helyzetben élők esetére vonatkozik az a törvényi előírás, amely a munkavégzéstől független feltételek teljesítését írja elő. A határozathoz Czine Ágnes párhuzamos indokolást, Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla, Salamon László, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt csatolt. (Előadó: Sulyok Tamás)
Univerzálisan használható mérce – 3284/2017. (XI. 14.) AB határozat
Az Ab november 6-án elutasította a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 461. § (4) bekezdése ellen irányuló bírói kezdeményezéseket. Az indítványozó bírók előtt olyan büntetőeljárások vannak folyamatban, amelyek során a nyomozó hatóság AB-CHMINACA és MDMB-CHMICA nevű szintetikus cannabinoidokat foglalt le. A támadott szabályozás egyes kábítószerek „csekély”, „jelentős”, illetve „különösen jelentős” mennyiségének megállapítására vonatkozik. A Btk. szerint az említett két szer mennyiségét úgy lehet meghatározni, hogy a hatóanyag-tartalmat vizsgálva a „hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának” mértékét veszik alapul. Az indítvány szerint a támadott rendelkezés azáltal sérti a jogbiztonságot, hogy a jogalkalmazó számára kizárólag önkényes értelmezést tesz lehetővé. A „hozzá nem szokott fogyasztó” és „az átlagos hatásos adag” fogalmak tartalmát a jogalkalmazó orvosszakértő kirendelésével határozhatja meg. Az Ab nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezéseket. A határozat indokolása szerint a jogbiztonságot sokszor nem a részletező, hanem éppen az általánosabb jellegű szabályozás segíti elő. Jelen esetben – állapította meg az Ab – a mérce általános megfogalmazásával a jogalkotó egy olyan, univerzálisan használható mércét alkotott, amely alapján az újabb, kábítószernek minősített anyagok megjelenésével egyidejűleg nincs szükség a büntető jogszabályok módosítására. A határozathoz Czine Ágnes különvéleményt csatolt, amelyben a kifogásolt rendelkezés megsemmisítése mellett érvelt. (Előadó: Szívós Mária)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának novemberi határozatai
A véleménynyilvánításhoz való jog korlátozása – IV/1038/2017.
Az Ab tanácsa november 28-án elutasította a Pécsi Törvényszék 2.Bf.139/2016/10. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozónak a lakóhelye szerinti helyi polgármesteri hivatal és az önkormányzati testület működésének kapcsán több vitás ügye volt a település polgármesterével és főjegyzőjével. Az indítványozó leveleiben a főjegyzőt és a polgármestert „hazudozó, aljas, hitvány” és „törvénytipró” jelzőkkel illette. Az első- és másodfokú bíróság becsületsértés vétségében bűnösnek mondta ki az indítványozót, aki alkotmányjogi panaszában a véleménynyilvánításhoz való jogának korlátozását sérelmezte. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint a bíróságok mérlegelési jogkörébe tartozik annak megítélése, hogy a konkrét ügyben a véleményt közlő személy átlépte-e a védett véleménynyilvánítás határát, márpedig a bíróság a döntése meghozatala során figyelembe vette és mérlegelési jogkörében úgy ítélte meg, hogy a „hazudozó, aljas, hitvány” szavak használatával az indítványozó „túllépte azt a mértéket”, amelyet a sértetteknek közéleti tevékenységük körében el kell viselniük. Az Ab ugyanakkor ismételten hangsúlyozta, hogy – kirívó alaptörvény-ellenesség hiányában – a hatásköre nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan – vélt vagy valós – jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. (Előadó: Czine Ágnes)
A bűnügyi költség utólagos megállapítása – 3314/2017. (XI. 30.) AB határozat
Az Ab tanácsa november 21-én elutasította a Gyulai Törvényszék, mint másodfokú bíróság 9.Beüf.50/2017/3. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó jogelődje pótmagánvádlóként vádindítványt nyújtott be a társaság ügyvezetője ellen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt. Miután a bíróság a terheltet felmentette, az ügyvezető kérte, hogy a bíróság kötelezze az indítványozót az általa kifizetett ügyvédi munkadíj, készkiadás és a sikerdíj megtérítésére. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú végzést a bűnügyi költség összegének mérséklésével megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban kifejtette, hogy a bűnügyi költség utólagos megállapítására irányuló eljárásban a terhelt felmentése miatt egy olyan jogszabályi rendelkezés alapján kötelezték a terhelt védői díjának és költségeinek a megtérítésére, amely az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjában még nem létezett. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak, mert az elbírálás időpontjában a büntetőeljárásról szóló törvény kötelező rendelkezése alapján a bíróságnak a hatályos eljárási szabályokat kellett alkalmaznia és nem lehetett tekintettel a korábbi szabályozásra. (Előadó: Czine Ágnes)
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának novemberi határozata
A pótmagánvádló jogorvoslati joga – 3285/2017. (XI. 14.) AB határozat
Az Ab tanácsa megállapította, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 23.B.26.200/2012/95. számú végzése és a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.227/2017/4. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot, ezért azokat megsemmisítette. Az ügy háttere: az indítványozó – mint pótmagánvádló – gazdasági titok megsértésének bűntette miatt vádindítványt nyújtott be egy magánszeméllyel szemben a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. A PKKB ítéletében a vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette. Az indítványozó jogi képviselője fellebbezést jelentett be, amelyet a PKKB elutasított, mivel a büntetőeljárásról szóló törvény a pótmagánvádlónak biztosít fellebbezési jogot, míg a pótmagánvádló jogi képviselőjét a fellebbezésre jogosultak között nem sorolja fel. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy a PKKB végzése megsértette a jogorvoslathoz való jogát, mivel ellentétes azokkal a rendelkezésekkel, amelyek kifejezetten előírják a pótmagánvádlóként eljáró természetes személy részére a kötelező jogi képviseletet. Az Ab megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt, mert a bíróságok a pótmagánvádló számára biztosított jogorvoslat terjedelmét oly mértékben leszűkítették, hogy ennek következtében megsértették az Alaptörvényben garantált jogorvoslati jog hatékony érvényesülésének alkotmányos követelményét. (Előadó: Szívós Mária)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának novemberi határozatai
A jogszabályhely megjelölése – 3307/2017. (XI. 24.) AB határozat
Az Ab tanácsa november 14-én elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.303/2015/2. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó ellen szerződés jogellenes felmondásával okozott kár megtérítése iránt pert indítottak. A Kúria megállapította a felmondás jogellenességét és az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszéket új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban hozott közbenső ítéletet a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős közbenső ítélettel szemben, amit a Kúria hivatalból elutasított. Az indítványozó szerint a „jogszabályhely megjelölése” kifejezést a Kúria formálisan, szűken értelmezte. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, mert ha a Kúria szerint a peres fél indítványában nem jelölte meg a jogszabályhelyet, amelyre a felülvizsgálati kérelmét alapítja, a kérelmet hivatalból el kell utasítania. (Előadó: Salamon László)
A lakásszövetkezet működése – 3293/2017. (XI. 20.) AB határozat
Az Ab tanácsa november 7-én elutasította a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.513/2015/6. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozók, akik ugyanannak a lakásszövetkezetnek a tagjai, korábban többször sérelmezték a lakásszövetkezet működését, amely felhívta az indítványozókat tartozásuk megfizetésére, majd miután ez nem történt meg, fizetési meghagyást bocsátott ki. Ellentmondás folytán az eljárás perré alakult, amelyben az indítványozók kifejtették, hogy a lakásszövetkezet nyilvántartási rendszere alkalmatlan a követelés kimutatására, továbbá részleteiben és egészében is vitatták a fennálló tartozásuk összegszerűségét. Az eljárások lezárta után az indítványozók alkotmányjogi panaszban kifogásolták a bíróságok eljárását és ítéleteit, hivatkozva többek között a törvény előtti egyenlőség és a fegyverek egyenlőségének megsértésére. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszukat, mert a lakásszövetkezet esetleges jogszabályoknak meg nem felelő működésével kapcsolatos jogviták sem mentesítenek a közös költség megfizetésének a kötelezettsége alól. (Előadó: Salamon László)
Az e-cigarettázók jogai – 3292/2017. (XI. 20.) AB határozat
Az Ab tanácsa november 7-én elutasította a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény 2. § (1) bekezdése és 7/H. §-a ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. A kifogásolt rendelkezések értelmében az e-cigarettát használók – más dohányosokkal együtt – a dohányzásra kijelölt helyeken dohányozhatnak csupán. Az indítványozó kifejtette, hogy a támadott rendelkezések annak ellenére kezelik együttesen a dohányzást és az elektronikus cigaretta fogyasztását, hogy utóbbi termékek harmadik személyek egészségét bizonyítottan nem károsítják, az e-cigaretta a dohányzás ártalomcsökkentő alternatívájának tekinthető. Ezzel szemben az e-cigaretta használók a dohányzásra kijelölt helyeken a passzív dohányzás káros hatásait kényszerülnek elszenvedni. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések szükségtelenül, az elérni kívánt céllal aránytalan módon korlátozzák az indítványozó testi és lelki egészséghez való jogát, és az egészséges környezethez való jogát. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. Az egészséges környezethez való jog a környezet védelmére és az élet természeti alapjának fenntartására vonatkozó állami kötelességet jelenti, így a panaszt az Ab ebben a vonatkozásban nem vizsgálta. A testi és lelki egészséghez való alapjog tartalma, terjedelme az orvostudomány elért szintje, műszaki, technikai szempontok mellett szükségképpen a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodik. A nemzetközi szabályozás a dohányzás minden formáját, a hagyományos és az elektronikus cigaretta fogyasztási szokását is az egészségre veszélyesnek, károsnak ítéli. Az intézkedések elsődlegesen a nemdohányzók testi és lelki egészséghez való jogát, és csak másodlagosan – a negatív üzenetek révén – szolgálják a dohányosok egészségének a védelmét. Ebben az összefüggésben tehát az egészségre károsnak minősített e-cigarettát fogyasztók egészséghez fűződő jogának korlátozása, a sérelmezett korlátozás arányossága nem értelmezhető. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)
