Védelem a luxusimázsnak - Korlátok az Amazonon - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott

2017.12. 6. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

A luxusáruk szállítója megtilthatja a szerződéses forgalmazóinak, hogy az árukat harmadik felek olyan internetes platformjain keresztül értékesítsék, mint például az Amazon. Az ilyen tilalom alkalmas az áruk luxusimázsának megőrzésére, és főszabály szerint nem haladja meg az ehhez szükséges mértéket - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C-230/16. sz. ügyben hozott ítélet Coty Germany GmbH kontra Parfümerie Akzente GmbH

A Coty Germany Németországban luxus kozmetikai árukat értékesít. Ezen áruk luxusimázsának megőrzése érdekében bizonyos márkáit szelektív forgalmazási hálózat, vagyis szerződéses forgalmazók közvetítésével értékesíti. E szerződéses forgalmazók árusítóhelyeinek meg kell felelniük a környékükre, a kialakításukra és a berendezésükre vonatkozó bizonyos követelményeknek. Ezenkívül a szerződéses forgalmazók számára megengedett, hogy a kérdéses árukat az interneten keresztül értékesítsék, amennyiben a saját elektronikus kirakatukat, vagy akár nem szerződéses harmadik felek platformjait használják, anélkül hogy ez utóbbiak közreműködése a fogyasztó számára látható lenne. Ezzel szemben kifejezetten tiltott számukra, hogy az áruk online értékesítését harmadik feleknek a fogyasztók számára látható módon működő platformjain keresztül végezzék.

A Coty Germany keresetet indított a német bíróságok előtt az egyik szerződéses forgalmazója, a Parfümerie Akzente ellen annak érdekében, hogy a fenti szerződéses kikötés alapján tiltsák meg számára a Coty áruinak az „amazon.de” platformon keresztül történő forgalmazását. Az Oberlandesgericht Frankfurt am Main (Frankfurt am Main-i regionális felsőbíróság, Németország), miután kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy e kikötés az uniós versenyjog alapján jogszerű-e, e kérdésben a Bírósághoz fordult.

A mai napon hozott ítéletében a Bíróság az állandó ítélkezési gyakorlatára1 hivatkozva mindenekelőtt pontosítja, hogy a luxusáruk olyan szelektív forgalmazási rendszere, amely elsődlegesen azt a célt szolgálja, hogy megőrizze ezen áruk luxusimázsát, nem sérti az uniós jogban előírt kartelltilalmat2, amennyiben tiszteletben tartják a következő feltételeket: (i) a viszonteladókat valamennyi lehetséges viszonteladó vonatkozásában egységesen meghatározott és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen alkalmazott objektív minőségi kritériumok alapján kell kiválasztani, továbbá (ii) a kialakított kritériumok nem haladhatják meg a szükséges mértéket.

A Bíróság ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az ilyen áruk minősége nem csupán anyagi jellemzőikből fakad, hanem azon tekintélyből és presztízst sugalló imázsból is, amely luxusérzettel ruházza fel őket. Az ilyen luxusérzet az említett áruk alapvető tényezőjének minősül, mivel azokat a fogyasztók így megkülönböztethetik más, hasonló áruktól. E luxusérzet sérelme tehát ezen áruknak magára a minőségére is kihatással lehet.

Ezt követően a Bíróság megállapítja, hogy az uniós jogban előírt kartelltilalommal nem ellentétes a szóban forgóhoz hasonló olyan szerződéses kikötés, amely a luxusáruk olyan szelektív forgalmazási rendszerének szerződéses forgalmazói számára, amely elsődlegesen azt a célt szolgálja, hogy megőrizze ezen áruk luxusimázsát, megtiltja, hogy az érintett áruk internetes értékesítése során kifelé látható módon harmadik felek platformjait vegyék igénybe, amennyiben tiszteletben tartják a következő feltételeket: (i) e kikötésnek az említett áruk luxusimázsának megőrzésére kell irányulnia, (ii) e kikötést egységesen kell meghatározni, és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni, valamint (iii) e kikötésnek a megvalósítani kívánt célra tekintettel arányosnak kell lennie. Az Oberlandesgerichtnek kell majd megvizsgálnia, hogy mindez teljesül-e.

A Bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy a vitatott szerződéses kikötés jogszerűnek tűnik, fenntartva azonban, hogy azt még az Oberlandesgerichtnek is meg kell vizsgálnia.

Nem vitatott ugyanis, hogy a szóban forgó szerződéses kikötés célja a Coty árui luxus- és magas presztízsű arculatának megőrzése. Másfelől a Bírósághoz benyújtott iratanyagból kitűnik, hogy az Oberlandesgericht megítélése szerint e kikötés objektív és egységes, továbbá hátrányos megkülönböztetéstől mentesen alkalmazandó valamennyi szerződéses forgalmazóval szemben.

Ezenkívül a Bíróság szerint a luxusáruk szállítója által a szerződéses forgalmazói számára előírt azon tilalom, hogy ezen áruk internetes értékesítése során kifelé látható módon harmadik felek platformjait vegyék igénybe, alkalmas az említett termékek luxusimázsának megőrzésére.

Úgy tűnik, hogy e tilalom nem is haladja meg az áruk luxusimázsának megőrzéséhez szükséges mértéket. Különösen, tekintettel arra, hogy a harmadik felek platformjai és a szállító között nem áll fenn olyan szerződéses jogviszony, amely lehetővé tenné a szállítónak, hogy e platformoktól megkövetelje azon minőségi feltételek tiszteletben tartását, amelyeket a szerződéses forgalmazói számára előírt, nem tekinthető a vitatott tilalommal azonos hatékonyságúnak az, ha a forgalmazóknak azzal a feltétellel engedélyezik ilyen platformok igénybevételét, ha e platformok megfelelnek bizonyos előre meghatározott minőségi követelményeknek.

Végül arra az esetre, ha az Oberlandesgericht azt állapítaná meg, hogy a vitatott szerződéses kikötésre főszabály szerint kiterjed az uniós jogban előírt kartelltilalom hatálya, a Bíróság megjegyzi, hogy nem kizárt, hogy e kikötés csoportmentességben részesülhessen3.

A jelen ügyben fennállókhoz hasonló körülmények között ugyanis az arra irányuló vitatott tilalom, hogy az internetes értékesítések során kifelé látható módon harmadik vállalkozások közreműködését vegyék igénybe, nem minősül sem a vevőkörre vonatkozó korlátozásnak, sem pedig a végső felhasználók részére történő passzív értékesítésekre vonatkozó korlátozásnak, amely korlátozások eleve ki vannak zárva a csoportmentességből annak kockázata miatt, hogy súlyos versenyellenes hatásokat fejtenek ki.

__________________________________________________________________________________

1A Bíróság hangsúlyozza, hogy a Pierre Fabre Dermo-Cosmétique ítélet (C-439/09, lásd a 110/11. sz. sajtóközleményt is) nem arra irányult, hogy olyan elvi szintű kinyilatkoztatást tegyen, amely szerint a luxusimázs védelme ezentúl már nem igazolhat olyan versenykorlátozást, mint amely egy szelektív forgalmazási hálózat fennállásából ered minden áru, köztük különösen a luxusáruk vonatkozásában, ezáltal pedig módosítsa a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatát. Ezen ítéletben a Bíróság azt állapította meg, hogy az ezen ügyben érintett kozmetikai és testápoló termékek presztízst sugalló arculata megőrzésének szükségessége az e termékek internetes értékesítését kizáró abszolút tilalom igazolása szempontjából nem minősül jogszerű követelménynek.

2Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése.

3Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2010. április 20-i 330/2010/EU bizottsági rendelet (HL 2010. L 102., 1. o.) alapján.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
KERESKEDELEM
E-KERESKEDELEM
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA