Az Alkotmánybíróság a kormány indítványára megállapította, hogy nem hirdethető ki az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló nemzetközi szerződés, mert a magánfelek közti szabadalmi jogviták teljes mértékben kikerülnének a hazai bíróságok joghatósága alól. – Az alkotmánybírák legjelentősebb és legérdekesebb júniusi döntései.
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének júniusi határozatai
Nem hirdethető ki a nemzetközi szerződés – X/1514/2017.
Az Ab június 26-án hozott határozatában megállapította, hogy az olyan nemzetközi szerződés, amely a magánjogi jogviták egy csoportjának elbírálására vonatkozó joghatóságot az Európai Unió alapító szerződéseiben nem szereplő nemzetközi intézményre ruházza át, és ezáltal ezen jogviták elbírálását a magyar joghatóság alól kivonja, az Alaptörvény hatályos rendelkezései alapján nem hirdethető ki. Trócsányi László igazságügyi miniszter a kormány nevében tavaly júliusban az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás esetleges kihirdetése kapcsán két absztrakt alkotmányjogi kérdéssel fordult az alkotmánybírákhoz. Az első kérdés az volt, hogy az Ab a jelen megállapodáshoz hasonló ún. megerősített együttműködéseket az uniós jog részének tekinti-e, vagy pedig nemzetközi jog alapján kötött szerződésként kezeli. A másik: milyen érvényességi kellékek szükségesek nemzetközi jogi szerződés esetében a kihirdetéshez? Az Ab emlékeztetett: a 22/2016. (XII. 5.) AB határozat megállapította, hogy Magyarország az Európai Unióhoz történt csatlakozásával nem szuverenitásáról mondott le, hanem csak egyes hatáskörök közös gyakorlását tette lehetővé. A testület szerint Magyarország köthet ugyan olyan nemzetközi szerződést, amelynek csak uniós tagállamok a részesei, és amelynek keretében a létrehozott intézmény uniós jogot alkalmaz, mindez azonban csak akkor válik az uniós jog részévé, amennyiben ennek jogalapja az alapító szerződésekben megtalálható. Márpedig a felállítandó Egységes Szabadalmi Bíróság nem csupán az uniós jogot alkalmazza az eljárása során, hanem a tagállamok nemzeti jogát is. A hazai bírósági struktúrát kiegészítő nemzetközi fórum működése azzal járna, hogy az ide tartozó, magánfelek közti jogviták teljes mértékben kikerülnek a hazai bíróságok joghatósága alól. A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást csatolt. Dienes-Oehm Egon és Stumpf István különvéleményükben nem értettek egyet a határozattal, mert szerintük az Alaptörvény nem tartalmaz olyan tilalmat, amit az Ab megállapított. (Előadó: Sulyok Tamás)
Minősített adattal való visszaélés – II/3285/2015.
Az Ab – hivatalból eljárva – június 26-án megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 266. § (2) bekezdésében, a minősített adat védelméről szóló törvényben az adott adatfajta minősítésére jogosult szerv vagy személy kizárólagos feljelentési joga megállapításával nem az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelményeknek megfelelően szabályozta a minősített adattal visszaélés miatti büntetőeljárás megindítását és az állami büntetőigény érvényesítését. Ezért a testület felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. december 31-ig tegyen eleget. Az ügy háttere: az indítványozó országgyűlési képviselők szerint a kifogásolt szabály egyes esetekben lehetetlenné teszi büntetőeljárás lefolytatását minősített adattal visszaélés miatt. Az Ab a határozat indokolásában leszögezte: a büntetőhatalom gyakorlása nem csupán jogosítvány, hanem az állam Alaptörvényből fakadó kötelezettsége is. A hatályos szabályozás alapján minősített adattal visszaélés esetén büntetőeljárás indítására kizárólag a minősítésre jogosult szerv vagy személy feljelentése alapján van lehetőség. Azokban az esetekben viszont, amikor a feljelentés a minősítésre jogosult személyét érintené, az önvádra kötelezés tilalma miatt a minősítő mentesül a feljelentés kötelezettsége alól. (Előadó: Czine Ágnes)
Balsai István, Szívós Mária és Varga Zs. András a teljes ülésen – Forrás: Alkotmánybíróság
Nemváltozással együtt járó névváltoztatási eljárás – IV/570/2017.
Az Ab június 19-én elutasította a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 36.Kpk.45.927/2016/4. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt. Az Ab ugyanakkor – hivatalból eljárva – megállapította, hogy az Alaptörvény II. és XV. cikk (2) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a jogalkotó nem szabályozta a jogszerűen letelepedett nem magyar állampolgárok névváltoztatási eljárását. Az alkotmánybírák ezért felhívták az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2018. december 31-ig tegyen eleget. Az ügy háttere: az indítványozó hazájában, Iránban transzszexualitása miatt üldöztetésnek volt kitéve, amiért Magyarországon menekült státuszt kapott. Az indítványozó a neme megváltoztatása iránti kérelmet nyújtott be a Bevándorlási és Állampolgári Hivatalhoz, mert bár hivatalos iratai szerint nő, de ezen megjelölés nem tükrözi a valós nemi identitását. A hivatal a kérelmet elutasította, arra hivatkozással, hogy a nem megváltozását az illetékes anyakönyvvezetőnek kell átvezetnie a születési anyakönyvön, erre azonban jelen esetben nincs lehetőség, mivel az indítványozó nem rendelkezik magyarországi születési anyakönyvvel. A döntéssel szemben a nem magyar állampolgár indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, azt azonban a bíróság elutasította, mivel álláspontja szerint nincs olyan jogszabály, amely meghatározná az érdemi döntés meghozatalára jogosult hatóságot. Az indítványozó ezt követően fordult az Ab-hoz. A testület az alkotmányjogi panaszt elutasította, mert az ügyben eljárt bíró nem jutott alaptörvény-ellenes következtetésekre, miután a jogi szabályozás hiányosságai miatt a közigazgatási hatóság hatáskör hiányát megállapító határozata elleni felülvizsgálati kérelmet elutasította. A határozat indokolása szerint ugyanakkor jelenleg a nemváltozással együtt járó névváltoztatási eljárás lehetősége csupán a magyar állampolgárok számára adott, a jogalkotó tehát diszkriminatív és az emberi méltósághoz való jogot sértő módon tett különbséget a magyar állampolgárok és a nem magyar állampolgárok között. A határozathoz Sulyok Tamás és Szívós Mária párhuzamos indokolást fűzött. (Előadó: Sulyok Tamás)
A bíró joga a tisztességes eljáráshoz – IV/1600/2014.
Az Ab június 11-én megállapította, hogy a Kúria Mellett Eljáró Másodfokú Szolgálati Bíróság Szf.F.3/2014/6. számú határozata, továbbá a Budapest területén működő ítélőtábla mellett eljáró elsőfokú szolgálati bíróság SzF.14/63/2012. számú határozata alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. Az indítványozóval szemben, aki a Buda Környéki Törvényszék bírája, a törvényszék elnöke fegyelmi eljárást kezdeményezett. A kezdeményezés alapja egy vizsgálati jelentés volt, amely szerint az indítványozónál folyamatban lévő ügyek egy jelentős részében valamilyen eljárási vagy ügyviteli késedelem volt fellelhető. Az elsőfokú szolgálati bíróság megállapította, hogy az indítványozó mulasztásai fegyelmi vétségnek minősültek és ezért őt megrovásban részesítette. A másodfokú szolgálati bíróság helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Az indítványozó szerint a szolgálati bíróságok eljárása és határozatai sértették a véleménynyilvánításhoz és a tisztességes eljáráshoz való jogát. Az Ab megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt, mondván, sérült az indítványozónak a tisztességes eljáráshoz való joga, mivel a fegyelmi tanács helyett a tanács elnöke döntött az előzetes vizsgálat elrendeléséről. A határozathoz Czine Ágnes és Hörcherné Marosi Ildikó párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Juhász Imre)
Felfüggesztett eljárások – II/1460/2017.; II/1036/2017.; IV/1810/2017
Az Ab június 4-én úgy döntött, hogy a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvény 1. § (2) és (4) bekezdése, 2. § (2) bekezdésében az „és az egyesületet vagy alapítványt külföldről támogatott szervezetként rögzíti” szövegrész, 2. § (4) és (5) bekezdése, valamint a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény 94. § (1) bekezdés h) pontja és 95. § e) pontja, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXV. törvény egésze, valamint a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárását az Európai Bizottság által az Európai Unió Bírósága előtt megindított azonos tárgyú eljárások befejezéséig felfüggeszti. Az Európai Bizottság tavaly év végén mindkét ügyben kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az Európai Unió Bírósága előtt. Az Ab korábban, a 22/2016. (XII. 5.) AB határozatában kimondta, hogy „az Alkotmánybíróság részére fenntartott felülvizsgálati lehetőséget az együttműködési kötelezettségre tekintettel, az európai jog lehetőség szerinti érvényesülését szem előtt tartva kell alkalmazni”. A testület arra a következtetésre jutott, hogy az alapjogi összefüggésekre és az Európai Unión belüli együttműködési kötelezettségre tekintettel az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő eljárások befejezését szükséges bevárnia. A végzésekhez Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó és Schanda Balázs párhuzamos indokolást fűzött, míg Balsai István, Juhász Imre, Salamon László, Stumpf István és Szívós Mária különvéleményt csatolt. (Előadó: Sulyok Tamás)
Háziorvosok rezsitámogatása – 3197/2018. (VI. 21.) AB határozat
Az Ab június 4-én elutasította az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 14. § (10) bekezdése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. A területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosi szolgáltatók azért fordultak az Ab-hez, mert a támadott rendelkezés az önkormányzattal szerződött háziorvosi szolgáltatók számára a korábbi 130 ezer forint rezsitámogatás összegét 260 ezerre növelte, míg a juttatásból az önkormányzattal nem szerződött háziorvosokat kizárta. Az indítványozók szerint a kétféle feladatellátásban nincs különbség. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint az önkormányzattal szerződött háziorvosok nem pusztán gyógyító tevékenységet folytatnak, hanem részben az állam Alaptörvényben rögzített ellátás szervezési feladata teljesítésének közreműködői, részben a települési önkormányzatok törvényben rögzített kötelező feladatának végrehajtásában vesznek részt. A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Hörcherné Marosi Ildikó, Juhász Imre és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, Salamon László különvéleményt csatolt. (Előadó: Szalay Péter)
Tanácskozik a teljes ülés – Forrás: Alkotmánybíróság
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának júniusi határozatai
A közügyek vitájának szabadsága – IV/2278/2017.
Az Ab tanácsa június 19-én megállapította, hogy a Nyíregyházi Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.304/2017/3. számú, valamint a Nyíregyházi Járásbíróság 18.B.1810/2016/3. számú ítéletei alaptörvény-ellenesek, ezért megsemmisítette. A 2014. évi önkormányzati választási kampány idején számos nyíregyházi háztartásba jutott el az a nyomtatott kiadvány, amelynek felelős szerkesztője az alkotmányjogi panasz indítványozója, Szigetvári Viktor volt. A magánvádlók feljelentésükben részben azt sérelmezték, hogy a képmásuk engedélyük nélkül jelent meg a kiadványban, másrészt azt, hogy a nevük alatt szereplő kijelentések tárgyi tévedéseket tartalmaznak, illetve a becsület csorbítására alkalmas, hogy őket egy polip, azaz maffia részeként tüntették fel. Az elsőfokú bíróság az indítványozó bűnösségét három rendbeli rágalmazás vétségében állapította meg, és egy évi időtartamra próbára bocsátotta. A másodfokon eljáró Nyíregyházi Törvényszék a bűncselekményeket 3 rendbeli becsületsértés vétségének minősítette, és a próbára bocsátást megrovásra enyhítette. Az indítványozó szerint a másodfokú döntés sérti a szólásszabadságot. Az Ab megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a közügyek vitájának szabadsága alól kivételeket jelentő büntetőjogi törvényi tényállásokat megszorítóan kell értelmezni. A közügyek vitája számára relevanciával bíró munkavégzésre vonatkozó negatív vélemény önmagában még akkor sem adhat alapot büntetőjogi elmarasztalásra, ha az érintett nem hivatásszerűen közéleti szereplést vállaló vagy közvetlenül közhatalmat gyakorló személy. (Előadó: Schanda Balázs)
Szolgálati jogvita kontra büntetőjogi felelősség– IV/616/2018.
Az Ab tanácsa június 11-én elutasította a Kúria Mfv.II.10.035/2017/10. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozók hivatásos szolgálati jogviszonyban álltak a megyei katasztrófavédelmi szervvel. Szolgálati jogviszonyuk alatt letették a középfokú nyelvvizsgát, aminek következtében illetménykiegészítésben, illetve nyelvtudási pótlékban részesültek. Az indítványozókat az ügyészség gyanúsítottként hallgatta ki gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt. Az ügyészség a vádemelést kétévi időtartamra elhalasztotta. Ennek indokolása szerint az indítványozók úgy szereztek tényleges nyelvtudás nélkül középfokú nyelvvizsga bizonyítványt, hogy pénzt fizettek egy közvetítőnek. Az ügyészségi határozat szerint az indítványozók cselekményükkel megvalósították a vesztegetés bűntettét, velük szemben azonban a vádemelés elhalasztása indokolt az időmúlásra tekintettel. A katasztrófavédelmi szerv igazgatója kezdeményezte az indítványozók életvitelének soron kívüli ellenőrzését, ezt követően parancsával az indítványozók szolgálati viszonyát megszüntette. A paranccsal szemben az indítványozók szolgálati panaszt terjesztettek elő, amit a Belügyminisztérium határozatával elutasított. Többlépcsős bírósági eljárást követően a katasztrófavédelmi szerv felülvizsgálati kérelmét elbíráló Kúria az indítványozók keresetét elutasította. Az Ab az alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a Kúria a büntetőjogi felelősség kérdését nem érintette, kizárólag a szolgálati jogvitát döntötte el. A bírói jogértelmezés a felmentéseket azért minősítette jogszerűnek, mert a katasztrófavédelmi szerv nem a büntetőjogi felelősségről döntött a vádelhalasztásról szóló ügyészségi határozat alapján. (Előadó: Szívós Mária)
Ellátás megállapításához szükséges biztosítási idő – IV/9/2016.
Az Ab tanácsa június 11-én elutasította a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. § (1) bekezdése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló igényt terjesztett elő Budapest Főváros Kormányhivatalánál. Az elsőfokon eljárt közigazgatási hatóság a kérelmet elutasította, mert nem rendelkezett az ellátás megállapításához szükséges biztosítási idővel. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Ezt követően a bíróság megállapította, hogy az első- és másodfokon eljárt közigazgatási hatóság jogszerű határozatot hozott. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta: azáltal, hogy beteg, „autista-skizofrén, mikrokefál” gyermekét maga ápolta, ahelyett, hogy a megfelelő intézménybe adta volna, biztosítási időt nem szerzett, így a megváltozott munkaképességű személyek ellátására nem jogosult, ami hátrányos megkülönböztetést jelent rá nézve. Az Ab az alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint összhangban áll a járulékfizetésen alapuló biztosítási elvvel, hogy a jogalkotó valamely ellátás esetében biztosítási időt követel meg. (Előadó: Szívós Mária)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának júniusi határozata
Kárfelelősség megállapítása – IV/2111/2017.
Az Ab tanácsa június 19-én elutasította a Kúria Pfv.V.21.393/2016/5. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: a felperes indítványozó kártérítési pert indított az alperes biztosító ellen. A felperes biztosítást kötött az alperes munkavállalójával, aki ügynöki tevékenysége keretében átvett a felperestől több részletben biztosítási díjként meghatározott összegeket, ezt pedig bizonylatokkal igazolta. Az átadott összegeket azonban nem fizették be az alperesnek. A felperes feljelentést tett a munkavállalója tevékenysége miatt, mert több személytől is átvett különböző összegeket, melyekkel a biztosító felé nem számolt el. Az alperes elismerte, hogy a károkozó tevékenysége során okozott kárért a biztosító felelősséggel tartozik. Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék megállapította az alperes kártérítési felelősségét. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megállapította az alperes kártérítési kötelezettségét, a tőkemarasztalás összege tekintetében változtatta meg az elsőfokú ítéletet. A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletében a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Az indítványozó ezt követően fordult az Ab-hoz. Álláspontja szerint a Kúriai döntés indokolása rendkívül rövid, valamint az indokolásból nem tűnik ki, hogy a felülvizsgálattal támadott döntés mennyiben és miért jogszabálysértő. Az Ab a panaszt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a Kúria elegendőnek tartotta annak megállapítását, hogy a biztosítási szerződés megkötésének a ténye nem volt bizonyított. Ez a tény önmagában kizárta az alperes helytállási kötelezettségének megállapítását. A Kúria indokolásában nem foglalkozott minden, a felek által felvetett, valamint a másodfokú bíróság által vizsgált kérdéssel. Érdemben foglalkozott azonban az ügy eldöntése alapjául szolgáló lényeges kérdéssel, a szerződés létezésével, illetve jellegével, amely döntő volt az alperes kárfelelősségének megállapítása szempontjából. (Előadó: Dienes-Oehm Egon)
