Hiányzó bírói nyugdíjszabály - Júliusi Ab-mustra

2018.08. 5. Jogi Fórum / Sereg András

Az Alkotmánybíróság a hathetes ítélkezési szünet előtt megállapított két mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet, megsemmisített egy törvényi rendelkezést és két kúriai határozatot. - Az alkotmánybírák legjelentősebb és legérdekesebb júliusban hozott döntései.

Az Ab az ügyrendjének 12. §-a alapján július 23-ától augusztus 31-éig ítélkezési szünetet tart. A szünet időtartama az ügyrend 55. § (4) bekezdése alapján az ügyrendben meghatározott határidőkbe nem számít bele. Nem érinti ugyanakkor az ítélkezési szünet az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidőket.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének júliusi határozatai

Alaptörvény-ellenes bírói nyugdíjszabály – 12/2018. (VII. 18.) AB határozat

Az Ab hivatalból eljárva július 16-án megállapította, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, a XIII. cikk (1) bekezdéséből és a XV. cikk (1) bekezdéséből fakadó mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn amiatt, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény nem ad lehetőséget az alaptörvény-ellenes, illetve az uniós jogot sértő szabályozásra visszavezethető okból nyugalmazott bíráknak és ügyészeknek arra, hogy szolgálati jogviszonyuk helyreállítását követő nyugalmazásukra tekintettel öregségi nyugdíjukat kérelmükre ismételten megállapítsák úgy, mintha arra e későbbi időpontban első alkalommal került volna sor. Az Ab felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. december 31-ig tegyen eleget. Az ügy háttere: felperese elérte az öregségi nyugdíjkorhatárt, amelynek betöltése után továbbra is bírói szolgálati jogviszonyban dolgozott, amíg tisztségéből fel nem mentették. Azt követően viszont helyreállították a bírói szolgálati jogviszonyát, hogy az Ab alaptörvény-sértőnek, és az Európai Unió Bírósága az uniós jogba ütközőnek minősítette a nyugalmazására vonatkozó szabályozást. Az alapügy felperese kérelmet terjesztett elő az elsőfokú nyugdíjbiztosítási szervnél, amelyben kérte, hogy öregségi nyugdíját úgy állapítsák meg újból, hogy nem veszik figyelembe a „kényszernyugdíjazását”, azaz a bírói jogviszonya helyreállításától kezdve eltelt időt szolgálati időként veszik figyelembe. Kérelmét az elsőfokú és a másodfokú nyugdíjbiztosítási szerv elutasította, majd a felperes keresetet adott be a bíróságra. A bíróság az Ab-hoz fordult, amely azonban a bírói kezdeményezést nem találta megalapozottnak, mert az indítványban előadott hátrányos megkülönböztetés nem áll fenn. Ugyanakkor felmerült, hogy nem a támadott szabályozás tartalma, hanem annak a hiányossága ellentétes az Alaptörvénnyel. Az Ab nem találta ésszerű magyarázatát annak, hogy nincs speciális szabály azokra a bírákra és ügyészekre nézve, akiknek a szolgálati jogviszonyát azzal a célkitűzéssel állították helyre, hogy a jogellenes megszüntetéssel együtt járó hátrányokat orvosolják. A határozathoz Juhász Imre és Pokol Béla különvéleményt csatolt. Pokol Béla egyebek közt kifejtette: „a hazai alkotmánybíráskodás – különösen az első időszakának aktivista (alkotmánytól elszakadó) éveiben – egy sor tágítást hajtott végre a diszkrimináció tilalmán, és a legmélyebben sértve a politikai váltógazdaság demokratikus törvényhozási többségeit az alapvető jogokon túl az egész jogrendszerre kiterjesztette a megkülönböztetések ellenőrzését”. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)

Fogvatartottak közötti különbségtétel – 11/2018. (VII. 18.) AB határozat

Az Ab július 16-án megállapította: mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő az Országgyűlés azáltal, hogy nem rendelkezett az igényérvényesítéshez szükséges orvosi igazolás kiállítására jogosult orvos személyéről akkor, amikor a fogvatartott személy a büntetés-végrehajtási intézetben kérelmezi közgyógyellátásra való jogosultságának a megállapítását. Az Ab ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. november 30-ig tegyen eleget. Az Ab eljárása bírói kezdeményezés alapján indult. Az ügy háttere: Az alapügy felperese – aki jogerős szabadságvesztés büntetését tölti –, kérelmet terjesztett elő közgyógyellátásra való jogosultsága megállapítása iránt. Az elsőfokú és a másodfokú hatóság a kérelmet arra hivatkozással utasította el, hogy a gyógyszerköltségre vonatkozó igazolást nem a háziorvos írta alá. A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy európai elfogatóparanccsal hozták vissza külföldről Magyarországra, ahol háziorvosa sosem volt. A határozat indokolása szerint a közgyógyellátásból a jogalkotó nem zárja ki ugyan a fogvatartottakat, de a jogosultság megszerzéséhez olyan feltétel teljesítését is előírja, amelynek a kérelmező fogvatartottak egy része képtelen eleget tenni, ugyanis a háziorvosi igazolás beszerzésének lehetőségétől el vannak zárva. A különbségtételnek ésszerű indoka nincs, így a szabályozás diszkriminatív. A határozathoz Varga Zs. András párhuzamos indokolást, Szívós Mária pedig különvéleményt csatolt. (Előadó: Szalay Péter)

Tanácskozik a teljes ülés - Forrás: Alkotmánybíróság

Az új Btk. összbüntetési szabályai – 10/2018. (VII. 18.) AB határozat

Az Ab július 16-án megállapította, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény 3. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az ügy háttere: az indítványozó kérelmezte a rá kiszabott 1 év 10 hónap börtönbüntetésnek és a Fővárosi Törvényszék összbüntetési ítéletével megállapított 6 év 1 hónap börtönbüntetésnek összbüntetésbe foglalását. Az indítványozó elleni büntetőeljárások a régi Btk. alapján minősülő cselekmények miatt folytak. Tekintettel azonban arra, hogy az összbüntetési indítvánnyal érintett egyik ítélet 2013. július 1-jét követően emelkedett jogerőre, a panaszos esetében az eljáró bíróságnak az új Btk. összbüntetési szabályait kellett alkalmazni. Az indítványozó összbüntetésbe foglalás iránti kérelmét a Fővárosi Törvényszék elutasította, amit a Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyott. A panaszos az Ab-hoz fordult, mert szerinte az utolsó ítélet jogerőre emelkedésének időpontja miatt kellett a bíróságnak valamennyi alapítéletére a régi Btk. helyett az új Btk. rendelkezéseit alkalmazni, aminek következtében az összbüntetés megállapításakor egyértelműen hátrányosabb helyzetbe került. Az Ab megalapozottnak találta az indítványt. A kifogásolt szabályozás a hatályba lépését megelőzően keletkezett tényekhez fűz új, a korábban hatályos szabályozáshoz képest eltérő jogkövetkezményt azáltal, hogy meghatározza az ebbe a körbe eső ítéletekben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának a megállapítására irányadó szabályt, ezért tartalmilag visszaható hatályúnak minősül. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla, Salamon László, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt csatolt. (Előadó: Czine Ágnes)

Alapítványi alapítói jogok védelme – IV/1370/2016.

Az Ab július 16-án elutasította a Kúria Pf.IV.24.933/2015/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: a Fővárosi Törvényszék elrendelte az érintett alapítvány kuratóriumának összetételére vonatkozó adatok nyilvántartásba való bejegyzését. A végzés ellen az indítványozó fellebbezést nyújtott be arra hivatkozással, hogy az alapítvány alapító okiratát még korábbi nevén írta alá. Az indítványozó szerint az általános jogutódlás során a korábbi alapítói jogát nem ruházta át, hanem az a törvény erejénél fogva, minden más joggal együtt, külön rendelkezés nélkül szállt át. A változások nyilvántartásba vételével az új Ptk. hatálya alá helyezkedni kívánó alapítvány kérelmének azért nem lehet eleget tenni, mert ahhoz nem minden alapító járult hozzá. A több lépcsős bírósági eljárás végén a Kúria kimondta: az indítványozó alapítói jogokat nem gyakorolhat, mert a jogutódlás nem terjed ki az alapítói jogok gyakorlására. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Ab nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a társasági formaváltás nemcsak formális névváltozással, hanem a tulajdonosi kör megváltozásával is járt, ami nem áll alkotmányjogi összefüggésben az Alaptörvénnyel, vagyis nem minősül diszkriminációnak. A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indoklást, míg Juhász Imre, Schanda Balázs és Stumpf István különvéleményt csatolt, amelyben hangsúlyozták, hogy az Ab a mostani jogértelmezését legalább akkor újra gondolja, ha az új Ptk. hatálya alá tartozó alapítványt érintő ügyben kell majd az alapítói jogok védelmében döntést hoznia. (Előadó: Horváth Attila)

Közhatalmat gyakorlók személyisélgvédelme – IV/3391/2015.

Az Ab július 10-én megállapította, hogy a Kúria Bfv.I.704/2015/9. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért megsemmisítette. Az ügy háttere: az indítványozó a közösségi médiában több olyan bejegyzést jelentetett meg, amelyben a helyi önkormányzat jegyzőjét bírálta. Ezekben – többek között – a következő mondatok szerepeltek: „kérem, hogy sújtsanak le már erre a rasszista képviselő testületre és jegyzőnőre”, illetve „számomra olyan mintha adócsalók lennének, és ennek részese a helyi jegyző is”. Ezt követően egy közmeghallgatáson az indítványozó kijelentette, hogy „a jegyző kétszer is feljelentette őt, és a rendőrségen hamis tanúvallomást tett”. Az elsőfokú bíróság becsületsértés és rágalmazás miatt elítélte az indítványozót, majd ezt a döntést a másodfokú bíróság és a Kúria is megerősítette. Az indítványozó az Ab-hoz fordult, mert a támadott határozatok sértik a véleménynyilvánítás szabadságát. Az Ab a határozat indokolásában kiemelte: közhatalmat gyakorló személyekkel és közszereplő politikusokkal szemben, közügyekkel kapcsolatban megfogalmazott értékítélet főszabály szerint nem lehet jogi felelősségre vonás alapja, azonban őket is megilleti a személyiségvédelem, ha az értékítélet a személyüket magán- vagy családi életükkel kapcsolatban érinti, illetve akkor is, ha a megfogalmazott vélemény az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sérti. Az Ab a bírói döntést megvizsgálva megállapította, hogy az nem ad számot arról, hogy a közmeghallgatáson a jegyzőre vonatkozó tényállítás milyen szempontok mérlegelésével került ki a közügyek vitájának köréből. A határozathoz Czine Ágnes, Pokol Béla és Szívós Mária különvéleményt csatolt. (Előadó: Schanda Balázs)

A közérdekű adatok megismeréséhez való jog – 3254/2018. (VII. 17.) AB határozat

Az Ab július 3-án elutasította a Kúria Pfv.IV.20.561/2016/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.752/2015/4. számú, a Kúria ítéletével helybenhagyott ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó adatigénylést terjesztett elő a Miniszterelnökséghez a miniszter külföldi kiküldetéseivel kapcsolatban. Az alperes határidőn belül a megkeresésre nem válaszolt. Az indítványozó keresetére az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék az adatigénylés teljesítésére kötelezte az alperest, de az egyik kérdés kapcsán a kereseti kérelmet elutasította. Ezt követően a Fővárosi Ítélőtábla – az alperes fellebbezése alapján eljárva – az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, s az indítványozó teljes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság szerint az adatigénylés egy része olyan adatok megismerésére vonatkozott, amelyeknél az alperes adatkezelői minősége nem volt igazolt. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmet is előterjesztett, a Kúria azonban a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó az Ab-hoz fordult, amely nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. Az Ab nem foglalhatott állást arról, hogy a kiadni kért konkrét adat közérdekből nyilvános adatnak minősül-e, ennek megítélése ugyanis bírósági hatáskör. Az adott ügyben a Kúria megállapította, hogy bár a bizonyításra kötelezett fél kioktatása elmaradt, de mérlegelés eredményeképpen úgy ítélte meg, hogy az nem ad alapot a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére. A határozathoz Pokol Béla, Salamon László és Varga Zs. András párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Stumpf István)

Alaptörvény-ellenes címadás – IV/1063/2017.

Az Ab június 26-án hozott határozatában megállapította, hogy a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.773/2016/5. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért megsemmisítette. Az alapügy alperese az azóta megszűnt Népszabadság kiadója volt. A lapban megjelent egy cikk, a következő címmel: „Kényszerítés miatt nyomoznak” egy – konkrétan nevén nevezett – „püspök ellen”. A címben említett megyéspüspök az I. rendű felperes, később az alkotmányjogi panasz egyik indítványozója lett. A lap a cikk további részében úgy fogalmazott: az ügyészség kényszerítés bűntettének gyanúja miatt nyomozást rendelt el a megyéspüspök és a püspöki helynök „cselekedeteivel kapcsolatban”. A felperesek bírósághoz fordultak, mert szerintük a lap valótlanul állította, hogy bármilyen bűncselekmény miatt nyomozás indult volna ellenük, a valóságban ugyanis a meggyanúsításukra nem került sor, a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyt. A cikk címe annak ellenére az egyikükkel szembeni nyomozásról szólt, hogy velük gyanúsítást nem közöltek. Többlépcsős bírósági eljárást követően a felperesek alkotmányjogi panasszal fordultak az Ab-hoz, mert szerintük a Kúria alaptörvény-ellenesen járt el, amikor megengedhetőnek találta, hogy a cikk címe valótlanságot tartalmazzon. Az Ab szerint a cikk egyes mondataiban vagy fordulataiban fellelhető kisebb pontatlanságok, valótlanságok nem nyújtanak alapot jogi felelősségre vonásra. Ugyanakkor a szóban forgó szempontokat eltérően kell érvényesíteni egy cikk címének megítélésekor. A sajtócikk címe a személyiségvédelmi fókuszú értékelés során nem képez egy egységet a sajtócikk többi részével. A támadott kúriai döntésben foglalt jogértelmezésnek az a része tehát, amely szerint a cikk címében foglalt valótlanságot a cikk egészének fényében kell megítélni, nem felel meg az alkotmányossági szempontoknak. A határozathoz Horváth Attila, Pokol Béla, Szívós Mária és Varga Zs. András párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Schanda Balázs)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának júliusi határozata

Ex gratia kompenzáció – IV/1422/2017.

Az Ab tanácsa július 10-én elutasította a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 290/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet 61/A. §-a és a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek személyi állományának kártalanításáról szóló 457/2016. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. §-a elleni alkotmányjogi panaszt. Az indítványozók a Honvéd Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő Egészségbiztosító Pénztár korábbi tagjai. A pénztár megbízást adott egy banknak a teljes pénzállománya egy másik pénzintézethez való átutalására. Az átutalás nem teljesült, mivel a Magyar Nemzeti Bank ugyanazon napon visszavonta a pénztár számlavezető bankjának a működési engedélyét, majd rövid időn belül elrendelték annak felszámolását. Az MNB a fedezeti alap terhére kifizetési tilalmat rendelt el. Az indítványozók az Ab-hoz fordultak, azt állítva, hogy a pénztár korábbi ügyfelei homogén csoportot képeznek, akik közül kizárólag a honvédelmi és rendvédelmi foglalkoztatottak részesülhetnek kompenzációban. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása kiemelte: „Az Alaptörvény és a Hszt. hivatkozott rendelkezéseit figyelembe véve megállapítható, hogy a kormányrendeletekkel ex gratia jelleggel előnyben részesített Honvédség, illetve a rendvédelmi feladatokat ellátó szerv személyi állománya kiemelten fontos, a magyar államiságot garantáló alkotmányos feladatokat látnak el. Ezen alkotmányos feladatokat ellátó személyeknek egy adott költségvetési keretből történő előnyben részesítése, a szolgálati viszonyukkal megszerzett járandóságuk önhibájukon kívüli elvesztésének ex gratia jellegű kompenzációja különösen fontos feladataik ellátásának elősegítését szolgálja. Mindezek pedig a támadott kormányrendeletekkel megvalósított, az indítványozók számára hátrányos megkülönböztetés ésszerű, kellő alkotmányos súlyú indokainak tekinthetőek, vagyis a kormányrendeletek általi diszkrimináció nem tekinthető önkényesnek. (Előadó: Sulyok Tamás)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának júliusi határozatai

Kiegészítő egyházi normatíva – IV/1461/2014.

Az Ab tanácsa július 10-én elutasította a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.068/2014/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó előadta, hogy nyilvántartásba vett egyházként működött, de a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény hatályba lépését követően az Országgyűlés elutasította egyházkénti elismerési kérelmét és az indítványozó egyesületté alakult át. Miután elveszítette egyházi státuszát, az általa fenntartott szociális szolgáltató intézmény után a 2012. évre nem folyósították számára a költségvetésből a kiegészítő egyházi normatívát. Az indítványozó a vonatkozó alkotmánybírósági határozat közzététele után kérelmet terjesztett elő, hogy vegyék ismételten nyilvántartásba mint egyházat; a törvényszék a kérelemnek helyt adott. A Magyar Államkincstár elrendelte az állami normatíva visszafizetési kötelezettségét, ugyanakkor a kiegészítő egyházi normatíva kifizetése iránti kérelmet elutasította. Az elsőfokú határozattal szemben az indítványozó fellebbezést terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy egyházi jogállását nem veszítette el. A fellebbezést a másodfokú hatóság elutasította. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt, mert az indítvány nem jelölt meg olyan megalapozott alkotmányos indokot, amely alapján közigazgatási bíróságnak a támadott rendelkezést az ítéletbe foglaltaktól eltérően lehetett és kellett volna értelmeznie. (Előadó: Stumpf István)

Állami beavatkozás magánjogi szerződésbe – 3255/2018. (VII. 17.) AB határozat

Az Ab tanácsa július 2-án elutasította a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 72. § (5) bekezdésének a) pontja, valamint a 71. § (3) bekezdése a) és b) pontja és 71. § (4) bekezdésének b) pontja elleni indítványt. Az ügy háttere: a felperes ajánlattevőként megküldte egy haszonbérleti szerződés tervezetét a perben nem álló természetes személynek, mint haszonbérbeadónak. A posta a küldeményt a felperesnek „nem kereste” jelzéssel visszaküldte. A szerződés a járási hivatal jóváhagyásának hiányában nem lépett hatályba. A járási hivatal lekérte a haszonbérbeadó adatait, abból tudomására jutott, hogy a haszonbérbeadó elhunyt. A bírói kezdeményezés szerint a tulajdonjog (és részjogosítványai) korlátozásának alkotmányosan elfogadható indoka lehet a korlátozás közérdekűsége, ez azonban szerinte jelen esetben nem megfelelően indokolt. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A földtulajdon sajátos természeti és vagyoni jellemzői indokolhatják a tulajdonosi jogokkal szemben a közérdek érvényesítését vagy a tulajdonjogszerzés korlátozását. A vizsgált esetben az örökösként érdekelt, ismeretlen új tulajdonos, mint a haszonbérbe adó jogutódja nem a haszonbérbe vevő érdekkörében felmerült okból nem tudja gyakorolni jogait, hanem más okból (hagyatéki eljárás megindításának hiányában). Az állam a magánjogi szerződésekbe nem úgy avatkozik be, hogy teljes mértékben megfosztja a magánjogi jogalanyokat szerződéskötési szabadságuktól, hanem az ismeretlen vagy azonosíthatatlan fél nyilatkozata helyett a törvény pótolja azt a földhasználat érdekében, a használat idejére, ellenérték fejében. (Előadó: Varga Zs. András)

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG