A Hungaroring sem kivétel - Októberi Ab-mustra

2018.11. 7. Jogi Fórum / Sereg András

Az Alkotmánybíróság szerint nem lehet nemzetgazdasági érdekre hivatkozva emelni a megengedett zajszintet a mogyoródi versenypálya körül. A testület egy Kárpátaljáról áttelepült nyugdíjas ügyében pedig megsemmisítette azt a rendelkezést, amely alapján hátrányosan állapították meg számára a nyugellátás összegét.

Egyoldalúan módosított ösztöndíjszerződés – III/1194/2018.

Az Ab október 16-án megállapította, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközés miatt a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 2012. január 1-jétől 2013. június 30-ig hatályos 229/E. § (3) bekezdésének „A honvéd tisztjelölt a tiszti állományba vételét követően, legalább a honvédtiszti alapképzés kétszeresének megfelelő időtartamban köteles a Honvédségnél szolgálatot teljesíteni.” szövegrésze a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 2012. január 1-jétől 2013. június 30-ig hatályos 280. § (1) bekezdésével összefüggésben alaptörvény-ellenes volt. Az ügy háttere: a felperes ösztöndíjas hallgató, majd ösztöndíjas honvéd tisztjelölt ösztöndíjszerződést kötött a Honvédelmi Minisztériummal. A felperes vállalta, hogy a Magyar Honvédség tényleges állományába lép, illetve azt is, hogy a végzettség, illetőleg a képzettség megszerzése után a képzési időnek megfelelő időtartamban katonai szolgálatot teljesít. A Honvéd Vezérkar Személyzeti Csoportfőnökség csoportfőnöke azonban az ösztöndíjszerződést egyoldalúan módosította, amelynek értelmében a tisztjelölt a tiszti állományba vételét követően legalább a honvédtiszti alapképzés kétszeresének megfelelő időtartamban köteles a Magyar Honvédségnél szolgálatot teljesíteni. A felperest hivatásos állományba vették, majd jogviszonya közös megegyezés folytán megszűnt. Később fizetési felszólítást kapott, arra hivatkozással, hogy nem töltötte le a megfelelő időtartamú szolgálati jogviszony idejét, ezért időarányosan fizetési kötelezettsége keletkezett. A felperes a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése iránti pert indított, és indítványozta, hogy a bíróság forduljon az Ab-hoz bírói kezdeményezéssel. Az előterjesztő bíróság megítélése a támadott szabályozás sérti a jogállamiság alkotmányos alapértékét és a jogbiztonság követelményét. A testület az indítványt megalapozottnak találta. A határozat indokolása szerint a törvényalkotó azzal, hogy a hatályos ösztöndíjszerződésekben is előírta a honvédtiszti alapképzés kétszeresének megfelelő szolgálati idő átvezetését, a múltban korábban már megtörtént és befejezett, a felperes által már nem megváltoztatható tényekhez fűzött a korábbitól eltérő jogkövetkezményt. A határozathoz Pokol Béla, Szívós Mária és Varga Zs. András párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Szalay Péter)

Nem értesítettek az eljárás megindításáról – 3311/2018. (X. 16.) AB határozat

Az Ab október 2-án megállapította, hogy a Kúria Kfv.II.37.070/2016/7. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az ügy háttere: a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Metrológiai Hatóság az indítványozónak engedélyezte a bemutatott pénztárgép forgalmazását. Utóbb a Nemzeti Adó- és Vámhivatal arról tájékoztatta a hatóságot, hogy a pénztárgépen a típusvizsgálatra bemutatott modellhez képest olyan változást tettek, ami felveti az illegális működési mód lehetőségét. A hatóság ezért felszólította az indítványozót, hogy a felhasználók megtévesztésére alkalmas tájékoztatást távolítsa el a honlapjáról. Egyúttal végzésével elrendelte a perbeli pénztárgép etalon-példányának lefoglalását. Ezt követően a hatóság szakértőt rendelt ki annak vizsgálatára, hogy a pénztárgép megfelel a jogszabályi követelményeknek. A szakvélemény azt tartalmazta, hogy a vizsgálat jogsértést nem tárt fel. A szakértő nyilatkozott azonban arról is, hogy a perbeli pénztárgépbe ugyanolyan módon be lehet avatkozni, mint a másik pénztárgépbe. A hatóság a pénztárgép forgalmazási engedélyét ezt követően visszavonta. Az indítványozó az elsőfokú határozattal szemben fellebbezést nyújtott be, melyhez magánszakértői véleményt is csatolt. A vélemény szerint a pénztárgép jogsértő működése nem állapítható meg. A másodfokú szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta, amelyet az indítványozó keresettel támadott meg. Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetének helyt adott, és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésével a hatóságot új eljárásra kötelezte. A bíróság súlyos eljárási szabálysértésnek minősítette, hogy a hivatalból indult eljárásban a hatóság az eljárás megindításáról az indítványozót nem értesítette. A bíróság példátlannak találta, hogy a szakértő nem szolgáltatta vissza a vizsgálat tárgyát képező pénztárgépet és dokumentumokat, hanem azokat további utasítás nélkül tanulmányozta, és így adott kiegészítő véleményt. E szakvéleményt emiatt a hatóság nem fogadhatta volna el döntése alapjául. Az alapszakvélemény nem állapított meg jogsértést az indítványozó terhére, ezért nem volt indokolt a kiegészítő szakvélemény elkészítése. A jogerős elsőfokú ítélettel szemben a hivatal terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az indítványozó keresetét elutasította. Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Az Ab az indítványt megalapozottnak találta, mert az eljárás megindításáról való döntés, valamint a bizonyítékok ügyféllel való ismertetésének elmaradása olyan eljárási szabálysértések, amelyek kihatnak az ügy érdemére. A határozathoz Czine Ágnes különvéleményt csatolt. (Előadó: Dienes-Oehm Egon)

Alaptörvény-ellenes zajrendelet – 17/2018. (X. 10.) AB határozat

Az Ab október 2-án megállapította, hogy a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet 2/A. § (1) bekezdés a) pontja „vagy” szövegrésze, b) pontja, (2)–(8) bekezdései, továbbá az 1. melléklet 1. pontja első mondata „és a 2. pontban” szövegrésze, valamint az 1. melléklet 2. pontja alaptörvény-ellenes, ezért azokat 2018. december 31-i hatállyal megsemmisítette. Az ügy háttere: az alapügy felperesei zajterhelés miatt pert indítottak egy kizárólagos állami tulajdonban álló gazdasági társaság ellen, amely Mogyoródon nemzetközi licenccel rendelkező versenypályát üzemeltet. A bíróság indítványa a módosított zajvédelmi rendelet alkotmányossági vizsgálatára irányult. A módosítás eredményeként ugyanis a zajterhelési határérték lényegesen megemelkedett, az indítvány értelmében pedig mindez az elért védelmi szint csökkentését jelenti, és sérti az egészséges környezethez való jogot. Az Ab megállapította, hogy a zajkibocsátás az egészséges környezethez való jog hatálya alatt áll és a támadott szabályozás – a zajkibocsátóra vonatkozó szigorúbb előírások ellenére is – összességében visszalépést eredményezett a korábbiakhoz képest, mert nem ellentételezi kellően a hatásterületen érvényesülő lényegesen magasabb zajszint lehetőségét. Mindezek alapján az Ab 2018. december 31-i hatállyal megsemmisítette a nemzetközi licenccel rendelkező versenypályáktól származó zajra vonatkozó speciális szabályokat. A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt csatolt. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)

Volt cégvezető a kényszertörlési eljárásban – 16/2018. (X. 8.) AB határozat

Az Ab október 2-án megállapította, hogy a cégnyilvánosságról, bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 9/C. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt 2018. december 31-i hatállyal megsemmisítette. Az ügy háttere: az érintett cég megszüntetését a Nemzeti Adó és Vámhivatal Zala Megyei Adóigazgatósága kezdeményezte, miután az adózás rendjéről szóló törvény alapján törölte a cég adószámát. A cégbíróság végzésével elrendelte a cég kényszertörlését, egyúttal rendelkezett az egyedüli tag és vezető tisztségviselő eltiltásáról. A végzés ellen a vezető tisztségviselő fellebbezést terjesztett elő. Ebben előadta, hogy a kényszertörlési eljárás megindításához vezető eljárás megindulásakor már nem volt a cég vezetője, így a cég törlése nem róható terhére. Az Alaptörvénnyel ellentétesnek tartja az indítványozó a támadott rendelkezést, mert a jogbiztonság követelményét sérti az, hogy az eltiltást olyan volt tagokkal és vezető tisztségviselőkkel szemben is alkalmazni rendeli, akiknek a felelőssége nem állapítható meg a kényszertörlési eljárás megindítása miatt. Az Ab az megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint aránytalan alapjog-korlátozásra vezet, hogy az eltiltással fenyegetett vezető tisztségviselőnek nincs lehetősége a kényszertörléshez vezető okok létrejöttében való személyes közrehatás kizárására, illetve az sem biztosított, hogy a bíróság a vezető tisztségviselő magatartásához mérten arányosan alkalmazza az eltiltás szankcióját. A határozathoz Szívós Mária párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Dienes-Oehm Egon)

Szabó Marcel és Salamn László alkotmánybírók - Forrás: Alkotmánybíróság

Szabályozni kell a vallási szervezet jogállását – 3310/2018. (X. 16.) AB határozat

Az Ab október 2-án – hivatalból eljárva – megállapította, hogy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy a jogalkotó nem szabályozta a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 33. § (1) bekezdése szerint indult eljárásban a kezdeményező vallási szervezet jogállását az eljárás lezárásáig. Az Ab felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. december 31-ig tegyen eleget. Az ügy háttere: az indítványozó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség 2012 előtt nyilvántartásba vett egyházként működött. Az indítványozó a 6/2013. (III. 1.) AB határozat közzététele után kérelmet terjesztett elő az általa fenntartott idősek otthona működési engedélyében az „egyházi fenntartó” fenntartói típus visszaállítása érdekében. Kérelmét az elsőfokú és a másodfokú hatóság elutasította, arra hivatkozással, hogy nem minősül egyházi fenntartónak, mivel nem szerepel a törvény szerinti bevett egyházak listájában. Az indítványozó keresetét a közigazgatási bíróság alaposnak értékelte. Az alperes felülvizsgálati kérelmére a Kúria a közigazgatási bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. A panaszos indítványát az Ab megalapozottnak találta. A határozat indokolása szerint az indítványozó bevett egyháznak minősül, ha az Országgyűlés ilyenként elismeri, illetve vallási tevékenységet végző szervezetnek minősül akkor, ha az elismerést a parlament határozatban elutasítja, illetve az Ab az elutasító döntést helyben hagyja. Azonban ilyen elutasító határozat sem született. Az Alaptörvényből levezethető általános követelmény, hogy rendezett jogviszonyokba történő jogalkotói beavatkozás nem okozhat indokolatlan jogbizonytalanságot, amit az Ab a vallási szervezetek jogállásának felülvizsgálatával kapcsolatban speciálisan is hangsúlyozott. A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Salamon László és Varga Zs. András különvéleményt csatolt. Utóbbi különvéleményében hangsúlyozta: „Az Alaptörvény ötödik módosítása értelmében a bevett egyház minőség az Országgyűlés diszkrecionális döntése, amely nem a lelkiismereti szabadságot, illetve a vallási tevékenységet érinti, hanem csak és kizárólag azt a kérdést, hogy az állam a saját feladatai tekintetében melyik vallási tevékenységet végző szervezettel kíván együttműködni. Következésképpen sem az Alaptörvény sem a korábbi alkotmánybírósági értelmezések alapján nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy bármely vallási tevékenységet végző szervezetnek alanyi joga fűződne a bevett egyházzá minősítéshez.(Előadó: Stumpf István)

A bírósági indokolási kötelezettsége – 3312/2018. (X. 16.) AB határozat

Az Ab október 2-án elutasította a Kúria Kfv.V.35.113/2016/9. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az elsőfokú adóhatóság a későbbi panaszos kft.-nél ellenőrzést végzett. Határozatában megállapította, hogy a panaszos fővállalkozóként végzett autópálya-építési tevékenysége során az általa igénybe vett alvállalkozók által kiállított számlák alapján áfa-levonási jogot érvényesített, ezt azonban az elsőfokú adóhatóság szerint jogszerűtlenül tette meg. A másodfokú adóhatóság az adókülönbözet megállapításával és a megállapított adókülönbözet mértékével egyetértett, az adóbírság összegét azonban leszállította. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elsőfokon jogerős ítéletében a másodfokú adóhatósági határozatot részben hatályon kívül helyezte és az alperest e tekintetben új eljárás lefolytatására kötelezte. Ezen ítélettel szemben az alperes adóhatóság terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Kúriához. A Kúria a felülvizsgálati kérelemnek helyt adott. Az indítványozó, a per egykori felperese alkotmányjogi panaszában a Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Ab-tól, amely viszont a panaszt nem találta megalapozottnak. Az Ab gyakorlata szerint a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. (Előadó: Pokol Béla)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának októberi határozatai

A gyors reagálású rendezvény megalapozottsága – IV/813/2018.

Az Ab tanácsa október 16-án elutasította a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.Szk.23.273/2017. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó bejelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságra a Budapest Pride elnevezésű rendezvény megtartásáról. Az indítványozó a rendezvényt a terület lezárása és kordonok alkalmazása nélkül kívánta megrendezni. A BRFK tájékoztatta az indítványozót arról, hogy a rendezvényt területlezárással és kordonok telepítésével kívánja biztosítani, amelyet az indítványozó tudomásul vett, de jelezte, hogy azzal nem ért egyet. Az indítványozó bejelentette a „Tiltakozás a Budapest Pride felvonulás hermetikus lezárása ellen” elnevezésű rendezvényt, amelyet gyors reagálásúnak tekintett. A békés vonulásra az aznap bejelentett útvonalon került sor. A XIII. Kerületi Rendőrkapitányság Szabálysértési Hatósága megállapította, hogy az eljárás alá vont személy gyülekezési joggal való visszaélést követett el, amely miatt 50 000 Ft pénzbírsággal sújtotta. A felülvizsgálati eljárás során a Pesti Központi Kerületi Bíróság mellőzte a kiszabott pénzbírságot és az eljárás alá vont személyt figyelmeztetésben részesítette. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában sérelmezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság által hozott végzést, amely szerinte sérti a békés gyülekezéshez való jogát. Az Ab a panaszt nem találta megalapozottnak, mert az indítványozó tudatában volt annak, hogy a rendőrség kordonok használatával kívánja biztosítani a rendezvényt. A rendőrség rendezvénybiztosítási gyakorlata nem minősül olyan „eseménynek”, ami gyors reagálású rendezvényt megalapozhatott volna. (Előadó: Sulyok Tamás)

A munkaidővel kapcsolatos rendelkezési jog – 3313/2018. (X. 16.) AB határozat

Az Ab tanácsa október 2-án elutasította a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 108/B. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére és az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseire alapított részeiben. Az ügy háttere: a felperes munkaviszonyt létesített operatőr munkakörben az alapügy alperesével. Miután a munkáltató a felperes munkavállaló munkaviszonyát felmondással megszüntette, a felperes a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt keresetet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a túlórák után járó, meg nem fizetett munkabér kifizetésére. Az indítványozó bíró az Ab-hoz fordult, mert a munkáltató nem határozhatja meg a munkahelyen teljesítendő feladatok időpontját, illetve tartamát úgy, hogy ezzel ténylegesen elvonja a munkavállaló munkaidővel kapcsolatos rendelkezési jogát. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint önmagában a munkavállalóknak a munkaviszonyuk különbözőségére tekintettel történő eltérő kezelése nem eredményez alkotmányellenességet. (Előadó: Balsai István)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának októberi határozata

Az emberi méltóság legbensőbb magja – IV/2005/2017.

Az Ab tanácsa október 16-án elutasította a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 12.Bhar.362/2016/8. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozót a Pesti Központi Kerületi Bíróság folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében bűnösnek mondta ki. Az indítványozó ellen korábban hamis vád bűntette miatt indult büntetőeljárás, amely során az indítványozót a Központi Nyomozó Főügyészség főügyész-helyettese gyanúsítottként hallgatta ki. Ezt követően az indítványozó többek között a YouTube internetes oldalra feltöltött egy dokumentumot, amelyben becsmérlő kijelentéseket tett a főügyész-helyettesre (például azt állította róla, hogy „lehetséges, hogy a cionista törpe a diplomáját a tel-aviv-i nagybani piacon cserélte egy köszvényes kóser libáért”), illetve más esetben pedig az ellene folytatott eljárást koncepciós eljárásnak minősítette. Ezen állítások miatt a főügyész-helyettes magánindítványt nyújtott be az indítványozóval szemben. A PKKB megállapította, hogy a kijelentések alkalmasak voltak a becsület csorbítására. Az elsőfokú ítélettel szemben az indítványozó fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, amely az indítványozót felmentette az ellene emelt vád alól. A Fővárosi Ítélőtábla viszont az indítványozót bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében. Az indítványozó ezt követően fordult az Ab-hoz, amely azonban az alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint az indítványozó kijelentései a közügyek vitájában elhangzó értékítéletnek minősülnek és a főügyész-helyettesnek közmegbízatásánál fogva nagyobb tűrési kötelezettsége van a vele szembeni véleménynyilvánítások tekintetében, a büntetőeljárásban vitatott kijelentések mégis átlépték a véleménynyilvánítás határát, és szembe mentek az Alaptörvénnyel, azaz megsértették a főügyész-helyettes emberi méltóságának legbensőbb magját. A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, Stumpf István különvéleményt csatolt. (Előadó: Schanda Balázs)

Varga Zs. András és Schanda Balázs alkotmánybírók - Forrás: Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának októberi határozata

A normák közti ellentmondás – 15/2018. (X. 8.) AB határozat

Az Ab tanácsa október 2-án megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 7/1964. (VIII. 30.) MüM rendelet 6. § (2) bekezdés első mondata alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az ügy háttere: a felperes Ukrajnából Magyarországra települt át, és meghatározott ideig az ukrán társadalombiztosítási szerv által megállapított öregségi nyugdíjban részesült, utána a magyar társadalombiztosítási szervnél öregségi nyugdíj megállapítását kérte. Az elsőfokú határozat indokolása szerint az irányadó rendelkezésekből az következik, hogy felperes esetében a szakmai átlagkereset összegét az általa leghosszabb ideig betöltött, szolgálati időként figyelembe vételre kerülő kereskedelmi szakértő munkakörben foglalkoztatottak átlagkeresete alapján kell megállapítani. A másodfokú szerv azonban a felperes által a leghosszabb ideig betöltött munkakört egyéb hatósági ügyintéző kategóriába sorolta és ez alapján állapította meg az ellátást, alacsonyabb összegben. A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát kérte. A munkaügyi bíróság a határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A Kúria eljáró tanácsa az Ab-hoz fordult. A bírói kezdeményezés értelmében a támadott szabályozás sérti az Alaptörvényt, mert ellentétes a társadalombiztosítási nyugellátásról törvény releváns rendelkezéseivel. Az Ab az indítványt megalapozottnak találta. A határozat indokolása szerint míg a támadott szabályozás alapján a nyugdíjazást megelőzően betöltött munkakör keresetét kell figyelembe venni, addig a társadalmi nyugellátásról szóló törvény a nyugdíjigénylő által leghosszabb ideig betöltött munkakör keresetének a figyelembevételéhez vezet, amikor az átlagkereset összegét állapítja meg a nyugdíjbiztosítási szerv. A normák közti ellentmondás tehát fennáll. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG