A menedékjog nem a menekült alanyi joga, hanem a Magyarország által vállalt nemzetközi szerződésekből ered – mondta ki az Alkotmánybíróság az igazságügyi miniszter indítványa alapján, amelyben értelmezést kért az Alaptörvény és az Európai Unió jogának viszonyáról.

Az alkotmányos párbeszéd tiszteletben tartása – X/1416/2018.

Az Ab február 25-én kimondta: az uniós jog magyarországi alkalmazhatóságának alapja az Alaptörvény. Az Alaptörvény értelmezése során tekintettel van az Európai Uniós tagsággal együtt járó, valamint a Magyarországot nemzetközi szerződés alapján terhelő kötelezettségekre, azonban a testület alaptörvény-értelmezését egyetlen más szerv által adott értelmezés sem ronthatja le. Az Ab megállapította továbbá, hogy a menedékjog megadása nem tekinthető a magyar állam alkotmányos kötelezettségének olyan nem magyar állampolgárral szemben, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve. Ez azonban nem zárja ki, hogy a menedékjogot az Országgyűlés az ilyen személyeknek biztosítsa. A kormány nevében az igazságügyi miniszter fordult az Ab-hoz, amelyben az Alaptörvény értelmezését kérte az Alaptörvény és az EU jogának viszonyáról. Az indítványt megelőzően az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárás keretében hivatalos felszólítást küldött Magyarországnak, amelyben kifejtette, hogy értelmezése szerint az Alaptörvény menedékjogról szóló rendelkezései sértik a vonatkozó európai uniós szabályozást. Az indítvány által felvetett alkotmányjogi probléma az volt, hogy az EU egy szervének Alaptörvényre vonatkozó értelmezése milyen viszonyban áll az Ab értelmezésével. Az Ab hangsúlyozta: az uniós jog nem illeszkedik bele a magyar jogforrási hierarchiába, hanem egy, az Alaptörvényben foglalt alkotmányos parancs teszi a jogrendszer részévé. Az uniós és a hazai jog egymás mellettisége a legtöbb esetben nem okoz alkotmányossági dilemmát, mivel a két normarendszer közös értékeken nyugszik. Ugyanakkor egyes nemzeti normák megítélése kapcsán az Ab és az EU eltérő eredményre juthat. Mivel az Alaptörvény alkotmányos kötelezettséggé teszi az uniós jognak való megfelelést, így az esetleges ellentmondások feloldása az alkotmányos párbeszéd tiszteletben tartása mellett lehetséges. Az Alaptörvény autentikus értelmezése azonban az Ab feladata, amelyet minden szervnek, illetve intézménynek tiszteletben kell tartania a maga előtt folyó eljárásokban. Az Ab szerint a menedékjog nem a menekült alanyi joga, hanem a Magyarország által vállalt nemzetközi szerződésekből ered. Annak a nem magyar állampolgárnak, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve, arra van alapjogilag védett igénye, hogy kérelmét a hatóság elbírálja. Az Országgyűlés feladata, hogy a menedékjog biztosításának alapvető szabályait meghatározza, és sarkalatos törvényben rögzítse. A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Stumpf István, Szívós Mária és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, míg Czine Ágnes, Juhász Imre, Pokol Béla és Salamon László különvéleményt csatolt. (Előadó: Sulyok Tamás)

A jogellenes bevándorlás elősegítése – IV/1565/2018

Az Ab február 25-én megállapította, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 353/A. § (1) bekezdése értelmezésénél és alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy az nem terjedhet ki az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét teljesítő, önzetlen, a tényállásban tiltott céllal összefüggésben nem álló magatartásokra. Az indítványozó Amnesty International Magyarország annak megállapítását kérte, hogy a Btk. jogellenes bevándorlás elősegítését és támogatását szankcionáló új rendelkezései sértik az Alaptörvényt, a büntetőjogi normák egyértelműségének követelményét és a szólásszabadságot. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint megfelelő bírói értelmezés mellett a jogellenes bevándorlás elősegítésének bűncselekménye nem valósul meg, ha a cselekmény célja kizárólag a rászorulók szenvedéseinek csökkentése, a velük való emberséges bánásmód. Az Ab hangsúlyozta: az új bűncselekmény csak szándékosan követhető el és célzatos, vagyis az elkövetőnek tudnia kell arról, hogy olyan személy érdekében folytat szervező tevékenységet, aki valójában nincs üldözésnek kitéve, vagy a közvetlen üldözéstől való félelme nem megalapozott. A szólásszabadság sérelme azért nem következett be, mert az új bűncselekmény kizárólag az olyan véleménynyilvánítást tiltja, amelynek célja más személyek jogellenes magatartásra indítása; a migrációval kapcsolatos véleménynyilvánítást, a közéleti viták tartalmát nem érinti. A veszély, amit a korlátozás elhárítani igyekszik, nem a kommunikációra vonatkozik, hanem a kommunikáció által kiváltani kívánt magatartásra. Az Ab azt is hangsúlyozta, hogy az elesettek és a szegények megsegítése alaptörvényi kötelesség, ezzel összeegyeztethetetlen lenne büntetéssel fenyegetni az olyan segítő, önzetlen tevékenységet, amely a büntető törvénykönyvben tiltott céllal nem áll összefüggésben. A határozathoz Stumpf István és Szívós Mária párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Pokol Béla és Salamon László különvéleményt csatolt. (Előadó: Varga Zs. András)

Határozatot hirdet az Alkotmánybíróság – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

A szovjet katonai emlékmű leöntése – 1/2019. (II. 13.) AB határozat

Az Ab február 4-én elutasította a Fővárosi Törvényszék 23.Szef.27/2017/3. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozók a budapesti Szabadság téren található szovjet katonai emlékművet többször is narancssárga festéket tartalmazó luftballonnal dobálták meg. Tettüket figyelemfelkeltésnek szánták, amellyel a kormányzat oroszbarát politikájával szembeni nemtetszésüket nyilvánították ki. Az elsőfokú bíróság szerint az indítványozók elkövették a garázdaság szabálysértési alakzatát, mert a cselekmény kihívóan közösségellenes jellege alkalmas volt megbotránkozás és riadalom kiváltására. A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú végzést hatályában fenntartotta. A bíróság egyetértett azzal, hogy a politikai vélemény nem csupán verbális eszközökkel fejezhető ki, ugyanakkor feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy az azt észlelők számára egyértelmű legyen, mire irányul a cselekmény, ami jelen ügyben nem valósult meg. A határozat indokolása szerint egy emlékmű megcsúfítása, például eltávolítható festékkel leöntése bizonyos körülmények között a közéleti véleménynyilvánítás körébe tartozhat, de csak akkor, ha a cselekmény a „véleménynyilvánító” személy szubjektív szándéka és az objektív értékelés szerint a nyilvánosság által értelmezhető közlés. Ilyenkor is vizsgálni kell, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának vagy a közrend védelmének kell-e teret engedni a konkrét esetben. Az Ab jelen ügyben kiemelte: a másodfokú bíróságnak az a jogértelmezése, amely egy szobor festékkel leöntésének esetére csak bizonyos feltételekkel tartja alkalmazhatónak a véleményszabadság szempontjait, összhangban áll az Alaptörvénnyel. A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Salamon László, Stumpf István, Szabó Marcel és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, míg különvéleményt Czine Ágnes, Juhász Imre, Pokol Béla és Szívós Mária csatolt. (Előadó: Schanda Balázs)

Alaptörvény-ellenes különbségtétel – 3031/2019. (II. 13.) AB határozat

Az Ab február 4-én megállapította, hogy a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.146/2017/5. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az indítványozó tulajdonában áll egy belterületi, egy hektárnál kisebb földterület. Ez ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló termőföld, ami miatt nem minősülne teleknek, de mérete folytán (egy hektárnál kisebb) a hasznosítási módra tekintet nélkül mégis művelés alól kivett területként kell nyilvántartani. A terület aranykorona-értékkel nem rendelkezik, így viszont felvetődik annak lehetősége, hogy a mezőgazdasági művelés ellenére teleknek minősül és így telekadót kell utána fizetni. Az indítványozót a földterület után az elsőfokú önkormányzati adóhatóság telekadó fizetésre kötelezte, amit a másodfokú adóhatóság helybenhagyott. Ezt követően az indítványozó keresetét a bíróság elutasította, mert nem képzelhető el olyan együttes értelmezés, ami az adófizetési kötelezettség alóli mentesülést eredményezné. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta, hogy az ítélet azért alaptörvény-ellenes, mert sérti az egyenlő bánásmód követelményét, továbbá a bíróság az egységes felsőbírósági gyakorlattól úgy tért el, hogy az eltérés okszerű indokairól az indokolásban nem adott számot. Az Ab megalapozottnak találta az érvelést. A testület nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy ugyanazon jogszabályhelyre vonatkozóan más bíróság már alkotott olyan értelmezési keretet, amely felmérve a jogszabályi környezetet és felismerve az ügy alapjogi érintettségét úgy foglalt állást, hogy abból levezethető a jogszabály olyan értelmezése is, amely nem jár adófizetési kötelezettséggel. A bíróságok ettől addig szabadon eltérhetnek, ameddig az értelmezés összhangban áll az Alaptörvénnyel. Ha azonban jelen ügyben a bíróság értelmezése helytálló lenne, akkor az szükségképpen vezetne az ingatlan-tulajdonosok közötti alaptörvény-ellenes különbségtételhez. A határozathoz Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Salamon László, Stumpf István és Szívós Mária különvéleményt csatolt. (Előadó: Szabó Marcel)

Hajdu kontra Puzsér – 3030/2019. (II. 13.) AB határozat

Az Ab február 4-én elutasította a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 27.Bpkf.11.103/2015/2. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló büntetőeljárás előzménye volt, hogy Hajdu Péter televíziós műsorvezető feljelentése alapján Puzsér Róbert kritikus ellen becsületsértés miatti magánvádas eljárás volt folyamatban. Puzsér a Facebook hivatalos rajongói oldalán közzétett bejegyzésében Hajdut – többek között – „szarkupac”-nak nevezte. A Pesti Központi Kerületi Bíróság megállapította a terhelt bűnösségét becsületsértés vétségében. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlottnak jogában áll értékrendje szerint bírálni a sértett tevékenységét, közszereplő lévén személyét, de ez nem azonos azzal, hogy jogosult kategorikusan kijelenteni, hogy nincs emberi méltósága, becsülete. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó mint magánvádló ismételten feljelentést tett a terhelt ellen, mert az elsőfokú tárgyaláson Puzsér a védekezése során a korábban sérelmezetthez hasonló kijelentéseket tett a média nyilvánossága előtt. Hajdu szerint a terhelt a védekezés körében, majd a tárgyalást követő nyilatkozataiban öncélúan használta a sérelmezett kijelentéseket. Az elsőfokú bíróság végzése szerint a feljelentett nem valósított meg bűncselekményt, amit a Fővárosi Törvényszék helybenhagyott. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Ab találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint az előzményi ügyhöz képest, amelyben a becsületsértő közlés miatt a terhelt bűnösségét megállapították, jelen helyzet a közlés céljában, illetve az öncélúság hiánya miatt tér el a korábbi védett véleménynyilvánításhoz képest. A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó és Salamon László párhuzamos indokolást, Stumpf István pedig különvéleményt csatolt. (Előadó: Czine Ágnes)

A bizonyítási eljárás alkotmányossága – 3024/2019. (II. 4.) AB határozat

Az Ab január 29-én megállapította, hogy a Kúria Mfv.III.10.065/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.2016/2015/5. számú ítéletére kiható hatállyal megsemmisítette. Az ügy háttere: az indítványozó rokkantsági nyugdíjban részesült. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvény alapján 2012. január 1-jétől a rokkantsági nyugdíj rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra, méghozzá jóval kevesebb összegben. Az indítványozó a jogerős határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben azt sérelmezte, hogy az eljárt hatóságok alaptalanul hivatkoztak az állapotjavulás tényére, mivel a bíróság által beszerzett igazságügyi szakértői vélemények az állapotjavulásra vonatkozó megállapításokat nem tartalmaztak. Az indítványozó a Kúria döntését követően az Ab-hoz fordult. A testület elfogadta azt az érvelését, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog sérelméhez a bíróságoknak az állapotjavulás fogalmára vonatkozó téves és alaptörvény-ellenes jogértelmezése vezetett. A határozat indokolása szerint a bíróság nem vizsgálta, hogy az alacsonyabb összegű ellátás indokául szolgáló állapotjavulás valóban bekövetkezett-e. A ténymegállapításkor ugyanis a bíróság pusztán a korábbi besorolás, és az új minősítés százalékos összevetésére utalt. Az állapotjavulás azonban olyan tényezőnek tekintendő, amely az eljárás során orvosszakmai szakértői vizsgálatot igényel, ugyanis az állapotjavulás bizonyításának hiányában az eljáró hatóságok nem tesznek eleget a tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányos követelményének. A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást, míg Dienes-Oehm Egon és Stumpf István különvéleményt csatolt. Utóbbi arra hívta fel a figyelmet, hogy az Ab joggyakorlata alapján a bizonyítási eljárás kérdéseiben nem vizsgálják felül a bírósági ítéleteket. (Előadó: Balsai István)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának februári határozata

A bíróság indokolási kötelezettsége – 3032/2019. (II. 13.) AB határozat

Az Ab tanácsa február 5-én elutasította a Kúria Bfv.I.1735/2017/2. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozót a járásbíróság bűnösnek mondta ki 5 rendbeli szexuális erőszak bűntettében, amelyből 4 rendbeli kísérleti szakaszban maradt, és lopás vétségében. Az elsőfokú bíróság az indítványozót 4 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a büntetést kiszabó részében megváltoztatta és a kiszabott szabadságvesztés tartamát 7 évre súlyosította. A Kúria az indítványozó felülvizsgálati indítványát elutasította. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát, amelyet a tisztességes eljáráshoz való joga sérelmére alapozott, az Ab nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a bíróság indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. (Előadó: Czine Ágnes)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának februári határozata

Cím – 3033/2019. (II. 13.) AB határozat

Az Ab tanácsa február 5-én elutasította a Kúria Kfv.V.35.127/2018/4. sorszámú ítélete, valamint a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.27.039/2017/4. sorszámú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó megszűnt jogviszonya utáni kifizetéseknél az őt terhelő végkielégítési különadót, a közterhek levonását, megfizetését, önellenőrzését, valamint az adóhatóság eljárását vitatta. A Kúria a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság korábbi ítéletét – amely az első- és másodfokú adóhatóság határozatait hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra utasította – hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra utasította. A közigazgatási és munkaügyi bíróság az új eljárásban meghozott ítéletével az indítványozó kereseti kérelmét elutasította. Az ítélet elleni felülvizsgálati eljárásban a Kúria az ítéletet hatályában fenntartotta. Az Ab a bírói döntés alaptörvény-ellenességét állító indítványt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a megismételt eljárásban a bíróság érdemben vizsgálta az adóhatóság határozatát és eljárását. (Előadó: Varga Zs. András)