Az Alkotmánybíróság által közzétett múlt évi forgalomstatisztikai kimutatások szerint tavaly nem volt olyan jogszabály, amelyet Alaptörvénybe ütközés miatt teljes egészében megsemmisített volna a Testület. Csökkenő ügyforgalom mellett a korábbinál kevesebb volt a részleges alaptörvény-ellenességet megállapító határozat is. Nőtt ugyanakkor a határozatokhoz fűzött párhuzamos alkotmánybírói indoklások és különvélemények száma.
Az Alkotmánybíróság honlapján a testület múlt évi határozatai mellett már megtalálhatók a testület 2018. évi tevékenységét elemző statisztikai kimutatások is, melyek közül a fontosabb mutatókat – esetenként korábbi évekre is visszatekintve – az alábbiakban igyekszünk bemutatni.
2018-ban 391 új ügy indult az Alkotmánybíróságon, 15 %-kal kevesebb, mint 2017-ben. A beérkezett ügyek száma az AB megalakulása utáni második évben, 1991-ben volt a legmagasabb, akkor 2302 ügy került a testület elé.
A beérkezett ügyek számának alakulása
A beérkezett ügyek túlnyomó többsége (341) a múlt évben is alkotmányjogi panasz volt, melyek közül a legtöbb indítvány bírói döntés megsemmisítése iránt indult. A testület 299 alkotmányjogi panasz befogadását – érdemi vizsgálatát – utasította vissza.
A beérkezett ügyek második legnagyobb csoportját a bírói kezdeményezések adják, az előttük levő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvénybe ütközés miatti megsemmisítését vagy kizárását kérve. 2018-ban 44 ilyen előterjesztés érkezett az AB-hoz, kevesebb, mint az előző évben. A bírók által kezdeményezett normakontroll 2012 óta csökkenő tendenciát mutat: 2010-ben még a múlt évinél éppen tízszer több, 440 esetben kérték a bírók valamely jogszabályi rendelkezés megsemmisítését alaptörvénybe ütközés miatt.
2018-ban mindössze egy előzetes normakontroll eljárást (jogszabály kihirdetése előtt kért alkotmányossági vizsgálat) folytatott a testület, melynek alapján a vízgazdálkodási törvény módosítását ítélte alaptörvény-ellenesnek. A már hatályosult jogszabályt vizsgáló utólagos normakontrollra is csupán két esetben került sor az elmúlt év során: az egyik esetben – 50 országgyűlési képviselő kezdeményezésére – Btk-val kapcsolatos mulasztásos alaptörvény-ellenességet állapított meg a testület, a másik eljárásban – a legfőbb ügyész indítványára – a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény egyes rendelkezéseit semmisítette meg.
A múlt évben 439 ügy fejeződött be, valamivel kevesebb, mint az előző évben. Az ügyeknek alig negyede zárult érdemi határozattal, a többi elutasítás, megszüntetés, áttétel vagy egyesítés miatt az eljárást lezáró végzéssel szűnt meg.
Míg 2017-ben két hatósági rendelkezést és egy jogegységi határozatot is, a múlt évben viszont teljes jogszabályt nem, csak egyes jogszabályi rendelkezéseket semmisített meg az Alkotmánybíróság. Tavaly nyolc törvény, egy kormányrendelet és két miniszteri rendelet egyes részeit tartotta alaptörvénybe ütközőnek a testület. A megsemmisített rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok közül a legújabb a múlt év nyarán elfogadott, a vízgazdálkodási törvényt módosító törvény volt, a legrégebbi pedig egy 1964-es miniszteri rendelet, amely egy, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti megállapodás kihirdetéséről szólt. Az időtávlat miatt ez szinte már kuriózumnak tűnhet, de az Alkotmánybíróságnak esetenként múlt idők már-már elfeledettnek hitt jogszabályi rendelkezéseit is vizsgálnia kell, ha azok – az indítványozó álláspontja szerint – ellentétesek az Alaptörvénnyel.
A tizenegy jogszabályi rendelkezés mellett az AB huszonegy bírósági döntést (végzést, határozatot) is megsemmisített az elmúlt évben. A testület a vizsgált bírósági döntések 30 százalékát találta alaptörvénybe ütközőnek.
A befejezett ügyek után a múlt év végére 287 ügy aktája maradt lezáratlan. Az Alkotmánybíróság fennállása óta a legtöbb (2201) ügy 2010-ben, a legkevesebb (168) 2013-ban maradt folyamatban. Az ügyszám drasztikus csökkenése, akárcsak az érkezett ügyek esetében, 2012-től következett be: a befejezett ügyek száma a 2012 utáni években átlagosan ötödére csökkent. A 2012-től hatályos új alkotmánybírósági törvény rendelkezései folytán 2012 január 1-jével az addig folyamatban volt ügyek 72 %-a szűnt meg, további 2 % pedig a Kúriához került áttételre. Az addig bárki által, érintettségtől függetlenül is benyújtható közvetlen normakontroll, az actio popularis szerepét a továbbiakban a részben kibővített, ugyanakkor több megszorítással alkalmazható alkotmányjogi panasz intézménye vette át, amely azóta „éllovasa” az alkotmánybírósági ügyeknek. Leggyakrabban bírói döntés ellen irányul, olyan esetekben, amikor az érintett már minden jogorvoslati lehetőséget kimerített, avagy erre eleve nem is volt lehetősége.
Az elmúlt nyolc évben jelentősen nőtt az AB többségi döntéssel elfogadott határozataihoz fűzött eltérő alkotmánybírói vélemények száma. A párhuzamos indokolások száma a 2010 óta 16-ról 102-re, a különvéleményeké pedig 25-ről 138-ra gyarapodott. 2018-ban mind a különvélemények, mind a párhuzamos indokolások száma meghaladta az érdemi határozattal befejeződött ügyek számát, azaz átlagosan minden határozatra jutott legalább egy párhuzamos indoklás és különvélemény.
