A COVID-19 miatt elrendelt karantén várhatóan sok házasság felbomlásához fog vezetni, ugyanis a szakemberek úgy látják, hogy a házaspárok „non-stop” összezártsága csak súlyosbította a már meglévő, „szőnyeg alá söpört” konfliktusokat. Az ügyvédek – világszerte – a válások emelkedésére számítanak. Kínában olyan mértékben megnőtt a válás iránti igény, hogy bizonyos városokban korlátozni kellett az egy napon beadható válókeresetek számát.

Magyarországon a válások száma folyamatosan csökken, 2018-ban a becslések szerint 16 500 házasság került felbontásra, amely szám az elmúlt 60 év legalacsonyabbja.

Milyen szabályok vonatkoznak a házasság megszűnésére?

A házasság megszűnésének eseteit a Polgári Törvénykönyv szabályozza. A Ptk. alapján a házasság az egyik házastárs halálával vagy bírósági felbontással szűnik meg. Amíg a házasságnak a halállal azonos módon való automatikus megszűnését jelenti a halál tényének bírósági megállapítása, addig a holttá nyilvánítás nem eredményezi a házasság „automatikus” megszűnését. Amennyiben a „túlélő” házastárs nem köt új házasságot és a holttá nyilvánított személy előkerül, a házasságuk feléled, folyamatosnak tekintendő. Ugyanakkor a „túlélő” házastárs újabb házasságkötését – ha az újabb házasságkötéskor az egyik házasuló sem tudta, hogy a korábbi házastárs halála nem következett be – akkor sem kell megszűntnek tekinteni, ha a korábbi házastárs halálára vonatkozó anyakönyvi bejegyzés, a halál tényét megállapító vagy a holtnak nyilvánító bírósági határozat hatálya az újabb házasságkötést követően megdől, pl. a holtnak nyilvánított személy előkerül.

A házassági bontójog az ún. feldúltságon és a megegyezésen alapuló bontást ismeri. Előbbi esetén a bíróság – bármelyik házastárs kérelmére – akkor bontja fel a házasságot, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Különösen akkor állapítható meg a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása, ha a házastársak között az életközösség: közös háztartás, közös gazdálkodás, bensőséges személyi viszony megszűnt, és annak helyreállítására – az életközösség megszűnéséhez vezető folyamat, illetve a különélés időtartama alapján – nincs kilátás. A bírói gyakorlat nemcsak a – fenti – kiemelt tényezőket, hanem az eset összes körülményét, a házasság teljes folyamatát vizsgálva állapítja meg az életközösség visszaállításának kilátástalanságát.

A megegyezésen alapuló bontás esetén a bíróság a két egybehangzó akaratnyilatkozat, „megegyezés” véglegességét és befolyásmentességét vizsgálja, melyről a kialakult gyakorlat szerint, elsődlegesen, a felek személyes meghallgatása alapján győződik meg. Amennyiben a felek közös nyilatkozata alapján arra jut, hogy az elhatározásuk végleges és befolyásmentes, úgy a házasságot a megromlás okainak, folyamatainak vizsgálata nélkül bontja fel. Azonban a megegyezésen alapuló bontásnak további feltétele a felek járulékos kérdésekben való megegyezése (pl. közös gyermek esetén a szülői felügyelet gyakorlásáról), valamint perbeli egyezségük bíróság általi jóváhagyása. A vagyoni kérdésekben – mivel bonyolultabbá és időigényesebbé tenné a válópert – nem szükséges a felek a megegyezése. A házastársak a bontóper megindítása előtt vagy a bontóper alatt – saját elhatározásból vagy a bíróság kezdeményezésére – kapcsolatuk, illetve házasság felbontásával összefüggő vitás kérdések rendezése érdekében közvetítői eljárást vehetnek igénybe, melynek eredményeként létrejött megállapodásuk perbeli egyezségbe foglalható.

A házassági bontópert a házastársnak személyesen, a házastársak utolsó közös lakóhelye szerint illetékes bíróságon kell a másik házastárs ellen megindítania. A keresetlevélnek – a kötelező tartalmi kellékeken túl – tartalmaznia kell a házasság megkötésére és a házasságból származó, életben lévő gyermekek születésére vonatkozó adatokat, és azokat az adatokat is, amelyekből a keresetindításra való jogosultság megállapítható. Amennyiben a kérelem a házasság megegyezésen alapuló bontására irányul, és a keresetlevél előterjesztésekor a házastársak közötti járulékos kérdések (pl. házastársi közös lakáshasználat) tekintetében már kialakult a közös álláspont, és ennek az írásba foglalása is megtörtént, akkor az erre vonatkozó okiratot  – a keresetlevél mellékleteként – be kell nyújtani a bíróságnak.

A bíróság a per bármely szakaszában – különösen a perfelvételi tárgyaláson – megkísérli a felek békítését. Amennyiben a békítés eredményre vezet, az eljárás hivatalból megszüntetésre kerül. Ebben az esetben a felek perköltség megtérítésére nem kötelesek. Ha a felek a perfelvételi tárgyaláson nem békülnek ki, és az ügy körülményei lehetővé teszik, a feleknek nincs közös kiskorú gyermekük, valamint a fél személyes meghallgatása nem kötelező, a bíróság a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően azonnal érdemben tárgyalja az ügyet.

Ideiglenes intézkedés elrendelésére a bíróság hivatalból is jogosult, különösen pl. a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás kérdésében. A bíróság a házasságot felbontó ítéletében, ha azt korábban pl. közbenső ítélet nem állapította meg, megállapítja az életközösség fennállásának időtartamát, amely időtartam a jogerős elbírálást követően egy későbbi vagyonjogi perben már nem vitatható. A bíróság a perköltség viseléséről a pernyertességtől függetlenül az összes körülmény mérlegelése alapján határoz. A házasságot felbontó jogerős ítélet mindenkivel szemben hatályos, a felbontás kérdésében perújításnak és felülvizsgálatnak nincs helye.