A földforgalmi törvény azon értelmezése, amely szerint lehetőség van több elővásárlási ranghelyet is megjelölnie a szerződéses vevőnek a szerződésben, nem tekinthető a hatályos jog figyelmen kívül hagyásának – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/167/2020. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.

Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria elővásárlási jog tárgyában született ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.

Az eljárás alapjául szolgáló ügyben termőföldre vonatkozó adásvételi szerződés megkötésére került sor, amely eljárásban az indítványozó elővásárlásra volt jogosult, amely joggal élni kívánt. A Pest Megyei Kormányhivatal lefolytatta a hatósági jóváhagyási eljárást, és az adásvételi szerződést a későbbi vevő és az eladó között hagyta jóvá, így az indítványozó elővásárlási jogát nem érvényesíthette. Az indítványozó a hatósági határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, keresetét azonban az elsőfokú bíróság elutasította, amelyet a másodfokú bíróság helybenhagyott, a Kúria pedig a jogerős döntést hatályában fenntartotta.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy álláspontja szerint a földforgalmi törvény zárt logikai egysége, az eljárási rend jellege ahhoz a következtetéshez vezet, hogy nem lehetséges több ranghelyet megjelölni az adásvételi vevő javára, hanem az elővásárlásra jogosultnak már az adásvételi szerződés megkötése során választania kell, hogy mely ranghelyre alapítja elővásárlási jogát. Álláspontja szerint a Kúria ítélete, amely szerint jogszabály nem zárja ki, hogy az elővásárlásra jogosult valamennyi rá vonatkozó elővásárlási jogosultságát megjelölje az adásvételi szerződés, kifejezetten ellentétes földforgalmi törvénnyel, a jogalkotó szándékával és sérti a jogbiztonság követelményét.

Az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozta, hogy az eljáró bíróság szerint a hatóság által végzett számításból megállapítható volt, hogy az indítványozó elővásárlási jogát nem alapíthatta a földforgalmi törvény indítványozó által hivatkozott szakaszára; a rangsor felállításánál az indítványozó mint helyben lakó szomszéd földműves volt figyelembe vehető, az indítványozót a rangsorban ezért a szerződés szerinti vevő megelőzte. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a földforgalmi törvény azon értelmezése, amely szerint lehetőség van több elővásárlási ranghelyet is megjelölnie a szerződéses vevőnek a szerződésben, nem tekinthető az indítványozó által hivatkozott hatályos jog figyelmen kívül hagyásának, az Alkotmánybíróság így az alkotmányjogi panaszt elutasította.