Dr. Lenkovics Barnabás az állampolgári jogok országgyűlési biztosa utóvizsgálatot kezdeményezett elődjének 2001 áprilisában kiadott ajánlásával kapcsolatban annak érdekében, hogy az ország különböző egészségügyi intézményeiben temetetlenül maradt holttestek eltemetésére mielőbb sor kerüljön.
Az utóvizsgálat feltárta, hogy temetések elhúzódása, elmaradása éves átlagban alig változott, az alapvizsgálat nyomán megtett minisztériumi intézkedés ellenére a jelenség nem szűnt meg, arányában alig csökkent. Az egészségügyi miniszter 3 évre vonatkozóan 1281 esetben jelezte a 30 napon túli temetések számát (1998-ban: 375, 1999-ben: 438, 2000-ben 468). Az utóvizsgálat 2001. és 2002. évekre kérte az ÁNTSZ vizsgálatát. Ebben a két évben a temetések 771 esetben húzódtak el, az éves átlag tehát: 385. Az ellenőrzés időpontjában 57 esetben nem történt meg a temetés az előírt 30 napon belül. (A temetés ismeretlen személyazonosságú holttest esetén sem haladhatja meg a 30 napot.)
Az ombudsman megállapította, hogy a különböző egészségügyi intézmények, esetenként a temetkezési közszolgáltatók mulasztása, a köztemetésekkel kapcsolatban az önkormányzatoknál tapasztalt eljárások elhúzódása évente 3-400 esetben eredményezi a temetés elhúzódását vagy elmaradását, mely sérti a tisztességes és méltó temetés jogát, az elhunytak iránti kötelező tiszteletet, ez pedig az Alkotmányban garantált emberi méltósághoz való joggal, és az ehhez kapcsolódó kegyeleti joggal összefüggésben visszásságot okoz. Ugyanakkor elismerőleg azt is megállapította, hogy a megyék és az intézmények mintegy harmadában visszásság nem, vagy alig fordul elő, a temetési ügyeket példamutatóan, a tisztesség és a jog által elvárt módon intézik.
Ajánlásaiban felkérte az Egészségügyi, Szociális és Családügyi minisztert, hogy a Tisztifőorvosok felvetései alapján vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a temetések elhúzódása, esetenkénti elmaradása a betegjogi képviselők felkérésével, feladatukká tételével vagy más intézkedéssel a jövőben kiküszöbölhetők legyenek, illetve a rendőrhatósági esetektől eltekintve minimálisra csökkenjenek. A Belügyminisztert felkérte, hogy adjon választ a Tisztifőorvosok azon felvetésére, hogy a kiállított és a hozzátartozó részére átadott – és egyes esetekben visszaszerezhetetlen – halottvizsgálati bizonyítvány nélkül milyen módon állítható ki újabb halottvizsgálati bizonyítvány annak érdekében, hogy a szükséges köztemetés elvégezhető legyen. Amennyiben ehhez jogszabálymódosítás szükséges, úgy a Belügyminiszter az Egészségügyi, Szociális és Családügyi miniszterrel, valamint az Igazságügy-miniszterrel egyetértésben kezdeményezze a 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM együttes rendelet módosítását vagy a megfelelő más szabályozást.
Felkérte az Országos Rendőrfőkapitányt, hogy a Csongrád megyei Tisztifőorvos jelentése nyomán vizsgálja meg a Szegedi Orvostani Intézetben 1998 óta tárolt két elhunyttal kapcsolatos ügyet, és utasítsa az illetékes rendőrhatóságot az azonnali intézkedésre, egyben állapítsa, hogy az ügyben kit, illetve mely szervet terhel felelősség.
Felkérte az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosát, hogy az utóvizsgálatban bemutatott megyei helyzetképek alapján fontolja meg annak a lehetőségét, hogy éves munkaprogramjában – a megyei és a fővárosi intézetek közreműködésével – szerepeltesse az ellenőrzést annak érdekében, hogy a különböző intézményekben történő tetemtárolás indokolatlanul egy esetben se húzódjon el. A feltárt mulasztások esetén mindenkor tegye meg a szükséges intézkedést, kezdeményezést és ezt követelje meg a megyei intézetek vezetőitől is.
Felkérte az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosát, hogy a holttesteknek a különböző intézményekbe való beszállítása és elszállítása időpontjának kimutathatósága érdekében – a fővárosi és a megyei Tisztifőorvosok útján – követelje meg az idevonatkozó szabályok maradéktalan betartatását, a nyilvántartások pontos vezetését.
