Egyéves az új Polgári Perrendtartás - Lehetőségeket vagy akadályokat teremt az új törvény? - Szakértők válaszolnak | Budapest, 2019. február 8. péntek | Regisztráljon most!

Dr. ifj. Lomnici Zoltán

2014. március 17. Sereg András, Budapest

Moór Gyula tanításának megfelelően a közjog és magánjog határterületein kezdtem el vizsgálódni – mondja ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, ügyvéd, aki oktatóként nagy kihívásnak tartja felkelteni és fenntartani a joghallgatók érdeklődését. A fiatal jogász ezúttal sem rejtette véka alá markáns véleményét.

Jó hírű kéttannyelvű gimnáziumban érettségizett.

1994 és 1998 között jártam a Karinthy Frigyes két tanítási nyelvű gimnáziumba, ahová főként a német nyelv iránti érdeklődés miatt felvételiztem. A modern, jól felszerelt iskolát a Soros Alapítvány és Bill Gates Microsoft vezér is támogatta, aki egy alkalommal személyesen is ellátogatott a campusra. A gimnáziumnak kiterjedt külföldi kapcsolatai voltak, ezért járhattunk Ausztriában és Németországban is, de németül tanultuk többek között a történelmet, a fizikát, a földrajzot, azon belül a németországi földrajzot. Nyitott, korszerű szemléletű intézmény volt, ahol – nem politikai értelemben – liberális elvek jellemezték az oktatói gárdát. Sokat köszönhetek az iskolának, úgy érzem, komoly munícióval mehettem egyetemre.

Mégpedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karára.

Kiváló évfolyamunk volt, a háromszáz hallgatónak legalább a negyede 4,5 fölött teljesített, így büszke vagyok, hogy két alkalommal is évfolyamelső lehettem. Ahogy jöttek sorban egymás után a jogi tárgyak, úgy szerettem meg őket. Komáromi László, jelenlegi dékánhelyettes úr közbenjárására sikerült a római jogi tanszéken demonstrátori állást kapnom. A Pázmányon tutori rendszer segítette a hallgatókat, és én az akkori dékán, Zlinszky János professzor úr ötfős csoportjába kerültem. Meghitt, bensőséges beszélgetéseket folytattunk, közelről megismerhettük a jogi kar szimbólumát, az alapító dékánt.

Mikor kezdett tanítani az egyetemen?

2003-tól 2010-ig tanítottam polgári jogot a Pázmányon, a Jobbágyi Gábor professzor úr által vezetett tanszéken. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a végzésem előtt egy évvel, dékáni engedéllyel, már oktathattam ezt a tárgyat. Ezzel párhuzamosan, 2003-tól, Fűrész Klára tanszékvezető asszonynak köszönhetően, alkotmányjogot taníthattam az ELTÉ-n. Ennek egyszerű oka volt, ugyanis az első komolyabb munkám a köztestületekkel foglalkozott, és – Moór Gyula tanításának megfelelően – a közjog és magánjog határterületein kezdtem el sétálgatni, vizsgálódni.

Figyeli a hallgatói visszajelzéseket?

Természetesen, mindig is szem előtt tartom a „hallgatói elégedettségi indexet”. Ebből fakadóan is jobban szeretem a szemináriumokat, mint az előadást. Nagy kihívás felkelteni és fenntartani a hallgatók érdeklődését. Szemben a büntetőjoggal, amelyben bármerre lő az ember, szinte mindig gól lesz.

Oktató vagy ügyvéd?

Kicsit mindkettő, de ha választhatok, inkább az előbbi. A Zlinszky dékán úrral folytatott beszélgetések „megpecsételték a sorsomat.” Ezután jött biztató jelként két OTDK második helyezés, és nem volt visszaút. Ennek ellenére ügyvédként is szeretem a kihívásokat, különösen jó, ha elméleti tudást tudok a gyakorlatival vegyíteni.

Hogyan lett a Civil Összefogás Fórum jogi szakértője?

2013 nyarán Csizmadia László, a CÖKA (Civil Összefogás Közhasznú Közalapítvány, a Civil Összefogás Fórum háttérszervezete) kuratóriumi elnöke megkeresett, hogy a devizahitelesekkel kapcsolatban segítsem a munkájukat. Szabadidőmben és természetesen nonprofit jelleggel dolgozom a banki károsultak érdekében. Álláspontom szerint december 16-án – a következményeit tekintve – igazságtalan döntést hozott a Kúria.

Ön miben látná az ügy valódi megoldását?

A jogalkotó szerződésekbe történő intervencióját egy jó megoldásnak tartanám. Az Alkotmánybíróság ugyanis már 1991-ben kimondta, hogy nem alkotmányellenes, ha bizonyos esetekben a kormányzat beleavatkozik a szerződésekbe. Ha nagy mennyiségű szerződés sérelmes sok ember számára, és történt egy olyan nagy horderejű változás, mint a kilencvenes évek elején a rendszerváltás, most pedig a gazdasági válság, akkor ma sem alaptörvény-ellenes az állami beavatkozás.

Az alkotmányozási folyamat idején kifejtette, hogy nagy az átfedés az 1949-es sztálini alkotmány és a rendszerváltáskor módosított alkotmány között.

Nemcsak az alkotmányozás folyamatában merült fel az átfedés kérdése, mert a jogi egyetemi oktatásban a mai napig is tartja magát az a tévhit, hogy a 1989-es alkotmány és a sztálini alkotmánynak is nevezett 1949. évi XX. törvény eredeti szövege között érdemben csupán annyi az átfedés, hogy a Magyar Köztársaság fővárosa Budapest. A mindenkori alkotmány egy adott ország alapvető és legfontosabb törvényműve, emellett a társadalom egységének kifejezője, a jogállamiság legfőbb pilléreinek hordozója és őrzője, egy nemzet szimbóluma. E tekintetben különös jelentősége van az átfedést érintő tévhit hangsúlyozásának. A valóság azonban az, hogy az 1949. augusztus 20-án hatályba lépett egykori és az 1989-ben, illetve azt követően is módosított alkotmány között több mint negyven bekezdésnél van teljes vagy részleges hasonlóság. Azt is talán kevesen tudják, hogy a két normaszöveg összevetésekor kiderül, hogy az akkoriban az államigazgatás legfelsőbb szervének deklarált minisztertanács kapcsán több esetben nemes egyszerűséggel behelyettesítették a kormány kifejezést. Én ezt is abszurdnak tartom. Mindezek alapján nem meglepő, hogy a rendszerváltást követően minden politikai kurzus kísérletet tett új alkotmány megalkotására, hiszen maga a preambulum is arra figyelmeztette a jogalkotót, hogy az alkotmány csupán átmenetinek tekinti önmagát.

Mit szól ahhoz, hogy az új Alaptörvényt is már többször módosították?

Nem látok ebben semmi rendkívülit. Szerintem jó úton halad az Alaptörvény jogfejlődése, de azt ne várja senki, hogy egyhamar véget is ér. Az 1949-es alkotmányt is számtalanszor módosították, a mostani pedig még forrásban, fejlődésben van. Ezért nem érdemes kritikával illetni a módosítások természetes folyamatát. Félreértés ne essék, jogtechnikai értelemben nem látok komoly problémákat az 1989-es normaszöveggel, és alapvetően sok mindennel egyetértek a „Mérlegen az Alaptörvény” című kötet interjúalanyaival, különösen Jakab Andrással. De úgy gondolom, elvi – ha tetszik ideológiai – értelemben magunk mögött kell hagyunk a kommunizmus hagyatékát, és ezért alkotmányos szinten is sok még a tennivaló.

Ha már az alkotmányozás szóba került, ne kerüljük meg az Alkotmánybíróságot ért kritikáit sem. A testület több határozatát is élesen bírálta, így többek között az előzetes regisztráció elutasítását, az egyházügyi törvény és az önkényuralmi jelképek használatát tiltó rendelkezés megsemmisítését.

A megalakulása után óriási presztízse volt az Alkotmánybíróságnak, ami annak is köszönhető volt, hogy szakmai döntéseket hozott. Ugyanez ma már nem mindig mondható el róla. Például nehezen magyarázható, hogy amikor egy nyíltan kommunista elveket valló párt prominense hozzájuk fordul, miért hajol meg a testület a beadvány előtt, és törli el a vörös csillagra, illetve a horogkeresztre vonatkozó, a jogállamiságnak abszolút megfelelő Btk.-tényállást. Azok az alkotmánybírók, akik „felszabadították” a vörös csillagot, sajnos nem gondoltak a társadalom azon tagjaira, akiket e szimbólum alatt meghurcoltak. A kommunista rendszer kiszolgálóival szemben legalább olyan keményen kell fellépnie a magyar jogalkotásnak, mint tették azt Németországban a nácikkal.

A magyar Alkotmánybíróság a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletére rímelő, azzal egybecsengő határozatot hozott.

Mást jelent a kommunizmus Nyugat-Európában, mint Kelet-Európában, vagy mint nálunk, Kelet-Közép-Európában. A magyar Alkotmánybíróságnak a magyar alkotmány alapján és a magyar társadalmi viszonyok figyelembevételével kell a döntéseit meghoznia. Szerintem az Alkotmánybíróság egyre inkább a politika területére lép. Az igazi problémát az jelenti, hogy az alkotmánybírók szembekerülnek a jogalkotóval, és ekkor kezdik el a függetlenségét félteni azok, akik azt látják, hogy a jogalkotó beavatkozik.

Markáns véleménye ellenére nemrég egy döntésüket mégis precedensértékűnek nevezte.

A semmisségi törvény ügyében hozott határozatukat ma is annak tartom. A 2006-os rendőri erőszak áldozatai elévülési időn belül számos pert indíthattak volna, ha a semmisségi törvény miatt nem helyezik hatályon kívül a jogerős ítéleteket. Itt a fő kérdés az volt, hogy a jogerős ítéleteket át lehet-e törni, meg lehet-e változtatni, és az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy kivételes esetekben erre van lehetőség. Nagyon örvendetes, hogy az Alkotmánybíróság is megfogalmazta azt, hogy a békés tüntetőkkel szemben a rendőrségnek önmérsékletet kell tanúsítania. Emellett a semmisségi törvény attól is megóvta a magyar államot, hogy jóvátételt kelljen fizetnie a rendőri erőszak miatt. Megjegyzem: a 2010 előtti Alkotmánybíróság nem úgy döntött volna, mint a mostani testület, amely szakított a korábbi gyakorlattal, és helyes verdiktet hozott.


Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, ügyvéd. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatta és fejezte be jogi tanulmányait summa cum laude minősítéssel. Emellett Salzburgban, valamint az Université Paris Sorbonne szervezésében vett részt jogi, illetve közigazgatási képzésben. Egyetemi évei alatt Erasmus, illetve Köztársasági Ösztöndíjas, 2008 és 2013 között a Fogarty International Center (USA-NIH) ösztöndíjasa. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencián 2001-ben és 2002-ben dolgozataival II. helyezett lett. Oktatói pályáját Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ahol 2008-ban egyetemi adjunktusi kinevezést kapott, illetve a Rendőrtiszti Főiskolán kezdte, emellett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán az Alkotmányjogi Tanszéken oktatott. Több szakmai szervezet tagja, 2004 óta rendszeresen publikál, több monográfia szerzője, illetve társzerzője. 2007-ben jogi szakvizsgát tett, 2013-ban tudományos fokozatott szerzett a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán. 2018 óta az Alkotmányjogászok Nemzetközi Társaságának (IACL) tagja.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG