Fő feladataink az inaktívak hatékony megszólítása és a közfoglalkoztatottak elsődleges munkaerőpiacra való átvezetése – hangsúlyozza Simon Attila munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkár, aki a munkaügyi ellenőrzések szigorításáról, a kormány bérajánlásokra vonatkozó feladatairól, és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) frissen bevezetett profilozásáról is beszél.

Szegedi Juli: Agrárterületről érkezett a helyettes államtitkári székbe, mik az első lépések, tervek az új pozíciójában?

Valóban a Vidékfejlesztési Minisztériumban kezdtem a közigazgatási pályafutásomat 2010-ben, jogi és igazgatási helyettes államtitkárként. Az igazgatási, vezetési tapasztalatom tehát ott szereztem. A Vidékfejlesztési Minisztériumban, majd a Földművelésügyi Minisztériumban ráadásul elég komoly rálátásom volt az agrárium foglalkoztatására, annak is az összes atipikus formájára. Valószínűleg ez a két szempont vezetett a kinevezésemhez ezen a területen.

Ami az első terveket, célokat illeti, az nem lehet más, mint ahogy Orbán Viktor 2010-ben megfogalmazta: a valódi munkaalapú társadalomnak nemcsak víziók szintjén való elérése, hanem a teljes foglalkoztatottság megközelítése.

Kéri Ádám: Szalai Piroska, volt miniszteri biztos elemzései szerint a teljes foglalkoztatottság több régióban már lényegében teljesült: a közép-magyarországi, közép-dunántúli, valamint a nyugat-dunántúli régiókban már nagyon jó a helyzet, és folyamatosan javul. Más régiókban (Dél-Dunántúl, Dél-Alföld, Észak-Magyarország) viszont eléggé elszomorító a helyzetkép.

Nagyon érdekes, ahogy a mai Magyarország munkaerőpiaca kinéz, ugyanis egyszerre van jelen minden régióban egy egyre fokozódó munkaerőhiány és ezzel párhuzamosan a munkanélküliség. Jelenleg 4 millió 200 ezer fő környékén mozog a foglalkoztatottak száma, és ha ebből leveszem a közfoglalkoztatottakat, akkor is 4 millió felett van a dolgozók száma. Azt lehet mondani, hogy ennyi ember legálisan, bejelentve a rendszerváltozás óta nem dolgozott hazánkban. Ezek komoly eredmények, amikre büszkék lehetünk.

Simon Attila

Simon Attila agrárterületről érkezett a foglalkoztatási területre – Forrás: HR Portál

De ugyanakkor új típusú problémák is jelentkeztek: a gazdaság és az elsődleges munkaerőpiac azonnal felszívja a legjobb kompetenciákkal rendelkezőket. Ma már csak azok tartoznak az inaktív vagy az álláskeresők közé, akiknek alacsonyak a kompetenciáik és legkevésbé feleltethetők meg a jelenlegi foglalkoztatói elvárásoknak. Itt jön be egy új fogalom, a profiling. 2016. január elsejétől bevezettünk egy profilozást, egy jó értelemben vett minősítési rendszert, ami három kategóriába sorolja az álláskeresőket. A profilja alapján mindenkivel egyéni cselekvési tervet próbálnak végigbeszélni a kollégák, ami az ő szándékainak, lakhelyének, kompetenciáinak megfelel. Ennek függvényében képzéseket, mentálhigiénés tanácsadást végzünk, mert vannak emberek, akiket ilyen eszközökkel kell felhozni arra a szintre, hogy egyáltalán a közfoglalkoztatásban részt vehessenek. Generációk nőttek fel úgy, hogy nem láttak senkit a családból reggelente elmenni dolgozni, nem kellett reggel felkelni és felöltözni. Ezeket az embereket nem lehet egyik napról a másikra arra ösztönözni, hogy 6-kor fel kell kelni és 8 órától 16 óráig tart a munkaidejük. Ezt a fajta szabályozottságot nem bírják. Ugyanakkor nem lehet elvárni egy munkáltatótól, hogy finanszírozza a pszichológust, a felzárkóztatást, a mentálhigiénés szakembert.

Ami nagyon nagy probléma, hogy vannak olyan emberek, állás nélkül, akiket az NFSZ nem is lát – ők a tényleges inaktívak. Inaktívnak azt nevezzük, aki gyeden van, nyugdíjas, vagy aki munkanélküli, de nem regisztráltatta magát a járási hivatalban munkanélküliként, tehát nem látjuk, hogy miből él, mit csinál. Kampányt kell indítanunk, hogy kerüljenek az NFSZ látókörébe ezek az emberek is, hogy tudjunk nekik kínálni valamit.

Fontos a vidékkel foglalkozni, folyamatosan próbáljuk meggyőzni a befektetőket, hogy ha nem speciális képzettségű emberekre van szükségük, akkor telepítsék a gyáraikat, telepeiket az ország Budapesttől távoli helyeire is. Azt szeretnénk elérni, hogy ezeken a helyeken ne csak a közfoglalkoztatás álljon az emberek előtt. Budapesten jobb a helyzet, itt van a legtöbb foglalkoztató, ennek szívó hatása nyomán olyan emberek jöttek ide, illetve az agglomerációba, akik magasabb szintű kompetenciákkal bírnak.

Szegedi Juli: Az inaktívak megszólítására van már terv vagy program?

A módján most dolgozunk, nagyon fontos feladatomnak tekintem. Biztosan kellenek ehhez szövetségesek, civil szervezetek, önkormányzatok, akik ott vannak helyben. Már nem tudunk eredményt elérni a 20. századi bevett módszerekkel, itt is újak kellenek. Közösségi oldalakkal sem tudjuk elérni ezeket az embereket, mert nemhogy okos-, de semmilyen telefonjuk sincs, mert talán nincs is áram a házukban. Őket szinte kizárólag a direktmarketing eszközeivel lehet elérni, amit meglehetősen nehézkes lenne kivitelezni.

Szegedi Juli: A már említett profilozó rendszer abban is segíthet, hogy az emberek kikerüljenek a közfoglalkoztatásból, vissza a nyílt munkaerőpiacra

Ez az elsődleges szempont. Sokan mást látnak a közfoglalkoztatásba, mint amit mi belegondolunk. Az eredeti célunk az volt, hogy azoknak az embereknek nyújtsunk munkát, akik a munkaerőpiacon még minimálbérrel sem lennének foglalkoztathatóak. Ezeknek az embereknek is hasznosabb, amennyiben ellátás helyett vagy azzal párhuzamosan értékteremtő munkát végeznek. Sok olyan ember van tehát ezekben a programokban, aki jelen állapotában nem alkalmas arra, hogy a nyílt munkaerőpiacra kilépjen. Azzal, hogy ott dolgoznak, közben képzési programban vesznek részt, kvázi egy inkubátorházban tartjuk őket, felkészítve arra, hogy visszavezethetők legyenek az elsődleges munkaerőpiacra. 5 éve működik a közfoglalkoztatás, most már a jelenlegi ismereteink birtokában kijelenthetjük, hogy vannak olyan emberek, akik igenis ki tudnak lépni az elsődleges munkaerőpiacra. Persze van sajnos tartalék, újabb munkavállalói rétegek, akiket most kapcsolunk be a közfoglalkoztatásba.

Kéri Ádám: Idén hogyan változtak a közfoglalkoztatás anyagi keretei? A finanszírozás jellemzői ugyanis kormányzati preferenciákat, célokat is kifejeznek.

Tavaly 260, idén 340 milliárd forint jut a közfoglalkoztatásra, képzéssel együtt.

A kormány célja, hogy minél több közfoglalkoztatott jusson ki a nyílt munkaerőpiacra. Emellett le kell szögeznünk, hogy más a közmunka és a piaci alapú munka értékteremtő képessége. A közmunka célja a munka alapú társadalomba történő bekapcsolódás, de az érthető módon nem tekinthető végső célnak. Fontos, hogy az egyes embereket azzal motiváljuk, hogy többet is kereshetnének, önmegvalósíthatnának. Nemrég indult el egy olyan program, amely arról szól, hogy aki közfoglalkoztatottként talál állást az elsődleges munkaerőpiacon, túl azon, hogy nyilván többet keres majd a versenyszférában, arra az időszakra, amennyi még hátra lett volna a közfoglalkoztatásból, megkapja havonta a Foglalkoztatást Helyettesítő Támogatás összegével megegyező összeget, azaz 22.800 forintot. Próbálunk kreatívak lenni az ösztönzés terén, hogy a munkavállaló akarjon továbbmenni.

Szegedi Juli: Van statisztika, hogy hányan vették igénybe ezt a lehetőséget?

Ez egy nagyon új program, az eredményekről még korai lenne beszélni. Az a lényeg, hogy megtegyük a szükséges lépéseket és befektessünk. Végső soron minden befektetésnek előbb vagy utóbb megvan az eredménye.

Kéri Ádám: A közfoglalkoztatás alapvető célja a munkát végző emberek körének a szélesítése azaz, hogy egyre több ember legyen valamilyen módon bevonva a munkaerőpiacra. Arra hogyan próbál a kormány fókuszálni, hogy a közfoglalkoztatás ne működjön visszafelé, azaz ne minimálbéreseket foglalkoztassanak vissza közfoglalkoztatottként ezen a módon?

Szerencsére ez nem tömeges és erre a program bevezetésekor volt inkább példa. Ha valaki elküld egy munkavállalót és utána ugyanerre a munkakörre közfoglalkoztatottat igényel, akkor ennek vannak következményei, ez joggal való visszaélés, amit munkaügyi ellenőrzés tár fel.

Kéri Ádám: Nyilvánvalóan meg kell értetni a társadalommal azt, hogy a közfoglalkoztatott bére azért különbözik a minimálbértől, mert a közfoglalkoztatott foglalkoztatásában szociális szempont is szerepet kap. Nem a piac dönt a foglalkoztatás szükségességéről. Ennek tükrében az egyenlő munkáért, egyenlő bért elvet is sértené, ha ez a két réteg ugyanazt a bért kapná, holott nem ugyanazt a munkát végzik a minimálbéresek és a közfoglalkoztatottak. Hogyan sikerül a kormányzatnak ezt a feladatot teljesíteni?

Én azt gondolom, hogy mindenkinek tennie kell azért, hogy állást kaphasson a munkaerőpiacon. Ez azt jelenti, hogy minden embernek a maga szintjén és a kompetenciáinak megfelelően be kell fektetnie. Az államot a társadalom tartja el. Egy józanul gondolkodó ember nem várhatja el, hogy őt tartsa el a társadalom, pusztán mert neki nincs kedve dolgozni, és nem képzi magát, s ezért nincsenek alapkompetenciái. Ezen a szemléleten nagyon nehéz fordítani, de ha sikerül ezt a szabályozási rendszert fenntartani, akkor hiszek abban, hogy a befektetésünknek eredményei lesznek.

Szegedi Juli: Érintőlegesen említett munkaügyi ellenőrzéseket, hogyan segítené elő a jogszerű foglalkoztatást?

A munkaügyi ellenőrzés tekintetében érzékeny egyensúlyt kell felállítani. Elsőként is kiemelném, hogy a munkavédelmi szabálysértések orvoslása nem tűrhet halasztást, azokat a kormányzat nem nézi el. A munkaügyi ellenőrzések vonatkozásában azonban folyamatosan két szempontot kell mérlegelni. Az egyik az, hogy a foglalkoztatás bővítését ösztönöznünk kell. Foglalkoztatás nélkül ugyanis a munkavállalói jogoknak sincsen konkrét tartalmuk. Ezen túlmenően nyilvánvalóan súlyozni kell az elkövetett jogsértések között is.

A másik oldala az éremnek ugyanakkor az, hogy nem szabad egy túlzottan liberális ellenőrzéssel a szabálysértéseket bátorítani. Úgy vélem, hogy elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor már van olyan erős állapotban a gazdaság, van olyan stabil a munkaerőpiac, hogy egyre fokozottabban arra fókuszáljunk, hogy ne pusztán minél több ember dolgozzon, hanem minél több ember dolgozzon a munkaügyi és munkavédelmi szabályoknak megfelelő körülmények között. Itt meg kell találnunk azt a megoldást, hogy miként tudjuk ezt a helyzetet elérni. Nem gondolom, hogy túlzottan poroszos módszerrel kell elérni a jogkövetést, de az sem jó, ha a munkaügyi ellenőr a helyszínen észlelt szabálysértésekért, feketemunkáért maximum egy figyelmeztetést ad. Meg kell tehát találnunk a középutat. Nem lehet olyan bírságokat sem kiszabni, ami csődbe viszi az egész vállalkozást, ez nem lehet cél. De ellenőrizni is muszáj, mert ahogy a gyerek, akinek ötször nem nézik meg a leckéjét, hatodszorra már nem fogja megírni, úgy itt is elharapózhatnak a dolgok, ha nem ellenőrzünk kellő szigorral.

Kéri Ádám: Tendencia a munkaügyi ellenőrzések lazulása egész Európában. Több nemzetközi szervezet, közöttük az ILO is felhívta arra a figyelmet, hogy kicsit szigorúbban kellene már ellenőrizni. Nyilván mindenhol az volt a cél, hogy egy kicsit levegőhöz jusson a munkaerőpiac, de most már lassan eljöhet az ideje a korrekciónak is.

Egyetértek ezzel. Az nem egy jó mondat, hogy örülj neki, hogy van munkád, hiszen nem lehet a munkáltatóknak kiszolgáltatni a munkavállalókat és nekünk sem ez a célunk. Ezért jók többek között a tripartit egyeztetések, mint az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) is.

Kéri Ádám: Ha már szóba került az ILO, ezen a téren mik a kormányzati célok? Itt elsősorban a Nemzeti ILO Tanács munkájára gondolok.

Nem lehet más, mint továbbvinni a hagyományokat. Kevés olyan fórum van az országban, ahol olyan jól érvényesül a tripartit szemlélet, mint az ILO-tanácsban. Olyan nemzeti álláspontot kell tudnunk képviselni, amely mögött mindhárom fél ott van. Ezt a konszenzust fent szeretném tartani, cél hogy konstruktív munka folyjon. A januári ülésen ennek a véleményemnek hangot is adtam.

Szegedi Juli: Beszéltünk a profilozásról, és bizony van egy réteg, amelynek nagy része az 1-es kategóriába tartozik, a képzett fiatalok, akik elhagyják az országot. Milyen tervek vannak az ő itt tartásukra, hazahívásukra?

Itt is érdekes kettősség húzódik meg. Kiemelt probléma a fiatalok munkanélkülisége, s ennek orvoslására indítottuk többek között az ifjúsági garanciaprogramot is, melyre 2020-ig 200 milliárd forintot fordítunk. Célunk, hogy a 25 év alatt fiatalokat minél nagyobb számban álláshoz segítsük, illetve támogassuk a sikeres vállalkozóvá válásukat.

Ezzel egyidejűleg beszélnünk kell az érem másik oldaláról is. Ott van ugyanis a magasan képzett fiatalok rétege, akik közül vannak, akik elhagyják az országot hosszabb, rövidebb időre, hogy munkatapasztalatot gyűjtsenek. Az első feladatra, a fiatalok munkához juttatására könnyebb programokat kidolgozni: gyakornoki programok, vállalkozóvá válás támogatása, képzések állnak rendelkezésre sok esetben személyre szabottan.

Hogy hogyan tartsuk itthon a fiatalokat? Erre van a legkevesebb ráhatása az államnak, ebbe nem tud beleszólni. Az egész Európai Unió alapja a tőke, az áru és a munkaerő szabad áramlása. Nyilván nem akarunk olyan szabályozást hozni, ami ezt akadályozza. Nem indíthatunk uniós pénzből arra programot, hogy plusz juttatást adunk annak, aki itthon marad. Nemzeti hatáskörbe tartozó eszközöket tudunk bevetni, ezért indította el a kormány a Gyere Haza Fiatal programot is.

Itt például jó csatorna a közösségi média és a direkt marketing. El kell mennünk, fel kell kutatnunk őket és alternatív ajánlatot kell tudnunk nekik mondani. El kell magyaráznunk, hogy miért jöjjenek haza Londonból, Berlinből. Ez lényegében egy fordított toborzás.

Kéri Ádám: Szakmunkáshiány van, ugyanakkor nem fizetnek a munkáltatók olyan magas bért, amennyit a meglévő szakemberek szeretnének kapni. Ennek az az eredménye, hogy nem hajlandóak a meglévő szakmunkások ezért az „árért” munkát végezni. Erre van koncepciójuk?

Igen, itt az a kettősség, amiről az elején beszéltem. Munkaerőhiány és munkanélküliség egyszerre van jelen Magyarországon. A VKF monitoring bizottsága most foglalkozik a bérajánlással, és ott egy komoly dilemmát okozott, hogy kell-e konkrét számot meghatározni. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megadjunk egy abszolút számot, mert a piacnak kell beáraznia azt, hogy mely ágazatban, mely munkakörben milyen bért kell adni, különben el fognak menni a szakemberek. Ennek már nagyon jól látszanak a jelei és sok esetben az 5,6 százalékos minimálbér-emelésnél nagyobb arányú emelést is adtak már a cégek, bérajánlás nélkül is.

A másik oldalon az nem fordulhat elő, hogy a minimálbér lassan utoléri azoknak a bérét, akik már évtizedek óta dolgoznak egyes ágazatokban. Az ollónak meg kell maradnia. Az állam sok területen tud beavatkozni, családi adókedvezménnyel, munkahelyvédelmi-akcióval, de direktívákat adni nem szeretnénk.

Az interjú forrása a HR Portál.