Dr. Furmann Imre

2002. november 20. Vikman László, Budapest

Beszélgetõpartnerünk ez alkalommal Dr. Furmann Imre a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda (NEKI) vezetõje volt akit az iroda tevékenységérõl, céljairól, eredményeirõl kérdeztünk. Szó esett arról is, hogy milyen Magyarországon a kisebbségvédelem, a jogrendszerben milyen zavarok vannak e téren, és hogy ezekre a problémákra milyen megoldásokat lehetne találni.

- Mikor kezdete a NEKI a mûködését, kik és milyen céllal hozták létre? Milyen szervezeti rendben mûködik az Iroda?

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda 1994-ben kezdte meg tényleges mûködését. Kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy olyan embereknek nyújtson konkrét jogi segítséget, akiket származásuk miatt ért jogsérelem. Tehát ha valakit nem a származása miatt ért jogsérelem (diszkrimináció), akkor irodánk az ügyben nem tud eljárni. Ügyfeleink 95%-a roma. Az irodát öttagú kuratórium felügyeli (Bíró András a kuratórium elnöke, Éliás Sára, Furmann Imre, Nagy Boldizsár és Miszlivetz Ferenc), konkrétan az irodát pedig jómagam vezetem, aki ügyvéd vagyok.

- Kik a NEKI munkatársai? Mekkora az Iroda "holdudvara" (gyakornok egyetemi hallgatók, aktivisták, stb.)?

A munkatársak zöme jogász, de természetesen egy iroda mûködéséhez nem csak jogászok tartoznak így van irodavezetõ, irodai asszisztens, van személy, aki a pénzügyekkel foglalkozik és van, aki a könyvelést végzi. A jogászok három év gyakorlati munka után szakvizsgát tesznek, és ügyvédekké válnak, de megmaradnak az iroda dolgozóinak csak már, mint ügyvédek végzik ezt a munkát. Így ma már három "saját" ügyvédünk is van. Ez azért fontos, mert ez így egyfajta képzést is jelent, hiszen Magyarországon még az egyetemeken sem oktatnak igazából kisebbség jogvédelmet. Tehát egy végzett jogász úgy kerül ki az egyetemrõl, hogy igazából fogalma sincs errõl a jogterületrõl. Az irodának négy megyében is vannak állandó munkatársai (Egerben, Miskolcon, Nyíregyházán és Debrecenben), ezen túlmenõen egy-egy ügy vitelébe bevonunk szükség szerint szociológust, pszichológust, orvosszakértõt vagy más szakembereket olyat amelyet az ügy megkíván.

- A többség szemében egy a kisebbség jogait védõ szervezet könnyen negatívan tûnhet fel egyszerûen azáltal, hogy szembeszáll a többséggel. Önök nyilván nem a konfrontációt, hanem az egyenjogúsítást, az egyenlõ lehetõségek megteremtését célozták meg, de mit tudnak tenni, ha falakba ütköznek az elõbbi ok miatt?

Minden esetben egy-egy tényfeltárás alkalmával a tényfeltárást teljes körûen végezzük, tehát a másik felet is megkérdezzük, vagyis maximálisan törekszünk az objektivitásra. Ha nem történt diszkrimináció, nem is indítunk eljárást, de a lényeg, hogy kellõ alapossággal tárjuk fel az ügyeket, és csak azután alkotunk véleményt. Az ügyeink esetleírásait minden évben Fehér Füzet címû kiadványunkban tesszük közzé, és beszámolunk az elvesztett perekrõl is. Ha viszont megállapítjuk, hogy egy-egy ügyben diszkrimináció történt akkor az ügyben hatósági (rendõrségi, ügyészségi, bírósági stb.) eljárást kezdeményezünk és akkor, ha szabad ezt a kifejezést használni nagyon keményen képviseljük a sértett érdekeit az eljárás során. A falak pedig azért vannak, hogy azokat lebontsa az ember és természetesen fejjel, de nem úgy, hogy neki megyünk.

- Az EU-csatlakozási tárgyalások alatt évente készülõ ún. országjelentésekben hazánk rendszeresen kapott negatív visszajelzéseket a kisebbségi politikáját illetõen. Önök hogy látják, az általános helyzet mennyire rossz?

Bár mindegyik kormányzat próbált a helyzeten valamicskét javítani az általános helyzet egyáltalán nem jó. Szerintem a legnagyobb hiba az, hogy a programokat nem egyszerre és komplexen akarták megvalósítani. Márpedig azt hiszem, hogy ha mondjuk, megoldjuk a lakhatási problémát, de nem oldjuk meg a foglalkoztatást, ha megoldjuk az oktatást, de nem oldjuk meg az egészségügyi problémákat akkor olyan, mintha semmit nem oldottunk volna meg.

- Úgy tudom, az egyes ügyeket igyekeznek végigkövetni, nem szakítják meg a kapcsolatokat. Ennek a munkának milyen pozitív hozadékai vannak? Be tudják vonni a munkájukba azokat is, akiknek egyszer már segítettek?

Az ügyeink sokszor évekig is folynak különbözõ hatóságok elõtt. Van olyan ügyünk, amelyik még 1995-ben indult, de jelenleg is folyamatban van igaz már végrehajtási szakban, mivel az elkövetõket kártérítésre kötelezték. Mi minden ügyben, amíg az folyik ott állunk a sértett mellett, mögött és Õk is végig kitartanak. Az elmúlt nyolc év alatt több ezer ügyfél fordult meg irodánkban, több száz ügyben indítottunk eljárást, de kb. két-három volt azoknak az ügyfeleknek a száma, akik nem vitték végig az ügyet vagy mi nem vállaltuk tovább az Õ együttmûködésének hiánya miatt. De ha befejezõdik az ügy akkor sem szakad meg a kapcsolatunk ezt jelzik pl. karácsonyi üdvözletek vagy újévi jókívánságok. De ha nem tûnik fellengzõsnek, akkor azt mondanám, hogy jó barátokra lelünk, bárhova megyünk is az országban. Mi ugyanis nem csak ügyfeleknek tekintjük az embereket, hanem partnereknek is.

- Melyek azok a problémák a jogi környezetben, melyeket a törvényhozásnak sürgõsen orvosolnia kellene? Kezdve például a jelenleg nagy visszhangot kapó kisebbségi önkormányzatok körüli anomáliákkal.

A legfontosabb lenne addig is, amíg a diszkrimináció ellenes törvény elkészül, hogy a munka törvénykönyvének mintájára a polgári törvénykönyvben is abban az esetben, ha diszkriminációs az ügy a fordított bizonyítás elve érvényesülne, tehát ne nekünk kelljen bizonyítani a diszkriminációt hanem az ellenfélnek, hogy nem diszkriminált.

- Milyen eredményeikre büszkék?

Talán arra, hogy ha kis mértékben is de tevékenységünknek köszönhetõen alakult a bírói gyakorlat egy-egy jogterületen (pl. a kártalanítások területén) és arra is, hogy jónéhány olyan ítélet is született ügyeink nyomán, amelyeket precedens értékû ítéleteknek is tekinthetünk, azaz az ország bármelyik bírósága hivatkozhat rá. De az is nyugalommal tölt el, hogy például a rendõr elkövetõkkel szemben nagymértékben szigorodtak az ítéletek, így például ebben az évben, két ügyünkben is több mint három év végrehajtandó szabadságvesztést kaptak az elkövetõk, és a bíróság a rendõröket nyomban le is tartóztatta. Ami viszont kifejezetten örömmel tölt el, hogy készítettünk a rendõrség tevékenységérõl egy összefoglaló tanulmányt és ezt a tanulmányt a rendõrség oktatási tananyagként hasznosítja és szerepel az a rendõrség honlapján is. De talán a legbüszkébb arra vagyok, hogy azt látom és tapasztalom, hogy az emberek nem engednek emberi méltóságukból és egyre többen igénylik is azt, hogy ezt a méltóságot mások tiszteletben tartsák. Az emberi méltóság nélküli ember ugyanis nem ember, csak afféle.

- A jogvédõ munkán kívül milyen tevékenységet végeznek, gondolok itt a különbözõ kiadványaikra?

A fentiekben már említettem a Fehér Füzetet és a rendõrségi tevékenységet összefoglaló tanulmányt, de adtunk ki tanulmánykötetet a kártalanítás körében és készítettek újságírók felkérésünkre ügyeinkbõl egy riport kötetet is: Ácsi! címmel. Az idén egyik ügyünkbõl dokumentumfilm készül. Ezeken túlmenõen rendszeres résztvevõi és elõadói vagyunk a különbözõ konferenciáknak. 2002 júliusától az Igazságügyi miniszter felkért tanácsadójaként segítsem az IM által másfél éve létrehozott Roma Antidiszkriminációs Hálózat munkáját.

- Milyen támogatókat tudhat a háta mögött az Iroda? Milyen nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek, ezek mennyire fontosak a munka helyi jellege ellenére?

Fõ támogatónk a Soros Alapítvány és más fõleg külföldi szervezetek (ERRC, OSI, Ford Foundation). A Magyar Állam is támogat igaz költségvetésünkhöz képest csekély összeggel. Ezen a jövõben nyilván változtatni kell, bár sokan az állami támogatástól a civil szervezetek függetlenségét féltik. Szerintem viszont az állami támogatás a kultúrállam és a jogállam valamint a demokrácia fokmérõje is lehet, azaz támogassa az állam megfelelõ összeggel a civil szervezeteket úgy, hogy annak szakmai tevékenységébe egyáltalán nem szólhat bele. Ez részben Amerikában részben sok európai országban is már természetes. Irodánknak kiterjedt nemzetközi kapcsolatai vannak, például annak idején mi segítettünk Szlovákiában létrehozni egy ilyen jellegû irodát, de Fehér Füzetünk példája nyomán ugyanilyen címmel adtak ki Fehér Füzeteket Romániában és Szlovákiában is. Nemzetközi kapcsolatunk intenzitása viszont kõ keményen anyagi kérdés.

- Mik a NEKI távlati céljai? Mikor tekintenék a magyarországi kisebbségek helyzetét kielégítõnek?

Ha legalább öt évre elõre tudnék tervezni, mert öt évre elegendõ lenne a pénzünk (ami figyelembe véve, hogy egy-egy ügy évekig is tarthat, elengedhetetlen is lenne) akkor egy kis füzetecskét tudnék összeállítani távlati céljainkból. De mivel ez nem így van így csak egy évre tervezhetünk. Tehát visszük tovább az ügyeket egy-egy jogterületen a rendõrségi összefoglalóhoz hasonló tanulmányokat készítünk, valamint megpróbáljuk elérni különbözõ felhívásokkal levelekkel, hogy a társadalom mûködése szempontjából fontos intézmények a fizetésükért végezzék a feladatukat pl. a jegyzõk-, a fogyasztóvédelmi felügyelõségek-, a munkaügyi felügyelõségek stb. Az biztos ha ezek megfelelõen ellátnák a feladatukat és határozottan lépnének fel ott helyben a diszkrimináció ellen egy kicsikével megint elõrébb tartanánk. De az is biztos, hogy nekünk is lesz munkánk jó néhány évig még...

  • kapcsolódó anyagok
NONPROFIT JOG
KISEBBSÉGI JOGOK
ALAPJOGOK
CIVIL SZERVEZETEK