Mong Attila: Bréking nyúz: véget ért Magyarország bombázása!

Alig tért el a tegnapi Kossuth Rádió hangulata a 70 évvel ezelőttitől, a különbség annyi, hogy akkor igazi háborús helyzet volt. Egy bréking nyúz anatómiája. Mong Attila írása.

“Az angolszász terrorbombázók a főváros után most a magyar vidék néhány városa ellen intéztek támadást.” “A lakosság hősies helytállással és bátorsággal fogadta az angolszász terroristák akcióját” – ilyen és ehhez hasonló mondatokat idézett a korabeli sajtóból és a filmhíradókból a Kossuth Rádió tegnapi délutáni Tér-Idő című történelmi műsora, amely a Kelet-Magyarország ellen 1944. június másodikán intézett szövetséges légicsapásra emlékezett. Éppen az egyik szemtanú beszámolóját idézték volna, de immár sosem tudjuk meg, hogy mit látott Koi István a MÁV debreceni területi igazgatója 1944-ben, hiszen a közszolgálati rádió adását megszakítva számolt be arról, hogy megszűnik Magyarország ellen a túlzottdeficit-eljárás. Ez 14 óra 49 perckor történt, alig 11 perccel azelőtt tehát, hogy a Délutáni Krónika rendes híradása következett volna.

Két fő kérdés adódik:

1.) adásmegszakításra érdemes hírről volt-e szó, és

2.) volt-e értelme a bréking nyúznak,

vagy egyszerűen csak a kormánypropagandát akarta kiszolgálni a Kossuth Rádió?

Az első kérdésre mindenképpen igen lenne a válasz. Csak lenne, ha – furcsa módon – nem a Kossuth Rádióról lenne szó. Az uniós csatlakozás óta folyamatosan érvényben lévő eljárás megszüntetése mindenképpen érdemes a rendkívüli bejelentésre, ha a Kossuth Rádió az a rádió volna, amely hírrádióként, vagy legalább hírközpontú közszolgálati rádióként, működik, ahol ennek van hagyománya, kultúrája, adott hozzá a hírszerkesztői tudás és tapasztalat.

A jelenlegi Kossuth Rádió – mint ez a bréking nyúz is bizonyította – semmiképpen nem ez a rádió. Nem nagyon tudunk a közelmúltból, de akár a múltból sem sok olyan hírt idézni, amelyet adását megszakítva jelentett volna be a csatorna, pedig volt itt hókatasztrófa, zivatar, földrengés, óriásbaleset, iszapömlés, hogy csak az elmúlt év pár emblematikus eseményét idézzem. A Kossuth Rádió nem él a bréking nyúz eszközeivel, pedig élhetne, adását valóban hírközpontúvá tehetné. Ha ilyen lenne, akkor nem volna kérdés, hogy akármilyen műsort le lehet, sőt le is kell keverni, és beszámolni a fontos eseményről.

Kilógott tehát a lóláb, nyilvánvaló volt, hogy valójában nincsen itt szó másról, mint arról, hogy ha Orbán Viktor már délelőtt bejelentette, hogy csökken a munkanélküliség, nő a foglalkoztatás és hamarosan dicséret érkezik Brüsszelből, akkor a Kossuth Rádiónak haptákba kell állni.  Még akkor is, ha az embereket a hókatasztrófa (ami nem, vagy csak késve kapta meg a rendkívüli hír minősítését) kétségtelenül jobban érinti és érdekli, mint a távoli és a többség számára kissé homályos brüsszeli eljárás híre, illetve még akkor is, ha tudván tudjuk, hogy hasonló jelentőségű, de a kormányra nézve negatív események esetében (IMF kivonulás, brüsszeli kötelezettszegési eljárások stb.) természetesen nem volt semmi rendkívüli. A kormány számára volt ez a bejelentés fontos, amely majdnem annyira ádáz harcot vívott Brüsszellel, mint elődje a második világháború idején az “angolszász terroristákkal” szemben.  A Kossuth Rádió szerkesztői pedig nem akartak alulteljesíteni, inkább túlteljesítettek.

Főleg, mert (egyben válasz a második kérdésre) az adásmegszakító bejelentésnek, abban a formájában, ahogyan végrehajtották semmi, de semmi értelme nem volt.

Először is, alig 11 perccel a rendes híradás előtt következett be, ami – a hangtárban még meghallgatható – szinte szóról-szóra ugyanaz volt, mint a 14,49-től 15 óráig tartó rendkívüli blokk, amelyben persze többször is elhangzott, hogy a hamarosan következő “rendes” Krónikában majd mennyire részletesen mindent megtudunk a háttérről. A két egyaránt nagyjából 10 perces blokk forgatókönyve szinte teljesen ugyanaz volt: a műsorvezető elmondta a bejelentést, kapcsolták a brüsszeli tudósítót, aki részleteket mondott az eljárásról, utána kétszer ugyanaz a szakértő elmondta a véleményét, kétszer beidézték Orbán Viktort, aki már délelőtt megmondta, hogy…. Mindez tehát húsz percen belül kétszer. Mindent kétszer mondunk, mindent kétszer mondunk.

Másodszor azért sem volt semmi értelme az egésznek, mert mintha sem emberileg, sem művészileg nem lettek volna felkészülve erre a megpróbáltatásra az alkotók. A műsorvezető makogott, az eredeti hírt sem tudta megfogalmazni (“Két perccel  ezelőtt jelentették be, hogy megszüntették….illetve… javasolják, hogy megszüntetik…”). A szakértővel a háttérinterjút készítő szerkesztő első kérdésével leleplezte magát, avagy kérdésében ügyesen elrejtette a választ (“Ez a hír, már nem okozott meglepetést, ugye? Hiszen kiszivárgott.”). Az első próbálkozás alkalmával élőben reagáltatták a szakértőt a hírre, a 15 órakor kezdődő rendes híradásban ugyanazt a szakértőt a reggeli műsorból, tehát a bejelentés előttről adták, felvételről. A legszebb pedig az volt, amikor a blokk legeslegvégén bejátszották az eredeti bejelentést, pár másodpercben Olli Rehntől.

Az egész szomorú próbálkozás megint csak arra emlékeztetett, hogy nincsen közszolgálati média Magyarországon. Állami rádió és tévé van, amelyek nem az adófizetők érdekeit képviselik, hanem azokét, akiknek a tenyeréből esznek.