Polyák Gábor: Sláger kontra Class FM: egy pályázat utóélete

Lényegében visszhangtalan maradt annak a nemzetközi választottbírósági eljárásnak a lezárása, amit a Sláger Rádió tulajdonosai indítottak a magyar állam ellen a Sláger/Danubius-ügy miatt. Az egyébként nem éppen a gazdag közéleti tartalomról híres, ám az ügyben igencsak érintett Class FM viszont harsogta a győzelmi jelentést: alaptalan volt a Sláger kártérítési keresete. Valóban, a bíróság visszautasította a Sláger kérelmét, de a kép ennél azért árnyaltabb. Polyák Gábor összefoglalója.

A Sláger Rádiót működtető Emmis Communications és a Danubius Rádiót működtető MEM Magyar Elektronikus Média Kft (Marquard Media International) 2012 januárjában nyújtotta be kérelmét a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjához (International Centre for Settlement of Investment Disputes, ICSID). Az eljárást a bíróság 2013-ban két külön eljárásra osztotta, a Sláger és a Danubius a továbbiakban külön-külön folytatták a pereskedést. Ebből következően a Sláger döntése nem zárja le a Danubius eljárást.

Az eljárás során elsősorban azt kellett vizsgálni, hogy a Sláger Rádiót a műsorszolgáltatás szerződésének megújításával kapcsolatban milyen jogok illeték meg, és ezek a jogok mennyiben alapoznak meg olyan, beruházásból keletkező jogvitát, ami alapján az ICSID-nek egyáltalán hatásköre van az ügyben. Az eljárás alapvetően annak vizsgálatára irányult, hogy a Sláger veresége az országos kereskedelmi rádiós frekvenciák pályázatában tekinthető-e „kisajátításnak”, azaz valamilyen vagyon, érték, tulajdon állami elvonásának . E kérdés tisztázása előfeltétele minden további vizsgálódásnak a pályázat körülményeire vonatkozóan, mert az ICSID csak kisajátítási ügyben járhat el Magyarországgal szemben. A vita tehát az érdemi kérdésekig el sem jut, ha az előzetes vizsgálat alapján a bíróság a joghatósága hiányát állapítja meg. Mint ahogy ez végül történt is.

Az ítélet legfontosabb része annak a vizsgálata, hogy a Sláger Rádiót megilleti-e a műsorszolgáltatási jogosultság, mint értékkel rendelkező vagyon. A Sláger szerint viszont abban az esetben, ha az ORTT betartotta volna a pályáztatási szabályokat, a Sláger megnyerte volna a pályázatot. Ha tehát a bíróság az ORTT jogsértését megállapítja, akkor a Slágert megilleti az a vagyoni érték, amelynek védelmében az eljárás egésze zajlik. Így a Sláger szerint a pályázati eljárás tartalmi vizsgálata már a joghatóság megállapításához is megkerülhetetlen.

A Sláger a Legfelsőbb Bíróság ítéletére hivatkozik, amely jogsértőnek találta az ORTT eljárását. A bíróság szerint azonban ebből nem következik szükségszerűen, hogy a Sláger vált a pályázati eljárás nyertesévé, és egyúttal a választottbíróság előtt érvényesíthető vagyoni jogok jogosultjává. Önmagában a pályázóknak az a joga, hogy egyenlő esélyekkel vegyenek részt a pályázati eljárásban, nem hoz létre a választottbírósági eljárásban érvényesíthető vagyoni jogot. A tisztességes és egyenlő elbánáshoz való jog az eljárás minden résztvevőjének biztosítja az egyenlő jogvédelmet. Ez azonban lényegesen különbözik a tulajdonjogtól, ami a tulajdonos számára éppen a kizárólagos joggyakorlást biztosítja. A pályázati eljárásban való részvétel tekinthető ugyan a pályázó és az ORTT közötti szerződésnek, ami alapján a pályázó jogosult, az ORTT pedig köteles a tisztességes eljárás lefolytatására. Ez azonban az ítélet szerint a pályázó számára nem hoz létre elidegeníthető vagyoni jogot. Ez a vagyon ugyanis megilletné az összes pályázót, miközben a pályázat célja éppen annak az egy pályázónak kiválasztása, aki elnyeri a műsorszolgáltatási jogosultságot. Összességében tehát a bíróság elismeri, hogy a pályázatban való részvétel a pályázó számára biztosít bizonyos jogokat, elsősorban az egyenlő és tisztességes eljáráshoz való jogot, ez azonban nem olyan vagyoni jog, ami megalapozza a befektetésvédelmi eljárást.

Sőt a bíróság szerint a pályázati eljárásban való részvételből közvetlenül levezethető jogosultságok egyike sem tekinthető a pályázót megillető vagyoni jognak vagy tulajdonjognak. Éppen ellenkezőleg, a pályázati eljárásban való részvétel a Sláger Rádiót éppen azzal a joggal ruházta fel, hogy részt vegyen egy eljárásban, amelyben eldől, hogy melyik pályázó szerez vagyoni jogot. Ez a jog pedig nem alkalmas arra, hogy „szabadon eladják és megvegyék, és így pénzügyi értéke legyen”.

A bíróság nem vitatta, hogy az ORTT – és rajta keresztül az állam – nem tett eleget a pályázati eljárás során a pályázó és az ORTT között létrejött, a tisztességes eljárásra irányuló szerződésének. Azonban a szerződésszegés nem tekinthető a választottbíróság joghatóságát megalapozó „kisajátításnak”.Az ítélet szerint a Sláger egyetlen vagyoni joga az 1997-ben elnyert műsorszolgáltatási jogosultság volt. Ez azonban határozott időre szólt, így a jogosultság lejárta után már nem alapozhat meg vagyoni jogot.

A választottbíróság a Slágernek azt az érvelését is elutasította, hogy a Sláger Rádiót, mint az adott frekvenciát korábban használó műsorszolgáltatót a pályázati szabályok alapján minden más pályázóval szemben valamiféle előny illette volna meg. A bíróság szerint a rádió által hivatkozott szabályok az országos frekvencia újrapályáztatására nem vonatkoztak. Így ez az előny sem minősül olyan vagyoni értékű jognak, amelynek elvonása megalapozza a választottbírósági eljárást.

A választottbíróság a döntését végső soron arra alapozta, hogy önmagában a pályázati eljárásban való részvétel nem hoz létre a bíróság joghatóságát megalapozó vagyoni jogot. Valójában nem vizsgálta a bíróság a Slágernek azt érvét, hogy a jogszerű, tisztességes pályázati eljárás eredményeként a Sláger a pályázat egyetlen lehetséges nyertese lett volna, és őt illette volna az a műsorszolgáltatási jogosultság, ami már egyértelműen a választottbíróság joghatóságát megalapozó vagyoni jog. Pedig ahhoz, hogy a joghatóság kérdésében, mint az eljárás lefolytatásának előfeltételét jelentő kérdésben megalapozott döntést hozzon, azt is meg kellett volna vizsgálnia, hogy valóban a Sláger nyerte volna a jogszerű pályázati eljárást. Ennek az elmulasztása azért is nehezen érthető, mert az ítélet többször utal arra, hogy az ORTT eljárása egyértelműen jogsértő volt. Ebből pedig annyi biztosan következik, hogy a Sláger érvelése nem eleve alaptalan.

Az ítélet tehát meglehetősen szűk szeletét vizsgálja az ügynek. Egyáltalán nem az következik belőle, hogy a Class FM mégis jogszerűen szerezte meg a mai is használt, azóta jóárasított frekvenciáját. A választottbíróság a magyar Legfelsőbb Bíróság ezzel ellentétes ítéletét nemhogy nem írja fölül, de kifejezetten adottságnak tekinti. A választottbíróság mindössze annyit vizsgált az eljárás során, hogy a Sláger Rádió és a Magyar Állam közötti vita alkalmas-e befektetővédelmi eljárás lefolytatására. A bíróság nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen helyzetet eredményezett volna a pályázati eljárás tisztességes lefolytatása. Pedig ha erre a kérdésre az a válasz, hogy a Sláger megnyerte volna a pályázatot, akkor máris láthatóvá válik az a vagyoni jog, amelynek kisajátítása megalapozta volna a választottbíróság eljárást. Az eljárás tartogatott volna még izgalmakat. Például ahhoz, hogy a Sláger a pályázat nyertese legyen, az adott frekvencián a Slágernek a Danubius pályázatát is ki kellett volna ütnie, hiszen a Danubius az ORTT-től magasabb pontszámot kapott.

Úgy tűnik, a magyarországi rádiós és televíziós frekvenciapályázatok örök jellemzője marad, hogy számos bírósági ítélet egyértelműen jogsértőnek találja az eljárást, a jogsértő pályázók mégis zavartalanul működnek, a vesztesek pedig végleg eltűnnek.