Mérték blog

Urbán Ágnes: Szőnyegbombázás

2014.06.06.

Az elmúlt napokban teljesen váratlanul a média és a sajtószabadság ügye került ismét a közélet középpontjába. Amíg a médiatörvények elfogadásakor, 2010 decemberében elsősorban jogi kérdésekről szólt a vita és sokan nem is értették pontosan, hogy mi a baj az új törvénnyel, addig ma nagyon jól megfogható, a szélesebb közvélemény számára is érthető ügyek mutatják a magyarországi médiarendszer sebezhetőségét. Urbán Ágnes írása.

Mára, 2014 júniusára sok minden valósággá vált abból, amit a Mérték Médiaelemző Műhely az elmúlt években leírt és előre jelzett. Gyorsan világossá vált, hogy a 2010-es médiatörvények csak szabályozási környezetet teremtenek a médiaszabadság korlátozásához, de alighanem a felfokozott hazai és nemzetközi figyelem is hozzájárult ahhoz, hogy az abban leírt szankciók, bírságok alkalmazása nem jelentett valós veszélyt. Sokkal inkább a tulajdonviszonyok átrendeződése és az állam piactorzító beavatkozása határozza meg a magyarországi médiarendszer átalakulását, a törvény ehhez csak hátteret biztosít.

A reklámadó – amely valójában médiaadó – ötlete nem új, erről a Mérték is írt már korábban. A koncepció megjelenésekor, éppen egy évvel ezelőtt az volt a sejtésünk, hogy az új adó bevezetése befolyásolhatja a TV2 értékesítését. A színfalak mögé persze nem látunk, de tény, hogy 2013 végére eldőlt: a TV2-t nem egy külföldi befektető, például a sokáig esélyesnek tartott Viasat kezébe került, hanem rendhagyó módon a cég vezérigazgatója – akinek fideszes kötődését már korábban feltárta a sajtó – és gazdasági igazgatója vette meg az ország második legnagyobb kereskedelmi csatornáját. A kereskedelemi csatorna adásvétele azért kiemelten fontos, mert a bevezetni tervezett adó éppen a kereskedelmi televíziók piacát érinti a legnagyobb mértékben. Mint a napi.hu kiszámolta, az RTL Klub (M-RTL Zrt) mintegy 4,5 milliárd forintot, a TV2-t (MTM-SBS Zrt) pedig 1,9 milliárd médiaadó terhelheti a 2013-as árbevétel adatokat alapul véve. Amellett, hogy mindkét összeg nagyon magas és teljesen nyilvánvaló módon egy hatékonyan működő üzleti vállalkozásnál ennyi tartalék nincs, jól látszódik, hogy a piacvezető RTL Klubot sokkal nagyobb elvonás sújtja: egy eddig nyereséges vállalkozás súlyosan veszteségessé válik, legalábbis abban az esetben, ha az eddigi formában folytatja tevékenységét. Az adó alkalmas lehet arra, hogy az RTL Klub és a TV2 közötti versenyt kiegyenlítse, különösen annak köszönhetően, hogy a legmagasabb, 40 százalékos adókulcs csak a piacvezető csatornát, az RTL Klubot érinti. A versenyt tovább torzíthatja, hogy a TV2 adófizetési kötelezettségét kompenzálhatják az állami hirdetési megrendelések: egy nemrég megjelent tanulmányban megírtuk, többek között éppen a két kereskedelmi csatorna példáján illusztrálva, hogy az állam milyen látványosan preferálja a jobboldalhoz közelálló médiumokat a hirdetési költés elosztásakor.

A médiaadó jól mutatja, hogy az állam akár egyik napról a másikra át tudja alakítani a piaci viszonyokat, teljesen instabillá téve az médiavállalkozások működését, lényegében értelmetlenné téve bármiféle üzleti tervezést. Sokan nem mérik fel ennek súlyát, sőt, kárörömmel nézik, ahogy a csillogó-villogó képet sugárzó médiumok saját jövőjükért aggódnak. A zsigeri piacellenesség azonnal felszínre tört, de valójában nem létezik olyan demokratikus, sokszínű médiarendszer, amelyben a piac helyett az állam kapja a főszerepet.

Be kell látni, hogy a tulajdonviszonyok szisztematikus átrendezése mára egy, a korábbinál sokkal koncentráltabb és a politikához jobban kötődő médiapiacot hozott létre. Az elmúlt napok felfordulásában érdemtelenül kevés figyelmet kapott a kreativ.hu kiváló cikke, amely rámutat, hogy a Simicska-Nyerges-Fonyó-Liszkay nevekkel fémjelzett Fidesz-közelinek tartott cégbirodalom 2013-ban már 40 milliárd forint árbevételt és mintegy 8,2 milliárd forint nyereséget ért el. A példátlan tulajdonosi koncentráció amellett, hogy jelentős bevételt termel, nyilvánvalóan hatással van a média sokszínűségére is. Minden korábbinál nagyobb média-kereszttulajdonlás jellemző a magyar piacon, és annyiban mindenképpen érdemes visszautalni a médiatörvény szerepére, hogy ma már ez előtt semmiféle szabályozási korlát nincs.

Ma már jól látható, hogy kiépült az a médiarendszer, amely kifejezetten a sokszínűség csökkentését célozza és ehhez az állam jogalkotóként és jogalkalmazóként is segédkezik (az utóbbit jól illusztrálja a rádiós piac újrarajzolása, amiről szintén többször írtunk). Ennek pontos hatását ma még nehéz felmérni, de elmondható, hogy nálunk a média egyre kevésbé a demokrácia fontos védőbástyájaként, sokkal inkább a politikai elit hatalmi és gazdasági céljainak eszközévé válik.

A közvélemény ezzel a folyamattal leginkább akkor szembesül, ha valamilyen jelentős hír vagy botrány történik. A médiaadó híre sokakhoz eljutott, de ezt órák alatt elnyomta az Origo.hu főszerkesztőjének kirúgása és az ennek hátterét boncolgató beszámolók. Egyetlen nap leforgása alatt tüntetés szerveződött, így a médiatörvények elfogadása körüli időszak óta először ismét a sajtószabadságért vonultak utcára az állampolgárok. Soha nem látott egységbe kovácsolódtak a szerkesztőségek, elsötétítéssel tiltakoznak a médiaadó bevezetése ellen. Úgy tűnik, teljes mértékben láthatóvá vált mindenki számára az, amit a Mérték kutatása már korábban feltárt: a médiavállalatoknál van politikai és gazdasági nyomásgyakorlás.

Igencsak meglepő, hogy a jobboldali médiumok szinte kivétel nélkül csatlakoztak a felhíváshoz, amit mindenki vérmérséklete szerint magyaráz: az optimisták szerint a sajtószabadság ügye átnyúlik a szekértáborokon, a szakmaiság felülírja a politikai hovatartozást. A kevésbé optimisták a Fideszen belüli törésvonalak kialakulását, a belső érdekcsoportok egymás elleni küzdelmét sejtik a szerkesztőségi döntések mögött, ami legfeljebb azt jelzi, hogy izgalmas időszak elé nézünk, de aligha várható a demokratikus elvek melletti következetes kiállás. Érdekes módon a hatás szempontjából mindegy, hogy mi is zajlik a háttérben: hosszú idő után most érezhető először a magyar társadalomban, hogy egy szakma kiáll a saját érdekeiért, szembemegy a mégoly félelmetesnek tűnő parlamenti kétharmaddal. Ennek sokak számára üzenetértéke lehet, bizonyíthatja, hogy a meghunyászkodáson kívül van más út is.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a szabad médiáért folytatott harc meglepően jó hatékonysággal eléri a demokrácia ügyéért aggódókat: talán az egyetlen dolog, amit a jelenlegi médiapolitika nem tudott elérni, éppen a sajtószabadság fontosságának relativizálása volt. A médiumok kiválóan használják a saját felületeiket, ha az érdekeik képviseletéről van szó, de láthatóan ettől függetlenül is sokan érzik, hogy szabad média nélkül nincs szabadság és demokrácia.



Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.