Mérték blog

admin: Átlátható közszolgálat? 1. rész

2014.12.07.

Elvárások hálójában

Az elmúlt hetekben a Mérték munkatársai többször, több fórumon hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a magyar közszolgálati média finanszírozása és gazdálkodása nem átlátható. Úgy tűnik, ezzel a véleményünkkel az érintettek nem értenek egyet. Komolyan vesszük a feladatot, ezért mindjárt két bejegyzésben is érvelünk a véleményünk mellett.

Először a jogszabályi környezetet tekintjük át, ide értve az Európai Unió kapcsolódó elvárásait. A második bejegyzésben ismertetjük azokat a dokumentumokat, amelyek a közmédia költségvetésével kapcsolatos alapvető döntéseket tartalmazzák, és amelyek az átlátható működés bizonyítékai vagy cáfolatai lehetnek.

Önmagában az a tény, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatásra fordított közpénz összege nagyjából számszerűen kiolvasható a médiatörvényből, semmit nem mond e pénz felhasználásának átláthatóságáról.

Az átláthatóságnak legalább két feltétele van. Az egyik feltétel, hogy legyenek nyilvánosan elérhetők azok az információk, amelyekből pontosan – méghozzá nagyon pontosan – megtudható, milyen közszolgálati feladatok megvalósításához, milyen közszolgálati tartalmak előállítását vagy beszerzését, mennyi közpénzzel finanszírozzuk. Ahhoz, hogy tudjuk, mire megy el idén kb. 77 milliárd, jövőre kb. 80 milliárd forint, tudnunk kell azt is, hogy milyen közszolgálati koncepció áll e mögött, és műsorpercenként mennyit költünk e koncepció megvalósítására. Az átláthatóság másik feltétele, hogy nyilvánosan elérhető legyen minden beszállítói szerződés, illetve még általánosabban, a közszolgálati feladatok megvalósítását szolgáló minden közpénzköltésre vonatkozó dokumentum. Jáksó marslakói, baráti – vagy egykor volt baráti – beszállítók eltitkolt szerződései, székház-ügyek, az átlátszó.hu-nak annyi pere volt a közmédiával, hogy végül már azt is érdemes volt megkérdeznie, mennyit költ a közmédia ezekben az ügyekben ügyvédi munkadíjra. A perek és az adatigénylések száma nem azt mutatja, hogy a közmédia nagyon szívén viseli az átlátható és elszámoltatható működést.

Mi azonban a továbbiakban nem az egyedi szerződésekkel foglalkozunk, hanem az átláthatóság első, általánosabb feltételével: tudhatjuk-e, hogy milyen közszolgálati feladatok megvalósítására, mennyi közpénz megy el? Ez az igény nemcsak az információszabadság koncepciójából következik, hanem az Európai Uniónak a közszolgálati médiaszolgáltatás finanszírozásával kapcsolatos elvárásaiból is.

A közszolgálati média állami támogatásának szabályairól szóló európai bizottsági közlemény hosszan sorolja, hogy a közmédia gazdálkodásával kapcsolatban mely adatoknak kell minden esetben hozzáférhetőnek és ellenőrizhetőnek lenniük. A közlemény szerint akkor minősül átláthatónak a közpénzfelhasználás, ha

  • a közszolgálati és nem közszolgálati tevékenységek szerinti belső elszámolásokat elkülönítik;
  • a közszolgálati és nem közszolgálati tevékenységek között minden költséget és bevételt következetesen alkalmazott és objektíven indokolható költségelszámolási elvek alapján jelölnek ki és osztanak meg;
  • világosan meghatározzák azokat a költségelszámolási elveket, amelyek szerint az elkülönített számlákat fenntartják;
  • a műsorszolgáltató részletes elszámolást készít a közszolgálati és a nem közszolgálati tevékenységek végzéséből származó összes bevétel forrásairól és összegéről;
  • a műsorszolgáltató elkülönítetten kezeli azokat a költségeket, amelyek a közszolgálati feladatok ellátását részben sem szolgálják;
  • a műsorszolgáltató kimutatja a közszolgálati tevékenységekhez kapcsolódó összes kereskedelmi tevékenység nettó hasznát.

Röviden: a Bizottság szerint akkor átlátható a közmédia gazdálkodása, ha a közszolgálati és a nem közszolgálati tevékenység a gazdálkodásban egyértelműen szétválik, az azokhoz kapcsolódó bevételek és kiadások elkülönítve jelennek meg. Ennek előfeltétele, hogy minden műsorszámot besoroljanak a közszolgálati vagy a nem közszolgálati tevékenység körébe, ehhez pedig világosan meg kell határozni, hogy mi is az a közszolgálati tevékenység. Amíg a gazdálkodásban a közszolgálati és nem közszolgálati tevékenység szétválasztása nem jelenik meg, addig feltételezhetjük, hogy sem a műsorszámok besorolása, sem a közszolgálati feladatok meghatározása nem történt meg, ezért a közpénzfelhasználás nem átlátható.

Ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről bármilyen információ megismerhető legyen, a Mértéknek perelnie kellett. Tehát nemhogy az elviekben mindenki számára egyszerűen elérhető információ nem állt rendelkezésre, de még az adatigénylésünk teljesítése elől is elzárkózott a közmédia. Azonban akkor sem lettünk sokkal okosabbak, amikor a bíróság jogerősen is helyt adott a közérdekű adat kiadására vonatkozó keresetünknek. A fenti szempontok egyetlen olyan dokumentumban sem kerültek elő, érintőlegesen sem, amelyek az egyes közszolgálati médiaszolgáltatók tényleges költségvetésének meghatározására irányultak.

Mielőtt részletesen leírjuk, mi mindent tartalmaznak, illetve nem tartalmaznak azok a dokumentumok, amelyek igazolnák a közmédia átlátható működését, érdemes még egyszer utalni azokra a szervezeti keretekre, amelyek között a jelenlegi helyzet létrejött. Már csak azért is, mert az Európai Unió a szervezeti keretekkel kapcsolatban is megfogalmaz elvárásokat. A közpénzek elköltését a bizottsági közlemény szerint „egy megfelelő hatóságnak vagy kijelölt testületnek átlátható és hatékony módon folyamatosan ellenőriznie” kellene. A közlemény pontosítja a megfelelő, hatékony szervezet kritériumait: “a felügyelet csak akkor tekinthető hatékonynak, ha azt a közszolgálati műsorszolgáltató vezetőségétől ténylegesen független szerv végzi, amely rendelkezik a felhatalmazással és a szükséges forrásokkal a rendszeres felügyelet biztosítására, és amely megfelelő jogorvoslati intézkedések kiszabásához vezet, amennyiben az szükséges a közszolgálati kötelezettségek betartásának biztosításához.” A médiatörvény által létrehozott felügyeleti struktúra ezeknek a követelményeknek – sem a most hatályos szövegével, sem a parlament által most tárgyalt módosítással – nem felel meg.

A közmédia állami támogatásának az egyes műsorszolgáltatók, illetve az egyes közszolgálati tevékenységek közötti elosztásáról a médiatörvény hatályos szövege szerint a Közszolgálati Költségvetési Tanács dönt. E testület a törvény alapján biztosan nem független a közmédia-szolgáltatóktól, hiszen annak tagjai a közmédia-szolgáltatók vezérigazgatói és az MTVA vezérigazgatója, azaz ők osztják maguknak a pénzt. Rajtuk kívül az Állami Számvevőszék két delegáltja is tagja a testületnek, de ők érdemben nem képesek befolyásolni a testület döntéseit, hiszen minden szavazásnál kisebbségben vannak. A parlament előtt lévő médiatörvény-módosítás ennél is tisztább helyzetet teremt: a Közszolgálati Költségvetési Tanács véleményező jogot kap, a pénzek elosztásáról maga az MTVA dönt, az a szervezet, amelyik aztán el is költi ezt a pénzt.

A médiatörvény szerint a Közszolgálati Kuratórium ellenőrzi a közszolgálati médiaszolgáltatók finanszírozását és gazdálkodását, méghozzá kifejezetten az Európai Unió vonatkozó előírásainak való megfelelés szempontjából. A Kuratóriumnak azonban nincs eszköze a hatékony, átlátható felügyeletre, mivel az általa felügyelt közmédia-szolgáltatók nem rendelkeznek a tartalom előállításához kapcsolódó forrásokkal. E források az MTVA költségvetésében jelennek meg, amelynek működését és gazdálkodását a Kuratórium nem ellenőrizheti. Az MTVA kezelő szerve, ilyen módon a felügyeletét ellátó szerv a Médiatanács, amely azonban a közmédia működése szempontjából megint nem független szervezet, hiszen a törvény szerint ő dönt arról, hogy bővül-e új csatornákkal, új szolgáltatásokkal a közmédia-szolgáltatások rendszere, illetve a Médiatanács elnöke nevezi ki az MTVA vezérigazgatóját, és a Médiatanács jelöli a közmédia-szolgáltató(k) vezérigazgatóit. A Kuratórium által végzett ellenőrzés azért sem lehet hatékony, mert ahhoz semmilyen jogkövetkezményt nem fűz a törvény. A Kuratóriumnak az ellenőrzött közmédia-szolgáltatótól való függetlensége is kérdéses, hiszen a médiatörvény szerint a Kuratórium előzetes hozzájárulása kell bizonyos összeghatárokat elérő szerződések megkötéséhez. Így maga is döntéshozóvá válik a gazdálkodás során, és saját döntéseit kell utólag ellenőriznie.

Harmadik szervezetként jelenik meg a Közszolgálati Testület, amely a törvény szerint értékeli, hogy a közmédia-szolgáltatók eleget tesznek-e a közszolgálati médiaszolgáltatás céljaira és alapvető elveire vonatkozó elvárásainak, de neki gazdálkodást érintő felügyeleti jogkörei nincsenek.

Az uniós elvárásként megfogalmazott felügyelet a magyarországi közmédia esetében nem működik. Három szervezetnek is vannak felügyeleti jogkörei, de a törvényben megfogalmazott közszolgálati feladatok átlátható teljesítését és az ehhez kapcsolt gazdasági tevékenységet egyik sem tudja ellenőrizni. Azzal, hogy a Közszolgálati Költségvetési Tanács tevékenységében van-e nyoma az európai elvárások figyelembevételének, a következő blogbejegyzés foglalkozik.



Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.