Mérték blog

Uszkiewicz Erik: A törlés szabadsága vagy a szabadság törlése

2015.01.19.

A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni gyalázatos támadás kapcsán vita indult arról, mit szabad írni, rajzolni, mondani és mit nem. Mi az, ami a véleménynyilvánítás szabadságának oltalma alatt áll, provokációnak tekinthetők-e egyes karikatúrák, lesznek-e a szavakból tettek, vagy már maguk is azok. Mindeközben megszületett az első magyar bírósági ítélet, amely egy internetes cikk törlését rendeli el annak tartalma miatt. Hogy is állunk szélsőségekkel és szólásszabadsággal? Uszkiewicz Erik írása.

Először is a magyar ítélet kapcsán érdemes megvizsgálni, mi is az ügy alapjául szolgáló tényállás háttere. A Büntető Törvénykönyvben 2010 óta előbb a holokauszt nyilvános tagadása, utóbb a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása elnevezés alatt a jogalkotó büntetni rendeli azt, aki nagy nyivánosság előtt a diktatúrák bűneinek tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik. A tényállás alkotmányosságával az Alkotmánybíróságnak is foglalkoznia kellett. A magyar testület, egy bírói indítvány nyomán 2013-ban alkotmányosnak ítélte meg a szólás korlátozását ezekben az esetekben. Noha a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos alaphatározatában a grémium még akként foglalt állást, hogy “az eszmék, nézetek szabad kifejtése, a mégoly népszerűtlen, vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele”, már 2000-ben az önkényuralmi jelképek használata és a nemzeti jelkép megsértése magatartások büntethetővé tételének alkotmányossága kérdésében, a sajátos történelmi körülményekre hivatkozva eltért korábbi álláspontjától.

A vélemények demokratikus piacának ilyen korlátozása nem példa nélküli Európában. Értelemszerűen reflektálva a német nép érzékenységére, történelmi szerepére és felelősségére a német büntető törvénykönyv hasonló passzusát is alkotmányosnak tekintette a karlsruhei bíróság, mondván: a közlő által tudottan vagy bizonyíthatóan hamis tényállítások mint amilyen például az “Auschwitz-hazugság” nem élvezhetik a német alaptörvény által garantált védelmet. Az Európai Emberi Jogi Bíróság is több ízben foglalkozott a kérdéssel, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a holokauszt-tagadó kijelentések nem élvezik az Egyezményben biztosított szólásszabadság védelmét, az a 17. Cikk szerinti joggal való visszaélésnek minősül. Vagyis rendelkezésünkre áll egy alkotmányos, és minden bizonnyal a strasbourgi mércék szerint sem egyezménysértő tényállás (ezzel ellentétes álláspontot fogalmazott meg azonban például a Társaság a Szabadságjogokért).

Ez volt az alapja tehát annak a jogi eljárásnak, amelyben múlt héten született ítélet, és amely alapján először köteleztek egy portált valamilyen cikkének az eltávolítására. A szélsőséges nézeteiről ismert kuruc.infónak a kifogásolt írást gyakorlatilag azonnal el kell(ene) távolítania az oldaláról. Azzal együtt, hogy természetesen nem vitatjuk el senki jogát különböző jogi eljárások megindításához, nézzük csak mi a probléma az egyelőre nem jogerős verdikttel.

Az ismeretlen szerző által jegyzett cikk a bíróság ítélete szerint megvalósítja a nagy nyilvánosság előtt elkövetett nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását. A probléma csak az, hogy ismeretlen a szerző. Vagyis, hogy pontosan ki követte el a bűncselekményt, és ennek megfelelően az egyéni büntetőjogi felelősség elve alapján kit lehetne felelősségre vonni, nem tudjuk.

Ez persze még nem jelenti akadályát annak, hogy elrendeljék az írás törlését. Annak részleteit, hogy ez miként is zajlik, a Mérték egy korábbi blogjában részletesen kifejtettük. Ehelyütt éppen ezért az ott megfogalmazottak csak arra utalunk, hogy egy több hónapig tartó bírósági eljárás után most újabb több hónapig tartó huzavona következik. Véglegesen hozzáférhetetlenné kell tenni ugyanis azt az elektronikus adatot, amelynek hozzáférhetővé tétele vagy közzététele bűncselekményt valósít meg. Tekintettel arra, hogy a bíróság megállapította a bűncselekmény megvalósulásának tényét nem lehet kérdéses, hogy ezen intézkedésnek helye van. A probléma csupán annyi, hogy a kuruc.infó szerkesztői amerikai szerveren tárolják az adataikat. Így jöhet a nemzetközi jogsegély (egy napos törlési határidőt írtak elő az amerikai szolgáltatónak), és ha esetleg az sem vezet eredményre, akkor végső esetben a magyarországi internet-szolgáltatók kényszerítésével a médiahatóság éri el a kívánt és jogállami megoldást. Ha pedig esetleg sikerül is például a nemzetközi jogsegély keretében a szerveren tárolt ezen adatok körét eltávolítani, semmi időbe és energiába nem telik új szervert találni adott esetben a világ egy másik pontján. Mindeközben persze tucatnyi ilyen vagy ehhez hasonló írás kerülhet fel a világhálóra, mint ahogy jelenleg is végtelen számban találnak ilyeneket az érdeklődők. És a macska-egér harc kezdődhet előröl.

Ugyanakkor, ha sikerrel is járna a hatóság ebben az egyetlen esetben, vagy ad absurdum az összes hasonló ügyben, felmerül a kérdés, hogy biztosan olyan internetet szeretnénk-e magunknak, amelyen bizonyos témák tabunak számítanak. De miért kellene bizonyos tartalmak közzétételét pusztán valakinek az ízlése vagy a teljesen bizonytalan fogalmú közízléshez igazítani? Nem mehetünk el szó nélkül Harrach Péter javaslata mellett, aki szerint a sajtó- és szólásszabadság nem terjedhet ki a vallás gyalázására. Nos úgy gondoljuk a szabadság épp abban áll, hogy az a magánszemélyek közléseinek majd mindegyikére kiterjed, és csak nagyon szűk körben van kivétel. A párizsi történesekre adott efféle populista vagy rendpárti intézkedések nem egyszerűn látszatmegoldások. A valódi szabadságot épp az jelenti, hogy a vallás meggyalázása esetén mindenkinek jogában áll arra valaminő módon reagálni, vagyis közös ügyeinket szabadon megvitatni. Még akkor is, ha egyes vélemények nem a szánk íze szerint valók, zavarók, kellemetlenek vagy sértők.

De akkor mégis mi lehet a megoldás? A Mérték erősen hisz a jól működő iskolarendszer és a minőségi oktatás szerepében. Múlt heti hír, hogy a még 2013-ban Hanuka idején elfogott menórarongálókat a bíróság olvasára ítélte. A felfüggesztett börtönbüntetést kiszabó ítéletben ugyanis akként rendelkezett a bíró, hogy a pártfogó felügyelet mellett speciális magatartási szabályként két könyv elolvasására és olvasónapló vezetésére kötelezi a fiatalokat. Fejtő Ferenc Magyarság, zsidóság és Fleck Gábor-Szuhay Péter, Kérdések és válaszok a cigányságról című műveit kell a fiataloknak ekként feldolgozniuk és beszámolniuk az élményeikről. (Hasonló döntés korábban is született, akkor egy másik holokauszt-tagadót ítéltek az auschwitzi tábor, a jeruzsálemi Jád Vasem Intézet vagy a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont felkeresésére).

Reméljük, hogy hamarosan Magyarországon is olyan intenzív vita alakul ki a sajtószabadság és tágabb értelemben véve a szabadságjogok helyéről, szerepéről mint amire az elmúlt napokban Franciaországban láttunk példát. A kommunikációra való képtelenség miatt erre kevés esély van, de a Mérték biztosan napirendjén tartja az ezzel kapcsolatos legfontosabb ügyeket.



Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.