Egyéves az új Polgári Perrendtartás - Lehetőségeket vagy akadályokat teremt az új törvény? - Szakértők válaszolnak | Budapest, 2019. február 8. péntek | Regisztráljon most!

Mérték blog

Lehóczki Zsófia: Bevált módszerek, új haverok – Lágy cenzúra a magyar médiában 2015

2016.05.03.

A Mérték idén is összeállította éves jelentését a lágy cenzúra jelenségéről. A médiarendszer szerkezetének, a médiapiac folyamatainak politikai-hatalmi célú manipulációja továbbra is a médiapolitika legfőbb mozgatója. A lágy cenzúra 2015-ben egyáltalán nem gyengült a magyar médiarendszerben, mindössze a szereplők cserélődtek le.

 A „lágy cenzúra” vagy indirekt cenzúra fogalma alá azokat a médiapolitikai beavatkozásokat soroljuk, amelyek a médiapiac szerkezetének alakításával, a médiapiaci erőforrások elosztásának manipulálásával egyes álláspontok esélyét a közönség elérésére jelentősen növelik, másokét jelentősen csökkentik. A lágy cenzúra viszonylag lassú, de tartós változásokat okoz a médiarendszer egészének működésében.

A 2014-es választásokat követő médiapolitikai és médiapiaci folyamatok továbbra is tökéletesen modellezik a politikai és gazdasági tér egészében zajló változásokat. Orbán Viktor miniszterelnök mögött éveken át régi jó barátja, Simicska Lajos építette a párt gazdasági hátországát és médiabirodalmát.  A két főszereplő között 2015-ben látványos konfliktus alakult ki, megkezdődött a Simicska-birodalom lebontása.

A gazdasági, és ahhoz kapcsolódóan a média-hatalmat Orbán 2014 után következetesen megosztotta egy hozzá feltétlenül hűséges és neki kiszolgáltatott új, decentralizált személyi körben. Több szereplő váltotta a korábbi centralizált rendszert, 2014 után nekik, az új „haveroknak” kellett átvenniük Simicska szinte minden hatalmi és gazdasági pozícióját. Ebben a hatalmi helyzetben Orbánnak végleg nem maradt ellenpólusa. Az erőforrások újraosztásával olyan „haveri kapitalizmust” épített, amelyben senki nem rendelkezik elegendő erőforrással ahhoz, hogy autonóm hatalmi tényezővé váljon.

A médiarendszer újbóli átszabásához Orbán megörökölte a Simicska-által kialakított eszköztárat. Piaci terjeszkedés az értéklánc minden pontján, politikailag egyoldalú frekvenciaosztás, az állami hirdetések manipulatív elosztása – mindezt láttuk már 2014 előtt is. A 2015-ös év tanulsága, hogy ez az eszköztár egyetlen mozdulattal a korábbi kedvezményezett ellen fordítható, és egyúttal alkalmas az új kedvezményezettek megerősítésére. Ugyanazok a pénzügyi, jogi és információs erőforrások, amelyek korábban a Simicska-féle médiabirodalom rendelkezésére álltak, most az új szereplőket szolgálják.

Az alábbiakban az elemzés főbb megállapításait foglaljuk össze. Az elemzés egészét a Mérték honlapján hoztuk nyilvánosságra.

 A médiapiac átalakulása

A Fideszen belüli ellentétek kiéleződése miatt a 2015-ben politikailag motivált szereplők piaci terjeszkedése új lendületet vett. Az Orbán-Simicska háború következtében Simicska-birodalom növekedése megállt, és ez egyébként az ide tartozó médiumok szerkesztési gyakorlatára, tartalmára is jelentős befolyást gyakorolt. Ezzel párhuzamosan megkezdődött az új Fidesz-közeli média felépítése.

Az év legnagyobb jelentőségű médiaüzlete kétséget kizáróan a TV2 kereskedelmi csatorna tulajdonosváltása volt. A tulajdonosváltás a Simicska-féle (média)gazdasági körök és a Vajna/Habony-féle új médiapiaci érdekcsoportok nyílt összeütközése lett, aminek eredménye egy hosszan elnyúló jogvita, és ahhoz kapcsolódóan tartós bizonytalanság a csatorna szakmai-gazdasági működési feltételeiben.

A Fideszhez közeli új médiabirodalom kiépítésének első lépései a Liszkay Gábor tulajdonában lévő Magyar Idők című napilap indulása, valamint a Habony Árpád érdekeltségébe tartozó nyomtatott és online lapok (Lokál, 888.hu) piacra lépése. Az év médiapolitikai szempontból legfontosabb piaci fejleményei tehát az új Fidesz-közeli médiatulajdonosi kör tudatos kialakításához kapcsolódnak.

Az Origo tulajdonosváltásával tovább folytatódott a külföldi befektetők kivonulása a magyar médiapiacról. Ráadásul e tulajdonosváltás is a politika-közeli médiatulajdonosok térnyerését erősítette.

A reklámadó átalakításával e sajátos közteher piactorzító hatása csökkent, ugyanakkor az egységes adókulcs ismét nehéz helyzetbe kerültek azok a kisebb médiavállalatok, amelyek éppen csak elkezdtek kilábalni a gazdasági válságból és a reklámpiac csökkenéséből.

Szintén a Simicska-birodalom kiszorítását és új médiapiaci szereplők politikailag motivált megerősítését szolgálta a médiaügynökségi és a reklámértékesítési piac átalakítása. Míg az előbbi közvetlen kormányzati beavatkozással, elsősorban a Nemzeti Kommunikációs Hivatal döntésein keresztül valósult meg, az utóbbi az új Fidesz-közeli médiatulajdonosok és az állami média összejátszásának eredménye.

Mediapiac_atalakulasa1

Az állami reklámköltés piactorzító hatásai

2015-ben az állami reklámköltések elosztása is nyíltan az új médiatulajdonosi kör erősítését, ezzel párhuzamosan a Simicska-birodalom gazdasági stabilitásának felszámolását szolgálta. Miközben tehát az állami reklámköltések fő kedvezményezettjei nagyrészt kicserélődtek, e reklámköltések politikai célú, a médiapiac egészét torzító gyakorlata semmit nem változott.

Valamennyi médiaszektort figyelembe véve az állami hirdetések legnagyobb nyertese egyértelműen a TV2 volt: a teljes állami reklámköltés közel ötöde a kereskedelmi csatornához került. A Magyar Idők hirdetési bevételeinek 80%-a az állami reklámokból származott, és az állami hirdetések gyors átcsoportosítással az állami média is jól járt.

allami_reklamkoltes_piactorzito1

Az új médiapolitikai irányokat kiszolgáló frekvenciapályáztatás

A pályázati eljárások rendszeresen elhúzódnak, sok esetben meg kell ismételni őket. Ennek hátterében a bonyolult, túlformalizált pályázati rendszer, az ennek eredményeként megjelenő számos, formailag hibásnak értékelt pályázat, az ezeket követő bírósági eljárások állnak. A pályázati eljárások nyilvánossága nem megfelelő, nem biztosított a pályázatok folyamatának átláthatósága. A hatóság honlapján közzétett határozatok alapján nincs mód az eljárásokban hozott hatósági határozatok teljes körű, érdemi értékelésére.

A bírósági felülvizsgálati eljárások és a Mérték által közérdekű adatigény alapján megtekintett pályázatok egyértelműen mutatják, hogy a Médiatanács diszkriminatív eszközként használja az általa működtetett pályáztatási rendszert.

Az eredményes pályázatok több mint egyharmadában a korábban is preferált vallási rádiók szereztek jogosultságot.

A budapesti rádiós piacon tovább erősödött az a folyamat, amely nem a hallgatói igényekre reagáló piaci logikát részesíti előnyben, hanem a Médiatanács által elvárt, kvázi közszolgálati, a hatóság által folyamatosan kontrollált rádióknak enged teret.  Az ilyen feltételek mellett működő rádiók töltik ki a budapesti lehetőségek több mint négyötödét.

uj_frekvenciapalyaztatas1

Az állami média új korszaka

A 2015-ös költségvetés a közmédiának járó költségvetési támogatást 69,86 milliárd forintban határozta meg. Ezen felül az állam ellenszolgáltatás nélkül 47,1491 milliárd forint tőkeösszegű adósságot is átvállalt a közszolgálati médiaszolgáltatási rendszertől. Az állami média mindemellett egyre nagyobb haszonélvezője az állami hirdetéseknek.

A közszolgálati médiaszolgáltató csatornaválasztéka folyamatosan bővül. Az új csatornák elindításának, illetve a csatornaválaszték átalakításának előkészítésével kapcsolatban nyilvánosan semmilyen gazdasági és műsorpolitikai elemzés nem érhető el.

A magyar piacon is egyre nyilvánvalóbbá válnak az állami média átláthatatlan és túlzott finanszírozásának piactorzító hatásai. Az állami televízió nézettsége lassan, de biztosan araszol felfelé, növeli részesedését a piaci szereplők kárára: a közszolgálati csatornák közönségaránya 2015 harmadik negyedévben 18 százalékra nőtt a 2014 harmadik negyedévi 16,5 százalékkal szemben. Különösen nyilvánvaló az új sportcsatorna piactorzító hatása. Az M4 indulása kifejezetten gyengítette a többi sportcsatorna közönségarányát a televíziós piac egészét tekintve.

Jól látható a piactorzító hatás a reklámidő-értékesítés piacán is: a reklámidő értékesítését az állami média egy olyan sales house bevonásával végzi (Atmedia), amely az állami média reklámidejét egyes kereskedelmi médiaszolgáltatók, mindenekelőtt a TV2 reklámidejével együtt értékesíti. A sales house-ban résztvevő piaci szereplők a saját reklámidejük értékesítésében a versenytársaikhoz képest előnyben részesülnek, hiszen a reklámidejük értékesítése során a vevők az állami média közönségarányát is figyelembe veszik.

Az átalakított műsorkínálat, és abban a napi 24 órában híreket közlő új M1 csatorna a korábbiaknál is több lehetőséget biztosít a manipulációra és a kormányzati üzenetek sulykolására. Az állami média hírszolgáltatásában esetekkel dokumentált napi gyakorlat a hírek, álláspontok elhallgatása és a hírhamisítás, végső soron a kormányzat igényeinek tökéletes kiszolgálása érdekében.

allami_media_uj_korszaka1

Újságírás a manipulált médiakörnyezetben

Az Orbán-Simicska háború az érintett médiumok újságíróinak mozgásterét, magatartását is közvetlenül érintette. A hirtelen barátból ellenséggé váló újságírók valósággal felszabadultak az addigi nyomás alól és bátrabb, kritikusabb hangvételt ütöttek meg azokkal szemben, akiket korábban kiszolgáltak. Így a sajtónak e részében igazából csökkenni látszott az öncenzúra. Az új Fidesz-közeli médiabirodalom az oda szerződő újságíróktól még az eddigieknél is nagyobb fokú hűséget, még a korábbiaknál is kérlelhetetlenebb öncenzúrát követelt meg.

A fősodratú média magántulajdonban lévő, ám függetlennek nevezhető részében – amely lényegében néhány online termékre, tévé- és rádióállomásra, valamint a két non-profit oknyomozó központra szűkült – az újságírók számára a helyzet csak annyiban változott, amennyiben a fent részletezett háború következtében az eddigi nehézségeiken felül még viszonyulni is kényszerültek az eseményekhez. Ezen túl, tovább folytatódott ennek a szegmensnek a beszorítása részben törvényi (pl. a közérdekű adatokhoz való hozzáférést szabályozó jogszabály szigorításával), adminisztratív eszközökkel (pl. az RTL Klub heteken keresztül zajló kitiltása a Parlamentből), vagy a hirdető-tulajdonosi nyomásgyakorlás különböző módozataival.

2015-ben a sajtószabadság helyzetét az újságírók egy tízfokozatú skálán átlagosan 4,5 ponttal értékelték, ami valamivel jobb a 2014-es adatnál. Az újságírók túlnyomó többsége (87%) azonban úgy látja, ma „inkább a politika ellenőrzi a médiát” mintsem fordítva, a „média ellenőrizné a politikát”. Az újságírók kilenc tizede évek óta erősnek vagy nagyon erősnek érzi a médiára gyakorolt politikai nyomást, az újságírók fele tapasztalt munkája során személyesen is politikai nyomást, politikai indíttatású beavatkozást. A legerősebb nyomásgyakorlási eszközként az újságírók 2015-ben is az állami hirdetések elhelyezését említették, a második és harmadik helyen holtversenyben a politikusok, illetve a hirdetők által a főszerkesztőn és a menedzsmenten keresztül gyakorolt közvetett nyomás áll.

A Publicus Intézet munkatársai keretében nyolc
interjút készítettek olyan válaszadókkal, akik menedzsment ügyekben is döntéshozók egy-egy médiavállalkozásnál, de egy fő kivételével a tartalom előállításban is szerepük van. Az interjúk legfontosabb tanulsága az, hogy a döntéshozó helyzetben dolgozó médiamunkatársak elsődlegesen nem a jogszabályi, intézményéi környezetben látják a sajtószabadság korlátait, hanem abban, hogy egyre nehezebb fenntartani Magyarországon médiavállalkozásokat. A pénzhiány egyfelől kiszolgáltatottsághoz, megalkuvásokhoz vezet, másfelől az eszköz és emberhiány erősen gátolja a minőségi újságírást és oknyomozást.

ujasagiras_manipulalt_kornyezetben1

Az elemzés letölthető a Mérték honlapjáról: http://mertek.eu/jelentesek/bevalt-modszerek-uj-haverok



Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.