Mérték blog

Urbán Ágnes: Tévés kézimeccs, mint szociális támogatás?

2012.01.27.

Nagy lelkesedést váltott ki a múlt heti magyar-francia kézilabda mérkőzés a sportkedvelők körében. Érdemes azonban feltenni a kérdést, hogy miért a Magyar Televízió képernyőjén láthattuk az eseményt és ennek a látszólag jelentéktelen döntésnek hosszabb távon milyen piaci hatásai lehetnek. Urbán Ágnes írása.

Ezekben a napokban kétségtelenül a szerbiai kézilabda EB és a hollandiai vízilabda EB közvetítése a legfontosabb televíziós esemény. Mindkét világversenyen van magyar érdekeltség, mindkét sportág népszerű nálunk és mindkettő magyar vonatkozású mérkőzéseit a Magyar Televízióban (MTV) láthatjuk, mégis van egy jelentős különbség. A vízilabdát más csatorna nem közvetíti, a kézilabda kontinensbajnokság közvetítési jogát azonban a Sport TV vette meg, a világversenyt ott követhetjük, az MTV csak a magyar válogatott mérkőzéseit adja.

A kézilabda Európa-bajnokság üzletileg érdekesebb konstrukciónak tűnik, hiszen a versenysorozat amúgy is elérhető volt a magyarországi sportrajongók számára, de a jelek szerint a közszolgálati televízió vezetése fontosnak tartotta, hogy a mindenki számára elérhető MTV-n legyen látható a magyar válogatott játéka, így ezek a mérkőzések a Sport1-en nem is nézhetők. A döntés helyessége látszólag könnyen igazolható: az első csoportkör sikeres magyar szereplése, különösen a franciák elleni diadal óriási lelkesedést váltott ki a nézők körében, a kézilabda válogatott hosszú idő után ismét közbeszéd tárgya lett.

A közszolgálati televízió döntését érdemes egy kicsit árnyaltabban megközelíteni. Az Európa-bajnokság közvetítési jogait már megvette a Sport TV, a kérdés tehát nem az volt, hogy látható-e egyáltalán az esemény Magyarországon, hanem az, hogy melyik csatornán. Az AGB Nielsen Médiakutató Kft. adatai alapján a Sport1 a háztartások 65,2 százalékában érhető el, ami persze nem a teljes népesség, de jó okkal feltételezhetjük, hogy az igazi sportrajongók már előfizettek egy olyan csomagra, amely tartalmazza ezt a csatornát. Örülhetünk természetesen annak, hogy a háztartások további 35 százaléka is nézhette a mérkőzést, ha akarta, a kérdés az, hogy erre volt-e valós igény, illetve mennyibe került ez az adófizetőknek.

Nem ismert, hogy azok a háztartások, amelyek nem fizetnek elő műsorcsomagokra vagy csak a legkisebb, sportcsatornát nem tartalmazó csomagot rendelnek meg, miért teszik mindezt: pénzügyi okok állnak a háttérben vagy egész egyszerűen nem szeretnek televíziózni, nem érdeklik őket a tematikus csatornák. Az utóbbi esetben nyilvánvalóan mindegy, hogy melyik csatornán látható a kézilabda mérkőzés, az ebbe a csoportba tartozó nézők semmiképpen nem nézik azt meg. Kérdés, hogy mekkora az a réteg, amelyik szívesen megnézi a közvetítést, de a Sport1 nem hozzáférhető számukra: ők valóban csak az MTV-nek köszönhetően szurkolhattak a képernyő előtt.

Nemcsak az érintett nézők száma, de az sem ismert, hogy az adófizetőknek mennyibe került mindez, tehát mennyiért került át a közvetítés lehetősége a Sport1 csatornától az MTV-hez. Találtunk egy hasonló esetet, miután az atlatszo.hu oknyomozó portál kikérte az MTVA 2011-es szerződés listáját, és ezt közzé is tette oldalán. Innen tudjuk, hogy tavaly az MTVA 268,9 millió forintot fizetett a Chello Central Europe Műsorszolgáltató Zrt-nek, vagyis a Sport TV tulajdonosának a magyar labdarúgó válogatott 2011-es EB selejtező mérkőzéseinek jogaiért és a Liga következő bajnoki szezonjainak közvetítési jogainak megszerzésére irányuló együttműködésért (vélelmezhetően az említett összeg alapvetően a válogatott mérkőzéseinek értékét tartalmazza).

Látni kell tehát, hogy egy látszólag egyszerű és népszerű lépés mögött, vagyis hogy egy mérkőzés ne a Sport1 csatornán, hanem a még nagyobb eléréssel rendelkező MTV-n menjen, komoly összegek állnak. Akkor, amikor én sportrajongóként előfizetője is vagyok egy olyan műsorcsomagnak, amely tartalmaz sportcsatornákat, majd utána az MTVA megvásárolja az én adóforintjaimból a legnépszerűbb eseményeket, tulajdonképpen kétszer fizetek. Egyrészt szabad akaratomból hozok egy előfizetői döntést (ez rendben is van), másrészt az MTVA vezetése is hoz egy döntést: közpénzből megvásárol egy olyan műsort, amely amúgy is elérhető a nézők jelentős része számára.

A képlet tehát úgy néz ki, hogy a háztartások 65 százaléka duplán fizet (hiszen megrendelte a sportcsatornát és kifizette adófizetőként is az MTVA menedzsment döntésének árát) azért, hogy a maradék 35 százalék biztosan meg tudja nézni a mérkőzést. A probléma az, hogy fogalmunk nincs arról, hogy ezt a 35 százalékot érdekli-e az esemény, vagy teljesen mindegy számukra, hogy melyik csatornán nem nézik a műsort. Amennyiben a 35 százalékban sokan vannak olyanok, akik megnézik a meccseket, akkor az MTVA döntése televíziós szempontból érthető. Tágabban vizsgálva a kérdést persze elvitatkozhatunk azon, hogy a szociális támogatásnak valóban az-e a legfontosabb formája 2012 Magyarországán, hogy mindenki számára garantáljuk a kézilabda EB mérkőzéseinek ingyenes hozzáférhetőségét.

A kézilabda EB esete azért is érdekes, mert az ilyen esetek a jövőben rendszeressé válhatnak. A médiatörvény rendelkezése értelmében (a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 16-18. §) a Médiatanács 2011 augusztusában jelentetett meg egy előkészítő dokumentumot a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró események kizárólagos közvetítési jogáról. Ebben összesen 14 olyan esemény szerepel, amelynek jogait a jövőben meg kell osztani legalább 80 százalékos lefedettségű, előfizetési díj megfizetése nélkül is hozzáférhető televíziós csatornával. Jelenleg három ilyen csatorna van (MTV, TV2, RTL Klub), de az eddigi tapasztalataink alapján az országos kereskedelmi csatornák piaci alapon nem igazán érdeklődnek az ilyen események iránt, ez alól a magyar labdarúgó válogatott mérkőzései jelentettek kivételt.

A lista meglehetősen bő, kizárólag sportesemények szerepelnek rajta de nemcsak válogatott mérkőzések, hanem vízilabda, kézilabda és kosárlabda klubcsapatok nemzetközi mérkőzései is, vagy a magyarországi Forma-1 futam. Amennyiben tehát egy sportcsatorna megvásárolja egy világverseny vagy egy kupasorozat közvetítési jogát, akkor annak legértékesebb, magyar vonatkozású eseményeit át kell adnia annak a 80 százalék feletti elérésű csatornának, amelyik erre ajánlatot tesz, minden valószínűség szerint az MTV-nek. A feleket szerződéskötési kötelezettség terheli, a törvény megfogalmazása szerint a jogot „a piaci viszonyokhoz képest megfelelő ellenérték fejében” kell átadni, amennyiben nem sikerül megállapodni, jogvitás eljárásban a Médiatanács dönt. Nagyon izgalmas módszertani kérdés, hogy miként lehet megállapítani az árat akkor, amikor egy csatorna – esetleg egy nagyobb csomag részeként – megvásárolja egy eseménysorozat közvetítési jogát, majd ennek legértékesebb részét üzleti érdekei ellenére át kell adnia egy másik csatornának.

Egyelőre nem tudjuk, hogy a Médiatanács határozata mikor lép életbe, a tervezet augusztusban megszületett, a konzultáció szeptemberben lezajlott, de azóta nem történt semmilyen fejlemény. Talán a döntéshozók is rájöttek, hogy a helyzet nem annyira egyszerű, mint ahogy gondolták. Könnyű ugyanis a közjóról dönteni, ha csak arról beszélünk, hogy a magyar-francia kézilabda mérkőzés vajon minden háztartásban legyen látható, vagy csak a háztartások 65 százalékában. Ha azonban azt is számításba vesszük, hogy miként hat a döntés a piaci versenyre, a szereplők hosszútávú viselkedésére, akkor már nem ilyen egyszerű a kép. A kiemelt események közvetítési jogának szabályozása, különösen egy túlságosan is bő lista megállapítása könnyen vezethet oda, hogy a sportcsatornák nem vásárolják meg azokat a jogokat, amelyeket pedig az elmúlt években megvettek. Megvették, mert érdekükben állt népszerűsíteni ezeket a sportokat, ezzel felépítették, de legalábbis bővítették a szurkolói bázist és ezzel saját nézői bázisukat is; ez hosszútávú stratégiájuk lényegi eleme volt. Fontos megérteni, hogy ez kedvező volt a televíziós műsorszolgáltatóknak, nem véletlen, hogy minden korábbinál több sportcsatorna működik a piacon, de legalább ennyire jól jártak a sportszervezetek: amellett, hogy egyre több sportesemény került képernyőre és mind több nézőhöz jutottak el ezek a közvetítések, a jogtulajdonosok közvetlenül is bevételhez jutottak. Egy rosszul sikerült szabályozás ezt a teljesen normális, piaci kapcsolatokra és stratégiai szövetségekre épülő folyamatot teheti tönkre.

Ha éppen a legnagyobb érdeklődéssel várt, magyar vonatkozású meccsek jogát kell átadni, akkor egy sportcsatornának sem feltétlenül éri meg kifizetni egy világverseny közvetítési jogát, felkészülni a közvetítésre, kiutaztatni a riportert a helyszínre. Nem kellően átgondolt szabályozás eredményeként tehát az elmúlt években a sportcsatornákon eddig megjelenő, magyar érdekeltségű versenysorozatok eltűnhetnek a képernyőről, és nemhogy a háztartások 80 százaléka, de legrosszabb esetben senki nem láthatja majd ezeket az eseményeket. Lehet persze, hogy az MTV majd vállalja a jégkorong világbajnokságtól a vízilabda LEN-kupa küzdelmeken át a kosárlabda kupa küzdelmeken át mindenféle sportág és sportesemény közvetítési jogának megvásárlását. Nekünk, adófizetőknek drága mulatság lesz ez, de itt már senki nem dönthet szabadon arról, hogy akar-e áldozni sportesemények elérhetőségére. A Médiatanács eldönti helyettünk.



Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.