A Mérték Médiaelemző Műhely megbízásából a Publicus Intézet által készített kutatás a legnagyobb eléréssel rendelkező hírműsorokban és hírportálokon vizsgálta a politikai-közéleti tartalmak megjelenését a második Gyurcsány-kormány és a második Orbán-kormány két meghatározott időszakában. A kutatás egyes részeit már több fórumon publikáltuk, ezúttal az online portálok hírszerkesztési gyakorlatát mutatjuk be. A rádiós és televíziós hírműsorokkal szemben az online híroldalakról úgy tájékozódhattak a felhasználók, hogy közben egyik szerkesztőség sem próbálta erőteljesen befolyásolni őket. Urbán Ágnes összefoglalója.
A kutatás a közéleti tartalmak arányát, a kormányzati üzenetek, a kormányzat és az ellenzék megjelenését, a televíziós, rádiós és online hírszolgáltatások tematikája között eltéréseket és a hírügynökség szerepével kapcsolatos különbségeket, illetve mindezek időbeli változását vizsgálata. Ebből adódóan fontos volt egy olyan téma azonosítása, amely kormányzati ciklusokon átnyúlóan jelent meg a médiában, nem egy egyszeri, nagy port felvert ügy volt. Több olyan lehetőség is felmerült, ami visszatérően jelent meg a közbeszédben (pl. költségvetés elfogadása, ügynökkérdés, közbiztonság), végül a választás a forintgyengülésre, és az ehhez kapcsolódó gazdasági-társadalmi folyamatok reprezentációjának vizsgálatára esett.
A vizsgált két időszakban, 2008 októberében és 2011 novemberében egyaránt jól lehetett azonosítani olyan 16-16 napból álló időszakot, amikor az euróhoz és a svájci frankhoz képest jelentősen gyengült a forint árfolyama. Közismert, hogy a devizahitelek magas aránya miatt ez sokakat érzékenyen érint, így nem volt kérdéses, hogy a hírekben megjelenik az árfolyamesés ténye, illetve ennek hatása.
A kvantitatív kutatás eredményei
Ami az online médiát illeti, az empirikus kutatás az index.hu és az origo.hu belföldi, illetve gazdasági rovatait elemezte, 2008-ban 1.276 db, 2011-ben pedig 1.126 db cikket. E hírfolyamból 695 db cikk kapcsolódott valamiképpen a forintgyengülés témához.
A két időszak között voltak különbségek, a vizsgált felületeken 2008-ban 46,7 százalék, míg 2011-ben 51,4 százalék volt a közéleti hírek aránya. A témába vágó, tehát az árfolyamváltozással foglalkozó hírek aránya azonban csökkent, 25 százalékról 19 százalékra. Mint ahogy az alábbi ábrán látható, az átlagok mögött egymással ellentétes folyamatok húzódnak meg. Az origo.hu mindkét rovatában nőtt a közéleti tartalom, ugyanakkor az index.hu-n visszaesés következett be.
Megfigyelhető továbbá, hogy 2011-re a vizsgált hírportálok a forint árfolyamának változását elsősorban gazdasági kérdésként kezdték el kezelni – kérdés politikai dimenziója így csökkent, hiszen belpolitikai rovatokban lényegében egyáltalán nem foglalkoztak a témával.
Az egyes témák feldolgozásának mélységét jól jellemzi, hogy milyen hosszú cikkek kerülnek az adott rovat hírei közé. Ezt vizsgálva elmondható, hogy 2008-ról 2011-re az árfolyamváltozással kapcsolatos hírek hossza növekedett. A rövid hírek aránya lényegében változatlan maradt (22 és 22,8 százalék), azonban a közepes hosszúságú hírek aránya lecsökkent (55 és 39,1 százalék) és megnőtt a hosszú hírek aránya (23 és 38,1 százalék). Ez azt mutatja, hogy az árfolyamváltozással a vizsgált online média nagyobb terjedelemben foglalkozott 2011-ben, mint 2008-ban. A tendencia mindkét hírportál mindkét rovatában érvényesült.
A közéleti tartalom esetén fontos kérdés, hogy ki a hírcsináló, mely szereplő kezdeményezésére kerül egy téma napirendre. Aki a hírek létrejöttét befolyásolja, ezáltal tematizálja a közéletet, az helyzeti előnybe kerül, hiszen irányítani tudja a közbeszédet és kevésbé kényszerül védekezésre, nem csupán fut az események után. A kutatás hírcsinálónak tekintette azokat a személyeket, szervezeteket, akik az adott hír esetében a közéleti térbe vonták az adott témát, vagy egy már ott lévő téma újabb szegmensét.
2008-ban az elemzett online médiumokban a kormány 12,8 százalékban volt hírcsináló, emellett az akkori kormánypárt, az MSZP további 3,5 százalékban jelent meg ebben a szerepben. 2011-ben a kormány aránya 20,9 százalékra, a kormánypárt 6,7 százalékra nőtt. Összesen tehát 16,3 százalék volt a kormány és a kormánypártok részesedése 2008-ban, 2011-ben pedig 27,6 százalék.
Az egyes oldalak között mutatkozik némi eltérés. Az Origo Gazdaság rovatában az MSZP sem kormánypártként, sem később ellenzéki erőként nem tudott hírcsinálóként megjelenni. A kormány és a vezető kormánypárt együttes értékét számítva a 2008-as 11,7 százalékos arány 2011-re 30,2 százalékra nőtt.
Az Origo Itthon rovatában nagyobb szerepet kapnak a politikai szereplők. Ismét együtt számítva a kormány és a kormánypárt értékét 2008-ban 29,6 százalékot, 2011-ben 34,7 százalékot kapunk. Az ellenzéki pártok esetében azt látjuk, hogy a Fidesz nagyobb arányban tudott hírcsinálóként feltűnni, mint az MSZP három évvel később, hiszen míg 2008-ban a Fidesz 14,3 százalékot ért el, az MSZP 2011-ben mindössze 4,8 százalékot.
Az Index gazdasági rovatában a 2008-as kormány + kormánypárt 11 százalék áll szemben a 2011-es 16,9 százalékkal. Jelentős a külföldi hírcsinálók aránya és 2011-re 10 százalékra nő azoknak a híreknek az aránya, amelyek nem köthetőek senkihez, ez 2008-ban még csak 3,3 százalékot tett ki.
Az Index Belföld rovata is az Origoéhoz hasonló képet mutat. Az összesített kormány + kormánypárt érték 2008-ban 22,9 százalék, 2011-ben pedig 34,8 százalék. Érdekesség, hogy a Fidesz 2008-ban legnagyobb ellenzéki pártként többször tudott hírcsinálóként fellépni (16,8 százalék), mint az akkor regnáló kormány (15,3 százalék). Ezt a jelenlegi legnagyobb ellenzéki erő, az MSZP megközelíteni sem tudja, 2011-es értéke 4,3 százalék. A többi hírcsináló esetében jelentősebb változás nem történt.
A kvantitatív kutatás adatai tehát azt mutatják, hogy a két gazdasági rovatban szereplőként szinte csak a kormány és a Fidesz politikusai jelentek 2011-ben. Így elmondható, hogy ez a terület erősen kiegyensúlyozatlanná vált. A Fidesz szerepe igen érdekes, hiszen kormánypártként lényegesen láthatóbb gazdasági élet változásainak kommunikálásából, mint 2008-ban az MSZP volt hasonló pozícióban, ugyanakkor ez a szerep nem előzmények nélküli, hiszen vezető ellenzéki erőként is igen erős médiajelenléttel bírt.
A kvaltitatív kutatás eredményei
A portálokon megjelent cikkekből kvalitatív elemzés is készült. A két portálon a forintárfolyam változással foglalkozó közel 700 cikk többsége rövid vagy közepes hosszúságú írás, negyedük hosszabb elemzéseket, háttérinformációkat is közlő cikk. Mindkét időszakra egyaránt igaz, hogy a kvalitatív elemzés nem tárt fel igazán lényeges tartalmi eltérést az Origo és az Index hírfolyamában. A két portál alapvetően ugyanazokról a hírekről, történésekről tudósított a forintgyengülés kapcsán, inkább csak stiláris különbségeket fedezhettünk fel.
A 2008-as forintgyengülés időszakában a témához kapcsolódó cikkek egy része mind az Origon, mind az Indexen közvetítette a kormányoldal és az akkor ellenzékben lévő Fidesz álláspontját is. Ekkor az Indexen tipikusan sajátos ironikus stílusban megírt cikkek jelentek meg a forintgyengülés tematikában, és általában a közéleti témákban is, míg az Origora inkább egy kicsit szárazabb, tárgyilagosabb stílus volt jellemző.
2011-ben viszont sem az Indexen, sem pedig az Origon nem jelentek meg ilyen markánsan az egyes meghatározó szereplők álláspontjai. A témához kapcsolódó cikkek elsöprő többsége mindkét hírportálon MTI híranyag volt, ami a portálok gazdasági rovataiban jelent meg, és többnyire csak szárazon tudósított a történésekről. Ami a stílust illeti, az Index bulvár irányba mozdult el korábbi sajátos ironikus stílusáról.
A kvalitatív kutatás során cél volt a forintgyengülésről szóló hírfolyam tartalmi, értelmezési kereteinek, tehát az ún. frame-eknek a feltárása. A kutatás vizsgálta a politika által közvetített frame-eket, illetve azt, hogy hogyan viszonyultak ezekhez a hírportálok. Így bemutatja például az eladósodottság, a bizalomhiány és a forintgyengülés összefüggéseit taglaló, vagy a forintspekuláció forgatókönyv, illetve a leminősítéshez kapcsolódó hitelminősítők hitelességét megkérdőjelező frame-ek megjelenését, interpretációját.
A két hírportál közvetítette a válsággal és a forintgyengüléssel kapcsolatos legfontosabb politikai üzeneteket, és bármelyik híroldalról is tájékozódott valaki, úgy ismerhette meg az álláspontokat, hogy közben egyik szerkesztőség sem próbálta erőteljesen befolyásolni az olvasókat. Részletek, háttérelemzések megjelentek, de hiányoztak pl. régiós összehasonlító elemzések, az egyéb régiós devizák állapotáról kevés információ volt olvasható. Ebből a szempontból az Origo inkább figyelt a forintgyengülés kapcsán a régió többi országára, mint az Index. Az online médiából tájékozódók megtudhatták, hogy az ország eladósodottsága kiszolgáltatottá teszi a magyar gazdaságot és a magyar valutát, az viszont nem igazán lett kifejtve a két hírportálon, hogy pontosan miért, miként és mennyire adósodott el az ország.
