A Fidesz eddigi, a kormányzati hatalom birtokában hozott médiapolitikai intézkedései eddig sem adtak okot bizakodásra. Az első lépés a legnagyobb kereskedelmi televízió lerohanása volt – ami jogilag talán védhető, médiapolitikai oldalról azonban nevezzük egyszerűen „berlusconiizá­lódásnak” –, majd megkezdődött a közszolgálati televízió feltöltése megbízható, a hírhedten kiegyensúlyozott Echo Tv-ből és a miniszterelnök sajtócsapatából érkező emberekkel. A most nyilvánosságra került törvényjavaslatok pedig igazolják azokat a korábbi feltételezéseket is, amik szerint a média, sőt az infokommunikációs ágazat felügyeletében totális hatalomkoncentráció várható, és az állam származástól és véleményformáló képességtől függetlenül, az eddiginél sokkal szélesebb körben minden tartalmat szabályozni próbál. Ókonzervatív médiapolitika.

Hogy médiapolitikával nem lehet választást nyerni, az nyilvánvaló. Az azonban mégis különös, hogy az országos listát állító pártok hosszabb-rövidebb választási programjai két kivétellel egyáltalán nem foglalkoznak a média kérdéseivel. Persze lehet, hogy a média ügyei rendben vannak, médiarendszerünk pedig minden médiarendszerek legjobbika.

Az ORTT Alkalmazott Kommunikációtu­dományi Intézete és a Gondolat Kiadó közös gondozásában megjelent a Médiapolitikai szöveggyűjtemény – A médiapolitika fogalma és fejlődési irányai című kötet. A kötet angol és német tanulmányok fordításait tartalmazza. A fordításokat a pécsi jogi kar informatikai jogi doktori programjának hallgatói készítették. Kedvcsinálónak álljon itt egy részlet az általam írt szerkesztői előszóból.

Az elmúlt napokban újra téma lett a Sláger/Danubius-ügy. Sokan idézik az ezzel kapcsolatos véleményemet, ami azonban maguknak az írásbeli ítéleteknek az ismerete nélkül – a visszajelzések alapján – többször félreérthető volt. Lássuk akkor még egyszer az elsőfokú ítéleteket.

Kockázatos a mostani helyzetben bármit mondani az ORTT-elnöki jelölésemmel kapcsolatban, mert könnyen válhat a sértettség a fő motívummá. Azt talán mégsem haszontalan tisztázni, hogy mi is volt az a program, ami mögül az MSZP az utolsó pillanatban kihátrált. Mert az MSZP nyilván nem arra jött rá néhány nap alatt, hogy valóban kevés az idő a jelölt megismerésére (a jelölt teljes munkássága a nyilvánosság előtt zajlik, és a bizottsági meghallgatáson egyetlen kérdést sem tett föl neki senki). Hadd higgyem inkább azt, hogy a kihátrálás tudatos elutasítás volt, ami annak a programnak, illetve a mögötte álló meggyőződésnek szólt, amit a kulturális bizottság előtt volt alkalmam ismertetni.

Hosszú hónapok óta készülök a médiajogi blog elindítására. Végül a Fővárosi Bíróság tegnapi döntése, illetve az azzal kapcsolatos kommentárok hozták el a megfelelő pillanatot. Nézzük, mi vezetett ehhez a képtelen jogi helyzethez, és mindenkinek igaza van-e.