Az Országgyűlési Könyvtár elektronikus hírlevele - 2008. évfolyam X. szám

A tartalomból

AKTUÁLIS

  • Magyar országgyűlési dokumentumok adatbázisa -- interneten
  • Digitalizált parlamenti dokumentumok Közép-Európában és az Egyesült Királyságban
KÖNYVAJÁNLÓ
  • A magyar parlament a dualizmus korában – Monográfiák az Országgyűlési Könyvtárban
AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÖNYVTÁR ONLINE ADATBÁZISAI
  • European Sources Online
  • Unbisnet
  • United Nations Official Document System (ODS)
GYŰJTEMÉNYEINK
  • A parlamenti dokumentumok gyűjteményének története 1918-ig
HÍREK AZ EURÓPAI UNIÓ KEZDEMÉNYEZÉSEIRŐL
  • Üzletfejlesztés – karnyújtásnyira
  • Európai Digitális Könyvtár
MINDENNAPJAINK
  • A parlamenti dokumentumok gyűjteményének története 1918-ig

A Képviselőházi Könyvtárat azzal a céllal hozták létre a 19. század hatvanas éveiben, hogy a törvényhozó hatalom sokrétű és összetett munkáját támogassa, színvonalát emelje, a képviselőket mindennemű információval ellássa. A könyvtár gyűjtőkörének kialakulása és fejlődése – természetesen – e célok megvalósításához kapcsolódott. Már az 1868-as házszabályok – és (az I. világháború végéig) a későbbiek is – rögzítik, hogy „azon könyvek, nyomtatványok, vagy egyéb kiadványok szereztetnek meg, melyek a törvényhozási munkálkodásnál szükséges adatokat tartalmaznak".

A könyvtár – nemzetközi csere keretében – az 1870-es évek végétől gyűjtötte a külföldi parlamenti kiadványokat, s ennek eredményeképpen már 1918-ig is jelentős mennyiségű, értékes anyag gyűlt össze, amely jelentősen gyarapodott az 1920-as és 1930-as években. 1878-tól 1945-ig (a háborús és a forradalmi időszakok kivételével) a külföldi parlamenti kiadványok a kiépített kapcsolatok révén folyamatosan, viszonylag zökkenőmentesen érkeztek, a gyűjtemény fokozatos gyarapodását, gazdagodását semmi sem veszélyeztette. Nagysága a II. világháború végén elérte a 30 ezres kötetszámot, a képviselők a színvonalasabb törvényhozói munka érdekében rendszeresen kutathattak a jelentősebb államok (köztük az angol, amerikai, német, francia, olasz stb.) parlamentek naplóiban, irományaiban és egyéb dokumentumaiban.

A magyar parlamenti kiadványok gyűjtése sokkal nehezebben indult. A régebbi (1848 előtti) országgyűlések hiányzó írásaihoz a képviselők nem tudtak hozzájutni, ezért a könyvtári bizottság 1892. december 17-i ülésén megvitatta a probléma megoldásának lehetőségeit. Erre reagálva a képviselőház 1893. január 21-i ülésén Ugron Gábor képviselő – a hangulatot felszítva és az érdeklődést felcsigázva – indulatosan tette szóvá: „Mit érünk egy könyvtárral, amelyben a világ minden létező jelentékeny és számottevő munkái vannak beszerezve, de éppen a magyar törvényhozásnak régebbi múltjára és történelmére vonatkozó forrásmunkák hiányoznak belőle?” Ugron – általános helyesléssel kísérve – határozati javaslatot nyújtott be: „A könyvtári bizottságot utasítja a ház, hogy a régi magyar törvényhozások forrásmunkáit eredetiben vagy másolatban a képviselőház részére beszerezni igyekezzék." Ennek alapján még aznap a Ház egyhangú határozatot hozott a régi törvényhozások forrásmunkáinak eredetiben vagy másolatban történő beszerzésére, majd – bizonyos előkészítő munkálatok után – a visszamenőleges gyűjtés felső időhatárát 1861-ben állapította meg (1861-től ugyanis a parlamenti dokumentumok hiánytalanul rendelkezésre álltak). A gyűjtésre, beszerzésre a Ház költségvetésében külön - változó összegű - keretet biztosítottak 1894-től kezdve. A gyűjtőmunkálatok alatt sikerült megszerezni az 1825-ös, az 1839-1840., az 1843-1844., az 1847-1848. és az 1848-1849. évi országgyűlési anyagokat.

Az 1526 és 1791 közötti időszakról a Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Országgyűlési Emlékek kiadása céljából felkutatta a régi országgyűlések írásait, s így az elakadó gyűjtőmunka hatékony támogatására is hivatkozva, a képviselőház Takáts Sándor történésznek adott megbízást az 1790-1861-ig terjedő periódus magyar parlamenti dokumentumainak az összegyűjtésére. A könyvtárban meglévő országgyűlési iratok feltérképezése után az Országos Levéltár, a Nemzeti Múzeum, az egyes családi levéltárak, a vidéki levéltárak, valamint az osztrák és német levéltárak vonatkozó irományainak gyűjtése, tudományos rendszerezése és feltárása következett. A leggazdagabb iratanyagot Bécsben találta, ahol másfél évtizedes kitartó munkával, másolással gyűjtötte össze a szükséges dokumentumokat.

A széles körű és sokrétű anyaggyűjtés során Takáts Sándor 1914-ig befejezte az 1811 és 1844 közötti országgyűlések iratainak másolását, 1918-ig Bécsben pedig az 1790-1848-ig terjedő időszak bizonyos egységeit. Ezek mellett 1917-ben a könyvtár nagy mennyiségű országgyűlési iratot vásárolt a Ranschburg-könyvkereskedéstől, közte Gyurkovits György gyűjteményének egy részét, amely az 1608-tól 1790-ig terjedő időszakra vonatkozó kéziratos országgyűlési jegyzőkönyveket és egyéb értékes kéziratos dokumentumokat tartalmazta. Takáts Sándor a vármegyei és magánlevéltárak országgyűlési anyagainak összegyűjtését is elvégezte. Az I. világháborút követő összeomlás, a forradalmi események, majd az ezt követő súlyos gazdasági helyzet aztán súlyos akadályokat gördített a gyűjtés befejezése elé.

(Részlet Jónás Károly – Veredy Katalin: Az Országgyűlési Könyvtár története, 1870–1995 című könyvből)

Feliratkozás

A hírlevélre a hirlevel@ogyk.hu címen iratkozhat fel.

Bemutatkozás

Hírlevelünk célja, hogy rendszeresen tájékoztassuk a jogtudomány és politikatudomány hazai szakembereit (hallgatókat, oktatókat, kutatókat, gyakorló jogászokat és politológusokat) a fenti tudományterületeknek az Országgyűlési Könyvtárban elérhető legfontosabb információs forrásairól, a hazai és külföldi szakirodalom legfrissebb megjelenéseiről, valamint a könyvtár szolgáltatásairól, rendezvényeiről.

Visszajelzését, javaslatait szívesen vesszük a hirlevel@ogyk.hu címen! (Feliratkozás és leiratkozás ugyanezen címen.)

Országgyűlési Könyvtár, 1055 Budapest Kossuth tér 1-3.
Tel.: 441-4468, Fax: 441-4853
E-mail: info@ogyk.hu
Web: http://www.ogyk.hu