Titkos információgyûjtés avagy titkos adatszerzés?

2005. március 20. Dr. Fekecs Gyula <>

Összehasonlítom a Rendõrségrõl szóló törvény bírói engedélyhez kötött titkos információgyûjtés szabályozását a 2003. július 1-jén hatályba lépett, a Büntetõeljárásról szóló törvény bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzésének jelenlegi szabályozásával.
Az összehasonlítás során a gyakorlati munkában felmerült kérdésekre keresem a választ; próbálom feltárni az új jogintézmény pozitívumait, valamint változtatást igénylõ hibáit.

letöltés

A 2003. július 1-jén hatályba lépett, az „új” büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, a korábbi büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény több rendelkezését módosította, valamint új jogintézményeket is megfogalmazott.
Cikkemben nem a két törvény változásait kívánom összehasonlítani, mivel ezzel a kérdéssel már több szerzõ is foglalkozott, sõt már ilyen tartalommal tankönyvek is jelentek meg, hanem egy merõben új büntetõeljárási jogintézményt óhajtok bemutatni, és összehasonlítani a hozzá nagyon hasonló módszerekkel és eszközökkel bíró, a rendõrségi törvénnyel szabályozott bírói engedélyhez kötött titkos információgyûjtéssel (röviden: titkos információgyûjtés, TIGY).

Vajon melyik új jogintézménye lehet az „új” büntetõeljárási törvénynek az, amelyik a titkos információgyûjtéshez hasonlatos? A választ úgy gondolom mindenki tudja, aki az új törvényi szabályozást ismeri: a törvény IX. Fejezetének V. Címében szabályozott Bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés (röviden: titkos adatszerzés, TASZ).

A cikkem alapját képezõ téma azért hálátlan és nehéz feladat publikálás szempontjából, mivel – ahogy a címük, megfogalmazásuk is tükrözi – egyfajta titkosság jellemzi ezeket, illetve az ezen szabályozás mögött lévõ ügyeket. A rendõrségi törvény (Rtv) és a büntetõeljárásról szóló törvény (Be) érintett részei is visszanyúlnak egy közös jogszabályhoz, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényhez, amely mindkét „eljárás” – nevezetesen a TIGY és a TASZ – alapját képezi, ugyanis mindkét jogszabályi felhatalmazás alapján végzett információgyûjtés és adatszerzés során keletkezett adatok, információk államtitoknak minõsülnek.
Éppen ebbõl kifolyólag példákkal nem lehet szemléltetni a jogszabályi rendelkezések helyességét vagy hibáit, de a konkrét munkák során szerzett általános szintû tapasztalatok, úgy gondolom, megoszthatóak.

Csak a teljesség igényét szem elõtt tartva jegyzem meg, hogy titkos információgyûjtést nem csak és kizárólag a rendõrség egyes szervei végezhetnek, hanem a társszervek is, úgymint a titkosszolgálatokról rendelkezõ törvény hatálya alá tartozó intézmények, amelyek esetében az engedélyezési eljárás más, ugyanis ezen szerveknél nem bírói, hanem igazságügy-miniszteri engedélyhez kötött a titkos információgyûjtés.

A társadalom egésze számára fontos elvárás, hogy a bûnügyi felderítést végzõ szervek az elkövetett bûncselekményeket és az azokat elkövetõ személyeket felderítsék, az elkövetni szándékozott bûncselekményt megelõzzék, valamint a megkezdett, de még be nem fejezett bûncselekmény elkövetését megszakítsák. A bûncselekményeket elkövetõ személyek felderítéséhez értendõ az ismeretlen elkövetõ kilétének megállapítása, az ismertté vált, de szökésben lévõ, körözés alatt álló elkövetõ tartózkodási helyének megállapítása is.

A bûncselekmények felderítésére kétféle jogi lehetõség kínálkozik: a büntetõeljárási törvény alapján szabályozott büntetõeljárás keretében való felderítés, mint nyílt eljárás (és most már ugyanezen törvény felhatalmazása alapján a büntetõeljárással párhuzamosan végezhetõ TASZ), valamint a felderítõ szervek tevékenységét szabályozó törvényi felhatalmazások alapján végezhetõ titkos információgyûjtés, mint titkos eljárás.
Az utóbbiak számos alkotmányjogi kérdést vetnek fel, hiszen Alkotmányban szabályozott jogokat érintenek (magántitok védelméhez való jog, magánlakás sérthetetlenségéhez való jog). Éppen ezért a törvénynek kell biztosítania, hogy e jogok korlátozására csak a törvényben meghatározott esetekben és feltételek fennállása esetén kerüljön sor.

A rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény rendelkezései szerint

63 §. (1) A Rendõrség bûncselekmény elkövetésének megelõzésére, felderítésére, megszakítására, az elkövetõ kilétének megállapítására, elfogására, körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére, valamint a büntetõeljárásban részt vevõk és az eljárást folytató hatóság tagjainak, az igazságszolgáltatással együttmûködõ személyek védelme érdekében - törvény keretei között - titokban információt gyûjthet.

69. § (1) A Rendõrség bírói engedéllyel a 63. § (1) bekezdésében meghatározott bûnüldözési célból a súlyos bûncselekmények esetében

  1. magánlakást titokban átkutathat (titkos kutatás), az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti;
  2. magánlakásban a történteket technikai eszköz segítségével megfigyelheti és rögzítheti;
  3. levelet, egyéb postai küldeményt, valamint a telefonvezetéken vagy azt helyettesítõ távközlési rendszerek útján továbbított közlés tartalmát megismerheti, azt technikai eszközzel rögzítheti;
  4. az Interneten vagy más számítástechnikai úton történõ levelezés (E-mail) során keletkezett adatokat és információkat megismerheti és felhasználhatja.

(2) Az (1) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott eszközök alkalmazása során gyûjtött, a titkos információgyûjtés alapjául szolgáló eljárásban nyilvánvalóan nem érintett személyekre vonatkozó adatokat haladéktalanul meg kell semmisíteni, azok a továbbiakban nem kezelhetõk és nem használhatók fel.
(3) A Rendõrség az (1) bekezdésben felsorolt titkos információgyûjtésre szolgáló eszközöket és módszereket (a továbbiakban: különleges eszközök) az ott meghatározottak szerint alkalmazhatja a bûncselekmény gyanúja miatt körözött személy felkutatására, továbbá, ha az (1) bekezdésben nem említett bûncselekmény

  1. a nemzetközi bûnüldözéssel kapcsolatba hozható,
  2. gyermekkorú ellen irányul,
  3. sorozatban vagy szervezett elkövetéssel valósul meg,
  4. a kábítószerrel vagy kábítószernek minõsülõ anyaggal kapcsolatos,
  5. pénz- vagy értékpapír-hamisítással kapcsolatos,
  6. fegyveres elkövetéssel valósul meg,
  7. terror vagy terror jellegû,
  8. a közbiztonságot súlyosan megzavarja.

Tehát a törvény rendelkezése alapján, a törvényben meghatározott bûnüldözési célból, és csak akkor van helye a bírói engedélyhez kötött titkos információgyûjtésnek, ha súlyos bûncselekmény elkövetése elõzhetõ-, szakítható meg, deríthetõ fel, stb. Hogy melyik bûncselekmények minõsülnek súlyosnak, arra ugyancsak az Rtv. 97. § (1) bekezdés i) pontja adja meg a választ: az a bûntett, amelyet a törvény 5 évi, vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyeget.
Azaz, ha egy felderíteni kívánt bûncselekmény (bûntett) büntetéseként a Büntetõ Törvénykönyv adott bûncselekményét szabályozó törvényi tényállásában a jogalkotó legalább öt évi szabadságvesztéssel fenyegeti büntetni az elkövetõt, akkor a TIGY ezen módja a törvényben meghatározott engedélyezési eljárást követõen alkalmazható.

Amennyiben a bûncselekmény

  1. a nemzetközi bûnüldözéssel kapcsolatba hozható,
  2. gyermekkorú ellen irányul,
  3. sorozatban vagy szervezett elkövetéssel valósul meg,
  4. a kábítószerrel vagy kábítószernek minõsülõ anyaggal kapcsolatos,
  5. pénz- vagy értékpapír-hamisítással kapcsolatos,
  6. fegyveres elkövetéssel valósul meg,
  7. terror vagy terror jellegû,
  8. a közbiztonságot súlyosan megzavarja,

ezekben az esetekben nem szükséges, hogy a felderíteni szándékozó bûncselekmény a törvényi értelmezés alapján súlyosnak minõsüljön, mert ezekben a taxatív esetekben a súlyosság fokára tekintet nélkül lehetõség van a különleges eszközök alkalmazására.

A büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény rendelkezései szerint

200. § (1) Az ügyész és a nyomozó hatóság bírói engedély alapján az elkövetõ kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elfogása, valamint bizonyítási eszköz felderítése érdekében a nyomozás elrendelésétõl a nyomozás iratainak ismertetéséig az érintett tudta nélkül

  1. a magánlakásban történteket technikai eszközzel megfigyelheti és rögzítheti,
  2. levelet, egyéb postai küldeményt, valamint telefonvezetéken vagy más hírközlési rendszer útján továbbított közlés tartalmát megismerheti, és azt technikai eszközzel rögzítheti,
  3. a számítástechnikai rendszer útján továbbított és tárolt adatokat megismerheti és felhasználhatja (a továbbiakban: titkos adatszerzés).

(2) Az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozás elrendelését követõen a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést e törvény alapján végzi.
(3) E cím rendelkezései nem érintik a nyomozás elrendelését megelõzõen a bírói, illetõleg az igazságügyminiszteri engedélyhez kötött titkos információgyûjtést; e tevékenységet a külön törvényekben meghatározottak szerint az erre feljogosított szervezetek a rájuk irányadó szabályok szerint végzik.
(4) Ha a nyomozás elrendelését megelõzõen külön törvény alapján a bíró, illetõleg az igazságügyminiszter által engedélyezett titkos információgyûjtés végrehajtása során az ügyben a nyomozást elrendelik, a titkos információgyûjtést a továbbiakban csak e törvény szerint mint titkos adatszerzést lehet folytatni.
201. § (1) Titkos adatszerzésnek akkor van helye, ha az eljárás

  1. ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ szándékos, továbbá
  2. országhatáron átnyúló bûnözéssel kapcsolatos,
  3. kiskorú ellen irányuló,
  4. sorozatban vagy szervezett elkövetéssel megvalósuló (ideértve az üzletszerûen, bûnszövetségben vagy bûnszervezetben történõ elkövetést is),
  5. kábítószerrel vagy kábítószernek minõsülõ anyaggal kapcsolatos,
  6. pénz- vagy értékpapír-hamisítással kapcsolatos,
  7. fegyveresen elkövetett,

bûncselekmény vagy ilyen bûncselekmény kísérletének, illetõleg elõkészületének gyanúja miatt folyik.
(2) Ha a nyomozást az ügyész végzi [28. § (4) bek. e) pont, 29. §, 474. § (2)-(4) bek.], titkos adatszerzésnek az (1) bekezdésben fel nem sorolt bûncselekmény miatt is helye van.
(6) Titkos adatszerzésnek a 201. §-ban és az (1)-(5) bekezdésben meghatározott esetekben is csak akkor van helye, ha megalapozottan feltehetõ, hogy más módon a bizonyíték beszerzése kilátástalan, vagy aránytalanul nagy nehézséggel járna, és a titkos adatszerzéssel a bizonyíték beszerzése valószínûsíthetõ.

Az új büntetõeljárási törvény meghatározza azok körét, akik a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést végezhetik: az ügyész és a nyomozó hatóság, vagyis a tv. 36. §-a alapján a Rendõrség, a Vám- és Pénzügyõrség, a Határõrség.
Meghatározza az alkalmazható eszközöket, valamint azt, hogy mikor van helye ezen eszközök alkalmazásának.
Az eszközök és az eszközök alkalmazásának lehetõségei nagyjából megegyeznek a TIGY és a TASZ szabályozásában, azonban egy-két eltérés mégis akad, nevezetesen

  1. Az Rtv. rendelkezései szerint titkos információgyûjtésre fõszabályként súlyos bûncselekmények (bûntettek) esetén van lehetõség, míg a Be. öt évi vagy annál súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ szándékos bûncselekmény elkövetésekor teszi lehetõvé a titkos adatszerzés folytatását. Tartalmát tekintve mindkét szabályozás teljesen megegyezik, hiszen az Rtv. értelmezõ rendelkezése a súlyos bûncselekmény alatt bûntettet ért, amely szándékos elkövetést feltételez, és amelyet a törvény 5 évi vagy annál súlyosabb szabadságvesztéssel fenyeget. Mindössze a jogalkotó használt ugyanarra a tartalomra két különbözõ megfogalmazást.
  2. A Be. 201. § (1) bekezdés b) pontja kiegészítõ lehetõségként – amennyiben a büntetõeljárás alapjául szolgáló bûncselekmény nem öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ – az országhatáron átnyúló bûnözéssel kapcsolatos büntetõügyek felderítésére is lehetõvé teszi a titkos adatszerzést. Az Rtv. 69. § (3) bekezdés a) pontja a „nemzetközi bûnözéssel kapcsolatba hozható” elkövetést rögzíti. Nyilvánvaló, hogy mindkét megfogalmazás tartalmilag itt is azonos.
  3. A Be. 201. § (1) bekezdés c) pontja további kiegészítõ lehetõségként a kiskorú ellen irányuló bûntettek felderítését is elõ kívánja segíteni a titkos adatszerzéssel. Titkos információgyûjtés keretében az Rtv. 69. § (3) bekezdés b) pontja értelmében a gyermekkorú ellen irányuló bûncselekmények felderítésében alkalmazható.
  4. Eltérés a két törvény szabályozásában, hogy az Rtv. 69. § (3) bekezdés g) és h) pontjaiban a titkos eljárást lehetõvé teszi a terror vagy terror jellegû, valamint a közbiztonságot súlyosan megzavaró bûncselekmények felderítésére is.
  5. A Be. 200. § (1) bekezdés a)-c) pontjai sorolják fel azokat az eszközöket, amelyek bírói engedéllyel alkalmazhatók a titkos adatszerzés során. Ezek ugyanúgy, mint a TIGY különleges eszközei, az Alkotmányban megfogalmazott jogok sérelmét eredményezik. Kiemelést érdemel, hogy a taxatív felsorolásból valami oknál fogva kimaradt a titkos házkutatás lehetõsége. Az Rtv. lehetõséget teremt a TIGY során arra, hogy a nyomozó hatóság magánlakást titokban átkutasson, az ott észlelteket technikai eszközzel rögzítse. Úgy gondolom, ezen eszköz lehetõségének elmaradása az „új” büntetõeljárásról rendelkezõ törvényben súlyos hiba a jogalkotó részérõl, melyet a lehetõ legrövidebb idõn belül pótolni kellene. A 200. § (1) bekezdés a) pontja a magánlakásban történtek megfigyeléséhez és rögzítéséhez szükséges technika elhelyezését jelenti, a kutatást azonban nem engedélyezi. A magánlakásba történõ behatoláshoz az Rtv. és a Be. alapján sem kell külön engedély.

A Be. 201. § (2) bekezdése alapján, amennyiben a nyomozást az ügyész (ügyészségi nyomozó, katonai ügyész) végzi, úgy a 201. § (1) bekezdésében fel nem sorolt bûncselekmény miatt is helye van a titkos adatszerzésnek.

A Be. 202. §-a meghatározza azt a személyi kört, akikkel szemben a titkos adatszerzés alkalmazható:
· elsõsorban a gyanúsítottal, illetve azzal a személlyel szemben, aki a bûncselekmény elkövetésével a nyomozás adatai alapján gyanúsítható;
· azokkal a személyekkel szemben, akik a gyanúsítható személlyel bûnös kapcsolatot tartanak fent;
· bizonyos esetekben az ügyben eljáró ügyvéddel szemben, valamint
· a lelkésszel, egyházi személlyel szemben, aki titoktartási kötelezettségére hivatkozva tagadta meg a tanúvallomást, valamint az olyan személyekkel szemben, akik a törvény által nyújtotta lehetõséggel élve tagadták meg a tanúvallomást.

Az Rtv. és a Be. engedélyezési szintje azonosnak nevezhetõ, ha úgy fogalmazunk, hogy mind a titkos információgyûjtés, mind pedig a titkos adatszerzés bírói engedélyhez kötött.

A titkos információgyûjtés során alkalmazni kívánt különleges eszközök igénybevételét az engedélyt kérõ nyomozó hatóság székhelye szerint illetékes helyi bíróságnak a megyei (fõvárosi) bíróság elnöke által kijelölt bírája engedélyezi. Sürgõsségi elrendelés esetén – amennyiben a különleges eszköz alkalmazásának engedélyezése olyan késedelemmel járna, amely sértené a bûnüldözés eredményességéhez fûzõdõ érdeket – a nyomozó hatóság vezetõje 72 óra idõtartamra elrendelheti a különleges eszköz alkalmazását az engedélyezés iránti kérelem bíróságra történõ egyidejû benyújtásával.

A titkos adatszerzés engedélyezésérõl a bíróság (nyomozási bíró) az ügyész indítványára határoz. Itt is lehetõség van sürgõsségi vagy a Be.-ben szereplõ törvényhely megfogalmazása szerint halaszthatatlan elrendelésre, amennyiben az engedélyezés olyan késedelemmel járna, amely a titkos adatszerzés sikerét veszélyeztetné. Ebben az esetben az ügyész ugyancsak 72 óra idõtartamra elrendelheti a titkos adatszerzést az indítvány bíróságra történõ egyidejû elõterjesztésével.

A TIGY és a TASZ egyik éles különbsége a különleges eszközök alkalmazásának idõtartamában rejlik. Ugyanis míg az Rtv. 71. § (3) bekezdése értelmében a bíró a különleges eszköz alkalmazását esetenként legfeljebb 90 napra engedélyezheti, illetõleg újabb kérelemre 90 nappal meghosszabbíthatja, addig a Be. 203. § (5) bekezdése alapján a TASZ legfeljebb 90 napra engedélyezhetõ, amely ismételt indítványra egy alkalommal legfeljebb 90 napra meghosszabbítható. Elsõ olvasatra a két szabályozás azonosnak tûnik, azonban a Be. szabályozásában a hosszabbítás esetén a jogalkotó beillesztette az „egy alkalommal” kifejezést. Ebbõl az következik, hogy amíg az Rtv. alapján végzett TIGY során alkalmazott különleges eszközök tulajdonképpen annyiszor 90 napra engedélyezhetõek, ahányszor a bíró arra engedélyt ad, addig a Be. szerinti TASZ mindent összevetve – hosszabbítással együtt – maximum 180 napig végezhetõ.
Ennél a kérdéskörnél maradva a gyakorlatban gyakran felmerül a kérdés: Mi történjen akkor, ha a titkos adatszerzés keretén belül 180 napot meghaladóan is indokolt lenne a különleges eszköz alkalmazása? Egyes vélemények szerint újabb elrendelésre irányuló indítvány elõterjesztésével ismét megnyílik a 2 x 90 napos határidõ a titkos adatszerzésre. Jómagam ezt a véleményt nem osztom – holott számomra is egyértelmû, miszerint a bûnügyi felderítõ tevékenységet ez nagy mértékben segíti -, mert amennyiben a törvényalkotó szándéka az lett volna, hogy huzamos, 180 napot meghaladóan is lehetõvé tegye a titkos adatszerzést, akkor nem fogalmazta volna bele a jogszabályi rendelkezésbe az egy alkalommal kifejezést. Mindenesetre érdemes volna elgondolkodni azon, hogy összhangba kellene hozni az Rtv. TIGY rendelkezéseit a Be. által szabályozott TASZ rendelkezéseivel, mert a kettõ alkalmazása szinte teljesen megegyezõ vagy megegyezõnek kellene, hogy legyen.

Az új Be. hatályba lépéséig a nyomozó hatóság (Rendõrség) a törvényben meghatározott esetekben a büntetõeljárás megindítása elõtt, valamint a büntetõeljárás megindítása után is, azzal párhuzamosan folytathatott titkos információgyûjtést. Mi a helyzet 2003. július 1-je után? A Be. 200. § (1) bekezdése alapján a titkos adatszerzésre a nyomozás elrendelésétõl a nyomozás iratainak ismertetéséig van lehetõség.
A nyomozás elrendelése határozattal történik. A Be. szabályoz azonban olyan eseteket is, amikor a nyomozást még nem rendelik el alakszerû határozattal, de késedelmet nem tûrõ okból az ügyész vagy a nyomozó hatóság nyomozati cselekményt végez vagy bizonyítási cselekmények elvégzését rendeli el. Nyilvánvaló, hogy a nyomozás megindult, de annak határozattal történõ elrendelésére nem került sor. Ebben az esetben kérdésként merül fel, hogy lehetõség van-e titkos adatszerzés engedélyezésére? Álláspontom szerint a jogszabály kiterjesztõ értelmezését jelentené, ha az el nem rendelt, de folyamatban lévõ nyomozásban is lehetõség lenne a titkos adatszerzésre. A TASZ kényes, alkotmányos és személyiségi jogokat sértõ eljárás, amely szigorúan csak a törvény szoros értelmezése mellett végezhetõ. Egyébiránt a törvény kifejezetten az elrendelés nyelvtani kifejezést használja és nem a nyomozás megindulásától, hanem a nyomozás elrendelésétõl adja meg a lehetõséget a titkos adatszerzésre. Ezt a gondolatot továbbfûzve arra a következtetésre jutok, mely szerint ilyen esetben az ügyész sem jogosult a 72 óra idõtartamú halaszthatatlan elrendelésre azért, mivel az ügyésznek kötelessége megvizsgálni, hogy a nyomozás elrendelése határozattal megtörtént-e vagy sem. Természetesen a nyomozás ezen szakaszában az Rtv. alapján helye van titkos információgyûjtésnek a nyomozás határozattal történõ elrendeléséig.
A Be. 200. § (2) bekezdése nyomatékosan rögzíti, hogy a nyomozás elrendelését követõen a titkos adatszerzést a büntetõeljárásról szóló törvény alapján kell végezni. Ezzel tulajdonképpen szûkül a TIGY alkalmazási területe, hiszen a nyomozás elrendelésétõl az ügy iratainak ismertetéséig TASZ-t kell végezni. A TIGY alkalmazására így a nyomozás elrendelését megelõzõen, valamint a nyomozás iratainak ismertetését követõen, a büntetõeljárás ügyészi és bírói szakában van lehetõség. Tehát ezek ismeretében elképzelhetõ, hogy a nyomozó hatóság titkos információgyûjtést indít egy bûncselekmény felderítésére, majd ennek eredménye alapján büntetõeljárás indul, amellyel párhuzamosan titkos adatszerzést kezdeményeznek, majd a nyomozás iratainak ismertetését követõen ismét titkos információgyûjtést végeznek, de ekkor már a büntetõeljárással párhuzamosan, úgymint ahogy a nyomozási szakban a titkos adatszerzést végezték.

Cikkem végére hagytam egy általam érdekesnek talált kérdés vizsgálatát. Ez pedig a körözött – elfogató parancs hatálya alatt álló – személyek elfogását szabályozó titkos információgyûjtés és titkos adatszerzés lehetõségeit jelenti.
Az Rtv. 69. § (3) bekezdése szerint: „a Rendõrség az (1) bekezdésben felsorolt titkos információgyûjtésre szolgáló eszközöket és módszereket az ott meghatározottak szerint alkalmazhatja a bûncselekmény gyanúja miatt körözött személy felkutatására.
Hazánkban valakit körözni, valaki ellen elfogató parancsot kibocsátani nem csak bûncselekmény gyanúja alapján lehet, hanem lehet például azért is, és valljuk be õszintén, hogy elég gyakori jelenségrõl van szó, mert nem kezdte meg jogerõs szabadságvesztés büntetésének letöltését. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében, mivel az ilyen személy bûncselekményt, sõt még szabálysértést sem valósít meg, ezért vele szemben tartózkodási helyének megállapítása érdekében, felkutatása és elfogása érdekében és ezzel a jogerõs bírósági ítéletnek érvényt szerezni nincs lehetõség. Pedig véleményem szerint a társadalom számára semmivel sem jelent nagyobb veszélyt egy bûncselekmény gyanúja miatt körözött személy, mint egy olyan, akit a bíróság jogerõsen letöltendõ szabadságvesztésre ítélt, és nem kezdte meg büntetése végrehajtását. Sõt! Úgy gondolom, az Rtv. rendelkezéseit kellene úgy módosítani, hogy az ilyen személyek felkutatására és elfogására is alkalmazható legyen a titkos információgyûjtés, vagy olyan újabb törvényi tényállást kellene alkotni az ilyen személyek cselekményére, amely alapján a jelenlegi szabályozás mellett lehetõvé válna a titkos információgyûjtés alkalmazása.
A Be. 200. § (1) bekezdése az elkövetõ kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elfogása érdekében lehetõvé teszi a titkos adatszerzést.
Gondolkodjunk egy kicsit! Az Rtv. rendelkezése szerint titkos információgyûjtés végezhetõ a bûncselekmény gyanúja miatt körözött személy felkutatására. Ha valakit bûncselekmény gyanúja miatt köröznek, akkor ez feltételez egy büntetõeljárást. Na mármost, ha büntetõeljárás van folyamatban, akkor a Be. 200. § (1) bekezdése, valamint (2) bekezdése alapján a nyomozás elrendelésétõl a nyomozás iratainak ismertetéséig titkos adatszerzést kell végezni, azaz TASZ keretében kell a bûncselekmény gyanúja miatt körözött személyt felkutatni, elfogni. Figyelemre méltó az is, mely szerint a Be. nem bûncselekmény gyanúja miatt körözött személyrõl rendelkezik, de még nem is csak körözött személyrõl! Mindössze azt határozza meg, hogy az elkövetõ kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elfogása érdekében alkalmazható a TASZ. Ennek alapján elképzelhetõ-e, hogy egy konkrét bûncselekmény elkövetésével gyanúsítható, de még nem körözött személlyel szemben rendel el a bíróság titkos adatszerzést? Véleményem szerint igen. Úgy gondolom, hogy a törvényalkotó nyilván nem véletlenül nem említ körözött személyt, ezzel szélesítve a TASZ alkalmazásának lehetõségét. Ugyanis egy bûncselekmény elkövetése miatt körözött személy tartózkodási helyének megállapítása, elfogása érdekében – mivel ez szûkebb kategóriát jelöl – ugyanúgy alkalmazható a TASZ, mint a nyomozás adatai alapján megállapítható, elkövetõként számításba jöhetõ – még nem körözött - személlyel szemben. Hiszen egy bûncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy körözését akkor indokolt elrendelni, ha a felkutatására tett intézkedések eredménytelenek maradtak. A bûnügyi munka során azonban szükséges lehet, hogy a bûncselekmény elkövetésével számításba jöhetõ elkövetõ felkutatását már úgy kezdje meg a rendõrség, hogy ezzel párhuzamosan titkos adatszerzést folytat.
Visszatérve az Rtv. ilyen irányú rendelkezésére: akkor mikor van lehetõség az ott megfogalmazottak szerint bûncselekmény gyanúja miatt körözött személy felkutatására titkos információgyûjtést alkalmazni, ha ez már önmagában feltételez egy folyamatban lévõ büntetõeljárást? Véleményem szerint erre akkor adódik lehetõség, ha vádemelési javaslattal küldi meg az ügyet a nyomozó hatóság az ügyészségnek. Tehát ebben az esetben is ezen törvényhely alapján lehetõség van TIGY folytatására ügyészi és bírói szakban.

Összegzésként megállapítható, hogy a nyomozó hatóságok számára biztosított titkos eljárások nélkül a mai világban, a megváltozott, intellektuálissá, erõsen konspiratívvá vált bûnözéssel szemben a hagyományos nyílt eljárásokkal nem lehet eredményesen felvenni a „versenyt”. A társadalom számára tehát mindenképpen szükséges és fontos a titkos eljárások jogszabályi biztosítása a rafinált, egyre tökéletesebb elkövetési módszereket, eszközöket alkalmazó bûnözõkkel szemben, hiszen ezen eljárásokkal szerezhetõ eredmények, bizonyítékok ereje elvitathatatlan. Mivel azonban a titkos eljárások az Alkotmányban megfogalmazott jogokat érintenek és sértenek, ezért a legmagasabb jogszabályi szinten, törvényekben indokolt ezek jogi szabályozása. A nyomozó hatóságoknak pedig nem csak lehetõsége, hanem kötelessége, hogy ezen módozatokkal éljen. A titkos eljárás nyújtotta lehetõségekkel való visszaélés úgy gondolom kizárt, éppen ezt hivatott szolgálni a külsõ engedélyezési szint (TASZ esetében ügyész indítványára nyomozási bíró, TIGY esetében az erre kijelölt bíró, azaz a független bíróságok engedélyeznek). E mellett minden ilyen eljárásban érintett hivatalos személy és vezetõ felelõssége, hogy szigorúan, a törvény szellemében járjon el, a kiterjesztõ értelmezéstõl tartózkodjék, ne a minden áron való felderítés, az elkövetõ minden áron való elfogása hajtsa.

Úgy érzem, a törvényalkotó felismerte a titkos eljárásokban rejlõ lehetõségeket, amikor az „új” büntetõeljárásról szóló törvényben eddig nem létezõ új jogintézményt kodifikált, nevezetesen a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
TANULMÁNY