Újabb probléma a polgári ügyben hozott határozatok felülvizsgálatának szabályozásában

2005. április 24. Dr. Tarczay Áron <>
letöltés

Van-e jogorvoslati lehetõség a felülvizsgálati kérelem elõzetes megvizsgálása tárgyában hozott határozat ellen

A polgári eljárás során a jogerõs ítélettel vagy az ügy érdemében hozott jogerõs végzéssel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § alapján a Legfelsõbb Bíróság hivatásos bírája egyes bíróként megvizsgálja, hogy az megfelel-e a felülvizsgálati kérelemre vonatkozó törvényes követelményeknek. Amennyiben nem felel meg e követelményeknek, elutasítja a felülvizsgálati kérelmet, amennyiben megfelel, elrendeli a felülvizsgálati eljárást, amely során az érdemi döntést bírói tanács hozza majd meg. Az egyes bíró ezen elõzetes döntése során elsõsorban formai követelményeket vizsgál meg, vagyis pl. az arra jogosultak terjesztették-e elõ a kérelmet, nem telt-e le az elõterjesztésre a törvény által megszabott határidõ, jogerõs határozatot támad-e a kérelem, nem tartozik-e a határozat a törvény által a felülvizsgálatból kizárt határozatok közé, jogszabálysértésre hivatkozik-e a kérelem, idézhetõ-e az elõterjesztõ a megadott címrõl, legalább felhívásra gondoskodik-e az elõterjesztõ jogi képviseletrõl stb. Van azonban egy olyan kérdés, amely nem tekinthetõ ilyen formális, objektív követelménynek, azonban arról mégis az egyes bíró dönt, és elutasító döntése esetén az ügy nem kerül a bírói tanács elé. Ez a kérdés az, hogy a megtámadott határozat érdemi döntés-e. A Pp. 270. § (3) bekezdése ugyan példálózó felsorolást ad nem érdemi kérdésekrõl, azonban taxatív felsorolást sehol sem találunk errõl.

2004. november 8-ig a Pp. 273. § (5) bekezdése az egyes bíró által hozott döntés elleni jogorvoslatot kizárta. Az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) számú határozatával alkotmányossági szempontból áttekintette a Pp. felülvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályait és ennek során – egyéb rendelkezések mellett – hatályon kívül helyezte a jogorvoslatot kizáró rendelkezést. A határozat indokolása1 kiemeli: nem ellentétes az Alkotmány 46. § (1) bekezdésében foglalt társasbíráskodás elvével az, ha az érdemi eljárás elõtt egy "szûrõszerepben" eljáró egyes bíró gondoskodik arról, hogy csak az eljáró szerv hatáskörébe tartozó kérdésre vonatkozó és formailag helyes kérelem jusson el az érdemi vizsgálatig. Azonban amennyiben az egyes bíró olyan feltétel meglétérõl is dönt – és az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ilyen feltétel az, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértõ-e –, amely nem pusztán formai, objektív feltétel, "valamilyen formájú jogorvoslatot kell biztosítani". Csak így lehet ugyanis a szabályozás összhangban a jogállamiságból2 eredõ jogbiztonság elvével, hiszen máskülönben diszkrecionális döntéssé válna, hogy mely jogerõs határozatot lehet még további jogorvoslattal támadni. Ugyanígy csak az egyes bírói döntés elleni jogorvoslat biztosításával teszi lehetõvé a szabályozás azt, hogy a Legfelsõbb Bíróság jogegységi funkcióját be tudja tölteni, ami alkotmányos követelmény.3

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor elutasította azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítványt, amely szerint alkotmányellenes mulasztás az, hogy a Pp. nem biztosít jogorvoslati lehetõséget az egyes bíró határozataellen4. Az elutasító döntés oka az, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint jelen esetben nem az volt az alkotmányossági probléma, "hogy a szabályozás hiányából eredõen alkotmányos garancia sérül, hanem éppen ellenkezõleg: a meglevõ szabályozás" – vagyis a fent említett, hatályon kívül helyezett rendelkezés – zárta ki "az Alkotmány által elõírt garancia érvényesülését". Az indokolásból arra következtethetünk, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azáltal, hogy a testület megsemmisítette a fent említett rendelkezést, megteremtette a jogorvoslati lehetõséget az egyes bíró döntésével szemben. De logikai úton sem juthatunk más következtetésre, hiszen mi értelme lenne a jogorvoslati lehetõséget kizáró rendelkezés megsemmisítésének, ha ez által nem teremtõdne valamiféle jogorvoslati lehetõség.

Ugyanakkor álláspontom szerint az Alkotmánybíróság igen nehéz helyzetbe hozta a jogalkalmazót azzal, hogy nem kötelezte a jogalkotót a törvényi szabályozás rendezésére mulasztásos alkotmánysértés címén. Nehéz ugyanis a jelenlegi szabályok alapján eldönteni, vajon miféle meglévõ jogorvoslati lehetõségre is gondolt az Alkotmánybíróság. Vajon melyik jogorvoslati forma vehetõ igénybe egy ilyen "jogerõn túli" döntéssel szemben? A jogorvoslati kérelmet az "alapügyben" elsõ fokon eljáró bírósághoz, vagy a Legfelsõbb Bírósághoz, mint a jelen "elsõ fokú" határozat során eljáró bírósághoz kell benyújtani? Ki fogja a jogorvoslati kérelmet elbírálni? Ez annál is inkább érdekes kérdés, mert ugyan a felülvizsgálati kérelem érdemében bírói tanács dönt, azonban a jogorvoslati kérelem tárgya még csak az, vajon e bírói tanács elé kell-e a kérelmet terjeszteni. Nyilvánvaló, hogy a felülvizsgálati eljárás szabályai nem rendezik e kérdéseket. Ebben az esetben a Pp. 275/B. § alapján a Pp. általános szabályait kell alkalmazni, azonban azok nagyon nehezen alkalmazhatók.

Az általam ismert bírói gyakorlat e kérdéseket nem válaszolja meg, ugyanis nem enged semmiféle jogorvoslatot az egyes bíró döntése ellen, annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelezõ.5 Egy, az egyes bíró végzése elleni fellebbezést elutasító végzés6 szerint az "Alkotmánybíróság … határozatával megsemmisítette a Pp. 273. § (5) bekezdésének elsõ mondatát, amely az eljáró bíró határozatai ellen a jogorvoslatot kizárta. A Polgári perrendtartás ugyanakkor nem tartalmaz olyan jogorvoslatot, amely a Legfelsõbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem elõzetes megvizsgálása tárgyában hozott határozata ellen igénybe vehetõ lenne." Ennek alapján a végzésben a Legfelsõbb Bíróság "tájékoztatja a felülvizsgálattal élõ felet arról, hogy a kérelmet elutasító végzés ellen nincs lehetõség jogorvoslat elõterjesztésére". A fent említett AB határozat éppen ezt minõsítette alkotmánysértõnek.

Azt gondolom, a visszás helyzet megoldása az lehetne, ha a jogalkotó annak ellenére rendezné az egyes bíró döntése elleni jogorvoslati lehetõség szabályait, hogy az Alkotmánybíróság erre nem kötelezte.

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI ELJÁRÁSJOG