Megbízott, vagy munkavállaló a helyettesítõ gyógyszerész?

2005. szeptember 11. Dr. Bodnár Zoltán <>

Megjelent a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének havilapjában, a GYÓGYSZERTÁR címû folyóirat 2005. januári számában (IV. évfolyam 1. szám 26-28. oldal)

A közelmúltban az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség területi szervei olyan országos kiterjedésû, a gyógyszertárak mûködését - ezen belül is különösen a gyógyszerészek helyettesítését - vizsgáló célellenõrzéseket hajtottak végre, melyek kapcsán ugyancsak idõszerû lehet a hatósági jogalkalmazói és jogkeresõ jogászi-gyógyszerészi egységes álláspont kialakítása a helyettesítõ gyógyszerész munkakörben dolgozók foglalkoztatására létesített munkaviszony, a vállalkozási vagy megbízási jogviszony elhatárolása kérdésében. A Felügyelõség ugyanis kivétel nélkül munkaviszonnyá minõsítette a személyi joggal rendelkezõ gyógyszerész, vagy a gyógyszertárat üzemeltetõ gazdasági társaság és a helyettesítõ gyógyszerész által kötött megbízási-vállalkozási szerzõdést, méghozzá minden esetben a felek látható akarata ellenére.

Érthetõ lehet persze az állami fellépés igénye is, a Felügyelõségnek ugyanis kötelessége a hátrányosan kényszer-vállalkozás keretében foglalkoztatott munkavállalók érdekvédelme, vonatkozásukban a visszásságok feltárása, azonban az érintett szakemberek, és a gyógyszerésztársadalom általam megismert véleménye egyértelmûen azt jelezte, hogy a Felügyelõség határozatai alaptalanul minõsítették a foglalkoztatási jogviszonyt munkaviszonyként, a felek ügyleti akarata ugyanis lazább, megbízási-vállalkozási jogviszony létrehozására irányult. Ezen konkrét és országos ellenõrzés kapcsán felvetõdött tehát az érintettekben a jogászok által megválaszolandó kérdés, vajon mely sarokpontok és milyen metodika alapján lehet szétválasztani ezt a két jogviszonyt, mely ismérvek alapján különböztethetõ meg a munkaviszony a vállalkozási, és a vele rokon megbízási jogviszonytól, vagyis a szerzõdések értelmezése során mely tartalmi elemeknek kell utalniuk az ügylet lényegére, mely tartalmi elemek alkalmasak az elhatárolásra, és melyek nem.

Ebben a tárgykörben már számos kiváló cikk jelent meg a Gyógyszertár címû folyóirat legutóbbi számaiban Dr. Borsy János ügyvéd kollegám tollából, melyek iránymutatásul szolgálhatnak a fenti felvetés megoldásához, és mint vitaindító cikkhez, cikksorozathoz kívánok álláspontomat lentebb kifejtve csatlakozni.

A Felügyelõség - tankönyvszerûen - alapvetõen a következõ sarkalatos ismérvek alapján határolja el egymástól a foglalkoztatási jogviszonyok között a munkaviszonyt a megbízási (vállalkozási) jogviszonytól:

a tevékenység végzésének helyét meghatározni jogosult személye;
tevékenység végzésének idejének meghatározására jogosult személye;
utasítási jog gyakorlójának személye;
ellenõrzésre jogosult személye;
e jogosítványok terjedelme úgy mélységében, mint gyakorlását tekintve idõbeli rendszerességében;
személyes munkavégzés kötelezettségének fennállta;
tevékenység végzéséhez szükséges eszközök tulajdona;
tevékenységért járó ellenérték meghatározásának módja;
felek korábbi üzleti kapcsolata.

Nem vizsgálja azonban a Felügyelõség az alábbiakat:

a munkához való jog érvényesülése;
a kárfelelõsség kérdése;
többes gyógyszerészi munkaviszony tilalma;
gyógyszerészek speciális szabadfoglalkozású tevékenysége;
egyes, a gyógyszerészekre vonatkozó, utaló jogszabályokban lefektetett jogalkotói szándék,

holott ezek figyelembevétele a kérdés megválaszolásához nélkülözhetetlen.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG
POLGÁRI JOG
CIKK