A német Bundeskabinett 2000. augusztus 16-án fogadta el az 1997. óta hatályos Signaturgesetz-hez („Ellenjegyzési törvény“) kapcsolódó novella törvénytervezetét. A novella megalkotására mindenekelõtt az 1999. 12. 13-i EG – Signatur („ellenjegyzési“) – irányelv transzportálási igénye alapján került sor. A novella ezen kívül a hatályos Signaturgesetz kiértékelésének eredményeit ragadta meg. A novella elfogadása során a módosításokra vonatkozó áttekintés mellett mindenekelõtt az irányelv átültetése alapján jelentkezõ strukturális, például az ellenõrzési kötelezettség elmaradása alapján érvényesülõ kötelezettségekkel foglalkoztak.

I. Bevezetés

1. Általános bevezetõ

A Bundeskabinett 2000. augusztus 16. napján határozott az 1997. augusztus 1. óta hatályos Signaturgesetz-hez (továbbiakban: SigG) kapcsolódó elektronikus ellenjegyzésre vonatkozó novella törvénytervezetérõl (továbbiakban: SigG-E). A novella két alap tekintetében vált szükségessé: Mindenekelõtt az Európai Parlament és Tanács 1999/93/EG irányelvének (továbbiakban: EG-Signaturrichtlinie (EG-Signatur irányelv, EG-ellenjegyzési irányelv); rövidítve: EGSRL) átültetése, másodsorban pedig a Signaturgesetz kiértékelése eredményének felmutatása szempontjából, miként az a Szövetségi Kormány 1999. június 18-i IuKDG-jelentésében lefektetésre került.2

A törvényjavaslat az érintett szakmai körökkel elõzetesen megvitatásra került. A SigG-E-hez kapcsolódó diszkussziós tervezet 2000. áprilisa óta a világhálón is rendelkezésre áll3. A diszkussziós tervezet a törvény tárgyalásának alapját képezte, amelyre 2000. május 8. napján Bonnban került sor. A meghallgatás során a Szövetségi Kormány célkitûzését, az EGSRL gyors átültetését üdvözölték. A törvénytervezet e részben nagy kiterjedésû javaslatát a törvényben és az indokolásban, amennyire ez lehetséges volt figyelembe vették. Az irányelv követelményeinek megfelelés érdekében a hatályos SigG-t jelentõs mértékben kellett volna, mind strukturális, mind tartalmi tekintetben módosítani, ezt a szükségszerûséget a SigG-E törvénytervezete által kellett megoldani. A törvénytervezet a Szövetségi Tanács kormányhatározatán keresztül került a bizottsághoz bevezetésre állásfoglalás iránt. A Szövetségi Tanács elõreláthatóan 2000. október, novemberétõl foglalkozik ezzel a törvénytervezettel. A Signaturgesetz novellájának hatálybaléptetése idõpontja tekintetében a cél 2001. kezdete; az EG-ellenjegyzési irányelvet annak 13 Art. 1. Bek-e szerint 2001. 7. 19-ig kell átültetni a nemzeti jogba.

A törvényi novella tekintetében felállitott közvetlen bizottságban az 1997. 11. 1. óta hatályos „Signaturveror­dnung“4 „ellenjegyzési rendelet“ (A Signaturgesetz-rendelete, SigV) is módosítható.

2. Kivitelezési állapot

a. A Signaturgesetz kiértékelése

A Német Szövetségi Gyûlés 1997-ben az IuKDG5 megszavazásakor megkövetelte a törvény gyakorlatiasságának felülvizsgálatát. A Szövetségi Kormány ezért ajánlott az IuKDG hatálybalépése után két évet a törvény gyakorlati tapasztalatainak kiértékelésére. A kiértékelés egyik különleges megjelölése a SigG és rendeletének gyakorlati tapasztalataira épült. Már az 1997-es SigG-hez kapcsolódó kormányzati tervezet az Informations- und Kommunikation­sdienste-Gesetze (IuKDG) „experimentum területeként“ jelöli a digitális ellenjegyzés szabályait. A jelentésben rögzítésre került, hogy a két éves „kiértékelési“ periódus túl rövid ahhoz, hogy egy végérvényes következtetést vonjon maga után: a kormányzati hivatal illetékes hivatalként (§ 3 SigG) csak 1998. 9. 23.-a óta mûködik; 1998. decemberében, tehát több mint egy évvel a SigG hatálybalépése után következett be a privát tanúsítványt kiállító hivatal elsõ engedélyezése.

A törvény és rendelet elsõ tapasztalatai jelentõs nehézségek által kerültek megformálásra. A fõ probléma mindenekelõtt a teljesen új jogterület jogtechnikai szabályainak lefektetésében és megfelelõ technikai – adminisztratív átültetésében rejlett. A szövetségi hatóság által az információs technika megvalósítására felállított bizottság számára kifejlesztett intézkedés-katalógus a magas, és részben teljesen lefedett biztonsági követelmények miatt nem volt vitathatatlan. Ugyanakkor a SigG-vel kapcsolatosan megvalósult tapasztalatok, figyelemmel a technikai szabályok újdonságára, jelentõs nehézségeire nem újak, hanem inkább szabályszerûek. A centrális jelentés szerint azonban lényegében sok kezdeti probléma került megoldásra, illetõleg ezek jó úton haladnak. Németország rendelkezik eközben a felszínen befedett IT-biztonsági infrastruktúráról: A megfelelõ tanúsítványt kiállító hivatalok berendezettek, a törvényi konform technikai komponensek fejlõdtek, az alkalmas vizsgálati és elismerõ hivatalok rendelkezésre állnak. Ezáltal Németország az EG-Signatur irányelv átültetésére vonatkozóan egy jó kiindulási pozíciót szerzett meg a nemzetközi versenyben – különösképpen az európai versenyben.

A jelentésben és az irodalomban is – a törvény és rendelet eddigi csekély tapasztalatai ellenére – a pontos alkalmazási szükséglet meg van határozva: ez a szükséglet mind a jogtechnikai szabályokra, mint a nyilvánvaló jogi kérdések magyarázatára vonatkozik. Amennyiben az IuKDG-jelentésben megállapított alkalmazási szükséglet összhangban áll az EG-Signatur irányelv elõírásaival, az a törvény és rendelet novellájába felvételre kerül. Ami a jogtechnikai szabályokat illeti, már 2000. 7. 1 óta érvényes a „Digitális ellenjegyzéshez kapcsolódó rendeletet módosító elsõ rendelet“ (1. SigVÄndVBGBl. I, 981) az európai ITSEC6 mellett, továbbá a nemzetközi vizsgálati kritérium – a „Common Criteria for Information Technology Security Evaluation“. Ezzel a globális E-Commerce alapjai Németországban megreformálódnak, kiigazodnak, átalakulnak. A Common Criteria (CC) szintézist képez az európai kritériumokat tartalmazó ITSEC-bõl és az USA-ban megvalósuló megfelelõ kritériumokból.

A Signaturgesetz kiértékelése során nyitva álló jogi kérdések magyarázatánál a jogtudományi diszkusszió két problémakörben tapasztalható. Az elsõ ilyen kérdés a törvényi definíció és a § 2 Abs. 2 SigG-ben7 megjelölt tanúsítványt kiállító hivatalok feladatának a hatótávolsága, ami túl szûken került megállapításra. Ezt a petitumot a § 4 Abs. 5 SigG-E tartalmazza azáltal, hogy a törvény a tanúsítványt szolgáltató feladatai harmadik személyre való áthelyezése lehetõségét kínálja. Egy további a jelentésben megtárgyalt jogi kérdést volt a §§ 4 Abs. 3, 14 Abs. 4 SigG szerinti vizsgáló hivatalok elismerésére vonatkozó elegendõ törvényi alap. Ez a kívánság a § 18 SigG-E-ben lévõ vizsgáló és elismerõ hivatalok elismerésére vonatkozó tiszta törvényi alapok megalkotása által került megfelelésre.

Egy további terület, ami a jelentésben tapasztalható és a törvényi novella meghallgatásában is jelentõs szerepet játszott, a digitális ellenjegyzés használatának erõsödõ jelentése a szakkamaránál. Néhány szakkamara a Szövetségi Kormánnyal szemben kinyilvánította, hogy a szakregisztert vezetõ hivataloknak, tehát a kamaráknak, a munkajogi, szakjogi megengedhetõségrõl, jogosultságról szóló adatokat tartalmazó tanúsítvány kiállítása fenntartható. A kamarák is felhagyhatnak a tanúsítvány záradékolásával, ha a tanúsítvány jogosultságára vonatkozó nem megegyezõ adatok a kamara hatásköri, illetékességi területén találhatóak. A kamarák kezdeményezése magját a tanúsítvány kiállítására és záradékolására vonatkozó szabályok kiegészítése jelenti figyelemmel § 5 Abs. 2 és § 8 Abs. 2 SigG-E-ben megfogalmazott szakjogi, munkajogi jogosultságra és a § 5 Abs. 3 SigG-E-ben megjelölt álnevek felhasználására. E terület szabályai nagyon nehezen alakultak ki – a kamaráknak a tanúsítvány záradékolásának és kiállításának egy quasi monopóliumára vonatkozó igénye és a tanúsítványt kiállító hivatalok azon nem jogtalan aggodalma között, hogy ezen a területen többé már nem tevékenykedhet; emellett alkotmányjogi megfontolást is számba lehetett venni (a tanúsítványt kiállító hivatalok szakmai szabadságára és a szakkamarák önkormányzati autonómiájára – Art. 12 GG – irányuló állami befolyás kikerülése). A SigG-E-ben lefektetett szabályok bonyolult képzõdményt keletkeztettek az érvényesülõ különbözõ érdekek között. A § 5 Abs. 2 Satz 2 SigG-E-ban megjelölt rendelkezések szükségesek az illetékes hivatalok egy „elismerésének“ a szakmai vonatkozású adataira figyelemmel. Az „elismerés“ kifejezés lehetséges a kamarák aktív és irányító participációjában, az Attribut-Zertifikate8 kiállításának eljárásában. Ez szükséges, hiszen a kamaráknak információkkal kell rendelkezniük a kamarák tagjai részére kiállított Attribut-Zertifikat idõpontjáról, módjáról, mikéntjérõl. A kamarák által az Attribut-Zertifikate kiállítása folyamán generálisan megkívánt „beleegyezése“ azonban túl messzire menne: például egy jogosultsággal rendelkezõ ügyvéd az illetékes kamara beleegyezésére kényszerülne egy Attribut-Zertifikate vezetése során. Mindenesetre a § 5 Abs. 3 Satz 2 SigG-E-ben az illetékességi hivatalok szakmai vonatkozású adatokra irányuló beleegyezésének követelménye a jogszabályba fel lett véve összefüggésben az álnév vezetésével, mivel annak a jogos érdeke valósul meg, hogy például nem orvosi foglalkozás gyakorlata során jogosulatlan, vagy félreérthetõ elnevezés legyen felvezetve a tanúsítványra („Dr Jekyll“).

b. Az EG-Signatur irányelv követelményei

Az IuKDG-jelentés mindenekelõtt megállapítja a törvény és a rendelet alkalmazási szükségletét az EG-Signatur irányelv nemzeti jogba történõ átültetésével összefüggésben. Ennélfogva a hatályos SigG kiértékelésének eredményei nem izoláltan kerültek átültetésre, hanem – a SigV módosításának Common Criteria-val összefüggésében – az EG-Signatur irányelv átültetésébe beleillesztve. Az irányelv átültetése mindenekelõtt három lényeges módosítást kívánt meg a hatályos SigG-el szemben:

• Strukturális módosítások az engedélyezési kötelezettség, „az ellenõrzés alkalmas rendszer“-ének a megtalálása, és az önkéntes akkreditáció eljárása bevezetésének elmaradása alapján (Art. 3 EGSRL),
• Az elektronikus ellenjegyzés jogi érvényességére vonatkozó irányelv feltételéinek való megfelelés (Art. 5 EGSRL I-III. függelék) és
• A tanúsítványt szolgáltató felelõsségére vonatkozó szabályozás megtalálása.

Az irányelv magva és fõ törekvése, az elektronikus ellenjegyzés EU-széles standard-jének a megtalálásában rejlik. Az irányelv sarok pontja ennélfogva az Art. 5 Abs. 1 EGSRL, összefüggésben az I-III. függelék elektronikus ellenjegyzésre vonatkozó követelményeivel. Az EG-Signatur irányelv átültetése részleteiben a következõkben megy végbe.

3. A Signaturgesetz novellájának áttekintése

A Signaturgesetz novellája egy Artikelgesetz („szakasz-, törvénycikk-törvény“), amit a hatályos SigG old fel. A törvény magva az 1. törvénycikk, amelyben a tulajdonképpeni törvénynovellát szabályozták („Gesetz über Rahmenbedingungen für elektronische Signaturen“, „Az elektronikus ellenjegyzés keret feltételeirõl szóló törvény“). A további törvénycikkek magában foglalják különösképpen a szövetségi jog adaptációját, az

euróra való átrendezõdést, a hatályba léptetési elõírásokat és a törvényi felhatalmazás által kiadott rendelet megváltoztatására vonatkozó felhatalmazást.

a. Az irányelvben megjelöltek átültetésének három fõ gondolati körének megjelölése

Ha az irányelv központi, legfontosabb követelményeit három fõ gondolat köré rendezzük, a következõ adaptációs szükségszerûségek kerülnek elõtérbe:

aa. Komplex Nr. 1: A törvény strukturális adaptációja az irányelv követelményeire figyelemmel

Ez mindenekelõtt a következõket foglalja magában:

• Messzemenõ átvétele az irányelv által elõirányzott szakkifejezéseknek, különösképpen az elektronikai és a haladó elektronikai ellenjegyzés, a „tanúsítványt szolgáltató“ kifejezésének, és az irányelv tanúsítvány (egyszerû) definíciójának, amely a jogi személyek által foganatosított ellenjegyzést öleli fel,
• Az egységes biztonsági infrastruktúra megállapítása az irányelv Art. 5. Abs. 1. szerint kizárólag az elektronikus ellenjegyzésekre, ami újdonságában az elõírt elektronikus ellenjegyzéseket felülmúlja és a kvalifikált tanúsítványra alapszik – ami a SigG-E-ben a „kvalifikált ellenjegyzés“ „qualifizierte Signaturen“ kifejezés alatt található (§ 2 Nr. 3 SigG-E),
• A „tanúsítványt szolgáltatóra“ vonatkozó általános biztonsági adaptációk (§ 4 SigG-E) és a technikai komponensek (§ 17 SigG-E) egységesítése az irányelvnek megfelelõen,
• A „tanúsítványt szolgáltatóra“ vonatkozó engedélyezési kötelezettség és az azzal kapcsolatban lévõ törvényi kötelezettségnek a nem önként vállalt akkreditált „tanúsítványt szolgáltató“ esetében az elõzetes felülvizsgálatnak az elmaradása; az engedélyezési eljárás, kontroll és felügyeleti rendszer hivatala megfelelõen az irányelvnek (§§ 4, 19 és 20 SigG-E), kisérve a megfelelõ pénzbírság által (§21 SigG-E),
• A „tanúsítványt szolgáltató“ önkéntes akkreditációja bevezetésére vonatkozó (önkéntes) vizsgálat opciója (§ 15 SigG-E) azért, hogy a bevezetett és elismert biztonsági standard a hatályos SigG szerint a piac számára továbbra fennmaradjon,
• A nyilvánosságra vonatkozó opció, pótlólagos adaptációként az önkéntes akkreditáció eljárásának elõirányzása,
• A vállalkozásokra vonatkozó felmondási korlátozás szabálya, ami a hatályos SigG szerint a szolgáltatásokra, vagy a termékekre vonatkozik (§ 25 SigG-E).

bb. Komplex Nr. 2: az elektronikai ellenjegyzés jogi hatálya

Németországban külön szabályokat irányoznak elõ a SigG-E-ben megállapított alkalmazási területtel kapcsolatosan az elektronikus ellenjegyzés biztonsági infrastruktúrája és a formai elõírások („Trennungsmodell“) adaptációja számára.

A formai elõírások adaptációjánál megkülönböztethetõ:

• A magánjogi elõírások adaptációja az elektronikus jogi- és üzleti forgalom írásbeli formájának megfelelõen, különösképpen SigG szerint az „elektronikus forma“ átvétele a Bürgerliches Gesetzbuch-ba (§ 126 a BGB-E) egy „a magánjog és a modern jogügyleti forgalom elõírásainak adaptációjáról szóló törvény“ által, amit a Szövetségi Kormány által megkülönböztetve – idõben közel állóan a SigG-E-vel – a Szövetségi Gyûlésen kell elfogadtatni, és a
• Közjogban lévõ formai elõírások adaptációja, ami idõben elõkészített és megkülönböztetett a SigG-E-tõl – elõreláthatólag 2001. év elején kerül elõterjesztésre.

Az Art. 5 Abs. 1 Buchst. b és Abs. 2 EGSRL által az elektronikus ellenjegyzés bizonyítási eszközként megkövetelt engedélyezése máris megvalósult a bizonyítékok szabad mérlegelése Németországban hatályos elve által, így elsõ látszatra azt a bizonyítás intézménye által kell kiegészítõleg a ZPO-ban (Zivilprozeßor­dnung; Polgári Perrendtartás) eljárásjogilag biztosítani.

cc. Komplex Nr. 3: Felelõsségi szabály

A tanúsítványt kiállító hivatalok felelõssége szabályának felvétele egy (legalább) biztonsági alappal (§§ 11 és 12 SigG-E) való kapcsolatban.

b. További módosítások

További tervezett egyedi változtatások megvalósítása különösen:

• Az idõ megjelölésének technikailag semleges követelménye, így annak követelménye, hogy ellenjegyzés nélkül is lehetséges legyen az eljárás (§ 9 SigG-E),
• A kinyomtatott engedély általi magyarázat, a „tanúsítványt szolgáltató“ feladatának harmadik személyre történõ átruházhatósága (§ 4 Abs. 5 SigG-E),
• A munkajogi, vagy egyéb személyre vonatkozó nyilatkozat eljárására vonatkozó magyarázat és módosítás a tanúsítványban (§ 5 Abs. 2 und 3 SigG-E) – valamint annak a záradékolásánál (§ 8 Abs. 2),
• Az irányelvnek megfelelõen a speciális adatvédelmi elõírások kiterjesztése valamennyi „tanúsítványt szolgáltatóra“, ami azt jelenti, hogy azokra a hivatalnokokra is, akik semmilyen kvalifikált tanúsítványt nem állítanak ki, valamint az álnév feltárására vonatkozó kötelezettség a velejáró bírósági eljárás folyamán (§ 14 Abs. 2 Satz 1),
• A megvizsgáló és elismerõ hivatalok elismerésére vonatkozó kifejezett szabályok (§ 18 SigG-E),
• A pénzbírságra vonatkozó elõírások felvétele (§ 22 SigG-E),
• A külföldi elektronikus ellenjegyzések és az irányelvben megnevezett termékek elismerésére vonatkozó szabályok adaptációja (§ 23 SigG-E).