A rendszerváltás után felértékelõdött a gazdaság szerepe, az egyének fontossága a gazdasági életben, a hitelezõk és a gazdálkodásban résztvevõ egyéb személyek érdekeinek védelme. Az állam a gazdaság rendjét jogszabályokkal és az állami irányítás egyéb jogi eszközeivel védi. Aki az így lefektetett szabályokat megszegi, azzal szemben szankciót alkalmaz. A termelés és elosztás rendjét védeni kell. Nem lehet megengedni azt, hogy ezen rend sérelmét elõidézve egyes személyek – akár jogi, akár természetes személyek – rosszhiszemûen, mások rovására szerezzenek elõnyt a gazdasági életben. Ezért is vált szükségessé a hitelezõk érdekeinek védelme. Hiszen aki mást pénzügyi nehézségeiben kisegít, fontos, hogy bízzon abban, az adós vissza fogja részére adni a juttatásokat.

A csõdbûncselekmény kizárólag olyan társadalmi-gazdasági rendben büntetendõ magatartás, amely a gazdaság modern formáit kiemelten kezeli, ugyanis a piacgazdaság mûködõképességéhez hozzátartozik a hitelek igénybevétele, viszont a gazdaság nem mûködhet a hitelnyújtás megfelelõ büntetõjogi védelme nélkül, ezért a hitelezés biztonságát veszélyeztetõ visszaélések számos formáját kellett szankcionálni. Az 1978. évi IV. törvény, a hatályos Büntetõ Törvénykönyvünk (továbbiakban: Btk.) 1992. április 1. napjával – a 1992. évi XIII. törvény által – új tényállással gazdagodott. A csõdbûntett néven ismertté vált bûncselekmény nem sokkal azután került – ismét – a köztudatba, hogy az 1990-es évek elejére kialakult társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett változások, a gazdasági szerkezetváltás szükségessége, a piacgazdaság feltételei között elengedhetetlen hitelezõi érdekek érvényesítése érdekében a csõdeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény ( 2006. július 1. napjától a csõdeljárásról és a felszámolási eljárásról1, továbbiakban: Cstv.) hatályba lépett 1992. január 1-jén. A Cstv. rendelkezései alapján lehet a csõdbûntett tartalmát teljes egészében megállapítani.

E tényállás megfogalmazása a hitelezõi érdekeket védi, mivel védett jogi tárgya a hitelezõi érdekek védelme a csõd- és a felszámolási eljárás eredményes lefolytatásának biztosítása által. Célja, hogy a hitelezõk kielégítését ne tudja megakadályozni a rosszhiszemû adós vagyonának elrejtésével vagy egyéb hasonló magatartásokkal. Tekintettel arra, hogy a gazdaságban erõteljes a verseny, ezért természetszerû, hogy egyes szereplõk „kihullnak” a gazdasági életbõl, tönkremennek. Ezen vállalkozásokat minél elõbb fel kell számolni, biztosítani kell, hogy vagy kilépjenek a gazdasági életbõl, vagy abban tovább szerepeljenek attól függõen, hogy milyenek a lehetõségeik.

Itt kerül elõtérbe az, hogy a fizetésképtelen vállalkozások felszámolása során a hitelezõk érdekeinek szem elõtt tartásával járjanak el a felszámolók, és hogy a hitelezõi követelések kielégítésre kerüljenek. Ez azért is szükséges, hogy a hitelezõk megbízzanak a piac szereplõiben olyan tekintetben, hogy még a piacról történõ kiesés során is kielégítésre kerüljenek követeléseik. Eszerint a késõbbiekben biztosak lehetnek abban, hogy máskor is visszakapják az általuk juttatott pénzeszközöket. Amennyiben a hitelezõk bizalma megrendülne a piacban azért, mert semmilyen védelmet nem élveznének, és bizonytalan lenne követeléseik behajtása, nem adnának a késõbbiekben hitelt – ezzel a magatartással márpedig a piac egyéb szereplõi is károsodnának, hiszen általánosan elterjedt a hitel felvétele. Ugyanis ha a hitelfelvétel nem lenne lehetséges, úgy sok szereplõ számára lehetetlenné válna a gazdasági életben történõ részvétel.

Nyilvánvaló, hogy jelen dolgozat keretében felvetõdõ kérdések, elemzések csak egy részét tekintik át a csõdbûntett problémáinak, és a vizsgálódás számos területre nem terjed ki. A tanulmányozásban, kutatásban általában elengedhetetlen követelmény a pontos terminológia használata, de különösen vonatkozik ez a megállapítás az alapfogalmakra. E fogalmak meghatározására a II. fejezetben kerül sor. Ezt követi néhány gazdasági bûncselekményeket általánosan érintõ dilemma bemutatása. A dolgozat többi részében az érintett cselekményi kör jellegzetességeivel, köztük a stádium, illetve az eredmény, valamint az elkövetõk, illetve a bûnösség problematikájával, majd a sok vitára okot adó elhatárolási kérdéskörrel foglalkozom. Megkíséreltem olyan kérdéseket is boncolgatni, melyeknek sem a jogirodalomban, sem a gyakorlatban nem egyöntetû a megítélése. A törvényi tényállás részletes elemzésétõl, a minõsített esetek tárgyalásától, a büntethetõséget kizáró októl, a büntetéskiszabási kérdésektõl, illetõleg a nyomozási nehézségektõl, valamint a cselekmény történetétõl, ezenkívül a külföldi kitekintéstõl azonban terjedelmi okok miatt eltekintek.

A tanulmány a 2007. évi Országos Tudományos Diákköri Konferencia Büntetõjog I. tagozatában 2. helyezést ért el.