A mû teljes címe: A hátrányos megkülönböztetés tilalmának értelmezése a nemzetközi dokumentumok és az Alkotmány tükrében, különös tekintettel a nemek közötti diszkriminációra
Diszkrimináció. Egy mindannyiunk számára ismerõsen csengõ latin eredetû szó. Jelentése hátrányos különbségtétel, az egyenlõ elbánás elvével ellentétes eljárás. Aki diszkriminál, az hátrányos, megkülönböztetõ intézkedéseket alkalmaz. Az egyes emberi tulajdonságok, sajátosságok alapján való hátrányos megkülönböztetés történelme egészen az ókorig nyúlik vissza. Szinte minden társadalmi korban megjelent és létezett, mai világunk sem mentes ettõl a gondolkodásmódtól. Ezért éreztem fontosnak, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, ezen belül is a nemek közötti diszkriminációval foglalkozzak dolgozatomban.
Dolgozatom témája, tárgya és egyben célja a hátrányos megkülönböztetés tilalmának értelmezése a nemzetközi dokumentumok és az Alkotmány tükrében, a diszkrimináció megjelenésének, létének bemutatása, valamint az igazságtalan különbségtételek felszámolására tett javaslatok megjelenítése. Ennek fényében elsõként kronologikusan a téma történelmi hátterét és a legfontosabb releváns nemzetközi dokumentumokat valamint alapjogvédõ intézmények gyakorlatát ismertetem. Ezt követõen írok a diszkrimináció fogalmáról, megjelenési formáiról, majd az alkotmánybírósági határozatok alapján az Alkotmánybíróság tesztjérõl, gyakorlatáról. Módszertani összehasonlításban elemzem a diszkrimináció fõbb típusait, valamint annak nemzetközi , európai és magyar helyzetét különös tekintettel a nemek közötti hátrányos megkülönböztetésre. Bemutatom a hatályos nemzetközi és magyar antidiszkriminációs joganyag legfõbb vonásait, a dolgozat végén pedig de lege ferenda megjelenítem a magyar társadalmi szemléletet és a hátrányos megkülönböztetés felszámolásán fáradozók terveit, valamint külföldi példák adaptálásának kérdését is felvetem.
Számos megoldási javaslat létezik, ezek azonban csak akkor tudnak érvényesülni, ha nem csupán a politika, de az egyes ember szemléletmódjában is változás áll be. Léteznek politikai, jogi eszközök a megoldásra, mégis össztársadalmi szinten kell a problémát kezelni. Nagyobb szerepet kell kapnia a témának az állami oktatási rendszer területén éppúgy, mint a jogászképzésben, de ugyanígy a köztisztviselõk, egészségügyi dolgozók munkahelyi- és magánéletében, a médiában. Ha ez sikerül, nagy lépést tehetünk egy békésebb, igazságosabb, elfogadóbb világ megteremtése felé. Ebben a reményben kezdtem hozzá dolgozatom írásához, hiszen Hegel szerint a nép kell, hogy alkotmányát a maga jogának és állapotának érezze, különben meglehet ugyan külsõleg, de nincs jelentõsége és nincs értéke.
A tanulmány a 2007. évi XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Alkotmányjog I. Tagozatában 3. helyezést ért el.
