Egyéves az új Polgári Perrendtartás - Lehetőségeket vagy akadályokat teremt az új törvény? - Szakértők válaszolnak | Budapest, 2019. február 8. péntek | Regisztráljon most!

Alkotmányreform Romániában - közjog és politika

2002. március 8. Veress Emõd
letöltés

Románia alkotmányát 1991-ben fogadta el a Parlament, és 1991. december 8.-án jóváhagyó népszavazással lépett hatályba. Az azóta eltelt idõszak az alaptörvény számos gyenge pontját nyilvánvalóvá tette. Szakértõk és politikusok az utóbbi években egyre gyakrabban tettek és tesznek javaslatokat az alkotmány módosítására.
A Nãstase kabinet kezdetben komoly lendülettel és tervekkel fogott az alkotmánymódosítás elõkészítéséhez, ez a lelkesedés azonban nagyon lecsökkent. Jelen tanulmány három kérdéskört jár körül: a) mely eljárás alapján lehet Romániában módosítani az alaptörvényt, b) tervezetek hiányában milyen politikai programok vannak az alkotmánymódosításra és c) lehetséges-e az alkotmánymódosítás, vagyis 2002 az alkotmánymódosítás éve lesz-e.

Az alkotmánymódosítás tiltott tárgyai

Az 1991-es román alkotmány 148. szakasz módosíthatatlannak nyilvánítja meghatározott rendelkezéseit. Ezekben az esetekben a módosítás (legalábbis elméletileg) teljesen kizárt.

A 148. szakaszban megállapított korlátok vagy anyagi jogi jellegûek, vagy bizonyos konkrét helyzethez kötõdnek. A "tilalmi lista" a következõ:

  • nem képezhetik felülvizsgálás tárgyát a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegérõl, a köztársasági kormányformáról, a területi épségrõl, az igazságszolgáltatás függetlenségérõl és a hivatalos nyelvrõl szóló alkotmányos rendelkezések;
  • nem lehet az alaptörvényt úgy módosítani, hogy a változtatás az állampolgárok alapvetõ jogainak és szabadságainak, illetve ezek garanciáinak a megszûnéséhez vezessen;
  • nem lehet az alkotmányt ostromállapot, szükségállapot, háború idején módosítani.

Ezek a korlátok elfogadhatóak és garanciális jellegûek azokban az esetekben, amikor az állampolgárok alapvetõ jogainak és szabadságainak védelmére irányulnak, illetve, ugyanilyen megfontolások alapján, megtiltják az alkotmány revízióját bizonyos rendkívüli események idején. Itt elsõdleges cél az állampolgárok alapvetõ jogainak és szabadságainak, mint alkotmányos értékeknek a megóvása.

Kérdéses viszont a 148. szakasz jogi ereje. Ezt az alkotmányos szabályt (vagy legalábbis bizonyos részeit) lehet ideologikus-programszerû nyilatkozatként kezelni, és ebben az esetben a 148. szakasz nem kötelezõ jogszabály. Például az alkotmányozóknak szerintem nem volt joga, hogy az ország államformáját örök érvénnyel köztársaságként határozzák meg, hiszen errõl dönteni az állampolgárok szuverén joga. Ebben közrejátszott az akkori kormánypárt félelme a monarchia restaurációjától. Ha ezeket nem tartjuk valódi jogszabályoknak, hanem csak programnak, akkor az Alkotmánybíróságnak nem megengedett, hogy az alkotmányozók szándéknyilatkozatát és politikai programját kötelezõ érvényû szabállyá változtassa, és alkotmányellenesnek nyilvánítsa a 148. szakaszt sértõ módosító kezdeményezést.

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
TANULMÁNY