Tartozáselismerés kontra fizetési haladék a felszámolási eljárásban

2014. április 17. Dr. Bori Beáta

Gazdasági életünk jogi szabályozásának fejlődésében jelentős mérföldkőnek számított az 1986. évi 11. számú törvényerejű rendelettel bevezetett felszámolás jogintézménye, mely az üzleti érdekeket helyezte előtérbe a gazdasági nehézségek orvoslásában. A jogszabály azonban még nem ismerte a fizetési haladék jogintézményét. A fizetési haladék (kismoratórium) intézményét az 1992. január 1-jén hatályba lépett 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról 24. § (3) bekezdése már szabályozta.

A Cstv. 24 § (3) bekezdése hatályos szövegét a 2011. évi CXCVII. törvény 26. § (1) bekezdése állapította meg, mely 2012. március 1. napjától hatályos. A hivatkozott jogszabály szerint a bíróság az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 45 napos határidőt engedélyezhet, kivéve, ha a felszámolási eljárás megindítását a 21/B. § szerint csődeljárás előzte meg. A tartozás kiegyenlítése - az adós ilyen tartalmú nyilatkozata hiányában - nem minősül tartozáselismerésnek, a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki.

A fizetési haladék rendkívül lényeges szabálya a törvénynek, az ügyek jelentős részében élnek az adósok a fizetési haladék lehetőségével.

A tanulmány arra keresi a választ, hogy az adós gazdálkodó szervezet felszámolási eljárása során a fizetési haladék engedélyezésének feltétele-e a tartozás elismerése avagy fizetési haladék engedélyezhető abban az esetben is, amennyiben a gazdálkodó szervezet vitatja a tartozását.

A Szerző bírósági titkár a Pécsi Törvényszéken. A dolgozat a PTE Szakjogász Képzése keretében íródott.

letöltés
  • kapcsolódó anyagok
TÁRSASÁGI JOG
GAZDASÁGI JOG
FELSZÁMOLÁS