A rendőrség és a bíróságok szabálysértési gyakorlatában az egyik leggyakrabban előforduló elzárással is sújtható szabálysértés a tulajdon elleni szabálysértés, amelyet a vagyon elleni bűncselekményektől első megközelítésben jól kirajzolódó határ – az 50.000,- Ft-os elkövetési érték – választ el, amelynek mentén ugyanakkor számos olyan körülménnyel találkozhatunk, amely elmossa az élesen kirajzolódni látszó határvonalat és megnehezíti, hogy a jogalkalmazó a cselekményt helyesen minősítse. Ennek eredményeképpen gyakran kerülnek a szabálysértési ügyeket tárgyaló bíró, bírósági titkár elé olyan cselekmények, amelyek miatt büntetőeljárást kellett volna lefolytatni, ugyanígy előfordulhat, hogy szabálysértés – tévesen – bűncselekményként kerül elbírálásra. Ez az eljárás elhúzódásához, a bizonyítási eljárás meghiúsulásához, a legrosszabb esetben törvénysértő szankció alkalmazásához. E tévedések megelőzhetők, ám ehhez annak felismerése szükséges hogy – az első megközelítésben egyszerűen
megítélhető – tulajdon elleni szabálysértések elbírálása nem történhet egyoldalúan, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény mentén. A tulajdon elleni szabálysértések jogalkalmazási gyakorlata komplex, szabálysértési és büntetőjogi, azon belül is a büntető ítélkezési gyakorlatra is kiterjedő megközelítést igényel.