A nyomozás tudományaként említett kriminalisztika, annak komplexitása okán magában foglalja nem csupán a bűnügyek felderítésének módszereit, eszközeit, de kiterjed a szabálysértések, közigazgatási, valamint fegyelmi ügyekben lefolytatandó nyomozási, eljárásokra is, meghatározva a felderítés eszközeit, módszereit, továbbá azok kereteit is. Ártó cselekmény esetén, a felelősségre vonás és a felelős felkutatásának igénye minden jogállamban megjelenő úgynevezett minimum-követelmény. A fenyegetettség felismerése, valamint a szankcionálni kívánt magatartások definiálása azonban egy társadalom kvázi tűrőképességének az egyértelmű kifejeződését jelenti a felelősségre vonás igényével párhuzamosan. A jogalkotó a normaszöveg rögzítésével egyértelműen meghatározza, míg a jogalkalmazó a felderített egyedi magatartást analizálva kimondja, hogy az jellegét tekintve már szankcionálandó-e, a jogrend és a közösség annak kifejtésével veszélyben van-e. A szabálysértések felderítésének mikéntje, vizsgálata a kriminalisztika számára is fontos kérdés, nem csupán az állandóan változó társadalmi tolerancia alsó mutatójaként megjelenő szabálysértések meghatározása, de a tömeges mértet öltő szabályszegések bűnmegelőzési szempontú feltérképezése szempontjából is. Tanulmányomban ekként a közigazgatási jegyeket magán hordozó büntetőjogi jellegű szabálysértési eljárásjog tartalmi oldalát, valamint az ismert gyakorlati módszereket szeretném bemutatni saját tapasztalataim beépítésével kriminalisztikai szempontból.

A Szerző bírósági titkár.