Vogl Artemon: A koncentráció mérésének gyakorlati kérdései a média gazdasági értelemben vett hazai piacán

A médiapiaci koncentráció vizsgálata kapcsán a szakirodalomban a figyelem középpontjában az eszmék piacának szabályozása áll. A média gazdasági értelemben vett piacára ugyanis a szakértők jellemzően ugyanúgy tekintenek, mint bármely más iparágban végbemenő fúzió versenyjogi megítélésére.

Az alábbi tanulmány arra kíván rámutatni, hogy a médiapiac speciális, kétpiacos jellege a fúziókontroll ügyek egy részének vizsgálatát jelentősen megnehezíti. A szerző az érintett piac meghatározása kapcsán a hazai médiapiacot érint versenyjogi vizsgálatok kihívásaira, illetve ellentmondásaira is igyekszik rávilágítani. Miközben a fejlett országokban az érintett piacon elért részesedések összegyűjtése feltehetőleg nem okoz különösebb nehézséget, hazánkban – a megfelelő transzparencia hiányában – a piaci szereplők súlyának megítélése rendkívül problematikus le­het.

Vogl Artemon: A koncentráció szabályozása és az elmúlt évtized fúziókontroll esetei a hazai médiapiacon

A médiaiparágakat általában magas koncentráció jellemzi, ami a gazdaságos működéshez szükséges méret-, valamint a választékgazda­ságosság elérésének természetes velejárója. A túlzott koncentráció azonban gátolhatja a médiakínálati sokszínűség, mint kívánatos cél létrejöttét, valamint akadályozhatja a hatékony verseny kialakulását, illetve fennmaradását a médiapiacon.

A médiaszabályozás hazánkban nagymértékben támaszkodik az általános versenyjogi szabályozásra; a szektorspecifikus szabályozás elsősorban a műsorszolgáltatási engedélyek számának korlátozásával, valamint a különböző kereszttulajdonlási szabályokkal próbálja meg a túlzott mérték koncentráció kialakulását megakadályozni, illetve a médiapluralizmus megvalósulását elősegíteni.

Jelen tanulmány ismerteti a médiapiaci koncentráció szabályozásával kapcsolatos hazai jogszabályi hátteret. Ezt követően áttekinti az elmúlt közel egy évtizedben a médiapiac különböző szegmenseiben végbement mindazon összefonódásokat, amelyekhez a versenytörvény előírásai szerint a hatóság engedélyét kellett kérni. Az esetek kapcsán számos olyan szempontot vizsgál a tanulmány, amelyek kritikus fontosságúak a médiapiaci fúziók megítélésénél.

Bár az elemzés célja elsősorban az esetek rendszerezése, valamint a legfontosabb versenyjogi, illetve piaci kérdések tárgyalása, óhatatlan, hogy a szerző néhány ügy kapcsán – a médiapiaci tapasztalatai alapján – kritikát is megfogalmazzon.

Bara Zoltán: A közgazdasági elemzés szerepe a kiszorító/felfaló árazás vizsgálatában

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága 2007 januárjában a Bizottság egy olyan határozatát hagyta jóvá, amely nélkülözte a kiszorító/felfaló árazás jogszerűtlenségével kapcsolatos mélyreható közgazdasági elemzést, nem támaszkodott a jogsértőnek tartott magatartás várható piaci hatásainak vizsgálatára, és elmaradt az úgynevezett veszteség­ellensúlyozási próba (vagyis annak vizsgálata, hogy az esetlegesen sikeres kiszorító árazás utáni helyzetben az erőfölényben lévő vállalat megalapozottan számíthatott­e arra, hogy az elszenvedett veszteségei – a későbbi áremelés következtében – megtérülnek).

Mi várható ezek után a közgazdasági elemzések jövőbeli szerepével kapcsolatban? Miért vállalnák a nemzeti versenyhatóságok vagy akár maga az Európai Bizottság a sokkal nagyobb kockázattal járó, illetve lényegesen nagyobb erőfeszítést igénylő közgazdasági elemzések bizonyítékként való alkalmazását, ha a jogsértés formális jogi alapon is könnyen bizonyíthatónak minősült? Várható­e visszalépés a hasonló ügyek vizsgálatában a hatáselv? bizonyítástól a formális alapú bizonyítás irányába?

Dudra Attila, Váczi Nóra: Az árukapcsolás versenyjogi megközelítése (1. rész)

Az árukapcsolás kifejezés hallatán legtöbben valamilyen káros jelenségre gondolunk, annak ellenére, hogy nap mint nap használunk olyan termékeket, veszünk igénybe olyan szolgáltatásokat, amelyeket más termékekkel/szol­gáltatásokkal együtt értékesítenek, és ezt a kapcsolt értékesítést általában – a kapcsolás tényét akár fel sem ismerve – természetesnek, sőt, gyakran előnyösnek találjuk. Így jellemzően nem firtatjuk, hogy miért kell például a cipőket párban megvásárolni, és miért nem árulnak cipőket fűző nélküli változatban is, hogy miért fogyaszthatjuk a kiválasztott fogáshoz csak az adott étterem kínálatában szereplő italokat, illetve örülünk annak, hogy a kerékpárok, autók összeszerelt változatai közül is válogathatunk. A kapcsolt értékesítés általánosan elterjedt és elfogadott piaci magatartás, persze előfordulhatnak olyan – az említett negatív asszociációkért felelős – formái, amelyek fogyasztói sérelmeket, piaci zavarokat, jóléti veszteségeket okoznak, és emiatt jogi – elsősorban versenyjogi – normákat sértenek.

Írásunkban az árukapcsolást mint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés lehetséges eszközét, annak versenyjogi aspektusait mutatjuk be, különös tekintettel annak korszerű, hatékonysági érveket is akceptáló, egyedi hatásalapú értékelésére. A téma aktualitását egyrészt az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés (a továbbiakban: EKSz.) erőfölénnyel való visszaéléseket tárgyaló 82. cikkének folyamatban lévő reformja, másrészt a kizsákmányoló típusú árukapcsolásos ügyek miatt sajátos hazai joggyakorlat adják.

Dr. Kőmíves Attila: Visszaélés hatósági eljárással – nem versenyjogi kategória?

Dr. Kőmíves Attila: Kokott főtanácsnok az ügyvédi titokról

Dr. Kőmíves Attila: Újabb ítélet a bírság-szorzóról

dr. Kuritár Dávid: Bővül a GVH kartellek elleni eszköztára