A GVH közzétette az egyszerűsített és teljeskörű eljárásban engedélyezhető összefonódások megkülönböztetésének szempontjairól szóló 3/2009. számú Közlemény módosításáról szóló 2/2012. sz. Közleményét. A módosítás egyrészről a korábbi Közlemény kiadása óta bekövetkezett jogszabályi módosulásokat vezeti át, másrészt pedig néhány kiegészítést tesz a jogalkalmazási tapasztalatok alapján.

Az összefonódások gyorsabb elbírálása és egy ügyfélbarátabb fúziókontroll eljárás kialakítása érdekében a GVH 2012. február 1-ével megújította az összefonódások engedélyezése iránti kérelmekre vonatkozó űrlapját. Az új űrlap számos összefonódás esetében egyszerűsíti a kérelmezők adatszolgáltatási kötelezettségeit, mivel lehetővé teszi a kérelem rövidített formában történő benyújtását ("egyszerűsített űrlap"). Az egyszerűsített űrlap valódi könnyebbséget jelent a kérelmezők számára, mivel ilyen esetben a kérelmezőnek nem kell részletes adatokat szolgáltatnia az érintett piacokról. A felek számára ugyanakkor az egyszerűsített űrlap benyújtásánál talán még fontosabb kérdés, hogy a GVH az összefonódást egyszerűsített vagy teljeskörű eljárásban bírálja-e el. Amint az alábbiakból kitűnik, sajnos az egyszerűsített űrlap feltételeinek teljesülése nem jelent garanciát arra, hogy az egyszerűsített eljárásra vonatkozó feltételek is teljesülnének, így - különösen vertikális vagy portfolió hatással járó összefonódások esetében - előfordulhat, hogy a GVH egy egyszerűsített űrlapon bejelentett összefonódást is teljeskörű eljárásban bírál el. A kockázatok megértése érdekében az alábbiakban részletesen összevetjük az egyszerűsített űrlap és az egyszerűsített eljárás feltételeit.

Két döntésében (http://www.gvh.hu/gvh/alpha?… és http://www.gvh.hu/gvh/alpha?…) is úgy határozott a Versenytanács, hogy az eljárás alá vont vállalkozások tisztességtelenül jártak el, amikor gyermekeknek szóló reklámjaikban közvetlenül vásárlásra szólították fel a gyermekkorúakat.

Az Egyesült Államokban bíróság elé vitték a technológiai óriások egy jelentős hányadát. A vád egyszerű, megállapodtak abban, hogy nem foglalkoztatják egymás munkavállalóit.

Igaz, különböző időszakokra vonatkozóan. A múlt héten megszületett az EUB ítélete a C-17/10 (Toshiba és társai) ügyben, amelyben megerősítette, hogy a nemzeti versenyhatóságok az EU csatlakozás előtt kezdődött kartellek ügyében a Bizottsággal párhuzamosan járhatnak el és bírságolhatnak. Az ítélet emellett érdekes megállapításokat tartalmaz a nemzeti hatóságok és a Bizottság párhuzamos, EU csatlakozás utáni hatásköreire vonatkozóan is. (A főtanácsnoki indítványról tavaly ősszel a versenyjogi blog is beszámolt: http://www.jogiforum.hu/…enyjog/blog/#50)

Az amerikai Federal Trade Commission (FTC) november 29-én tett közzé egy sajtóközleményt, amely szerint a Facebook széles körben kötelezettségeket vállal a fogyasztókat megtévesztő magatartása miatt indított eljárásban (http://www.ftc.gov/…tlement.shtm).

Versenyjogi szempontból különösen érdekes volt az OTP kötelezettségével záruló 2007. december 4-ei végzése (Vj-41/2006). A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) lényegében egy reparatív intézkedést hagyott jóvá és nem élt azzal a lehetőséggel, hogy a magatartást a közérdek sérelme miatt a reparáción túlmenően szankcionálja, amennyiben véglegesen is jogsértőnek ítélné meg. A 2011. december 13. napján hozott végzés az utóvizsgálatot zárja le, miután a GVH észlelte, hogy az OTP nem tesz eleget a korábbi végzésben kötelezővé tett vállalásoknak.

Az Európai Bizottság és hűtőkompresszorokat gyártó vállalkozások között jött létre megállapodás tárgyalásos rendezési eljárás útján. A tárgyalásos rendezési eljárás során a vállalkozások elismerik a felelősségüket, vállalják, hogy nem fordulnak bírósághoz és ezért cserébe csökkenti az Európai Bizottság 10 százalékkal a bírságot.

Egy korábbi blogbejegyzésben már utaltunk rá, hogy 2011. október végén hatályba lépett az új magyar vertikális csoportmentességi rendelet, amely az új uniós vertikális rendeletnek megfelelő szabályozást tartalmaz. Az alábbiakban az újdonságokat foglaljuk össze távirati stílusban.

Az Országgyűlés Költségvetési Bizottsága a költségvetési törvényhez benyújtott módosító javaslat (http://www.parlament.hu/…656-0077.pdf) szerint javasolja, hogy 2012. január 1-jével tilos legyen a fogyasztói csoportok szervezése.

Nemrégiben jelentette be a kormányszóvivő, hogy a kormány általános építési tilalmat tervez bevezetni a 300 négyzetméter feletti kereskedelmi építményekre (http://index.hu/…_jon_jovore/). A hírek szerint a tilalom alól a vidékfejlesztésért, a környezetvédelemért és a kereskedelemért felelős miniszterek által létrehozott bizottság javaslata alapján a nemzetgazdasági miniszter adhat majd felmentést. Az utóbbi másfél évben ez már a harmadik eset, hogy felmerül a „plázastop” bevezetésének lehetősége - és ezzel együtt mindannyiszor felmerül az is, hogy ez ellentétes lehet az EU joggal, mivel a verseny illetve a szabad európai belső piac korlátozásával járhat.

De mit is mond valójában a kérdésről az EUB?

Közismert, hogy nem minden versenykorlátozó megállapodás jogellenes, hiszen bizonyos feltételek (hatékonysági előnyök) teljesülése esetén az egyébként versenykorlátozónak minősülő megállapodások is mentesülhetnek a versenykorlátozó megállapodások tilalma alól. Az ilyen mentesülésnek két formája van, az ún. csoportmentességi rendeletek alatti mentesülés, illetve az egyedi mentesülés.

Az Uralita ügyben a nátrium klorát kartell került a Törvényszék elé (T-349/08. sz. ügy Uralita, SA kontra Európai Bizottság [EBHT 2011. 00000. o.]) Az ügyben ismételten a versenyjogi felelősség betudhatósága került napirendre. A tényállás az alábbiak szerint alakult. Az Uralita SA 1992-ben megalapította az Aragonesas Industiras y Energia SA (Aragonesas) 100%-os tulajdonában álló leányvállalatát. 1994-ben az Uralita létrehozta az Energía e Industrias Aragonesas EIA SA-t (EIA), amelybe apportálta az Aragonesas-t. Az EIA-ban az Uralita tulajdoni részesedése változó volt, először 98,84%, majd 49,44-50,71%, majd pedig kb. 84%. Végül 2003-ban egy fúziót követően az EIA az Uralitába beolvadt és ismét 100%-os tulajdonosa lett az Aragonesasnak. Végül eladta az iparági érdekeltségeit 2005-ben az Uralita az Ercros Industiral SAU-nak. Az Európai Bizottság egy 2008-as határozatában megállapította, hogy az Aragonesas részese volt egy kartellnek 1996 és 2000 között. A kérdés az volt tehát, hogy betudható-e a jogsértés az Uralita-nak?

Az Európai Bíróság 2011. október 25. napján megsemmisítette a védelemhez való jog megsértése miatt a Törvényszék ítéletét. Az ügy egészen az Európai Bizottság egy 1989-ben indított eljárásáig nyúlik vissza...

Az Európai Bíróság a Pierre Fabre ügyben (C-439/09. sz. ügy Pierre Fabre Dermo-Cosmétique [EBHT 2011. 00000. o.] egy szelektív forgalmazási rendszer vonatkozásában mondta ki, hogy egy olyan tilalom, amely de facto korlátozza az online értékesítést az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésébe ütközik, amennyiben nem felel meg a szelektív értékesítési rendszerekkel szemben támasztott általános követelményeknek (’objektív igazolhatóság’). Az ilyen korlátozások nem mentesülnek a (régi) vertikális csoportmentességi rendelet (2790/1999. sz. rendelet) alapján, hanem legfeljebb az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésére támaszkodhat az ilyet alkalmazó vállalkozás.

A Legfelsőbb Bíróság még májusban ítéletet hozott az informatikai kartellben, az ítélet szövegét azonban nemrég tett közzé a GVH a honlapján. Bár az ítélet maga régebbi, érdemes pár gondolatot kiemelni belőle. Az ügy azt követően került az LB elé a HEWLETT-PACKARD Magyarország Kft. (felperes) felülvizsgálati kérelme folytán, hogy az elsőfokú bíróság és az ítélőtábla is helybenhagyta lényegében a GVH határozatát. Az LB jónéhány klasszikus versenyjogi rendelkezést, jogértelmezést erősített meg ítéletében.

Első hallásra nem sok köze lehet a versenyjognak a kocsmai meccsnézéshez. Tegnap mégis ezzel kapcsolatban hozott egy olyan ítéletet az Európai Bíróság, amelynek komoly hatása lehet az európai sportmérkőzések közvetítésére – sőt, az ügy kérdéseket vethet fel akár szélesebb körben, az online tartalmak határon átnyúló szolgáltatására vonatkozóan is.

Az elmúlt napokban ismét a figyelem középpontjába került az online szerencsejátékok kérdése, hiszen ezen a területen egy héten belül két fontos ügyben is döntés született. Szeptember 15-én az Európai Bíróság hozott ítéletet a C-347/09. sz. Jochen Dickinger és Franz Ömer ügyben az online szerencsejátékok szervezésére vonatkozó tagállami monopóliumokkal szembeni uniós követelmények tárgyában, míg szeptember 20-án az Európai Bizottság döntött az online szerencsejátékokra vonatkozó dán adóintézkedéseknek az EU állami támogatásokra vonatkozó szabályaival való összeegyeztethetősége tárgyában. Amint az a két ügy alábbi rövid összefoglalásából kiderül, az uniós jog egyrészt egyre szigorúbb követelményeket állít az online szerencsejátékokat korlátozó nemzeti monopóliumokkal szemben, másrészt pedig a piac liberalizálását elősegítendő, a Bizottság megengedőbb hozzáállást tanúsít az online szolgáltatók alacsonyabb adókulccsal történő adóztatása esetén, még ha az egyébként állami támogatásnak is minősül.

A versenyjog egyik régóta feszítő ellentéte, hogy miként kezelendőek a versenyjog alanyai - azaz a vállalkozás(csoport)ok, más szóval gazdasági egységek - egy olyan közigazgatási jellegű eljárásban, amelynek címzettjei (a magyar jogi szóhasználatban: ügyfelei) csakis jogi entitások (esetleg természetes személyek) lehetnek? A kérdés nemcsak elméleti jellegű, hiszen nem mindegy, hogy a Bizottság által kiszabható bírság maximumát a teljes vállalkozás(csoport) éves árbevétele alapján vagy csak az adott jogsértést elkövető jogi entitás éves árbevétele alapján kell számítani.

Tegnap tette közzé Kokott főtanácsnok asszony véleményét a GIS kartell ügyben folyó előzetes döntéshozatali eljárásban (Toshiba és társai, C-17/10). Az ügy a gázszigetelésű elektromos kapcsolóberendezések ("GIS") piacán működő globális kartellel kapcsolatos, amely a 2004-es EU csatlakozási kör előtti időszakban kezdődött, de csak 2004. május 1-i EU csatlakozást követően ért véget. A Bizottság bírságot szabott ki a kartell tagjaira, ám ezt követően a cseh hatóság saját eljárásában szintén bírsággal sújtotta őket, a kartell EU csatlakozás előtti időszakának vonatkozásában. Kokott asszony indítványa lényegében azt mondja, hogy a cseh hatóság jogosult volt eljárni és bírságot kiszabni, mivel a Bizottság a kartellt más területre és időszakra vonatkozóan vizsgálta .

A Bizottság 2010 április 13-én előzetes értesítés nélküli helyszíni vizsgálatot tartott a Suez Environnement 100%-os tulajdonában álló Lyonnaise des Eaux France SA (LDE) épületében. Minthogy a kutatást a Bizottság tisztségviselői nem fejezték be, ezért a még át nem vizsgált helyiségeket lepecsételték. Másnap, 2010. április 14-én a tisztségviselők észlelték, hogy az egyik ajtón az „OPEN VOID” felirat volt látható, amely a pecsét leragasztott felülettől való elválásakor jelenik meg. A Bizottság 2010. május 21-én indított eljárást zártörés miatt és 2011. májusában hozta meg a Suez Environnement-re 8 millió eurós eljárási bírságot kiszabó döntést, amelynek közzétételére augusztus 27-én került sor.

2011. augusztus 5-én az Európai Bizottság eljárást indított luxusórákat gyártók ellen. Az eljárás nem előzmény nélküli, hiszen közvetlen folyománya annak, hogy a Törvényszék tavaly megsemmisítette az Európai Bizottság azon határozatát, amely szerint nem indít eljárást.

Tegnap léptett hatályba a Versenytörvény módosítása, amely speciális fúziós szabályokat állapít meg a kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek felszámolása során megvalósuló összefonódásokkal összefüggésben. A módosítással egy korábbi blogbejegyzés már foglalkozott, amely elérhető itt. A módosítás azonban úgy tűnik, hogy nem csupán speciális fúziókontroll szabályokat vezet be, hanem alapvetően átírhatja a magyar fúziókontroll dinamikáját azzal, hogy felborítva a korábban kialakult jogértelmezési konszenzust, a Tpvt. 29.§-ának egy olyan értelmezésén alapul, amely szerint a magyar fúziókontroll szabályok általános végrehajtási tilalmat tartalmaznak.

A július 29-én közzétett engedélyező határozat fontos elvi megállapításokat tartalmaz a vállalkozásrész fogalma, az outsourcing megállapodások európai gyakorlathoz képesti eltérő hazai megítélése, az irányítás tartós megváltozását eredményező szerződés időtartama, valamint az engedélykérési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén kiszabható bírság mellőzésének szempontjai vonatkozásában.

Már olvasható a GVH honlapján a hivatal szakmai lapjának, a Versenytükörnek a nyári száma.

Bár az iroda ablakán éppen a zuhogó eső kopog, napsütésnek pedig nyoma sincs, mégis július végén a versenyjogász nem tudja megállni, hogy készítsen egy rövid összegzést kedvenc jogterülete és a magyar kártyában a tök ásszal fémjelzett évszak kapcsolatáról. Hol fordul elő ez az időszak a versenyjogban, volt-e bármikor – a versenyjogról szóló számos nyári egyetemen túl - ennek a periódusnak különös jelentősége?

Az Országgyűlés által 2011. július 11-én elfogadott, de még ki nem hirdetett nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek csődeljárásának és felszámolásának különleges szabályairól szóló törvény, speciális fúziós szabályokat állapít meg a kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek felszámolása során megvalósuló összefonódásokkal összefüggésben.

Mint korábbi bejegyzésünkben ismertettük, a GIS kartell ügyben a Törvényszék ítéletet hozott. Az előző blog bejegyzésben láthattuk, hogy a Törvényszék ítélete szerint egy íratlan megállapodás létezése milyen feltételek fennállta mellett bizonyítható a kartellben részes vállalkozások állítása és ezen vállalkozások alkalmazottainak tanúvallomása alapján. Az ítélet második jelentős kérdése a bírságszámítással volt kapcsolatos. Az alábbiakban folytatjuk az ítélet elemzését e két kérdés tekintetében.

Korábban a Jogi Fórum versenyjogi blogja beszámolt a magyar GIS kartellről. 2011. július 12-én a Törvényszék ítéletet hozott az uniós szintű ügyben is. Az Európai Bizottság 2007. január 24-én határozatot hozott, melyben a gázszigetelt kapcsolóberendezések (GIS) piacán jelentős összegű bírsággal sújtott több vállalkozást. 2011. július 12-én az Európai Bizottság által szankcionált vállalkozások ügyeiben született ítélet a Törvényszék előtt. A Törvényszék előtt valójában négy eljárás volt folyamatban T-112/07., T-113/07., T-132/07. és T-133/07. számon. Az ítéletet több bejegyzésben ismertetjük. Először azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy az engedékenységi kérelem keretében beadott nyilatkozatok és bizonyítékoknak mekkora a bizonyító ereje.

A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) 2011. június 28-i döntésében kimondta, hogy közvetett vevők is élhetnek kártérítési igénnyel a kartellező gyártókkal szemben. A bíróság azonban egyértelművé tette azt is, hogy az alperes ilyen esetekben felhívhatja az ún. "passing on" védekezést, azaz hivatkozhat arra, hogy a felperes a kartell következtében kialakult magasabb árat áthárította a vevőire és ezért valójában nem is szenvedett kárt.

A Bizottság június második felében tette közzé azt az iránymutatás tervezetét, amely az EUMSZ 101. és 102. cikkének megsértésével okozott károk számítására vonatkozik. A nem kötelező erejű iránymutatás a kártérítési ügyekben eljáró nemzeti bíróságoknak és az eljárásban részt vevő feleknek szól majd, a célja pedig az, hogy többféle olyan kárszámítási módszert és technikát mutasson be, amelyek közül attól függően érdemes választani, hogy mi felel meg az adott nemzeti jognak, az eset körülményeinek vagy mihez áll rendelkezésre elegendő adat. A Bizottság által javasolt módszerek nagyon jól mutatják, hogy a Tpvt. 88/C. §-ban szereplő vélelem mindössze egy lépés a kárösszeg meghatározása során – de nem hárítja el az összes akadályt a sikeres igényérvényesítés elől.

Az Európai Bíróság 2011. június 14-én hozott ítéletet a C-360/09 Pfleiderer AG kontra Bundeskartellamt ügyben. Az ügyben az iratbetekintésre vonatkozó német nemzeti jogszabályoknak az EU joggal való összhangja volt a kérdés, pontosabban az, hogy az EU joggal ellentétes-e, ha egy kartell sértettje betekinthet az engedékenységi kérelem irataiba. Az EUB válasza a Ket. és a Tpvt. alkalmazása szempontjából is érdekes lehet.

Joaquín Almunia az Európai Bizottság versenypolitikáért felelős alelnöke a Bizottság eljárásnak átláthatóbbá tételét, az ügyfelek eljárási jogainak fejlesztését, és a meghallgatási tisztségviselő szerepének erősítését jelentette be a GVH által - a magyar EU elnökség keretében - megrendezett Európai Versenynapon, múlt héten.

Az EUB 2011. május 12-i ítélete a C-122/10. sz. ügyben egy svéd üggyel kapcsolatos előzetes döntéshozatali eljárásban született. A Ving Sverige légitársaság New York-i utakat hirdetett, a reklámban pedig csak az elérhető legalacsonyabb árat tette közzé azzal, hogy közben utalt a további feltételekre és internetes honlapjára is. Ugyan az ügyben a fő kérdés az volt, hogy általában tilos-e „alsó árak” alkalmazása, vagy minden esetben fix árat kell a reklámban megjelölni – az EUB ennél általánosabb kérdésekben is iránymutatást adott.

A GVH a Fővárosi Ítélőtábla kifogásai után 2009. májusában döntött úgy, hogy visszavonja az erőfölényes és kartell ügyekben kiszabható bírságok kiszámítására vonatkozó közleményét. A Legfelsőbb Bíróság azonban egy közelmúltban hozott végzésével egyértelművé tette, hogy a GVH kiszámíthatja a bírságot egyedi ügyekben a matematikai módszereken nyugvó közleménye alkalmazásával.

A héten tette közzé honlapján a GVH az Axel Springer / Ringier fúziós ügyben hozott végzését, amellyel az eljárást a kérelem visszavonására tekintettel megszüntette. Ez volt az első olyan ügy, amelyben a Médiatanács gyakorolta az új Médiatörvény 171. §-ban kapott szakhatósági hatáskörét. Úgy tűnik azonban, hogy a GVH gyakorlatával eltérően a Médiatanács nem hozza nyilvánosságra döntésének indokolását.

A GVH olyan kérdésekben kéri a piaci szereplők és a gyakorlati szakemberek (ügyvédek, tanácsadók) véleményét, mint a fúziós űrlap egyszerűsített kitöltésének biztosítása, az űrlap benyújtása előtti GVH-s konzultációk szabályozása, a fúziós küszöbszámok megítélése vagy az űrlap benyújtására nyitva álló határidő. Érdemes tehát közreműködni.

Már olvasható az Európai Bíróság honlapján a C-32/11 sz. ügy alatt a Legfelsőbb Bíróság által feltett kérdés, amelyet a több mint 6,7 milliárd forint bírságkiszabással zárult „rezsióradíjas” kartell eljárásban intézett a legfőbb magyar bírói testület a luxemburgi bírósághoz.

A 2011. április 25-én elfogadott új Alaptörvény megújította a versenyjoggal kapcsolatos alkotmányos rendelkezéseket is.

Az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásban hozott 2011. május 3-i ítéletében, az 1/2003/EK rendelet 5. cikkének értelmezése körében kijelentette, hogy a nemzeti versenyhatóság nem hozhat arra vonatkozó döntést, hogy valamely magatartás nem sérti az EU versenyjogot.

Nem kifizetődő a versenyhatóságok akadályozása

Módosuló szabályok a forgalmazási szektorban

Az európai versenyszabályok 2008-as módosításával vált lehetővé, hogy a kartell tagok vitarendezési eljárás (settlement procedure) keretében a jogsértésben való részvételüket és ehhez kapcsolódó felelősségüket elismerjék és ezt az együttműködést a Bizottság a bírság 10 százalékának elengedésével jutalmazza.

A versenyjogász számára sokszor nem a látványos bírságot kiszabó döntés a legérdekesebb, hanem az eljárást megszüntető. Így van ez a GVH honlapján nemrég közzétett Budapest Airport (BA) és földi kiszolgálást nyújtó vállalata, a Budapest Airport Handling (BAH) ellen erőfölénnyel visszaélés gyanúja miatt indult ügyben is (Vj-55/2006), amelyben a Versenytanácsnak (többek között) azt kellett megválaszolnia, hogy visszaélt-e erőfölényével a BA egy hatósági eljárás kezdeményezésével.

2010. április 29-én tette közzé az Európai Bíróság az Akzo Nobel Chemicals Ltd és Akcros Chemicals Ltd v European Commission (C-550/07) ügyben Kokott főtanácsnok véleményét. A főtanácsnok szerint a cégek által alkalmazott jogtanácsosok levelezése nem élvezi ugyanazt a védelmet, mint a külső ügyvédi irodákkal folytatott levelezés, és ezért azt a Bizottság a házkutatásai („dawn raid”-ek) során lefoglalhatja és bizonyítékként felhasználhatja. Az ügyben az Európai Bíróság végleges döntése később várható.

Nemrégiben került fel a GVH honlapjára a Legfelsőbb Bíróság ítélete a Vj-114/2007 (OTP Bank) ügyben, amelyben ismét felmerült a kérdés, hogy jogosult-e Versenytanács a kiszámított bírságösszeget megszorozni korábban elkövetett jogsértések számával. Úgy tűnik, hogy az LB szerint a válasz igen - bár az Itélőtábla és az LB korábbi ítéleteiből mindeddig ennek az ellenkezőjére lehetett következtetni.

A „feljelentői díj” intézményével egészül ki 2010. április 1-jétől a Versenytörvény, amely a hatályba lépést követően a kiszabott versenyfelügyeleti bírság 1%-ig, de legfeljebb 50 millió forintig jutalmazza a kartellt feljelentőt.

A Bizottság honlapján ma megjelent a gyógyszerágazati vizsgálat végleges jelentése.

A Parlament utolsó nyári ülésnapján elfogadta az agrárpiaci rendtartást módosító, az élelmiszer termékpálya működésével kapcsolatos törvényeket. Az egyértelműen agrár-szakpolitikai indíttatású törvényjavaslatok célja egyrészt az élelmiszer termékpálya kódex egyes elemeinek törvénybe iktatása, másrészt pedig bizonyos, az agrárszektorral kapcsolatos magatartások kiemelése a Versenytörvény 11. §-ban foglalt kartelltilalom hatálya alól. A törvények jelenleg a köztársasági elnök általi kihirdetésre várnak.

Tovább tisztázta az összehangolt magatartások fogalmával kapcsolatos esetjogot az Európai Bíróság – ezúttal egy előzetes döntéshozatali eljárásban, amelyre a T-Mobile Netherlands BV és társai által a holland versenyhatóság határozatának felülvizsgálata iránt indított perben került sor (C-8/08). Az eset egyúttal kitűnően példázza, hogy egyetlen megbeszélés is kartellnek minősülhet – még akkor is, ha a felek azon esetleg semmilyen megállapodást sem kötnek.

2009. április 2-án született meg az Európai Bíróság (EB) ítélete a France Télécom SA v Bizottság ügyben (ügyszám: C-202/07, az ügyről korábban a France Télécom jogelődjének neve miatt „Wanadoo” néven halhattunk). Az ítéletben végre egyértelművé tette az EB, hogy a közösségi versenyjog alapján a felfaló árazás megállapításának nem előfeltétele annak bizonyítása, hogy az erőfölényes vállalkozás képes lesz a felfaló árakkal elszenvedett veszteségét későbbi áremelésekből származó nyereségével kompenzálni.

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium február végén tette közzé a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos jogszabálytervezeteket, köztük a közérdeksérelem veszélyét vagy magvalósulását bejelentő foglalkoztatottak védelméről és a Közérdekvédelmi Hivatal felállításáról szólót. Tekintettel arra, hogy a vélhetően mintát adó szabályozott whistleblowing rendszernek az USA-ban számos versenyjogi vonatkozása van, felmerül, hogy a hazai jogszabálytervezetek esetében is lehet-e ilyen kapcsolódásokat találni.

Az Alkotmánybíróság (Ab) 2009. február 23-án kelt 666/A/2008. sz. határozatával alkotmányellenesnek nyilvánította a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 2008. június 2-i módosításáról szóló törvény 15. §-át, amely ár- vagy piacfelosztó kartell miatt jogerősen elmarasztalt és bírsággal sújtott vállalkozás vezető tisztségviselőjét két évre eltiltotta volna attól, hogy gazdasági társaság vezető tisztségviselője legyen. Az Ab a jövőre nézve nem zárta ki ilyen szankció alkalmazásának lehetőségét, ugyanakkor meghatározta, hogy ezt milyen garanciák esetén tartja alkotmányosan elfogadhatónak. Az ezen garanciáknak megfelelő megoldás azonban nagyon nehezen képzelhető el a büntetőjogon területén kívül. Az Ab döntése nyomán a köztársasági elnök köteles a még ki nem hirdetett törvény egészét az Országgyűlésnek visszaküldeni.

Január végén került fel a GVH honlapjára Fővárosi Ítélőtáblának a Vj-45/2006 számú "fogyasztós" ügyben született GVH határozat bírósági felülvizsgálatát lezáró, 2008. november 27-én kelt ítélete. Az ügy érdekessége az, hogy az ítélet indokolásában a Fővárosi Ítélőtábla általános jelleggel foglalta össze azt, hogy milyen súlyosító és enyhítő körülményeket vesz figyelembe a bírságösszeg jogszerűségének vizsgálata során, hozzátéve, hogy „eddig is ezek voltak, és ezt követően is ezek lesznek azok az elvek, amelyek alapján a másodfokú bíróság eljár(t)” (ld. 5-6. oldal).

Viszonylag ritka az olyan fúziós döntés, amelyben közvetlenül a Versenytanács állapítja meg, hogy egy összefonódás nem engedélyköteles. A Pápai Hús Kft. / Pápai Hús Zrt. „fa” (Vj-161/2008) egy ilyen ügy, és egyben kitűnő illusztrációja annak, amikor egy összefonódásban részt vevő vállalkozást versenyjogi értelemben egyetlen más vállalkozás sem irányít.

A Bizottság 2008. január 15-én indított ágazati vizsgálatot, ilyen eljárásban elsőként alkalmazott előzetes értesítés nélküli helyszíni vizsgálttal („hajnali rajtaütés”). 2008. november 28-án a Bizottság nyilvánosságra hozta első megállapításait, melyre 2009. január végéig lehet észrevételt tenni az érdekelteknek. Az ágazati vizsgálat végső jelentése vélhetően 2009 tavaszára készül el.

A GVH megállapította, hogy a Microsoft nem élt vissza gazdasági erőfölényével, mert sem kizáró sem pedig kizárólagos vásárlásra ösztönző kedvezményrendszert nem működtetett Magyarországon. A döntés itt elérhető: http://www.gvh.hu/…AE5E555B.pdf

A Lelos et. al. v GSK egyesített ügyekben (C-468/06 - C478/06) az Európai Bíróság 2008. szeptember 16-án hozott ítélete szerint nem feltétlenül jelent erőfölénnyel való visszaélést, ha egy gyógyszergyártó vállalkozás úgy lép fel a párhuzamos import ellen, hogy egy adott országban elzárkózik a szokásosnál nagyobb mennyiségre vonatkozó megrendelések teljesítésétől.

Megszületett az első bírósági döntés az Egyesült Királyságban a Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv (UCP) átültetése során megalkotott angol jogszabályok alapján.

A Versenytanács egyik közelmúltban közzétett döntésében a Büki Ásványvíz- és Üdítőital Kereskedelmi Kft. által a Bomba! energiaitalokra vonatkozóan szállodákkal, éttermekkel és kávézókkal kötött disztribúciós szerződéseket vizsgálta (Vj-164/2006). A döntés szembemegy a vertikális árrögzítésre vonatkozó közösségi jogi gyakorlattal, és kimondja, hogy a viszonteladási árak szerződésben történő rögzítése nem volt feltétlenül (ti. célját tekintve) jogsértő, ennek megállapításához azt kell vizsgálni, hogy a kikötés ténylegesen járt-e versenykorlátozó hatással.

Elsőként az országban a Pázmány Jogi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete indít versenyjogi szakjogászképzést

Csongor írása a versenyjogi statikus leverage koncepciójának elektronikus hírközlés-szabályozásban való alkalmazásáról olvasható az Infokommunikáció és jog lefrisebb számában

Július 7-én tette közzé konzultációra a European Regulators Group (ERG) a földrajzi piacokról szóló közös álláspont tervezetét.

Pár napja került fel a GVH honlapjára a sajtóközlemény, amely arról tudósít, hog a Procter & Gamble Kkt. ellen a Bonux mosópor reklámozásával kapcsolatosan hozott versenytanácsi hazározatot (Vj-56/2006/27) a Fővárosi Ítélőtábla 2008. május 21-i ítéletével részben megváltoztatta, és a bírság összegét 315 millió forintról 105 millió forintra mérsékelte (2.Kf.27.509/2007).

Ma jelent meg a sajtóközlemény, amely szerint a Bizottság határozatban kötelezett 24, írók és zeneszerzők közös jogkezelését végző európai szervezetet (valamint nemzetközi szövetségüket, a CISAC-ot), hogy szüntessék meg azt a közösségi versenyjogot sértő gyakorlatukat, amely megnehezíti a felhasználók számára a több európai országra vonatkozó felhasználási engedélyek megszerzését.

Az AC Treuhand AG (T-99/04) ügyben az Elsőfokú Bíróság megállapította: a termelőként a piacon jelen nem lévő, de a kartell szervezésében segítséget és háttérszolgálatásokat (infrastruktúrát) nyújtó tanácsadó cég is büntethető a horizontális durva kartell miatt.

Július 11-én Prof. Eleanor Fox, a New York University Law School tanára tartott előadást a White & Case brüsszeli irodájában az amerikai elnökjelöltek antitröszthöz való hozzáállásáról.

Nicolas Petit hívta fel a figyelmem, hogy Mr. Versterdorf, az Elsőfokú Bíróság volt elnöke nem örül a saját, Microsoft ügyben hozott döntésének.