Kovács Tamás katona és ügyész is volt egyszemélyben, ami főleg a munkabírásában és fegyelmezettségében mutatkozott meg. Emellett felkészült tudósnak és szellemes társasági embernek is tartották, aki pályája során sokat öregbítette a magyar jogászok jó hírét.
Kovács Tamás 1940. december 13-án született a Tolna megyei Nagykónyiban. Apja Kovács József, édesanyja Berta Julianna, felesége Wittenberger Katalin volt. Fia, Tamás (1964) agrármérnök, lánya, Lilla (1966) pedagógus, nevelt fia, Ottó (1979) banktisztviselő.
1958-ban érettségizett a mohácsi Kisfaludy Károly Gimnáziumban. Ugyanebben az évben kezdte meg tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán, ahol 1963-ban szerzett jogi diplomát cum laude minősítéssel. 1980 és 1984 között a Politikai Főiskolán tanult.
A jogi egyetem után a Kalocsai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának Igazgatási Osztályán szabálysértési és lakásügyi előadóként tevékenykedett. 1965-ben kezdődött katonai ügyészi pályafutása: a Szegedi Katonai Ügyészségen mint katonai ügyészségi fogalmazó dolgozott. 1968-tól 1983-ig különböző beosztásokban és rendfokozatokban katonai ügyész.
„Az ügyészség nem felderítő szerv, nem turkál iksz politikus háza táján.” – Kovács Tamás katona és ügyész, felkészült tudós, szellemes társasági ember. – Forrás: Népszabadság
1973-ban Indokínában vállalt újabb megbízatást, Dél-Vietnámban lett a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság (ICCS) körzetparancsnokának jogi tanácsadója.1983 és 1986 között a Katonai Főügyészségen beosztott ügyész, 1986-tól Budapesti Katonai Ügyészség vezetője, majd 1989-ben a Katonai Főügyészség főosztályvezető ügyésze.
1990-től tizenhat évig előbb vezérőrnagyként, majd 1994-től altábornagyként katonai főügyész, a legfőbb ügyész helyettese. Katonai főügyészként széles körű nemzetközi kapcsolatokat épített ki. A visegrádi országokban, az Egyesült Államokban és a többi NATO-tagországban, valamint néhány tengerentúli országban szerzett a katonai igazságszolgáltatásról tapasztalatokat.
Keveseket lepett meg, amikor Sólyom László köztársasági elnök 2006. szeptember 18-án a Sándor-palotában, az öt parlamenti párt frakcióvezetője előtt bejelentette, hogy Kovács Tamás altábornagyot, katonai főügyészt jelöli legfőbb ügyésznek. Az államfő szerint a jelölt alkalmas arra, hogy a legfőbb ügyészi tisztséget ellássa, vitathatatlan vezetői képességekkel rendelkezik. „Az ő személyében garanciát látok arra, hogy biztosítani fogja az ügyészség pártatlanságát és hitelességét” – közölte az elnök, aki korábban Horányi Miklóst jelölte a posztra, őt azonban az Országgyűlés nem választotta meg. Ez a nap egyébként nem a jelölés miatt vált nevezetessé, hanem mert az őszödi beszéd miatt feldühödött több ezres tömeg este megtámadta a Szabadság téri tévészékházat. Az Országgyűlés végül 2006. október 9-én választotta Kovács Tamást legfőbb ügyésszé, amely posztot a hetvenedik életévéig, 2010. december 13-áig töltötte be.
Arról, hogy milyen elvek, értékek vezérlik az ügyészi munkában, így vallott immár legfőbb ügyészként a Tolnai Népújság, 2006. október 14-i számában: „Ha büntetőjogi alapelveimet kellene meghatározni, akkor Finkey Ferenctől idéznék, aki szerintem a legnagyobb magyar büntetőjogász volt, ráadásul egy ideig koronaügyész is, ami megfelel a jelenlegi legfőbb ügyészi posztnak. Ő azt mondta, amit magam is kicsi ars poeticámként vallok: a koronaügyész működésének első vezérlőelvei a törvényesség és a büntető igazságosság, amelynek két arca van. Egyik a kíméletlen szigor a valóban nagy, közveszélyes bűntettesekkel szemben. A másik a méltányosság és az elnézés a nem romlott lelkületű, kis bűnelkövetőkkel szemben. Büntetőügyészként mindig ezt tartottam munkám zsinórmértékének. Abban nem lehet vita, hogy a bűnt üldözni kell, a törvényességet védeni kell. Azt már én fogalmazom meg, három fő követelményt kell ebben a munkában szem előtt tartani. Gyorsan kell eljárni, mert a megsértett jogrend ezt követeli. Az elkövető érdeke azt kívánja, hogy mielőbb eldőljön a sorsa. A gyorsaság azonban nem mehet az eredményesség rovására. Ez lehet a vétkesség, vagy az ártatlanság megalapozott megállapítása. Az eredményesség akkor ér valamit, ha ez támadhatatlan, vagyis törvényes. Ezek az én követelményeim, de nem kell nekem ezeket követelni, mert követik az ügyészek maguktól is.”
Kovács Tamás az Ügyészek Napja alkalmból rendezett ünnepségen 2010-ben. – Fotó: Kovács Attila / MTI
A legfőbb ügyészi tisztségben kiemelt figyelmet szentelt a fiatalok bűnelkövetővé válása megelőzésének. 2008-ban, az Ügyészek XI. Nemzetközi Fórumán követendő példaként említette az „ügyész az iskolában”-módszert, amikor az ügyészek jogi felvilágosító előadásokat tartanak az iskolákban vagy bírósági tárgyalásokat játszanak el a gyerekekkel. A nemzetközi példák közül kiemelte azt a Berlinben alkalmazott módszert, amikor tettes-áldozat kapcsolatokat hoznak létre, és a tapasztalatok szerint ennek az élménynek is lehet bűnmegelőző hatása. Követendő példaként említette, hogy Észtországban speciálisan képzett rendőrök, ügyészek és bírák járnak el a fiatalkorúak által elkövetett bűnügyekben, törvény írja elő a gyorsított eljárást, vagyis, hogy négy hónapon belül bíróság elé kell kerülnie az ügynek.
A globális korrupció és pénzmosás elleni küzdelem, eszközök és legjobb gyakorlatok címmel, 2008 őszén rendezett konferencián elmondta, hogy a jogot meg kell ismertetni az emberekkel, meg kell értetni és el kell fogadtatni velük. Elképzelhetőnek tartotta, hogy rendőrök és jogászok menjenek be az iskolákba, munkahelyekre, közhivatalokba és segítsék a jogi ismeretek terjesztését, a jogtudatosság növelését. A korrupcióról szólva megjegyezte, hogy a fő probléma a társadalmi szemléletben keresendő. Álláspontja szerint jelentősen előre léphetnénk, ha megközelítenénk a finn társadalom értékítéletét, amely minden szinten elutasítja a korrupciót, vagyis az emberek megalázónak éreznék a kenőpénz elfogadását és nyújtását egyaránt.
2010-ben, a Népszabadságnak adott interjújában az ügyészségek függetlensége kapcsán szóvá tette, hogy a rendszerváltozás óta három kísérlet volt az ügyészség jogainak korlátozására, függetlenségének megszüntetésére, de politikai konszenzus hiányában az efféle törekvéseknek esélyük sem volt, hogy kétharmados többséget kapjanak az Országgyűlésben. Hozzátette: Európában párhuzamosan létezik a kormányoktól független és a végrehajtó hatalom keretein belül működő ügyészség. “Ma a kormányoldalnak meglenne a szükséges többsége ahhoz, hogy korlátozza az ügyészség jogait, ám a kormány prominensei nem tervezik megszüntetni a hatalmi ág függetlenségét” – állította.
Arra a felvetésre pedig, hogy a politikai berkeket érintő büntetőeljárások számát nézve mintha már hatalomváltásra készülnének a hatóságok, 2010 márciusában a Kisalföld című lapnak kifejtette: „Az ügyészség nem felderítő szerv, nem turkál iksz politikus háza táján. Az ügyészség kap egy feljelentést és elbírálja, hogy felmerül-e a bűncselekmény gyanúja, mert nem tehet mást. Ez akkor sincs másképp, ha az egyik politikai oldal a másik után kutat és feljelentést tesz. Tegyen így egészen nyugodtan a másik oldal is, mi azután is nyomozunk.”
Ars poeticájaként idézte Finkey Ferenc gondolatát: “A ügyész működésének első vezérlőelvei a törvényesség és a büntető igazságosság, amelynek két arca van. Egyik a kíméletlen szigor a valóban nagy, közveszélyes bűntettesekkel szemben. A másik a méltányosság és az elnézés a nem romlott lelkületű, kis bűnelkövetőkkel szemben.” – Kép forrása: nol.hu
2010-ben, nyugállományba vonulása után az Országos Kriminológiai Intézet igazgatójának szakmai főtanácsadója volt.
1996 óta alapító tagja volt a Magyar Katonai Jogi és Hadijogi Társaságnak, amely célul tűzte ki a hazai katonai és honvédelmi, valamint a nemzetközi hadijog kutatását, tudományos fejlesztését. A Társaságnak tizennégy éven át volt első, majd tiszteletbeli elnöke. Nevéhez fűződött a Budapesti Nemzetközi Katonai Büntetőjogi konferenciák szervezése és bonyolítása. 1997-ben a Nemzetközi Jogi és Hadijogi Társaság igazgatótanácsának tagjává választották. Katonatudósként rendszeresen cikkeket és összefoglaló tanulmányokat jelentetett meg A Katonai Jogi és Hadijogi Szemle című folyóiratban a katonai ügyészi hivatásrend múltjáról.
Számtalan magyar és külföldi kitüntetés tulajdonosa. A köztársasági elnök 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. Kovács Tamás munkásságáért kiérdemelte a legmagasabb jogászi és katonai elismeréseket, így a Kozma Sándor-díjat, a Finkey Ferenc-díjat, a Hunyadi János-díjat, a Szalay László-emlékérmet, a „Pro Facultate” érdemérmet, „A jog szolgálatában” kitüntető címet.
