Bagi István – Született ügyvéd

2021. március 5. Sereg András

Bagi István „a világ legszebb falujából”, Békésszentandrásról indulva lett korrepetitor, pécsi joghallgató, siklósi ügyvéd, kamarai titkár, majd alkotmánybíró. Őszintén hitt abban, hogy fő feladata a segítségnyújtás a rászorulóknak, illetve az igazukat keresőknek.

Bagi István 1942. augusztus 7-én született Szegeden. Szüle­té­si helyének mégsem Csongrád-Csanád me­gye székhelyét tekintette, hanem „a világ legszebb faluját”, Bé­kés­szent­andrást, amelyet szerinte gyönyörűen fognak körbe a Körösök. Romantikus magyarázatot adott arra, miért nem Békésszentandráson született. "Elment a régi or­vos és új jött a he­lyébe, aki anyámat lánykorában vagy tíz éven ke­resztül ostro­molta szerelmes leve­lekkel, eredménytelenül. Anyám meg­elégelte a dol­got, és inkább Sze­gedre ment szülni. Három-négy nappal később mindketten már újra otthon voltunk" – mesélte születésének körülményeiről.

A törökös hangzású vezetéknevéről az Alkotmánybírák talár nélkül című interjúkötetben a következőket mondta: „Bag kertet jelent. Egyik utazásom alkalmával találkoztam egy iráni or­vossal, aki megkérdezte tőlem, hogy eredeti-e a nevem. Mondtam, hogy igen. Közölte, hogy ez egy előkelő besenyő név, és a besenyők Irán észa­ki részén élnek. Ezen elcsodál­koztam, mert azt hittem, hogy már régen ki­haltak. Nem, mosolygott az orvos, ma­napság is nagy töme­gek­ben élnek náluk, és igen rendes emberek. Vannak azért fur­csa szoká­saik, például nya­ranta kiköltöznek a téglaházaikból sátrakba. A hagyo­mány szerint egyéb­ként Békésszentandrás is besenyő település volt, mintegy harminc ki­lo­méterre a falutól található Besenyőszeg. An­nak idején széttelepítették a besenyőket, hogy ne legyenek egy csoportban. Ma a fél falut Baginak hív­ják.”

Édesapja 1902-ben született egy tanyasi parasztcsaládba, ahol nyolcan voltak test­vérek. Ő volt a hetedik gyerek, mint a mesében. Nagyon jól tanult, sze­retett is volna to­vábbtanulni, de az apja nem akarta, mert szükség volt rá a birtokon. Az anyja vi­szont biztatta, így aztán előbb elment nap­számba, és az ott keresett pár ezüst koro­nával beballagott Szarvasra, ahol később le is érettségizett. Ezt követően két évet abszolvált a pé­csi jogi ka­ron. Amikor kitört a gazdasági válság, felhagyott az egyetemmel, és Nyír­egyházán egy államigazga­tási főiskolasze­rűséget végzett el. A harmincas évek végén Békésszentandrás főjegy­zője lett. A fordulat évét kö­vetően azonban megszűnt az állása, és attól kezdve faluról falura köl­töztek Békés megyében. Ahogy beindította az egyiket, követ­kezett a másik.

Bagi István

Az Alkotmánybíróság teljes ülése előtt Balogh Elemér (jobbra) társaságában 2006 januárjában - Fotó: Demecs Zsolt

Hárman voltak testvé­rek, és István volt a legkisebb. Otthon állandóan szólt a mu­zsika, mindenki ját­szott valami­lyen hang­szeren. A nővére például Kadosa-tanítványként kitűnően zongorázott. Mindig sze­retettel gondolt vissza ezekre a családi együtt zenélésekre. Hamar megis­mer­te a „bejá­rás” gyö­nyörűségét, mert a zeneiskola mi­att már az általános iskolát is Bé­késcsabán végez­te. "Jó zenei előképzést kaptam, aminek hama­rosan hasznát láttam, hiszen tizenhárom éve­sen már állá­som volt. Ez úgy tör­tént, hogy amikor 1955-ben Békéscsa­bán meg­ala­kult a Balassi Népi Táncegyüttes, meghívtak az együtteshez korrepetitornak. Ez azt jelenti, hogy a próbákon zongorán fogtam össze a partitúrát, mert drága mu­latság lett volna zenekart alkalmazni, s játszottam, számtalan­szor négy ütemet ismételve órák hosszat" – emlékezett vissza jóízűen a békéscsabai évekre. Amikor a család átköltözött a Dunántúlra, a pécsi Nagy Lajos Gimná­zium ta­nulója lett. Nem hagyta abba a zenélést, a Mecsek együttesnél korrepetitorkodott to­vább, és így kollégistaként megkereste a kollégiumi dí­ját.

Ifjúkorában csábította a gondolat, hogy újságíró legyen. Apróbb tudósításokat, hír­fejeket ír­t a két pécsi újságba, a Dunántúli Napló reggeli kiadásába és az Esti Pécsi Naplóba. De vonzotta az is, hogy befejez­ze, amit apja két év után abbahagyott, a jogi egyetemet. Választásában hatott rá egyik kollégiumi nevelőtanára, Köves Sándor, aki jogászként po­litikai okokból nem tudott elhelyezkedni a szakmájában. Köves azt tanácsolta, hogy ne kí­sérletezzen az új­ságírással, mert olyan időket élnek, amikor elég egy fu­vallatnyi változás, és eltiltják az írástól. "Ha az a régi vágyad, hogy a jogra ke­rüljél, akkor menj a jogra" – bátorította. Így is tett, és tizen­nyolc évesen jelent­kezett a jogi karra. A felvételinél megszerezte a ma­xi­mális tanulmányi pontszámot, de 1960-ban még a szárma­zásra is adtak pontot. Ő nem kapta meg a származá­sért járó öt pon­tot, mert apja főjegyző volt, viszont a hiányzó pontokat pótolta, hogy a jogi egyetem zenekarának nem volt zongoristája.

Több professzort is említett, akitől rengeteget tanult az egyetemen. Bihari Ottó az egyik előadásán például azt mondta, hogy minden egyes társa­dalmi rendszer olyan, mint egy feldobott kő, egy darabig felfelé ível, és utána le­felé száll. Az egész évfo­lyam visszafojtotta a lélegzetét, mert Bi­hari nem tette hozzá, hogy a jelenlegi rend­szerre ez nem érvényes, hogy a kő örökre fenn fog maradni. A sors ajándékának tartotta, hogy szeretett taná­rával, Ádám Antallal több évtizeddel később együtt lehettek alkot­mánybírák. A jogi karról rendszere­sen átjártak például Szent­ágothai János anatómia óráira, ahol a különböző biblia­fordí­tá­sokat hasonlí­tották össze. – "Jó dolog volt pécsi diáknak lenni" – összegezte egyetemi élményeit.

Bagi István

"A jo­gászképzés­ben az elmúlt évtizedekben sajnos elszakadt egy­mástól az elmélet és a gya­korlat" - mint mondta, ezért is men­t vissza tanítani az egyetemre, hogy ezen az ellentmondáson szerény eszközeivel meg­próbáljon segí­teni. - Fotó: Demecs Zsolt

Akkoriban az volt a rendszer, hogy négy év után gya­korlati munkát kellett végezni. A Siklósi Járásbíró­ságra került fogal­mazónak. Rengeteg munka sza­kadt rá. 1965-ben szerezte meg a jogi diplomát. Az államvizsga után nem árult zsákba­macskát, mert őszintén közölte, hogy ügyvéd sze­ret­ne lenni. A siklósi ügy­védi munkaközösségbe osztották be, és ott is let­t később bejegyzett ügyvéd. Közben megnősült. Pé­csett lak­tak a fe­lesé­gével, és na­ponta járt Siklósra.

Sik­lósi ügyvédjelöltként megta­nulta, hogy nem min­den szerepel az egye­temi tankönyvek­ben. Így az sem, hogy a hatva­nas években egy Dráva-menti hor­vát határőr felesége nem szerezhetett tu­laj­dont, mert a régi kato­nai ha­tárőr­vidéki jog sze­rint a ház min­dig a férjé maradt, aki a kiváltsá­gért cse­rébe viszont köteles volt há­taslovat tar­tani, és állandó ké­szenlétben lenni, hogy – lega­lábbis a tör­vény keletkezésé­nek időszaká­ban – Jellačić pa­ran­csára rög­vest moz­gósít­ható legyen.

1972-re lett elege a kijárásból. Aztán hívták ok­tatni is, ekkor még nem az egyetemre, hanem az ügyvédjelöltek pécsi oktatási központjába. Öt megyéből, Vastól egészen Tolnáig, jártak oda az ügy­véd­jelöltek posztgraduális kép­zésre. Polgári jogot és polgári eljá­rás­jogot oktatott. 1978-tól öt évig a Pécsi Ügyvédi Kamara fegyelmi bizottságának ta­nács­veze­tője volt, majd 1983-ban közvetlen választással a ka­mara titkára let­t. Ez a poszt szerepelt a pártbizottság úgy­nevezett egyetértési listáján, csak ép­pen az ő neve nem szerepelt rajta. A választási eredményből nagy balhé lett, az illeté­kesek ugyanis elképedtek, hogy nem olyat választottak kamarai titkárnak, akit ők ajánlottak. 1989-ben – ugyancsak a hi­vatalos listával szemben – a budapesti országos választmány beválasztotta az Or­szá­gos Ügyvédi Tanács tizenöt tagú elnökségébe. Elnökségi tag­ként számos jogsza­bály előké­szítésénél se­rénykedett. Utóbb az elfoga­dott tör­vény­szöveg­ben öröm­mel látta vi­szont egy-két mon­datát.

Az ügyvédi hivatás megítélése kapcsán úgy fogalmazott, hogy nagyon sok a jog­keres­kedő, a jog­gal való ke­reskedő. Aggódott a szakma kommercializálódása mi­att. Úgy vélte, nagy szükség van a gyakorlati szakemberek tapasztala­tára. Az or­vosi egyetemeken teljesen ter­mé­szetesnek veszik, hogy egy sebész délelőtt műt, délután pedig a katedrán a műtéti fogásairól beszél. "A jo­gászképzés­ben az elmúlt évtizedekben sajnos elszakadt egy­mástól az elmélet és a gya­korlat" - mint mondta, ezért is men­t vissza tanítani az egyetemre, mert elhatározta, hogy ezen az ellentmondáson szerény eszközeivel meg­próbál segí­teni.

Szerette a történelmi és az irodalmi példákat. „Werbőczy István például azt mondta: az ötven vagy ötven­nél nagyobb létszámú ménest in­gatlannak kell nyilvá­nítani. Hát, nem egy remek elképzelés? Először is: in­góságot ingat­lannak minősít, más­részt nem akárhonnan összeterelt ötven lovat, ha­nem egy ménest, amit hosszú évek, esetleg évtizedek alatt gyúrtak egységessé. Ez a gondolat olyan absztrakciós képességre utal, amit bár­me­lyik alkot­mánybíró megiri­gyelhet. Vagy említhetnék az egykori kita­gadási okok közül is né­hány érdekeset. Mint ismeretes, Gárdonyi Géza Egri Csillagok című regé­nyé­ben Török Bálint két fia is benne van abban a csa­pat­ban, amelyik megkísérelte kiszabadítani a törökök által fogva tartott magyar főne­mest. Azt valószínűleg kevesen tudják, hogy az őszinte érzés mellett az akkori öröklési jog is motiválhatta a két fiút a tettében: ki­esett tudniillik az öröklésből az a gyermek, aki fog­ságba esett apját legalább nem pró­bálta meg kiszabadítani.”

Bagi István

Ügy­védként őszintén hit­t ab­ban, hogy a feladata nem lehet más, mint a tényle­ges segítségnyúj­tás az arra rá­szo­ru­lóknak, il­letve az igazu­kat ke­re­sők­nek. - Fotó: Sereg András

Úgy gondolta, hogy ő iga­zából nem is a 20. vagy a 21. századba való. Ügy­védként őszintén hit­t ab­ban, hogy a feladata nem lehet más, mint a tényle­ges segítségnyúj­tás az arra rá­szo­ru­lóknak, il­letve az igazu­kat ke­re­sők­nek. Ennek je­gyé­ben az eleve lehe­tetlen cél­ra irányuló jog­vi­tákat el­há­rította. "Az anyagi vi­szo­nya­i­mon meg is lát­szott, hogy nem vállaltam képte­len ügyeket" – jegyezte meg derűsen.

1997. június 17-én onnan tudta meg, hogy az Or­szággyű­lés megválasztotta Németh Jánossal együtt alkotmánybíró­nak, hogy a parla­menti patkó kö­zepére két mik­rofont tettek ki az eskü­tétel előtt. 1997 júniusa és 2006 júniusa között volt az Alkotmánybíróság tagja. A testület jövőjét így látta: „Vannak or­szá­gok – például az Egyesült Álla­mok, Anglia –, ahol az úgynevezett rendes bíróságok látják el az alkot­mányossági feladatokat. Könnyű ne­kik, szoktam volt mondani, mert az egyik országban kétszázötven éve, a má­sikban ezeregyszáz éve nem járt idegen katona, tehát a nemzeti jog­fejlő­dést nem zavarta megszállás. Le­het, hogy egy­szer nálunk is átveszik a rendes bíróságok a jogi normák alkotmá­nyossági vizsgálatát.”

Bagi István életének 79. évében 2021. február 19-én hunyt el. „Az Alkotmánybíróság jelenlegi és volt tagjai, munkatársai Bagi István személyében gyászolják az ügyvédi munka gyakorlóját, a polgári jog művelőjét, az Alkotmánybíróság volt tagját” – búcsúztak a volt alkotmánybírótól a testület honlapján.

  • kapcsolódó anyagok
JOGÁSZKÉPZÉS
ÜGYVÉDSÉG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG