A munkáltatót illetheti a Linkedin közösségi oldalon tárolt ügyféllista tulajdonjoga?

A Linkedin olyan közösségi oldal, ahol a munkavállalók elsősorban a munkakapcsolataik révén szerzett ismerőseiket tartják nyilván. A linkedin ezen jellegzetessége felvetette azt a kérdést, hogy jogot formálhatnak-e a munkáltatók a munkavállalók munkaviszony során összegyűjtött kapcsolataira, vagy máskép fogalmazva egy munkáltató követelheti-e hogy ezt a kontakt listát a munkavállaló a munkaviszonya megszűnésekor átadja a munkáltató részére. Egyre több olyan bírósági ítélet születik, amelynek tárgya a munkavállalók közösségi oldalakon vagy azokkal kapcsolatban tanúsított magatartása. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségű a Penwell-ügy, amelyben az angol bíróság azt mondta ki, hogy a munkáltató gépén tárolt minden információ a munkáltató tulajdonát képezi.

A Linkedin saját felhasználási feltételei szerint a felhasználói fiókok (amennyiben ezt a munkavállaló saját nevében és nem a munkáltató javára regisztrálta) névre szólóak, és ennek megfelelően a munkavállalók „tulajdonát” képezik. Következésképp, egy munkáltató nem kényszerítheti a munkavállalót arra, hogy átadja a fiókot, a felhasználónevet vagy a jelszavát. Ez azonban nem ad választ a kérdésre. A kulcskérdés az, hogy egy Linkedin-en, a munkaviszony fennállása alatt épített kontakt-lista olyan üzleti titoknak (bizalmas információnak) minősül-e , amely a munkáltató tulajdonát képezi. Nyilvánvaló, hogy telefonszámok, és e-mail címek önmagukban nem bizalmas információk, ugyanakkor a különböző, meghatározott területhez tartozó kontakt listák összeállítása a vállalkozások részéről befektetést igéyel, és ezek versenytár részére történő átadása jelentős üzleti értéket képvisel.
A Bíróság a Penwell Publishing (UK) Ltd –v- Ornstein & Others ([2007] EWHC 1570) megállapította, hogy az ügyfélkapcsolatokhoz tartozó közvetlen telefonszám és e-mail cím bizalmas információnak minősül, és ha ezeket egy munkavállaló a munkaviszonya során szerezte meg, akkor ezek az információk a munkáltató tulajdonát képezik. A Bíróság nem vitatta, hogy a nyilvánosan elérhető információk, mint a cég székhelye és a nyilvánosan elérhető telefonszámok, nem tartoznak ebbe a védett körbe. Ráadásul, Penwell-ügyben ezeket az információkat az elbocsátott munkavállaló a munkáltató tulajdonát képező outlook rendszerben tárolta, és a munkáltató szerverén kerültek mentésre és folyamatos frissítésre, nem pedig Linkedin weblapon és külső szervereken. Ezekre a különleges körülményekre tekintettel, a bíróság kétségtelenül bizonyítottnak találta, hogy az adatok a munkáltató tulajdonát képezik, hiszen nyilvánvalóan a munkaviszony alatt kerültek összegyűjtésre és nyilvánvalóan a munkáltató tulajdonát képező számítástechnikai rendszer tárolta őket, így semmiképp sem lehetett a munkavállaló privát információjának tekinteni a kapcsolatok adatait. Ugyanakkor az eseti döntésből nem egyértelmű, hogy automatikusan alkalmazható-e minden, munkaviszony alatt létrehozott kapcsolati listára, hiszen, helyesnek fogadta el a bíróság a munkavállaló érvelését atekintetben, hogy a Linkedin szabályzata szerint a fiókok az egyes magánszemélyekhez tartoznak és nem a munkáltatóhoz.
Egy másik ügy, a Hays Specialist Recruitment (Holdings) Ltd & Another –v- Ions & Another már közvetlenül a Linkedin fiókokra vonatkozott. Ebben az ügyben a bíróság azt mondta ki, hogy a munkáltató jogosult engedélyezni és bíztatni a munkavállalókat arra, hogy minél szélesebb kapcsolati hálót építsenek az interneten, ugyanakkor ezek a kapcsolati adatok olyan információnak minősülnek, amelyek bizalmas természetűek, a munkaviszony során keletkeztek, ebből következően pedig a munkáltatóhoz tartoznak.
Az ítélet azonban nem tartalmaz egyértelmű állásfoglalást arról, hogy kinek a tulajdonát képezi a Linkedin-en kiépített adatlista, ugyanakkor levonható belőle olyan következtetés, hogy bármilyen, a munkaviszony során épített, ügyfélkapcsolati adatokat tartalmazó adatbázis a munkáltató tulajdona, és ha egy munkavállaló munkaviszonya megszűnik, ezt az adatbázist át kell adnia a munkáltató részére.
A munkavállalók egy ilyen tárgyú bírósági eljárás során érvelhetnek azzal, hogy szükségük van az adatbázisra, és ez az adatbázis személyes tudásukon alapul, tehát nyilvánvalóan nem a munkáltató tulajdona. Az említett ítélet azonban (bár ebben a kérdésben nem foglal egyértelműen állást) arra enged következtetni, hogy a munkavállaló a munkaviszonya megszűnésekor köteles a munkaviszony alatt létrehozott ügyfélkapcsolati adatbázist visszaadni vagy törölni, beleértve a Linkedin fiókját is (függetlenül attól, hogy ezt a fiókot a saját nevére vagy a munkáltató nevére regisztrálta).
A két ítélet rámutat arra, hogy egyre inkább javasolt és szükséges közösségi oldalakra kiterjedő szabályzat létrehozása. A szabályzatban egyértelműen rögzíthető, hogy a munkaviszony megszűnésekor törölni kell azokat az ügyfélkapcsolatokat, amelyeket a munkaviszony fennállása során szerezett a munkavállaló. Még biztosabb megoldás, ha ezek a feltételek a munkaszerződésben kerülnek rögzítésre, akár általános jelleggel. Másik oldalról, ez a munkavállalók érdeke is, hiszen már a munkaviszony létrehozásakor tisztában lehetnek azzal, hogy milyen jogosultságok illetik meg őket a munkaviszony megszűnésekor, és mi a munkáltató hozzáállása az ügyfélkapcsolat építés tekintetében, különös tekintettel a versenytilalmi rendelkezésekre.

A cikk Paul Gilks írásának felhasználásával készült. Paul Gilks a Glovers Solicitors LLP partnere, http://www.glovers.co.uk