Adatvédelem


Utazás a fedélzeti kamerák körül

CMS Budapest - 2021. március 4.

Szerző: dr. M. Tóth Gábor

Sokszor gondolhatjuk egy kiadós közúti szabályszegés, netán büntetőfékezés esetén, hogy de jól is jönne egy a szélvédőre szerelt fedélzeti kamera felvétele. Akkor viszont már oldalt, hátul és – biztos, ami biztos – az utastérben is legyen mindjárt kamera, mint a legújabb Tesla modellekben, arra az esetre, ha nem közvetlenül előttünk történik szabálytalanság. Egyből máshogy látjuk persze a helyzetet, ha történetesen mi nyomtunk egy satuféket a fedélzeti kamerával ellátott csuklósbusz előtt, vagy többé-kevésbé ártatlan nézelődőként kerültünk egy ilyen felvételre.

Egy üzemanyag szállító gépjárműveket üzemeltető vállalkozás megkeresésére a közelmúltban megjelent állásfoglalásában a NAIH is ehhez hasonló kérdéseket boncolgatott. Eszerint a vállalkozás a gépjárműfülkék szélvédőjére felvételeket készítő útfigyelő kamerák telepítését tervezte. Az ilyen módon készült felvételeket a vállalkozás nem kívánta volna általánosságban megőrizni vagy továbbítani, hanem kizárólag az egyes kivizsgálandó esetekre vonatkozó részeket tartotta volna meg, amelyeket oktatás és fejlesztés céljából használt volna fel. A vállalkozás abban kérte a NAIH állásfoglalását, hogy fedélzeti kamerák használata Magyarországon engedélyezett-e üzemanyagszállítást végző gépjárművek esetén, vagyis telepítheti-e azokat jogszerűen a gépjárművekbe.

A NAIH megállapította, hogy a fedélzeti kamera által rögzített képmás és a hangfelvétel a GDPR szerinti személyes adatnak minősül. Emellett arra is utalt – bár sajnos ezt aztán már nem fejtette ki bővebben –, hogy a személyes vagy otthoni tevékenység keretében végzett magáncélú adatkezelésre nem kell a GDPR rendelkezéseit alkalmazni, ez az üzleti célú felhasználás azonban nem tartozik ez alá.

A NAIH az állásfoglalásában az Európai Adatvédelmi Testület 3/2019-es iránymutatására támaszkodott, amely szerint a GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pontja szerinti jogos érdek megalapozhatja a kamerás megfigyelést, ha az ennek kapcsán elvégzett érdekmérlegelési teszt arra az eredményre jut, hogy az adatkezeléshez fűződő jogos érdek az érintett érdekeivel, jogaival és szabadságaival szemben elsőbbséget élvez. Ezt az adatkezelőnek az adatkezelés valamennyi körülményének – így például a fedélzeti kamerák által gyűjtött adatok kategóriái, mennyisége, az adatkezelés térbeli és földrajzi kiterjedése, a megfigyeléssel érintett természetes személyek száma – figyelembevételével esetről esetre kell vizsgálnia. A NAIH által hivatkozott iránymutatás kifejezetten példaként hozza fel a fedélzeti kamerákat, amelyek kapcsán kifejti, hogy ha ilyen típusú kamera telepítésére kerül sor – például abból a célból, hogy baleset esetén a felvételek az események bizonyítékául szolgálhassanak –, akkor fontos annak biztosítása, hogy a fedélzeti kamera ne rögzítse folyamatosan sem a forgalmat, sem az út mellett tartózkodó személyeket.

A NAIH végül arra a megállapításra jutott, hogy a folyamatosan felvételt rögzítő fedélzeti kamera nem felel meg a szükségesség és arányosság követelményének, és ezért az adatkezelő azon érdeke, hogy egy esetlegesen bekövetkező közúti balesetet rögzítő kamerafelvétellel rendelkezzen, nem alkalmas az érintett személyek jogaiba és szabadságaiba történő ilyen jelentős mértékű beavatkozás igazolására. A NAIH azt is leszögezte, hogy mivel a megkeresésében említett üzemanyag-szállítás a közterületi kamerák alkalmazását lehetővé tevő törvényi rendelkezések hatálya alá sem esik, a vállalkozás erre hivatkozással sem jogosult fedélzeti kamerákat alkalmazni.

Bár a megkeresés kifejezetten az üzleti tevékenység keretében végzett adatkezelésre vonatkozott, a NAIH-nak ennek kapcsán lehetősége lett volna kifejtenie az álláspontját a magánszemélyek által alkalmazott fedélzeti kamerákról is. Ezt azonban nem tette és az üzleti tevékenység keretében folyatott fedélzeti kamerázás vonatkozásában is meglehetősen konzervatív álláspontot foglalt el.

Ha a fedélzeti kamera ügyében kitekintünk Európára, meglehetősen vegyes kép tárul elénk. Az egyik véglet az Egyesült Királyság, ahol a National Dash Cam Safety Portal kifejezetten arra szolgál, hogy a sofőrök eljuttathassák a hatóságok részére a közúti balesetekről készült felvételeiket. Időközben a lengyel rendőrség is rendszeresített egy e-mail fiókot kifejezetten ilyen felvételek fogadására. Hasonlóképpen Bosznia-Hercegovina, Dánia, Franciaország, Olaszország, Málta, Hollandia, Norvégia, Svédország, Szerbia és Spanyolország is engedélyezi a fedélzeti kamera használatát. Ehhez képest Belgiumban, Németországban, Luxemburgban, Portugáliában és Svájcban nem támogatják a fedélzeti kamerát.

Az ezzel kapcsolatos gyakorlatának a kialakítása során az osztrák adatvédelmi hatóság még a GDPR előtti időkben nagyjából onnan indult, ahol most a NAIH tart, amikor megállapította, hogy ha emberi beavatkozás (pl. a vészvillogó bekapcsolása) hatására lehetővé válik a folyamatos felvétel, úgy az az érintettek jogainak aránytalan korlátozását jelenti. Az osztrák hatóság a GDPR utáni későbbi határozataiban aránytalannak találta azt is, ha a felvételek a gépjármű mozgásának a hatására kerültek rögzítésre. Ez a konzervatív megközelítés aztán odáig árnyalódott, hogy az osztrák adatvédelmi hatóság idén közzétett egy a fedélzeti kamerák alkalmazásakor vizsgálandó szempontrendszert, amely szerint

  • a fedélzeti kamera által rögzített felvételek kizárólag a baleset dokumentálásra kerülhetnek felhasználásra;
  • a közterületet érintő felvételnek a feltétlenül szükséges mértékűre kell korlátozódnia (pl. a kamera fókusza minimálisra állításával, a tömeges mértékű megfigyelés kerülésével, a kamera látószögének alacsonyan tartásával, a felbontás lehető legkisebbre állításával úgy, hogy a távolabb elhelyezkedő személyek és járművek nem lesznek azonosíthatók);
  • baleset hiányában a felvételek folyamatosan felülírásra kell, hogy kerüljenek, azok csak baleset esetén és akkor is csak a körülmények tisztázásához feltétlenül szükséges terjedelemben őrizhetők meg (pl. a baleset előtti perctől a baleset utáni másodpercekig);
  • a megőrzés nem függhet a vezető akaratától, hanem azt előre meghatározott feltételeknek (pl. ütközésérzékelés, hirtelen kormánymozdulat, fékezés vagy gyorsítás) kell kiváltaniuk;
  • az ilyen esetben megőrzött adatokat is csak a cél eléréséhez szükséges ideig szabad tárolni; és
  • biztosítani kell az adatok integritását és bizalmas jellegét (pl. korszerű titkosítással és jogosultságkezeléssel).

Mindez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy az osztrák adatvédelmi hatóság a fenti feltételek teljesülése esetén feltétlenül jogszerűnek találná a fedélzeti kamera felvételét. Egyrészt hangsúlyozta, hogy a kamerafelvétel jogszerűségét mindig esetről esetre kell vizsgálni, másrészt utalt arra, hogy az előzetes álláspontját majd az osztrák bírósági gyakorlat is felülírhatja még. Bár a magáncélú használatról itt sem esik szó, a fenti kritériumrendszer már jóval kézzelfoghatóbb kapaszkodót ad a fedélzeti kamerákhoz.

Ha ezek után azt hinnénk, hogy csak a mozgásban levő gépjárművön kívül tartózkodók adatai kerülhetnek veszélybe, ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. Ha lehet hinni a híreknek, a fent már említett Tesla modell ugyanis nem kevesebb mint nyolc fedélzeti kamerával van felszerelve, amelyek közül az egyik az utasteret figyeli. Ezek segítségével nem csak az autó mozgása, hanem „őr-üzemmódban” akár parkolás közben is tűpontos képek készülhetnek a jármű külső és belső környezetéről, amelyek – ha minden igaz – meg sem állnak egészen Kaliforniáig, Texas-ig vagy esetleg Nevadáig, amihez csak ajánlani lehet az EGT-n kívüli adattovábbításról szóló cikkünket. A dolog külön pikantériája, hogy a kamerák felét még a vezető sem tudja befolyásolni, a felvételek pedig titkosításra kerülnek. A közeljövőben elkészülő berlini Tesla gyár csak úgy ontja majd Európára az ilyen járműveket, amelyekkel kapcsolatban már több német tartományi adtavédelmi hatóság is kifejezte aggályait, a brandenburgi hatóság pedig egyenesen többleterőforrásokért kiáltott.

Az bizonyosnak látszik, hogy az önvezető járművek tökéletesítéséhez fedélzeti kamerákra, egyéb szenzorokra és az azok által gyűjtött rengeteg forgalmi adatra szükség van. Egyre inkább látszik azonban az is, hogy ahhoz, hogy ez ne a magánszféra rovására történjen, párhuzamosan az adatgyűjtő technológiák korlátozásának fejlesztésére is szükség van. Miután pedig kitűnődtük magunkat ezen, egy a fentiek szerint elvégzett érdekmérlegelési teszt alapján azt is eldönthetjük, hogy jó ajándék-e egy fedélzeti kamera vagy akár egy új Tesla.




A hozzászóláshoz szükséges!


A hozzászólásokban leírtak kizárólag a szerző álláspontját tükrözik!

Az oldal tartalma nem minősül jogi tanácsadásnak.
Kérjük olvassa el a Jogi Fórum felhasználási feltételeit.