A „feljelentői díj” intézményével egészül ki 2010. április 1-jétől a Versenytörvény, amely a hatályba lépést követően a kiszabott versenyfelügyeleti bírság 1%-ig, de legfeljebb 50 millió forintig jutalmazza a kartellt feljelentőt.
A kartellek elleni harcot minden versenyhatóság kiemelt feladatként kezeli, ugyanakkor felderítésüket nehezíti, hogy működésük többnyire titkos, ráadásul a vállalkozások egyre kifinomultabb eszközöket használnak.
A Gazdasági Versenyhivatal („GVH”) 2003-ban vezette be engedékenységi politikáját, amely a kartellek belülről történő felbomlasztására épül, hiszen teljes bírságelengedésben részesülhet az a vállalkozás, amely elsőként tárja fel teljes körűen a jogsértést. Minthogy csak az elsőként bejelentést tevő vállalkozás részesülhet teljes bírságelengedésben, a kartellező tagok között eleve meglévő bizalmatlanság miatt a megállapodások még instabilabbá válnak és az engedékenységi rendszer optimális működése esetében maguk a vállalkozások törekednek arra, hogy elsőként tárhassák fel a kartellt a hatóságnak. Az engedékenységi politikával kapcsolatos szabályozást 2009 június 1-jén a kiszámíthatóság és jogbiztonság fokozása érdekében a jogalkotó törvényi szintre emelte, így már nem GVH közlemény szabályozza, hanem maga a Versenytörvény.
Az engedékenységi politika magyarországi alkalmazása óta az engedékenységgel felderített kartellek száma alig haladja meg a tízet, miközben a főbb nyugat-európai rendszerekben a kartellek elleni küzdelem fő motorja az engedékenység. Az engedékenység hazai sikertelensége többek között visszavezethető arra, hogy a közbeszerzési kartellnek súlyos büntetőjogi következményei lehetnek és kártérítési perek is indulhatnak. Gyakorlatilag tehát az engedékenységi politika hazai kudarcának elismeréseként is értékelhető, hogy a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CLXIII. törvény a Versenytörvény 2010. április 1-jétől hatályos módosításával megteremtette annak lehetőségét, hogy a kartellek bejelentőit jutalmazni lehessen.
Hasonló pénzügyi ösztönző rendszert (financial rewards, bounties stb.) sikerrel alkalmaznak az Egyesült Királyságban, illetve a Koreai Köztársaságban is. Az Egyesült Királyságban a rendszer bevezetése még csak ideiglenesnek tekinthető, hiszen egy első, 18 hónapos „próbaüzem” után döntik el az eredmények fényében, hogy állandósítják-e a díjat. A Koreai Köztársaságban először 2002-ben tették lehetővé (szintén az engedékenységi program mellett párhuzamosan) a „feljelentők” díjazását. Ekkor 20.000 dollárnak megfelelő won volt a maximálisan elnyerhető összeg, azonban nem egészen egy év elteltével ez az összeg már 100.000 dollárnyi wonra nőtt. Jelenleg a „feljelentésért” kapható legmagasabb összeg egymillió dollárnak felel meg, hiszen a tapasztalat azt mutatta Koreában, hogy csak kellően magas díj esetén tesznek „feljelentést” a kartellről tudomással bírók.
A bejelentő lehet a kartellben részes vállalkozás munkavállalója, de akár teljesen független személy is, a bejelentői körből csupán azon vállalkozások törvényes képviselői vannak kizárva, amelyek nevében engedékenységi kérelmet nyújtottak be.
A bejelentők szélesen meghatározott köre lehetővé teszi, hogy bárki, akinek a hatóság számára nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyítéka van a magyar vagy európai uniós versenyjog által tiltott kartell létezésére vonatkozóan, bejelentést tehessen, és részesülhessen a kiszabott bírság 1 százalékának megfelelő, de maximum 50 millió forintos díjban.
„Feljelentői díj” csak a GVH által kiszabott bírság kiszabását követően jár, tehát akkor, ha az eljárás jogsértés megállapításával és bírságolással végződik. Ebből következően például, ha a GVH által indított ügyet az Európai Bizottság később átveszi, akkor a bejelentő már nem tarthat igényt „feljelentői díjra”, akkor sem, ha egyébként a Bizottság bírságot szabott ki.
Annak ellenére, hogy a Versenytörvény nem határozza meg, mi minősül nélkülözhetetlen írásos bizonyítéknak, a törvény indokolásából kitűnik, hogy bejelentés nem csak az addig ismeretlen, hanem a már ismert kartellekhez is kapcsolódhat, amennyiben az a jogsértés megtörténtének bizonyításához elengedhetetlen. A nélkülözhetetlenség nem jelenti, hogy az információ később más forrásból nem lenne esetleg beszerezhető, azonban minősítése csak az eljárás egészének, összes anyagának ismeretében lehetséges. Az is előfordulhat a gyakorlatban, hogy az eljárásban több különböző személy által benyújtott bizonyíték is nélkülözhetetlennek minősüljön, amely esetben a díj külön-külön jár a feljelentőknek. Ez alól kivétel az az eset, ha megállapítható, hogy a bizonyítékokat szolgáltató természetes személyek a díj többszörözésének érdekében osztották meg a valójában egy forrásból származó bizonyítékokat, ebben az esetben az egyszeri jutalmat kell egyenlő arányban felosztani a jogosultak között.
A szóbeli bizonyíték abban az esetben szolgálhat bejelentési díj alapjául, ha annak alapján a GVH olyan hajnali rajtaütést folytathat le, amely során nélkülözhetetlen írásos bizonyíték birtokába jut.
Nem jár díj, vagy a már kifizetett díj pedig visszajár, ha a bejelentő bűncselekmény vagy szabálysértés útján jutott hozzá a bizonyítékhoz, azonban az egyéb jogellenesség (munkajogi, polgári jogi) nem számít kizáró oknak. Visszafizetésre nem szolgáltathat okot a bíróság felülvizsgálati szakaszban hozott döntése, kivéve azt az esetet, ha a határozat megváltoztatására a feljelentő által szolgáltatott bizonyítéknak a bizonyítékot szolgáltató magatartására visszavezethető jogellenességére tekintettel került sor.
A Versenytörvény lehetővé teszi az anonim tudakozódás lehetőségét, amelynek keretében a feljelentő a személyazonosságának felfedése nélkül tudakozódhat a feltételezése szerint nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyíték feltehető minősítéséről.
A vállalkozásoknak a feljelentői díj alkalmazásával kapcsolatban a következőkre kell tekintettel lenniük. Egyrészt az engedékenységgel élő vállalkozás törvényes képviselője nem jogosult feljelentői díjra. Másrészt a díj alkalmazásának lehetőségére tekintettel a vállalkozásoknak azzal is számolniuk kell, hogy nem csak a versenytárs, de tulajdonképpen bárki – aki a kartellre vonatkozó nélkülözhetetlen írásos bizonyítékkal rendelkezik – felfedheti a kartellt. Éppen emiatt még fontosabb, hogy a vállalkozások a kartellek hatékony megelőzése és kiszűrése érdekében minden szükséges intézkedést megtegyenek. Ilyen intézkedések lehetnek belső versenyjogi szabályzatok kialakítása, azok munkavállalókkal való pontos megismertetése, valamint jogi átvizsgálások rendszeres elvégzése annak érdekében, hogy a problémásnak minősülhető esetek minél előbb kiszűrhetővé váljanak.
